Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-10 / 197. szám

UJ KELET CSENGER 1994. november 10., csütörtök 5 UJ KELET CSENGERBEN Élő gyülekezet Bartháné Szántó Ágnes lelkész — Csengerben ősi, tradicionális refor­mátus hithű gyülekezet él — tudtuk meg Bartháné Szántó Agnes református lel­késztől. — A város lakói sosem fordultak el Istentől, a hittől. Gyakorlatilag esküvő nincsen templom nélkül, a temetéseket eddig is valamelyik egyház rendezte. Most már egyre több pedagógus is betér a temp­lomba. Elő a csengeri gyülekezet, segíte­nek az emberek egymáson, ha tudnak. Lá­togatják az öregeket, betegeket. — Önnek és férjének köszönhetően kár­pátaljai gyerekek is tanulnak a csengeri gimnáziumban. — Férjemmel együtt végeztük a teoló­giát, a munkában ő a főnök. Kárpátaljáról sokan szeretnének nálunk egyetemen, főiskolán tanulni. Az ottani középiskolák színvonala nem ad kellő alapot a magyar- országi továbbtanulásra. Náluk nincs meg­oldva a magyar nyelvű felsőoktatás és a lelkészutánpótlás. Ezért határoztuk el, hogy indítunk Csengerben számukra gim­náziumi osztályt. Kárpátalján majdnem megvétózták terveinket. Tegyük hozzá, hogy jogosan. Az elvekkel egyetértettek, de azt szerették volna, ha a gyerekeket nem visszük el az otthonukból, ha az oktatás Kárpátalján folyik. Azóta a szomszédban — nagy nehézségek mellett — beindult a magyar nyelvű középiskolai oktatás. Ezért csak egy osztály tanul a városban, és ők is már harmadikosok. Meg kellett tanítani a gyerekeket tanulni. Hárman a gyenge eredményeik miatt ki is estek. A lányok egy része a szakközépiskolában végez, és óvodai dajka lesz. Valamennyien részt vesznek hitoktatásban. Azt szeretnénk — és a gyerekek is —, ha Magyarországon tanulnának tovább. A lányok Hajdúbö­szörményben az óvónőképzőben, a fiúk pedig Sárospatakon a református hittudo­mányi főiskolán. — Ki biztosítja az anyagi fedezetet? — A könyveket az oktatási minisztéri­um adta. az étkezést a debreceni reformá­A csengeri református templom tus kollégium támogatja. De a gyerekek hazautazása is sok pénzt emészt fel. Ezt pályázatokból fedezzük. — Úgy tudom, jövőre nagyszabású ren­dezvényt szerveznek... — A Csengeri Zsinat — ennek kereté­ben fogadták el a Szentháromságtant — a következő évben ünnepli 425-ik évfordu­lóját. Ezt méltóképpen szeretnénk megün­nepelni, mégpedig úgy, hogy a reformá­tus egyház újra elfogadja ezt a tanítást. Kovácsvölgyi A lakossággal együtt — Egy éve tértünk át a hivatásos határőrizetre — tudtuk meg Kondor Ist­ván zászlóstól, a csengeri határőrizeti ki- rendeltség vezető helyettesétől. — Mun­katársaim becsülettel végzik törvény adta feladataikat, panasz rájuk még nem érke­zett. A környező településekről választot­tuk őket ki, nem véletlenül. Ismerik a te­rületet, az embereket. Az utóbbi nagyon fontos, hiszen az itt lakók rengeteg infor­mációval tudják segíteni és eredményeseb­bé tenni a munkánkat. — Nagy a nyüzsgés a zöldhatáron? — Nem nagyon. Csökkent az Afganisz­tánból, Törökországból érkező határsértők száma. Főképpen Romániából érkeznek útlevél nélkül, és elsősorban fiatalok vág­nak neki a kétes kalandnak. — Hány fogásuk volt októberben? — Hat. Érdekes, bár ellentmond a ko­rábban említetteknek, de közülük négyen Iránból érkeztek. A csengeri határőrlaktanya Piacképesen az oktatásban is A város középfokú intézménye, az Ady Endre Gimnázium Szakközép-és Szak­munkásképző Iskola nevéből is kiderül a sokrétűsége. A több mint harmincéves gimnáziumban jelenleg 282 diák tanul, ebből 159 fő a gimnáziumi osztályban, 62 a szakközépiskola óvónő szakán, míg ugyanennyien tanulnak a szakmunkáskép­zőben, ahol 1-1 évfolyamon cipőfelsőrész­készítő képzés folyik — mondja Bokor László igazgató. Ezenkívül van még egy egyházi, református osztályunk is. Ide Kár­pátaljáról kerültek gyerekek, most szeptem­berben a harmadik évfolyam kezdődött. — Milyen körzetből iskolázzák be a ta­nulókat ? — Egyre több csengeri gyerek kéri a felvételét, de az egész volt járás területéről is érkeznek hozzánk tovább tanulni szán­dékozók. Az óvónőképzőbe az egész me­gye területéről fogadtuk a pálya iránt érdeklődőket. Viszont azt tervezzük, hogy az óvónőképző helyett egy pedagógiai szakközépiskolai osztályt indítunk a következő tanévben. — Mi ennek az oka? — Ebből a térségből rendszeresen so­kan jelentkeznek a pedagógiai és tanár­képző főiskolákra, ez sokat segíthet a si­keres felvételihez. Ha a tanulók nem nyer­nek felvételt, akkor maradhatnak ötödik évre, vagy utána munkát is vállalhatnak, mint például: pedagógiai asszisztens, gye­rekfelügyelő, gyermekvédelmi asszisz­tens, oktatástechnikus vagy iskolatitkár. Az ötödik évre egyébként a korábban érett­ségizettek is jelentkezhetnek. Ezt már most előkészítjük, tanfolyamot indítunk pedagó­giai asszisztens képzésre, amihez segítsé­get kapunk a munkaügyi központtól. — Ezek szép tervek, de a végzettek hol fognak majd elhelyezkedni? — Több lehetőség is adott. Óvodákban, iskolákban, családsegítő központokban, sőt még művelődési házakban is. Főleg kistelepüléseken, a szabadidős tevékeny­séget is szervezhetik majd az iskolákban. — Vannak más tervek is? — Hatosztályos gimnázium beindítását is tervezzük azl996/97-es tanévtől. Ez a gyerekek tudatos felkészítése lenne az egyetemekre és főiskolákra. Sőt a tehet­séggondozást is szolgálná. Egyelőre egy osztály indulna 20-25 fővel. Aztán a je­lenleg is jól működő számítástechnikai oktatást szeretnénk magasabb színvonal­ra emelni, mivel egyre több fiatal érdeklő­dik iránta. A most is működő német, an­gol, francia és orosz nyelvoktatásban is előrébb kívánunk lépni. — Rendelkeznek megfelelő oktatógár­dával? — Tantestületünk fiatal és ambiciózus. Jelenleg kémia, biológia, matematika és angol szakos tanárokra lenne szükségünk. Vannak szaktanáraink, de a hatékonyabb munka érdekében még több kellene. — Most már az egész megyéből tud­juk fogadni a diákokat, mivel elkészült a korábbi kollégium bővítése és felújí­tása — újságolta Bokor László, a gim­názium igazgatója. — A 150 férőhelyes vegyes kollégiumnak jelenleg 96 lány és 10 fiú lakója van. Tehát még jócs­kán van helyünk a következő tanévben is. A diákok elhelyezésén kívül nyitot­tak vagyunk a falusi turizmusra is. Az oktatás időszakában a hétvégeken, míg a szünetekben a hét minden napján fo­gadjuk az érdeklődőket. Kellemes kör­nyezetben, ideális feltételeket tudunk biztosítani akár sportolók részére is, edzőtáborok megrendezésére. Százmé­teres körzetben megtalálható a szállás, az étkezés és a ragyogó feltételeket biz­tosító sportcsarnok. Aztán a Szamos közelsége és az azt körülölelő, szinte még érintetlen táj biztosítja az ideláto­gatónak a zavartalan pihenést. Még mindig nehéz Gecse Irén —- A harmadik évet kezdtem Csenger­ben az Ady Endre Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában — mondja bemutat­kozásunk után Gecse Irén, aki Kátpát- aljáról, a Nagyszőlős melletti Salánkról érkezett. — Hol hallottál erről a lehetőségről? — Az általános iskolában kihirdették, hogy aki akar, mehet a csengeri gimnázi­— Mi tulajdonképpen kiszolgáljuk — a törvény keretein belül — a határon átlépő utasokat —■ módja Katona Gyula pézügyőr főhadnagy, a csengersimai vám- parancsnok. Amíg utasok lesznek, lesz vámos is. — Ez nem mindenkinek tetszik... — Csak azoknak nem, akik nem tartják be a vámjogszabályokat. Ez itt a csenger­simai határátkelőhelyen egyre kevésbé jellemző. Sokan már csak az előírt meny- nyiségű árut hozzák magukkal. Az utasok nagy része nem csencselni jön az ország­ba. Romániában már olyan magasak az árak, hogy nem éri meg áthozni és árulni. —Azért a vámosoknak is volt szerepe a csencselés visszaszorításában. — Persze. Minden kollégám egyfor­mán értelmezi és tartatja be a jogszabá­lyokat. Nincs az, hogy az egyik vámos ennyit enged be, a másik meg többet. — Mi a felkapott csempészáru? — Továbbra is a cigeretta, a pálinka. umba továbbtanulni. Akkor még nem tud­tuk, pontosan mit tanulunk majd, csak annyit, hogy az egyházzal kapcsolatban lesz az oktatás. — Miért jelentkeztél? — Nem tudok perfektül ukránul. A to­vábbtanuláshoz két megoldás közül kel­lett választani: vagy megtanulom az uk­rán nyelvet, vagy Magyarországra jövök. Az utóbbi mellett döntöttem többed ma­gammal. Közel százötven gyerek közül választották ki azt a harminhetet, akik két éve járnak Csengerben iskolába. — Mit kérdeztek a felvételin? — Énekelni kellett, írásban meg kellett fogalmaznunk egy élményünket és az egy­házról beszélgettünk. Nem volt nehéz, hisz régóta járok templomba. — Hogyan fogadták az osztályt a gim­náziumban? — A pedagógusok nagyon kedvesek, de szigorúak. Mindent megtesznek, hogy tisztességgel tanuljunk. Az itteni követel­mények jóval magasabbak, mint nálunk. Olykor még próbálkoznak benzinnel. Az év első tíz hónapjában vám és deviza bűn- cselekmény miatt 3,6 millió, szabálysér­tés miatt 6,7 millió forintnyi összegben kezdeményeztünk eljárást. — Soknak tűnik itt a vámos... — Nekem, mint parancsnoknak nem. A mostani forgalmat figyelembe véve har­minc százalékos létszámbővítés lenne in­dokolt. — Korrupció? — Bizonyított megvesztegetés a vámo­sok körében nem volt. Kísérletek persze történnek, amikor a beutazás valamelyik feltétele hiányzik, és a kedves utasnak vissza kell fordulnia. Ilyenkor hirtelen fel­indulásból enyhe fenyegetőzések is előfordulnak. — Úgy tudom évek óta nem kaptak fize­tésemelést. — Egész pontosan három éve. Ez már csak azért is felháborító, mert — bár ez nem pontos információ —•, hogy a vám­Nagyon nehéz volt a kezdet, sokat kellett tanulni. Amikor megtudtam, hogy csak kéthavonta járhatunk haza, majdnem ab­bahagytam. Azóta sikerült elérni, hogy havonta láthassuk szüleinket, de így is nagy a honvágyam. Még mindig,nehéz.. Az ellátással nincs semmi gondunk. Saj­nos a helyi gyerek egy része nem fogad be bennünket, lenézik az osztályunk tanu­lóit. Előfordul a másik véglet is, mindig mindenben segíteni akarnak. — Mit csináltok a szabadidőtökben? — Abból bizony kevés van. Ilyenkor sétálunk, könyvtárba járunk. — Honnan tudják a szülők, milyen a tanulmányi előmeneteletek? — Ha egyénileg utaznak hozzánk Csen- gerbe, a pedagógusok elbeszélgetnek ve­lük. A szülői értekezleteket Beregszászon tartják, az osztályfőnök utazik el Kárpát- aljára. — Két év múlva végzek Mi lesz utána? — Nagykőrösön a Református Tanító­képzőben szeretnék továbbtanulni. Voltam már ott, több ismerős, barát vár rám. és pénzügyőrség az államkasszába a be­vételek ötödét fizeti be. Nem csoda, ha így a jó szakemberek eltávoznak a testülettől. Kollégáim otthon gazdálkodnak, nem biz­tos, hogy a gyorsan változó jogszabályo­kat kísérik figyelemmel szabadidejükben. A bérekben régen lemaradtunk a polgári cégektől. — Elég szűkösen is vannak. — Az épület, ahol elhelyeztek bennün­ket, kicsi. Tervek már készültek a bőví­tésre. Véleményem szerint a határátkelő- helyek fejlesztése azonban politikai és gazdasági kérdés is együtt. — Sok minden történik önökkel minden nap. Mire emlékszik vissza? — Egy benzincsempészre. A gépkocsi porral oltó tűzoltó készülékében is ben­zint próbált behozni az országba. A sofőr ezt nyilván tudta. De mi lett volna, ha bal­esetnél, tűz esetén más használja a készü­léket?... —K— a poroltóban

Next

/
Thumbnails
Contents