Új Kelet, 1994. december (1. évfolyam, 215-239. szám)

1994-12-12 / 224. szám

UJ KELET 'fi; VÁLASZTÁS '94 1994. december 12., hétfő 3 Választás zavarokkal Kisebb atrocitások törték meg az ön- kormányzati választások amúgy egy­hangú menetét. Nyírbogáton például a szavazatszámláló bizottság elnöke és a helyi választási bizottság elnöke is je­lezte, hogy a szavazóhelyiségben két személy saját füzetébe felírta a szava­zásra érkezők nevét. A bejelentést azon­nali intézkedés követte. Gacsályról jelentették, hogy valaki úgy kívánta támogatni Ifi. Petra And­rás jelölését, hogy a szavazóhelyiség­ben kifüggesztett polgárvédelmi szava­zólapmintán feltűnő módon keresztet tett a nevéhez. Dr. Király Sándor ezt észrevette, és jelezte a helyi választási bizottságnak, akik azonnal levették a szavazólapmintát. Ajakon a plébános az istentisztelet ke­retében hirdette, hogy kire szavazzanak a gyülekezet tagjai. Baktalórántházán az MSZP jelöltjé­nek az autóját leöntötték, ugyanakkor az SZDSZ-es képviselő ablakát ez idáig is­meretlen személy vagy személyek lég­puskával belőtték. Az ügyben rend­őrségi eljárás indult, és megállapították, hogy bár valóban betört az ablak, lövés­re utaló nyomok nem észlelhetők. Ugyanakkor cáfolták azt is, hogy Nyírmihálydiban megfenyegették vol­na a polgármestert. A rendőrségi vizs­gálat szerint két helybéli lakos (fel­tehetően ittas állapotban) egy — a té­vében látott — filmet elemeztek, ami­ben fenyegetésről és gyilkossági tervek­ről volt szó. Közben a dologtól teljesen függetlenül és véletlenül szóba került a polgármester neve is. Egy harmadik helybéli lakos csak részleteket hallott a beszélgetésből, és té­vesen értelmezte a hallottakat. Az érte­sülést sietett elmondani a polgármester családjának. Ebből eredt a félreértés, amit a rendőrségi vizsgálat tisztázott. Vaján már korábban jelezték a me­gyei választási bizottságnak, hogy ke­vésnek bizonyult a kijelölt szavazókö­rök száma. A szavazókörök számának bővítésére engedélyt adtak. A 2679 vá­lasztásra jogosult vajai lakosból 17 óráig 975-en járultak az urnák elé. A tumul­tus továbbra is nagy, ezért kérték a me­gyei választási bizottságot, hogy ha 19 óráig nem tudnának végezni, kitolhas­sák a zárási időt. A megyei választási bizottág és dr. Czap Lajos főjegyző ezt kerek-perec elutasította, hiszen az orszá­gos törvényrendelet értelmében, csak reggel van lehetőség arra előzetes beje­lentés alapján, hogy módosítsanak. Ugyanakkor Dr. Czap Lajos megyei főjegyző utasította a vajaiakat, hdgy akik a szavazóhelyiség épületében és a folyosókon tartózkodnak 19 óra után, és még nem szavaztak, azok leadhatják a voksukat, de pontosan 19 órakor az épü­let ajtaját be kell zárni, és oda már sen­ki be nem mehet. Mivel a vajaiak fél­nek az esetleges botránytól, a rendőrség közreműködését kérték. Német kisebbség Az idén első alkalommal kisebbségi önkormányzatok létrehozására is voksolhat­tunk. Mátészalkán — a cigány lakosság mellett — a német kisebbség is állított képviselőjelölteket. A német kisebbségi önkormányzat létrejötte mellett szavazott Csű­rös Józsefné, a helyi 9-es óvoda vezetője a 13. számú szavazókörben. Árpa a kérdé­sünkre, hogy miért döntött az „igen” mellett, így válaszolt: — Olvastam a német ki­sebbségi önkormányzat jelöltjeinek programfelhívását, s ezek között sok olyan dolgot fedeztem fel, melyeket munkánk során hasznosíthatnánk. Úgy érzem, hogy a német kisebbségi önkormányzat létrejöttével városunk — s ezen belül elsősorban a nevelési­oktatási intézményeink — nyelvi programjai nagyban fejlődhetnének. Óvodánkban is — a szülők és a társadalom igényei alapján — három lelkes kartársnőmmel tanítjuk a németet, s erre az iskolák is jól tudnak építeni. A nyelvtanításban nagyon fontos, hogy a nyelvet tanító nevelő élő környezetben is gyakorolhasson, változatos eszközökkel, módszerekkel keltse fel a gyermekek érdeklődését. Mi már eddig is szép eredménye­ket értünk el, s hiszem, hogy a német kisebbségi önkormányzat megalakulása nagyban elősegítené tartalmi munkánk színvonalának még magasabbra emelését. Ezenkívül segítené a kultúra ápolását, a magyar és német nép hagyományainak életben tartását, és mindenképpen színesítené — főként cserekapcsolatok révén — városunk kulturális életét is. Szamosi István r A megyei választási bizottságnál délelőtt 10 órakor még ilyen nyugodt han­gulat fogadta a bejövöt Sűrű kislista A tiszalöki Teleki Blanka Gimnázium­ban található négyes szavazókörben fél tizenegyig 193-an adták le voksukat. Jenei Zsigmond elnök szerint a 936 sza­vazásra jogosult polgárból 400—500 biztosan el fog jönni. Sajnos, a rossz idő miatt az idősek nem igazán mernek ki­mozdulni. A szavazókor tagjai már egy összeszokott csapatot alkotnak, hiszen húsz éve vállalják folyamatosan a meg­bízatást. Úgy gondolják ennyit igazán megtehetnek a városért. Az öt bizottsá­gi tag mellett még öten tartózkodnak a helyiségben, őket a pártok delegálták. Nem is csoda, hiszen a négyes Tiszalök második legnagyobb szavazóköre. Az emberek tudják, hogy miként kell sza­vazni, de sajnos a kislistás szavazólap kialakítása nem a legszerencsésebb. A listán 35 jelölt neve szerepel sűrűn egy­más alatt. Olyan sűrűn, hogy könnyen el lehet véteni a jelölést. Elmegyünk? Nem megyünk el? Vasárnap reggel hat óra. Üresek még az utcák. A választópolgárok nagy része az igazak álmát alussza. A zöldséges korán kelt, portékáját ra­kosgatja. — Lesz ideje elmenni szavazni? — Soká lesz még este hét óra addigra bezárok és megyek. Szükség van arra, hogy minél többen elmenjünk. Fontos, hogy széles társadalmi véleményt tükröz­zön a választási eredmény. Megérkezik egy vásárló — J. S.-né a vasárnapi húslevesbe vásárol zöldségfélét. — Útba esik a szavazókor, hazafelé be­megyek és „leszavazok”. Vasárnap reggel rövid hangulatfelmérő vizsgálatot végeztünk Mátészalkán. Az utunkba eső első tizenöt embernek tettünk fel három kérdést. —- Az Ön elmegy-e sza- vazni?-ra heten igennel, öten nemmel fe­leltek, hárman pedig bizonytalan választ adtak. Második kérdésünk a leendő pol­gármester személyére vonatkozott. Nem arra voltunk kíváncsiak, hogy ki kire sza­vaz, hanem inkább az érdekelt bennünket, kit tartanak alkalmi interjúalanyaink a leg­esélyesebbnek. Első helyezett dr. Szilágyi Dénes lett 11 szavazattal, második helyen Seress Miklós osztozik Bíró Miklóssal, más jelölt nevét meg sem említették. Kí­váncsiságunk tárgya harmadik esetben a megalakuló képviselő-testület első és leg­fontosabb feladata volt. A megkérdezet­tek a következő problémákat említették, rangsorolás nélkül. A közbiztonság és a köztisztaság javítása, a hivatalnokok em­beribb viselkedése, a mátészalkai utak rendbehozatala, a segélyek igazságos el­osztása, közlekedési lámpa felállítása a négysávos útkereszteződésben, fiatalok lakáshoz juttatása, munkahelyek teremté­se, a szennyvízhálózat kiépítésének befe­jezése, végül egy olyan rendezvénysoro­zat elindítása, amely messze földön ismert­té tenné Mátészalka nevét, mint például Nyírbátorét a Bátori Zenei Napok. Varga Norberttel beszélgettünk, aki a kórházban operátor, hálózatkezelő, a szá­mítástechnikai osztályon dolgozik, és in­tenzíven politizál. Pontosabban nemcsak dolgozik, hanem munka mellett távokta­tásban végzi a Gábor Dénes Műszaki In­— Mi a véleménye a jelöltekről? — Az a baj, hogy a politikusok a vá­lasztások után kissé elszakadnak azoktól az emberektől, akik megválasztották őket: mintha később már nem éreznének fele­lősséget. A polgármesterjelöltek nagyon sok mindent ígérnek, pedig megvalósítá­sukhoz mindenképpen szükség van együttműködő testületre, ezért fontosnak tartom az önkormányzat összetételét. Erre kell jobban figyelni a választópolgárnak. Ha Nyíregyházára gondolok, egyre szebb a város, de ez még kevés. A középréteg­hez tartozó polgárok fokozatos életszín­vonal-romlására és elpénztelenedésére formatikai Iskola informatikai mérnök sza­kát. — Hogyan értékeled a régi vezetés el­múlt négyéves munkáját? — Tetszett, hogy bevezette a gázt, a szennyvízcsatornát, és a városkép alakí­tásában is jó munkát végzett. Ami kevés­bé jó: a mostani vezetést a polgármester­rel együtt lagymatagnak érzem, nagyobb aktivitással is dolgozhattak volna. Túl sok dolgot tudnak a mostani jelöltek felemle­getni, amit ez a vezetés négy éve megígért és nem teljesített. Végeredményben meg jobban oda kellene figyelni a jövőben. A polgárok elszegényedése egy csillogó-vil- logó városban kissé nevetséges. G. úr, honvéd törzsőrmester nem megy szavazni, magyarázata érdekes: — Állam­polgári felelősségem diktálja, hogy ne sza­vazzak. Dunántúlon szolgálok hivatásos katonaként. Állandó lakásom Nyíregyházán van, de kevesebbet tartózkodom itthon, nem ismerem az embereket, így a lakókörzetem jelöltjeit sem. Reálisan szavazni egyik sze­mélyre sem tudok, a pártra való szavazást — mint hivatásos katona — erkölcstelen­nek tartom. Úgy érzem, hogy részemről ez a felelős magatartás. F. Sípos József vagyok elégedve a jelenlegi vezetéssel, bár tudom, hogy többet is tehettek volna. — Fel tudnál állítani a polgármesterje­löltek között egy szimpatikussági sorrendet? — Kertésznét tenném előre. Általános vélemény a városban, hogy azért indul, mert férje országgyűlési képviselő, de én ismerem, és tudom, hogy képes megfelel­ni a követelményeknek. Seress Miklós a második, de lehet, hogy őrá fogok szavaz­ni, mert úgy ismerem, hogy amibe bele­kezd, azt végig is viszi. Harmadik helyen dr. Szilágyi Dénesre szavaznék, mert ha nem is az igazi, de legalább már van gya­korlata. Negyedik helyre nem teszek sen­kit, mert nem ismerem annyira őket, hogy véleményt mondhassak róluk. — Véleményed szerint melyek azok a problémák, amiket sürgősen meg kell ol­dania az új vezetésnek? — Munkahelyteremtés, a fiatalok lakás­hoz juttatása, az egészségügyi dolgozók bérének javítása. Azt várom még, hogy több információt kapjon a lakosság a tes­tület munkájáról. Legyenek sűrűn lakos­sági fórumok, szórólapok, és jó lenne, ha városi tévében adnák élőben az üléseket. .—Szavazáskor megnézed, hogy kit mi­lyen szervezet támogat? — Meg. Ha esetleg bizonytalan vagyok, vagy nincs határozott kiállásom egy sze­mély mellett, akkor párthoz való tartozá­sa dönt. Személy szerint én a liberális vo­nalhoz vonzódom, az SZDSZ-hez és a FIDESZ-hez, annak ellenére, hogy mos­tanában ezek széthúznak. Dojcsák Tibor Esélyleső Mátészalkán Négy év oláhra én is indulok! Tegnap reggel hat órától este hé­tig zajlottak a helyhatósági válasz­tások. A többség már otthonosan mozgott a szavazófülkékben, de so­kan voltak, akik koruknál fogva most először jogosultak beleszólni az ország,, illetve a település sorsá­nak irányításába. Közéjük tartozik Vondorkovics Zoltán, aki 1976. no­vember 3-án, egészen pontosan haj­nali kettőkor született Mátészalkán. . A 138-as Számú Szakmunkásképző Intézetben szerzett gépszerelő és karbantartó szakmát, negyedik éve dolgozik a jármi vasudvarban. Itt volt gyakorlaton, október óta pedig szakmunkásként alkalmazzák. Édes­apja ’87 október 23-án halt meg. Paposon, az Esze Tamás út 35. szám alatt lakik édesanyjával valamint 16 éves öccsével, Tiborral. O ugyanazt a szakmát tanulja, mint bátyja, még gyakorlati helyük is megegyezik. — Májusban te még nem szavaz­hattál, de biztosan figyelemmel kí­sérted az eseményeket. — Igen, és nem örültem a szocia­lista győzelemnek. — Érdekelnek a politikában és a gazdaságban zajló események? — Természetesen! Minden érde­kel, odafigyelek a körülöttem folyó dolgokra. Itt van például a vasutas- sztrájk. Szerintem támogatni kell a vasutasokat. Ha leáll a vasút, annyi busz kell ide, ahány tízfilléres van az országban! Az Objektívet nézem, meg a BBC-híradót. Különösen a NATO- hírekre figyelek oda mostanában meg arra, hogy mi történik itt, délen, Ju­goszláviában. — Van kedvenc politikusod? — Kedvenc? Talán a Torgyán. De nem azért, mert az ő szövegével nyer­tem négy éve a farsangon, hanem mert azt akarja adni az embereknek, amit kívánnak, és nem ellenük dolgozik! — Említetted kedvenc tévéműsorai­dat! Az írott sajtóban is vannak kivá­lasztottak? — Napilapot most nem mondok, egyébként kedvelem a Popcornt, a Bravot, és unalmamban a Kiskegye- det szoktam még elővenni. — Úgy tudom, hogy eredetileg nem a 138-asba akartál jelentkezni! — Annak idején szerettem volna ka­tonai szakközépiskolába bekerülni, de a rossz átlagomra való hivatkozással el­utasítottak. Pontosabban nem is vála­szoltak nekem. A másik út, amivel megpróbálkoznék még, a kamionso­főrködés. Itt első lépcső a teher-, második a nehézpótkocsi-, harmadik a TIR-vizsga. Gombamód szaporod­nak a fuvarozási társaságok, ahol el lehet helyezkedni egy jó képességű sofőrnek. Ezt szívesen csinálnám, mivel minden álmom az volt — és az ma is —, hogy vagy a légierőhöz kerüljek, vagy kamionsofőr legyek! — Milyen az érzelmek terén a helyzeted? Van barátnőd? — Igen, Nelli. Többet nem mon­dok még róla, de úgy néz ki, ez a kapcsolat tartós lesz. — Ebben az évben járulhatsz először az urnák elé. Mi alapján döntőd el, hogy kinek a neve mellé raksz ikszel? — Azt nézem, mit tud az illető fel­mutatni. Mit tett már a faluért, a kö­zösségért, mennyire figyel oda a kö­rülötte élőkre. A vezetői posztra ná­lunk csak két jelölt van, és egyikük letöltött már négy évet a polgármes­teri székben. Ez idő alatt, úgy érzem, nem alkalmazkodott eléggé a fiatal­ság igényeihez. Figyelni fogom, hogy a következő polgármester mit fog ebben az ügyben tenni. Egyéb­ként pedig 1998-ban én is tervezem jelöltetésemet a polgármesteri tiszt­ségre. .. Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents