Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-12 / 224. szám

1994. december 12., hétfő A katonák is mehettek December 11-én valamennyien ismé­telten az urnák elé járultunk, hogy el­döntsük, ki legyen választókerületünk önkormányzati képviselője és települé­sünk polgármestere. Sok fiatalember állampolgári kötelességének teljesítése közben, „angyalbőrben” várta a válasz­tások napját. Hogyan szavazhattak ők? — Minden sorkatonának biztosítot­tuk állampolgári jogát, részt vehetett a választáson — tájékoztatott Olajos Sán­dor alezredes, a Vay Ádám laktanya parancsnoka. — A fiúk megyénkbeliek, ha akartak, hazamehettek választani. A laktanya működése, védelme nem szen­vedett csorbát, az előírt feladatokat vál­tással oldottuk meg. A katonák választ­hatnak: délig vagy utána adják le sza­vazócédulájukat. A meghatározott időre természetesen vissza kellett érniük szol­gálati helyükre. — Nálunk december 10-én, szomba­ton — ez a Nyírbátori Határőr Igazga­tóság Napja is — tették le az újonc sor­katona határőrök a katonai esküt — tud­tuk meg Tanyik József őrnagytól, az igazgatóság munkatársától. Ezen az ese­ményen részt vettek Románia és Ukraj­na határmegbízottjai, az egyházak kép­viselői és a terület két országgyűlési képviselője is. Az újoncok az eskü után kétnapos eltávozást kaptak, így el tud­tak menni szavazni. A bentmaradó ál­lomány szolgálatát úgy szerveztük meg, hogy ha szavazni akartak, szintén eljut­hattak az urnákhoz. KvZ Ezüstvasárnap gyér forgalommal — Reggel öt órára jöttünk a szavazó­helyiségbe — tájékoztat háromnegyed hatkor Pápai István, a nyíregyházi 70. szá­mú szavazókörzet titkára. A Jósavároson túli terület egy része tartozik hozzánk. A szavazóhelyiség berendezése megfelelő. Nem találtunk semmi olyan jelet, ami vé­leményünk szerint befolyásolná a szava­zópolgárokat. Fél hatig elvégeztük a szük­séges előkészületeket, átvettük tételesen a szavazólapokat. Az első voksoló ponto­san hat órakor érkezett: — Édesapámat a budapesti érsebészeti klinikán megműtötték, anyósommal indu­lunk meglátogatni, ezért jöttem ilyen ko­rán — mondta dr. Bucska István bíró, aki az urna hitelesítése és a szavazata leadása után rohant autójához. A megyeszékhely egyik taxiállomásán, a Jókai téren néhány taxi várja csak az uta­sokat. —Nagyobb forgalomra számítottunk az időjárás és az ezüstvasárnapi bevásárlás miatt — mondta 9 órakor Kovács József & Viking taxi 84-es kocsijában. Reggel nyolctól délig dolgozom, feltéve, ha nem jegesednek nagyon az utak. A délután a családé, együtt megyünk szavazni felesé­gemmel és anyósommal. Délelőtt fél tízkor a Magyar Szocialis­ta Párt főhadiszállásán Tukacs István kampányfőnök tartotta a frontot. Éppen a hétórás szavazási részvételi arányt néze­gette. — Korán reggel elég kevesen mentek még el szavazni. A megoszlás is elég szélsőséges. Volt körzet, ahol csak tizen­öten, máshol már százötvenen is voksol­tak. Véleményem szerint elsősorban a kis településeken a független jelöltek fognak győzni. A kampánycsend és a szavazás megsértéséről nem kaptunk információt. A vasútállomáson közepes volt az utas- forgalom tíz órakor. Két vasutasnál érdeklődtünk napi programjukról, és hogy mennek-e szavazni. Munkájukra, elfog­laltságukra hivatkozva elzárkóztak a vá­laszadástól. A mátészalkára induló vonat jegyvizsgálója azonban kedvesen vála­szolt. — Nagydoboson lakom, reggel ötkor keltem, és este nyolc óra lesz, mire hazaé­rek — tájékoztatott Herceg Margit. Saj­nos, így nem tudom leadni a szavazatai­mat, pedig szerettem volna. Szolgálatcse­rére sem volt lehetőségem. — Hajnali fél hatkor álltam munkába, és fél egykor teszem le a lantot — mondta Papp Antal, a VOLÁN buszsofőrje. Nem kísértem figyelemmel a pártok és a füg­getlenek kampányát, a munkabeosztásom miatt sem. Valószínűleg, de nem biztos, délután elmegyek a feleségemmel szavaz­ni. A rend több szolgálatban lévő járőre sem volt hajlandó napi munkabeosztásá­ról, szavazási szándékáról nyilatkozni. Az MRFK ügyeletes tisztje, Kovács Dezső hosszú vonakodás után 11 órakor ingerül­ten csak annyit mondott: — Munkába indulás előtt szavaztam, most dolgozunk. Választási szabálytalan­ságról, rendbontásról bejelentés nem ér­kezett. A Nyírfa Áruházban délben közepes forgalom fogadott. — Kilenctől egyig dolgozom -— mond­ta Molnár Jolán, egy maszek ruhabolt dol­gozója. Nagyobb forgalomra számoltunk karácsony előtt. Délután elmegyek szavaz­ni. A város jövője minden szavazattól függ. Csikós Péter mentős szakápolónak dé­lig nem sok dolga volt. — Hét órától dolgozom, eddig csak egy sérültnek kellett segítenem. Elcsúszott, és eltörte a karját. Nem mentem munka előtt szavazni, lehetőséget adtak erre szolgálat­ban is. Nem tudom, hogy megyek-e vok­solni. Délután kettő órakor a szocialista párt széházában Tukacs István még mindig egyedül volt. A rádión keresztül tájé­kozódott az ország és a megye választási helyzetéről. UJ KELET Ki szavaz először? Korán keltem, hogy valamelyik szavazókor első választópol­gárával még találkozhassak a helyszínen. Hat óra előtt néhány perccel érkeztem a 8. számú választókerület 24. szavazókörének helyiségébe. A választási bizottság mindenre felkészülve, még nyitott urnákkal várta az első választópolgárt. Elég sokáig vára­koztunk, majd egy fiatal lány mutatkozott be a SONDA IPSOS munkatársaként. Közvéleménykutatás csak az utcán, de minden­képpen épületen kívül, mert ez az előírás — kapja a tájékozta­tást. Kissé mindenkit meglepett az érdektelenség. Végre hat óra öt­ven perckor megjelenik az első szavazni kívánó ember: Berek Lajos nyugalmazott honvédtiszt. Szokásos procedúra után lezárják az urnákat, az első boríték bekerül az egyikbe — ezzel megkezdődött a választási bizottság munkája. Berek úrral az iskola halijában beszélgettünk. — Nem is mertem volna gondolni, hogy hét óra előtt pár perc­cel még én leszek az első, remélem, most már lassan felébrednek a polgárok. — Ón szerint az érdektelenség miatt nem jönnek? — Mivel nincs alsó küszöb, az embereket nem motiválja a vá­lasztás eredményessége — akárhányan jönnek, érvényes lesz a választás. A másik ok az lehet, hogy a szavazótömeg, aki a rend­szerváltozást megszavazta, majd az idén májusban leszavazta az akkor hatalomra juttatott embereket, kétszer csalódott, és való­színű, félnek egy harmadiktól. Sokan rádöbbenhettek az állam­polgár politikai fontosságára és ezzel együtt a felelősségére is, s most ezt a felelősséget nem biztos, hogy mindenki vállalja. Van egyszerűbb válasz is: rossz idő van, az emberek pihennek. Nem­sokára felkelnek és jönnek ők is, mindenesetre tavasszal is hét óra körül jöttem, és már nagyon sokadik voltam. A következő négy év sorsa a mi kezünkben van, hiszen választókerületenként nyolc-tíz jelölt közül választhatjuk ki az általunk legalkalmasabb­nak vélt embert. Remélem, hogy a többség eljön, s valóban a legjobb politikusokat választja meg. — Milyen egy jó polgármester? — Olyan polgármester tud eredményeket elérni, aki ismeri egy város vagy falu több évtizedes fejlődését, eligazodik a fo­lyamatokban, van államigazgatási tapasztalata, el tudja magát fogadtatni az önkormányzati testülettel, megfelelő szakember- gárdát tud maga köré gyűjteni — és ami nélkül az egész nem működik: lokálpatrióta polgára legyen a településnek. Sipos József Bashalomtól Tiszátokig Hat óra után néhány perccel érkezett az első szavazó a Tiszaeszlárhoz tarto­zó Bashalom község 4-es számú sza­vazókörébe. A 418 szavazóképes állam­polgár közül reggel nyolc óráig 38-an adták le voksukat a nekik szimpatikus jelöltre, illetve jelöltekre. A három részből — Tiszaeszlárból, MÁV- Újtelepből és Bashalomból — álló te­lepülésen három polgármesterjelölt küzd a választók kegyeiért, szavazatai­ért, köztük az előző időszak polgármes­tere, aki több mint tíz éven keresztül tanácselnök is volt. Volenszki József, a szavazatszámláló bizottság elnöke elmondta, hogy ehhez a munkához csak pozitívan szabad hoz­záállni, ha nem így gondolkoznának, akkor az egész közigazgatási rendszer csődbe menne. Volenszki József fele­sége, valamint sógora és annak felesé­ge is szerepet vállalt egy-egy szavazat- számláló bizottság munkájában. A reg­gelire kapott szendvicset már elfogyasz­tották, ebédre Tiszaeszlárról hoznak húslevest, sertésflekkent körettel. Ren­delkezésükre áll még egy láda üdítő is. Mint elmondták, szerencsére sokan se­gítik a munkájukat azzal, hogy elhoz­zák az értesítőcédulájukat, így gyorsab­ban elő lehet keresni a polgárok nevét. Bíztak benne, hogy az emberek nyolc­van százaléka le fogja adni a szavaza­tát, bár az időjárás akkor kezdett rossz­ra fordulni. A csúszós út és a kellemet­len, hideg eső véleményük szerint visszatartja a korai szavazókat, de dél­után négy óráig valószínűleg a nagy többség le fogja adni a voksát. Az országút melletti füves részen bot­ladozva próbálnak eljutni az emberek a Tiszalök-kisfástanyai óvodába, hogy leadhassák szavazatukat az ottani ötös szá­mú szavazókörbe. Az út félelmetesen csú­szik, a sűrűn hulló eső kemény jégpáncéllá fagy az aszfalton. — Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy eddig — háromne­gyed kilencig — csak húszán adták le sza­vazatukat a 355-ből — mondta Oláh Mi­hály, a szavazóbizottság elnöke. Hogy kö­rülbelül hányán fognak szavazni, azt nem tudta előre megbecsülni, de úgy gondolta, hogy a szükséges 51 százalékot el fogják érni. A kisfástanyai bizottság tagjai nem kérték, hogy hozzanak nekik ebédet, inkább megoldják úgy, hogy ne kelljen lemonda­niuk a megszokott hazai kosztról. Az emberek többsége egyébként tisztá­ban van a szavazás technikájával, de ha valakinek nem világos a dolog, akkor azt készségesen eligazítják. Kőkemény koloncokká fagyott rögöktől hepehupás az autók és szekerek által fel­vágott út a Tiszalök-újtelepi óvoda előtt, ahol a hatos számú szavazókör székel. Talán az emberek is úgy gondolják, hogy inkább megvárják az időjárás enyhülését, és csak később mennek szavazni. Ezt az elképzelést igazolja az a tény is, hogy ne­gyed tízkor még csak hat szavazatot tar­talmazott a nemzetiszín szalaggal átkötött urna. Skarhit Istvántól, a szavazatszámlá­ló bizottság elnökétől megtudtuk, hogy 194 szavazóképes polgár lakik a körzet­ben. A bizottság két tagja már régóta, min­den alkalommal vállalta a megbízatást, és a többiek is fontosnak tartják az itt vég­zett munkát. Az ebédjét ki-ki otthon fo­gyasztja el, természetesen úgy, hogy a bi­zottság mindig működőképes maradjon. Kék köpenyt és prémes sapkát viselő idősebb úriember szórja a salakot a tiszalöki idősek klubja előtt. Szükség is van rá, mert a járda veszedelmesen csú­szik. Hideg szél csapja az itt-ott dolguk­ra siető emberek arcába az esőt, szeren­csére Boross Pálné klubvezető apró dol­gozószobájában kellemes meleget lehel a nagy cserépkályha. A klub 21 élteskorú embernek nyújt otthont, és van egy be­járó néni, aki az éjszakát otthon tölti. — Az öregek izgatottak, nem akar­nak kimaradni semmiből — mondja Borossné. — Örülnek annak, hogy szükség van rájuk, hogy ők is ugyan­olyan fontosak, mint akárki más. Az itt lakók eléggé tájékozottak, mindennap olvassák a megyei és az országos saj­tót, aztán egymás között megbeszélik a tapasztalt dolgokat. A televíziót is szí­vesen nézik, főleg a sorozatokat szere­tik. A pénteki Dallast soha el nem mu­lasztanák. Nagyon készülnek a szava­zásra, és ahogy lehet, én is segítek ne­kik tájékozódni. Sokuknak már rossz a szeme, ezért a nappaliban felolvastam nekik a Tiszalöki Hírlapot, mely a vá­lasztással foglalkozik. Sajnos, nem isme­rik a képviselők mindegyikét, de a pol­gármester személyére nézve biztosan van elképzelésük. Elmondhatom, hogy az öregek mindannyian Király Sándorra, a jelenlegi polgármesterre fognak szavaz­ni. Természetesen előfordulhat kivétel, de ez nem valószínű. Úgy vettem észre, hogy szeretik őt, mert gyakran jár ide, és szívesen tartózkodik közöttük. Nagyobb ünnepeken — karácsony, húsvét, anyák napja—soha nem mulasztja el, hogy el­jöjjön jó egészséget kívánni és egy ki­csit beszélgetni. Sajnos, elég szűkös ez az épület, ezért szeretnénk elköltözni a kihasználatla­nul álló szülőotthonba. Ott a zárt ajtók mögött a központi fűtés is üzemel, itt pedig cserépkályhában tüzelünk. Király Sándor megígérte, hogy a választás után visszatérünk a költözés kérdésére. Az itt lakók ideiglenes jelleggel van­nak bejelentve, ezért az eredeti kör­zetükből mozgóumával fogják felkeres­ni őket. Hogy mikor érkeznek azt nem tudjuk, de nem is lényeges, hiszen itt vannak mindig, bármikor jöjjenek. A klub nappalijában nagy körben ül­nek karosszékeikben az öregek. Látszik rajtuk, hogy mindenkinek megvan a szokott helye. — Mi már megbeszéltük egymás között a választással kapcsolatos dol­gokat — mondja egy néni -—, de min­denki önállóan dönt. ■ A fotózás érdekében mindenki vette a fáradságot, hogy senki se maradjon le a képről, így készült az itt látható cso­portkép. Kovácsvölgyi Herceg Margit Molnár Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents