Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-10 / 197. szám
4 1994. november 10., csütörtök II KULFOLD-BELFOLD UJ KELET VÁROSRÓL VÁROSRA jH ÚJ KELET gig ! CSENGERBEN fl I /----------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ A határőr nem zaklat — A Magyar Honvédség hivatásos katonája voltam — kezdi beszélgetésünket Orosz Gusztáv főtörzsőrmester, a csenged határőrizeti kirendeltség munkatársa. Hogy szülőföldemhez visszakerüljek, kértem át magam tavaly a határőrséghez. Kicsit furcsállottam — de megértettem —, hogy noha hivatásos tiszthelyettes voltam korábban is, ugyanazokon a szigorú vizsgálatokon kellett átesnem, mint az újoncoknak.-—Hogyan telnek a napjai? — A szolgálatvezénylést már korábban megkapjuk. Ebben benne van — kódolva —, hogy melyik nap, mikor és hova kell mennem. Változó az időbeosztásunk. Van, hogy reggel kezdünk, van amikor este vagy éjszaka. Kilépek a lakás ajtaján a meghatározott időben, és ezzel kezdődik is a szolgálat. — Egyedül dolgozik? — Nem, általában kétfős járőrök ellenőrzik a területet. Szamosbecsen lakom, gyalog kezdek, utána a kollégám felvesz a kocsira. A vezénylésben azt is meghatározzák, mit csináljunk, mire figyeljünk jobban oda. Van ugyanis figyelő, portyázó és okmányellenőrző járőr. Elfoglaljuk a figyelőpontokat. A kirendeltséggel rádión és távbeszélőn tartjuk a kapcsolatot. —Mit csinál, ha gyanús vagy ismeretlen arcot lát? — Sok arcot nem ismerek még a környéken. Kérem az illetőt, hogy álljon meg. Odamegyek, köszönök. Tájékoztatom, hogy hatátőr járőr vagyok, és kérem, hogy személyi okmányait ellenőrzésre adja át. — Nem veszik az emberek zokon a „zaklatást"? — A határőr jelenlétét a határ mellett természetesnek veszik. Ha meglátnak minket, már készítik is ki az útlevelet, személyi igazolványt. — Gondolom, szereti a munkáját. — Persze. Ez az élet változatos, színes. Sok embert ismerünk meg, látjuk, hogyan élnek és dolgoznak. Elmondják nekünk gonjaikat is. A határőröknek elsődleges kötelessége jó kapcsolatot kialakítani a lakossággal, hiszen rengeteg (munkánkat segítő) információt kapunk a helybeliektől. Az itt élők is jól járnak, ha sok az egyenruhás, jó hatással vagyunk a közbiztonságra. — Határsértőt fogott már el? — Még nem „botlottam” bele, de lakossági bejelentés alapján fogtam már el. —Biztosan történt már önnel érdekes eset... — Igen. A lakásomra telefonáltak a tiszabecsiek, hogy egy nőt már nem először látnak, amint a temetőből virágot visz ki. Elfogtam, és átadtam a rendőrségnek a román hölgyet. A vizsgálat során kiderült—férjével együtt —, abból éltek, hogy a temetőkben összeszedték a virágokat, és Romániában eladták. ____________________________> Ak i rossz szándékkal jön, nem áll meg Csengerben Csenger városában ezelőtt négy évvel alakult rendőrőrs, ami közvetlenül a mátészalkai kapitánysághoz tartozik. Felügyeletük nemcsak a városra terjed ki, hanem az Ököritófülpös és Porcsalma községek közötti felezőtől egészen a határig, kilenc település közbiztonságára vigyáznak. — Milyen eredménnyel? — kérdeztük az őrs parancsnokát, Bulyáki Sándor főhadnagyot. — Területünkön közel 30 ezer ember lakik. A lakosságot legérzékenyebben érintő, személy elleni bűncselekmény évente szerencsére csak egy-két alkalommal fordul elő, viszont 3 éve nincs ilyen jellegű felderítetlen esetünk. Az őrs alakulásakor állományunkat leginkább a vagyon elleni bűncselekmények foglalkoztatták. Jellemző volt a betöréses lopás, amit sikerült visszaszorítani. Bár néha előfordul, de most inkább a mezei lopások szaporodtak el. — A határ közelsége mennyire befolyásolja a város biztonságát? — Itt nem jellemző a külföldiek által elkövetett bűncselekmény. Aki bűnözési szándékkal jön át, az nem áll meg Csengerben, hanem megy tovább az ország belseje felé. Egyedül az utazásokkal kapcsolatos közlekedési morál ad munkát. A határon éjjel 11 órakor is falunyi ember van, és ez igényli a rendőri jelenlétet. —M ilyen műszaki állapotú járművekkel érkeznek a hátáron túlról? — A magyar közúti ellenőrzések hatására mefelelő karban lévő kocsikkal jönnek, mivel az esetleges büntetés nekik olyan magas, hogy nem tudják kifizetni. Összességében úgy érezzük, hogy a lakosság is elégedett a közbiztonsággal. Ennek talán a legjobb bizonyítéka, hogy esténként a fiatalok egyedül is járhatják az utcákat minden félelem nélkül. Amíg ezt megtehetik, nincs gond.-/«Pár hónap elteltével... „Körmenetünk” végeztével ismételten Csenger városába érkeztünk. Vajon mi minden történt, mi minden változott azóta, hogy legutóbb erre jártunk? - tettük fel a kérdést Simái Zoltánnak, a város jegyzőjének. — Végre kiforrott a sorsa az 1200 személyre tervezett konyhának és étkezdének. Egy nyíregyházi vállalkozóval kötöttünk szerződést, aki vállalta, hogy legkésőbb jövő év március 31-ig átadásra kész állapotba hozza. Az építkezést már újraindítottuk, s a jelek szerint tartják a határidőt. — Az önkormányzatnak ez súlyos érvágást okozhatott... — Ebben az évben már kifizettünk a vállalkozónak tizenhárom és fél millió forintot, az áfát, jövőre pedig még további tizenöt- millió forintunkba kerül. — Befejeződött végre a gázprogram kivitelezése? — Október 29-én és 30-án kötötték be azokon a helyeken, amelyek az első ütemből kimaradtak. Szerencsére erre abszolút semmit nem kellett költenünk, teljes mértékben lakossági erőből és kivitelezői forrásból valósult meg a beruházás. Gyakorlatilag most már az egész városban van gáz, ahol megfelelő érdeklődés és igényvisszajelzés volt. Az oldalt összeállította: Fullajtár András, Kovácsvölgvi Zoltán, Eri Mariann Fotók: Bozsó Katalin —Megkezdődhet az utak rendbetétele... — Valóban, a munkálatok befejezése után — feltéve, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk — elsősorban az aszfaltozásra fogunk koncentrálni. Addig ugyanis, amíg a földturkálásokat be nem fejezzük, nincs értelriTfe az utak lebur- kolásának. — Jönnek az önkormányzati választások... — Teljesen készen állunk. Kezdeményeztük a kisebbségi önkormányzati választást is, és a jelek szerint nem értelmetlenül. December 11-én mindkét választásra sor kerül Csengerben és a hozzá tartozó településeken. Egyébként a két választás menete megegyeAlakulóban Csenger Kommunális és Ellátó Intézménye, mely, mint a nevéből is kiderül, a lakossági szolgáltatások egy részét vállalná fel. Cséke Gyula, az intézmény vezetője szerint várhatóan jövő év január 1-jévei tudnak igazán munkához látni, mert a legfontosabb, a pénz, még hiányzik. Most készítik a jövő év költségvetését, és most veszik át a jövőbeni feladatokat a polgármesteri hivataltól. zik. Erről a cigány vezetők kérésére egy részletes tájékoztatót tartottunk a múlt hónap végén.---Nemrégiben hívta életre az ön- kormányzat testületé a Kommunális és Ellátó Intézményt, mely mint a neve is mutatja, különböző szolgáltatásokat végez. — Ismételten több pályázatot nyújtottunk be az Állami Fejlesztési Intézethez és a megyei munkaügyi központhoz. Elsősorban munkahelyteremtő pályázatokról van szó. Másrészt pedig az önkormányzat folyamatos és zökkenőmentes működtetését és a jövőbeni fejlesztési tervekhez szükséges pénzt céloztuk meg a kérelmekkel. Arra a kérdésünkre, hogy hány embert tudnak majd foglalkoztatni, az volt a válasz, hogy minden a pénz függvénye, konkrétumokat ők sem tudnak. Ami biztos, a köztisztaság, a terlepüléstisztaság, vízrendezés, közhasznú foglalkoztatás és a lakásgazdái kodás lesz a feladatuk. Legalábbis egyelőre. Úri Mariann Minden a pénz függvénye r * ^ Almakocka és paradicsompehely nyugatra Legutóbb, amikor Csengerben jártunk, elmentünk a Malimpex Kft-hez, hogy megkérdezzük, mi újság náluk. Akkor azonban nem voltak hajlandóak nyilatkozni. A miértre az volt a válasz, még nagyon fiatal a vállalkozás, és kérték, hogy inkább október, november tájékán keressük őket, amikor beindulnak majd a szaloncukor gyártásával. Nos, mi szaván fogtuk Veréb Józsefet, a múlt héten felkerestük, hogy behajtsuk a „tartozást”. — Az Agrofruct becsődölése és felszámolása után vettük meg a céget tavaly augusztusban — kezdi megadóan az üzem igazgatója. Az „elődeink” minti a szárítóüzemből, mind pedig a desz- szertüzemből elvitték a gépeket, az összes technológiái meg kellett vennünk és be kellett építenünk. —Mikor kezdtek el dolgozni? — A gépek üzembehelyezése - kor pontosan a meggyszezon végét kaptuk el. Azt követte a paradicsomidőszak. A paradicsompelyheket zsákokba csomagolva szállítjuk Németországba. Elsősorban a levesporgyárak használják föl a szárítmányt. — Egy kilogramm paradicsomból mennyi pehely lesz? — Inkább úgy mondanám, hogy 27 kilogramm nyers paradicsomból készítünk egy kiló szárítmányt. — Most pedig almáznak... — Igen, folyamatosan készítjük a szárított almakockákat. Ez nyugaton nagyon elterjedt és kedvelt alapanyaga az édes- és sütőiparnak. Gyakran sütik bele a tésztába, előszeretettel ízesítenek vele, de leginkább müzlit készítenek belőle. — Mekkora a kereslet? — Hetente egy kamionnal szállítunk. — A többiből meg szaloncukrot csinálnak... — Csak szezonális jelleggel működik a desszertüzemünk, és eddig még valóban csak szaloncukorgyártásra használtuk ki ezt a lehetőséget. Szeptember-októberben indulunk be vele, és december 15-én befejezzük a termelést. —Akkor nem is gyártanak olyan sokat... — Kifejezetten a hazai piacokon értékesítjük azt a 100-120 tonnát, amit a három műszakban előállítunk. Most még csak gyümölcs alapanyagú édességet készítünk, melynek töltelékében jelentős meny- nyiségű szárított alma van. A későbbiekben azonban kókuszos kivitelben is fogjuk gyártani. Ennek termelését a hónap végén kezdjük el. —Említette az előbb, hogy három műszakban dolgoznak. Összesen hány embert foglalkoztatnak? — A létszám 110 körül van. Általában betanított munkásokkal dolgozunk, akiknek döntő többsége nő. — Milyen a fizetés? — Órabérben dolgoztatunk. A besorolástól és a szakmától függően 80-180 forint között mozog az órabér. Ezenkívül pedig kapják a Munkatörvénykönyvben előírt pótlékokat, és a lehetőségekhez képest prémiumot is fizetünk. — Terveznek bővítést? — Egyelőre nem. Most elsősorban a folyamatos termelést kell biztosítanunk, amihez persze megfelelő mennyiségű alapanyag is szükséges. — Gondolom, elsősorban helyben vásárolnak fel. — Igen, ezzel is igyekszünk megkönnyíteni a helybéliek sorsát. Higgye el, nagyon sokat számít az embereknek ez a kis mellékkereset.
