Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-15 / 227. szám

UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL __ /' 1 994. december 15., csütörtök 3 Karácsonyfaerdő Akar egy karácsonyfaerdőt a kertjé­be? Nem tévedésből, hanem tudatosan írok fenyő helyett karácsonyfaerdőt. A dolog a következőképpen működik: az ember megvesz egy olyan fát, amit gyökerestől vesznek ki a földből, beál­lítja a szobába, rápakolja a díszeket, sza­loncukrot, stb., néhányszor meglocsol­ja, majd úgy egy hét múlva kiülteti a kertjébe. Az évek során aztán akár egy kis erdő is összejöhet a karácsonyfákból. Bár tisztán látni az útról is, ennek elle­nére az Ópályin keresztülhaladó valószí­nűleg észre sem veszi a Molnár Gyula háza mögött és kertjében elterülő fenyőültetvényt. Hiába szokatlan mife­lénk ez a fa, és hiába van több mint ezer belőle itt, mégis tökéletesen simul kör­nyezetébe. Molnár Gyula „civilben” az ópályi általános iskola tanára, szabadide­jében kertészkedik. Nála lehet a fent em­lített módon fát vásárolni. — Mindent ebből a könyvből tanul­tam — mutat rá egy vaskos kötetre, ha jól látom, Kertészeti Lexikonra. — Jött egy ötlet a fenyőfatelepítésre, majd az ötletből elhatározás lett, és 1985-86 te­lén elültettünk megközelítőleg 1400 da­rabot a tövestől 5-10 centis Douglas fenyőcsemetékből. Mára ezek 2-3 mé­teres átlagmagasságot értek el. — Sokat kell velük foglalkozni? — Igen. Egyáltalán nem igénytelenek. Kapálást, nyesegetést, sőt, permetezést is kívánnak. Ezek hiányában tönkremen­nének. Három éve áruljuk őket folyama­tosan. A vevő kiválasztja a fáját, akár már novemberben, és ünnep előtt 2-3 nappal elviszi. így biztos, hogy friss vá­gásút kap, ami nem hullajtja el idejeko­rán levelét. Vannak, akik tövestől viszik, úgy állítják be a szobába, ünnepek után pedig kiültetik a szabadba. — Ez valóban jól hangzik, de megfo­gan így, télen? — Legtöbbször igen. A fát földlabdás­tól veszem ki, így teszik bele egy edény­be. Ha kap néhány locsolást, akkor kibír akár egy jó hetet is. A kiültetéshez egyébként mindenki kap tőlem szakta­nácsokat. Örök emlék lesz a kialakuló fenyvesből. — Az év minden szakában jönnek vá­sárlók? — Általában karácsonykor viszik, ki­mondottan parkosításhoz ritkán, mert ez még nem igazán terjedt el mifelénk. Nyugodtan belevághat bárki egy ilyen tövestől-vásárlásba, mert ha követi taná­csaimat, akkor ünnepek után nem hulla­dék lesz a fájából, hanem a kert dísze. — Most mivel foglalkozik? — Éppen ezüstfenyők nevelésével kí­sérletezek, és lassan megindulnak a vevők is, hiszen közelegnek az ünnepek. Egy nyírmeggyesi vásárlónk nagyon meglepődött azon, hogy így vásárolhat­ja meg karácsonyfáját. Egy ültetvény kellős közepén rámutat a neki tetsző pél­dányra, a termelő pedig teljesíti kíván­ságát. Tiszta Amerika, mondta egy má­sik vevőnk, még tavaly. Ebben persze az is közrejátszhatott, hogy ő térdig érő hóban jött le a fenyvesbe, ez pedig még varázslatosabbá tette a dolgot. Dojcsák Tibor A szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése közben Mátészalkán sok helyütt fel­törték az útburkolatot. A helyreállítási munkálatokat a hideg idő beállta hátráltatta, de az idő enyhültével tovább folytatták az aszfaltozást a Kisfaludy utcában Sztrájk után Járnak a vonatok Kedden befejeződött a vasutas- sztrájk, visszaállították a normális for­galmat a pályaudvarokon A megmoz­dulást értékelve a Híradóban elhang­zott, hogy a vasutasok 30-35 százalé­ka nem kívánt részt venni a munkabe­szüntetésben Mi Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében néztünk szét Záhony állomáson 12-én 22 órától 102 dolgo­zó jelentkezett szolgálatra, egyöntetű­en mindenki sztrájkolt Minden mű­szakba 30 főt jelöltek ki alapszol­gálatás nyújtására Kedden a nappali szolgálatra jelentkezők közül kilencen írták alá a nyilatkozatot miszerint nem akarnak sztrájkolni, tehát mondhatjuk, hogy a záhonyi vasutasság egységes volt a sztrájkbaa Mátészalkán hétfő 22 órától 30 fő lá­tott el szolgálatot ebből egy ember írta alá a nyilatkozatot Bárki, aki bement mflszakkezdésre és munkát kért — bár nem kellett részt vennie a minimális szolgáltatás nyújtásában —, az kapott feladatot A sztrájkból az egyszerű vas­utasok mellett a középvezetői réteg is kivette a részét Tizenharmadikán nap­pal 42 fő volt szolgálatban, ebből ki­lencen adtak nyilatkozatot A normá­lis 75-80 vonat helyett 24 közlekedett a teherforgalom teljesen leállt Gond nem volt, a rendőrök hívás nélkül is rá-ránéztek az állomásra Jelenlétüket az állomás vezetése mindig és minden­kor köszönettel veszi. Vásárosnaményban a 48 dolgozóból 23-an nem sztrájkoltak A forgalom visszaállításánál itt sem volt fennaka­dás. A személyszállítók kedden, a te­herszállító vonatok pedig szerdán kel­tek úra A visszaállítással Nyíregyhá­zán sem volt probléma, ahol a sztrájk idején munkába állt 203 dolgozó kö­zül 39 írta alá a nyilatkozatot A mun­kabeszüntetés végéről mindössze 5-6 embert nem tudtak értesíteni, így ők nem állhatták munkába, de más gond nem volt D. T. Börtöngazdálkodás Pótköltségvetés és gyenge bérezés Lapunk egy korábbi számában egy tel­jes oldalon keresztül mutattuk be olvasó­inknak a Nyíregyházi Büntetésvégrehajtási Intézet mindennapjait. Ahhoz, hogy a na­pok zökkenőmentesen teljenek, megfelelő pénzügyi és anyagi háttér szükséges. A bör­tön parancsnokától és gazdasági vezetőjétől megtudhatjuk, hogy miből és hogyan gazdálkodnak, sikerül-e a nehéz gaz­dasági helyzetben az előírt feladato­kat ellátni. — A Nyíregyházi Büntetésvég­rehajtási Intézet gazdasági helyzete sem rózsásabb, mint bármi az ország­ban, vagy mint maga az ország — mondta Pásztor András alezredes, parancsnok. Mint minden költség- vetésből gazdálkodó szervezet szá­mára, a büntetés-végrehajtásnak is az Országgyűlés szavazza meg az éven­te felhasználható összeget, amit to­vább oszt lefelé — a lehetőségektől és a feladatoktól függően—a Bünte­tésvégrehajtás Országos Parancsnok­sága. A kapott összeg egy — nagy —részével a fővárosban gazdálkod­nak, így a bérek és vonzataik, ruha­pénz, vagy egy nagy renoválás. A megkapott pénzek egy részével sem tudunk szabadon gazdálkodni, kötöt­tek. Ilyenek a jutalmak, a segélyek, a gyógyszerek, a kiküldetési elszámo­lások és a megbízások díjai. —Hogyan lehet mégis úgy „laví­rozni”, hogy komolyabb zavarok nem jelentkeznek? — A pénzügyi évet eleve megha­tározott, hétmillió forintos hiánnyal kezd­tük — tájékoztat Dankó Gábor, az intézet gazdasági vezetője. — Ezt kell év végére nullára redukálni. Hogy ez sikerül-e, még kérdéses. Mi valamelyest könnyebb hely­zetben vagyunk mint más költségvetési szervek. A börtönben mosoda, szárító és vasalóüzem működik, ahol ágyneműket törölközőket tisztítunk. —Megnevezné mely intézmények számára? — Ne haragudjon, de ezt - érthető okok­ból - nem mondom el. Kollégiumok, üdülők, sőt első osztályú szállodák is ren­delnek nálunk. Olcsóbbak vagyunk másnál. és a munka minőségére sincs kifogás, így tavasztól őszig teljes gőzzel dolgoznak az elítéltek általában negyvenen. A hozzánk beutaltak végzik a belső karbantartási, ki­sebb felújítási munkákat is. Sajnos eddig tartós, rentábilis külső munkaajánlatot nem kaptunk. — Mi a legnagyobb pénzügyi téte­lük? — Az élelmezés jelenti a legnagyobb ki­adások egyikét. Törvény szabályozza, hogy mekkora összeget kell fordítani egy-egy elítélt nyersanyagnormájára. Ezt korrigál­hatja betegség, a kor, vagy hogy az elítélt dolgozik-e. E téren nincs megtakarítá­sunk. Az anyagbeszerzőnk—húsz éve —régi motoros a szakmában, tudja mit hol lehet olcsón beszerezni. Lehet, hogy szerénytelenség, de az elítéltek szerint is a miénk az ország egyik leg­jobb kosztot nyújtó intézete. Persze, ha akarják, kipótolhatják a kaját a büfé­ben, de szabad pénzüket nem élelmi­szervásárlásra költik. —A közműdíjak fizetésével nincse­nek gondjaik? — Egyelőre nem voltak. Figyelem­be véve, hogy télen nagyobbak az ener­giaigények, pótköltségvetést kellett kémem az országos parancsnokságtól. Eddig is költségtakarékosán gazdál­kodtunk. Szigorúan úgy költjük a pénzt, hogy büntetésellátási feladatok ne szenvejenek csorbát. De hogy jövőre mi lesz? —A dolgozók bérei? — A fizetéseknél semmivel sem jobb a helyzet, mint más fegyveres tes­tületeknél, magyarul elég gyenge a bé­rezés. Tekintettel a megye munkanél­küliségi helyzetére, viszonylag köny- nyen kapunk a távozók helyére új mun­katársakat. A testületet azonban első­sorban a kvalifikált szakemberek hagy­ják el. Helyüket nem könnyű betölteni. Tudomásul kell venni, hogy sajátos feladat elítélteket a törvények alapján szabályosan fogva tartani, s nem lehet úgy, hogy az őröknek anyagi gondjaik vannak. Egy kis hiba is tragédiát vonhat maga után. KvZ Utalvány a rászoruláknak Decemberben, az előző évhez hasonlóan, 1500 rászoruló nyíregyházi polgár — összesen 3 millió forint értékben — kap vásárlási utalványt, mely az élvezeti cikkeken — ciga­retta, szeszes ital stb. — kívül bármi másra levásárolható. A kiválasztott személyek már az év közben igényeltek vala­milyen segélyezési formát, de egyéb okok miatt el lettek uta­sítva. Főként ezekből az elutasító választ kapott ügyfelekből, és a szociális intézmények által megjelölt személyekből áll össze a lista. Az utalvány értéke 2000 forint, amit összesen — Nyíregyházán és környékén — 18 diszkontban és bolt­ban vásárolhatnak le. Kérdésünkre, hogy esetleg további igényléseket elfogadnak-e, a szociális iroda főelőadója. Szűcs Ferenc elmondta, hogy a lista összeállt, bővítésre pedig saj­nos nincsen mód. Külön jelentkezéseket nem fogadtak és nem is fogadnak el. Az utalványok kézbesítése már folya­matban van, amit december 15-ig szeretnének minden utal­ványozott részére eljuttatni. A vásárlási utalványok decem­ber 31-ig vásárolhatók le. Záhony posztóidban? A vasutassztrájk idején Záhonyban jár­tam, ott találkoztam Bodor Józseffel, aki kocsirendező a záhonyi széles pályaudva­ron. Az erős testalkatú férfi pulóverére a Vasutas Szakszervezet jelvénye, és egy kék szalag - a sztrájk jele - van kitűzve. Meg­volt az oka a munkabeszüntetésre. Két gye­reke van, 38. évét tapossa, a keresete pedig 20 ezer körül alakul, nettóban. A felesége fizetésével együtt is a létminimum alatt él­nek. — Két műszakban dolgozom. Nappal 12 óra munka, aztán 24 pihenés utána pedig éjjel megyek 12 órázni, és ezt követően 48 óra szabadság jön. A mi munkánk elég ve­szélyes, és kevesen is vagyunk. A széles pályaudvaron két tartalék vonat befogadá­sára van ember, annyira leépítették a lét­számot. A fizetésről meg ne is beszéljünk. Egy iparban dolgozó ember nappal meg tudja keresni ezt a pénzt, nem kell neki éj­szakáznia. — Mit csinál egy kocsirendező? — Például ha bejön Ukrajnából egy vo­nat, azt szét kell szedni, a vagonokat a megfelelő helyre kell tologatni. Külön azo­kat amiket le kell mérni, külön a tartályko­csikat, és így tovább. Ha nincs váltókezelő, a kocsirendezőnek kötelessége váltót állí­tani, ez is nagy felelősség. Ha valamit el­rontunk, fizetni kell, de ha nincs az ember észnél, csinálhat akár nagy balesetet is! Én még az alatt a nyolc év alatt, mióta itt dol­gozom, egyszer sem jártam így, de van olyan munkatársam, aki fizeti a kártérítést. — Állítólag a pályaudvar állapota na­gyon leromlott az utóbbi időkben. — Ez így van. A 11-12-es és a 68-as vá­gányt egy éve pénzhiány miatt nem tudják megcsinálni. A pályaudvar az itt dolgozók véleménye szerint sok helyen balesetveszé­lyes, méghozzá azért, mert a síneket gyak­ran már csak a föld és a fagy tartja össze. Minden tönkremegy itt körülöttünk. Ma­gyarország lassan nyolcmillió koldus orszá­ga lesz. Kétmillió ember jól fog élni a töb­biek pedig szegények lesznek. Ezelőtt tíz évvel könnyebben megéltem mint ma, a gyermekkedvezményt is elvették. Nem ezt ígérte a kormány mikor megválasztották! Rosszul festik le szerintem a gazdasági helyzetet. Azt mondták, munkahelyeket akarnak teremteni. Akkor miért nem kötik meg az oroszokkal, ukránokkal az árucse­re-szerződéseket? Például behoznának fát az ukránoktól, Tuzséron feldolgoznák, nyu­gaton meg eladnák. Ott van rá kereslet, Tu­zséron meg teljesen üres a fatelep. A kor­mánynak figyelmet kellene fordítani a ke­leti régióra, az utóbbi 4-5 évben semmi be­ruházás nem volt itt! Mutatni is kellene már valamit, nem csak ígérgetni. Dojcsák T.

Next

/
Thumbnails
Contents