Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-09 / 196. szám
10 1994. november 9., szerda SPORT ni UJ KELET Nyíregyházi Kézilabda Club A döntés borítékolva, de Szergyuk marad Hétfőn délután folytatódott az NYKC vezetőinek és játékosainak együttes kiútkeresése a jelenlegi káoszból. A Vajda Sándorral és a csapat képviseletében Boczák József csapatkapitánnyal történt beszélgetésünkből az derült ki, hogy a csapat abbahagyja a hétfőn elkezdett sztrájkot, és folytatják az edzéseket, készülnek a bajnoki mérkőzésekre is. — Mi okozta, hogy végül is így döntöttek? Vajda Sándor:—Áttekintettük az eddigi eredményeinket, és úgy láttuk, hogy nagyon sokat veszíthetünk, ha továbbra is le- állunk. „Amit nyertünk a réven, elveszíthetjük a vámon.” Ebben a klubban nagyon sok ember munkája benne van, ezért úgy ítéljük meg, hogy nem fogják veszni hagyni ezt a klubot, mert nagyon sok embernek nyújt rendszeres szórakozást hétről hétre. Vajda Sándor Boczák József: — A helyzetünk tényleg nagyon katasztrofális, de egyelőre tovább edzünk, és készülünk a Komló elleni idegenbeli mérkőzésre. Aztán a jövő héten csütörtökre összehívott rendkívüli közgyűlésen majd kiderül, hogyan tovább. — Nem gondolják úgy, hogy ez a nyilvános bojkott visszatetszést váltott ki az olvasókban, és főleg a többi, ugyancsak nehézségekkel küzdő sportágaknál? Vajda Sándor: — Én úgy gondolom, hogy ezzel felhívtuk a figyelmét minden olyan kézilabdát szeretőnek, aki tenni tud vagy akar a sportágért. Valóban az utolsó perceket éljük. Boczák József: — Nem feltétlenül az volt a szándékunk, hogy kiteregessük a szennyest. Először próbáltuk belső körökben megoldani a problémát, de nem ment. Egyszerűen nem látunk más kiutat, mint hogy a nyilvánosság elé tárjuk a problémáinkat. — Az az általános vélemény, hogy az önkormányzatot már nem lehet tovább pumpolni, az anyagi problémát most már a klubnak saját magának kell megoldani... Vajda Sándor: — Eddig is voltak anyagi problémáink, hónapokkal ezelőtt sem volt fényes a helyzet, de komoly pénzügyi ígéretek biztattak bennünket, és a munka tovább folytatódott. Ha az ígéretek teljesültek volna, akkor nem fordultunk volna az önkormányzathoz legutóbb sem. Most is kijelentem, amennyiben személyemnek tulajdonítható az, hogy nem sikerült az eredményességhez szükséges anyagi hátteret biztosítani, akkor vállalom a rám eső felelősséget, és bármikor kész vagyok rá, hogy felálljak az elnöki székből, ha valaki vállalja helyettem, és többet tesz a csapatért. Boczák József:—Nekünk, játékosoknak, teljesen mindegy, hogy a vezetés honnan teremti elő a működéshez szükséges pénzt. Nekünk az a feladatunk, hogy a legjobb tudásunk szerint játsszunk, és szórakoztassuk a szépszámú szurkolótáborunkat. Itt azért a tisztánlátás miatt hadd mondjam el, hogy- téves az a felfogás, hogy mi kiemelkedően sokat keresünk. Ezt szerintem még a város sportvezetői sem tudják. A bruttó béreink - a kategóriák szerint - 20-30 ezer forint havonta. Ez már több éve nem változott. Ezenkívül van a prémium, amit a vezetők határoznak meg. Ha nem nyerünk mérkőzéseket, nincs pluszpénz. Aztán nekünk nincs más mellékkeresetre lehetőségünk. Ez egész embert kíván, és bármikor fennáll annak a veszélye is, hogy úgy megsérül Boczák József bármelyikőnk, hogy örökre nyomorék marad, de volt már rá példa, hogy valaki a pályán halt meg. Kérdezem, akkor annyira meg vagyunk fizetve? Nyáron, vagy szezonon kívül például csak a fizetés van, és mi is ott vásárolunk, ahol a többi állampolgár. —Most már sikerült a nyilvánosság elé tárni a problémákat. Van valamilyen pozitív hatása? Vajda Sándor: — Többen is reagáltak a problémákra, és felajánlották segítségüket. Ennek eredménye már az is, hogy Szergyuk marad. A Kárpát-Hús Kft. segített rajtunk, s ők állják a szerződéskötési juttatást. Személy szerint Baráth Lászlónak a kft ügyvezető igazgatójának köszönhetjük a döntést. Boczák József: — A közgyűlésig végezzük a munkánkat, utána meg kiderül, hogy mi lesz velünk. —Mit várnak a rendkívüli közgyűléstől? Vajda Sándor: — Alternatívát, hogy mi lesz a jövő. Boczák József: — Hogy nyugodtan csinálhassuk azt, amihez értünk, és főleg tisztánlátást. —fuli— Röptében Meglepődött a szakvezetés Mint már hírül adtuk, az NYVSC férfi röplabdacsapata elvesztette egyik legjobb játékosát, Lukács Lászlót. Amikor bejelentette távozási szándékát, akkor a szakosztályvezetés nem tudott hirtelen állást foglalni, mivel úgy érte őket Lukács távozása, mint Hirosimát az atombomba. Aztóta eltelt egy kis idő, így megkérdeztük Parti Józsefet, a szakosztály vezetőjét, hogy mi a reagálás a játékos szándékára. — Elfogadták Lukács szerződésbontási javaslatát? — Igen. Sajnos nem tudtunk mást csinálni. Az írásban beadott szerződésbontási kérelmét kénytelenek voltunk elfogadni, mivel a játékos családi és munkahelyi változásokra hivatkozva döntött így. Ezt nekünk is méltányolni kellett, bár azt el kell mondanom, hogy „Kuki” elhatározása nagyon rosszul esett a csapatnak. Annál is inkább, mert ő volt az egyik játékos, akiért a legtöbbet tettünk. László Romániából érkezett hozzánk, ezért teljesen érthető, segítettünk neki a letelepedésben, honosításban, valamint támogattuk a mezőgazdasági főiskolán végzett tanulmányaiban, ahol a mérnöki diplomát is megszerezte a röplabdázás mellett. Ellentétünk a játékossal úgy érezzük, nem volt. —Milyen lépéseket tesznek Lukács pótlására? — Egyelőre nem tisztázódott még, hogy mit fogunk tenni. Anyagi helyzetünk nem éppen rózsás, mert nagyon nehéz évet zárunk. Szponzoraink tőlük telhető módon támogatnak bennünket. Azt hiszem, a teljesség igénye nélkül meg kell említenem néhány támogatónkat, úgymint Bodnár Miklós, a FAFANTÁZIA, Nagy György, a KRÉTA Kft,,Maroda ésNagy úr az OILCENTER, Nagy Miklós, az INTERSPA1N, Keller Tibor, a CSŐBÚTOR Kft. részéről, és nem utolsósorban Tompa István, a Hotel Építők Szálloda vezetője. Szponzori támogatások nélkül nem tudnánk létezni, így azt kell mondanom, hogy Lukács pótlását is a fent említett urakkal kell megbeszélni. Az biztos, ha netán valamilyen klub jelentkezne Lukácsért, a vételárban tárgyalópartnerek vagyunk. Bajnokság közben nagyon nehéz igazolni, s ezért nagy feladat előtt állunk, ha Kukit pótolni akarjuk. Kosárlabda NB I Milun Klisura, a Priboji Gránit Tizedik győzelmét aratta vasárnap Pécsett a nyíregyházi gárda. Ezzel lezárult az alapszakasz első része, következhetnek a visszavágók, azaz a téli szezon. A tizenegyedik forduló után a tanárképző főiskola együttese vezeti a tabellát, s a Dombóvár valamint a Salgótarján követi őt, nekik két vereségük van. No, de térjünk egy kicsit vissza a vasárnapi találkozóra. A TK a hosszú utazás után már- már szokássá váló álmos játékával kezdett, tudjuk meg Molnár Bélától, a klub technikai vezetőjétől. Elmondása szerint az elején a hazaiak játékosa, Csirke, villámgyors betörésekkel kezdett, s számolatlanul dobta a pontokat. A pécsiek másik embere, Tahin is jól célzott. _nnek eredményeként az első félidőben végig a hazaiak vezettek, hol egy, hol három ponttal. Ekkor, mint már annyiszor, Milun vette hátára t csapatot, s kezdte el szokásos betöréseit. Lassan másfél éve erősíti a TK ötösét, de azóta egyszer hagyott ki öt percnél hosszabb időt, akkor is azért, mert már annyival vezetett a csapat, hogy az edzők másnak is játéklehetőséget biztosíthattak. Lehet sérült, vagy rossz passzban, de a mérkőzés végére mindig harminc körül van az általa elért pontok száma, vagy jóval felette. így volt ez Pécsett is. Két-három védő mindig ott liheg a nyakában, rajta csimpaszkodik, de őt nem lehet ezzel sem megakadályozni. Olyan mint egy sziklatömb, de ez a jelző egy „szőke” előtaggal már foglalt a magyar sportban. Talán még jobban illik rá a gránit jelző. No, hozzáteszem, egy száguldó gránitról van szó, mert a legfiatalabbakat megszégyenítő fizikai állapotban játssza végig a negyven percet ez a harminchárom éves center. Klisura egyébként Pribojban, egy szerbiai kisvárosban született. Játéka, teljesítménye kikezdhetetlen, s hatalmas érték a TK számára. Ráadásul igazi profi, aki tudja mi a kötelessége a pályán és azon kívül. Szóval megint ő ébredt a leghamarabb. Ugyancsak nagyszerű teljesítményt nyújtott Borosnyai Szabolcs, főként a második félidőben. Ebben a játékrészben tízszer célozta meg a gyűrűt, és tízszer talált bele, tanári pontossággal. Egy biztos: a diplomát még nem kapta meg a főiskolás Szabolcs, de ezzel a teljesítményével a tanár úr megszólítást már kiérdemelte. Szóval a második félidőre felébredt a TK, s a hazaiak kettőse, Csirke és Tahin is fáradni látszott. Ekkor a Priboji Gránit és a Tanár úr teljesítményétől már a balettmester Szekulovics sem kívánt lemaradni — ő is huszonhét ponttal iratkozott be a jegyzőkönyvbe. Három kimagasló teljesítménnyel szemben már nem volt ellenszere a pécsieknek. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy a védekezésben a főiskolások egyáltalán nem jeleskedtek. A tizedik győzelem megszerzése dicséretes, de az biztos, hogy a rájátszásban ennél sokkal több kell. No, de még előtte van újabb tizenegy mérkőzés, ebben a csoportban. Pezsgő sportélet Petriben Pócspetriben két sportág viszi a prímet. A Petri SC néven jegyzett kick-box— ökölvívó és a labdarúgó-szakosztály, melyekről Pataki László, a település polgár- mestere tájékoztatja az Új Kelet olvasóit. — A községben a küzdősport szerelmesei elégedetten dörzsölhetik össze tenyerüket. A fentebb említett kick-box— ökölvívó szakosztály három éve alakult, s versenyzőink azóta sikert sikerre halmoznak. Rebrei József (18 éves) országos bajnok, Fibi Attila (19) országos második, Papp László (15) serdülő Európa- bajnok. Rajtuk kívül Miterli Beáta érdemel említést, aki most hatodik osztályos, s kénytelen a fiúkkal szerepelni, ugyanis nincs ellenfele a korosztályában. Az ifjúsági kategóriában Sátoraljaújhelyen megrendezett területi versenyen Horváth Jenő lett ezüstérmes. A sikerkovácsok legutóbb Budapesten vettek részt nemzetközi viadalon. Szakmai tanácsadójuk Sándor György. A sajnálatos balesetet szenvedett sportember Leveleken tart nekik hetente egy edzést, de ezenfelül még három tré- ningjük van Pócspetriben. A sportolók minél eredményesebb szereplése érdekében az önkormányzat és néhány adakozó kedvű vállalkozó minden tőle telhető támogatást megad. Az ifjú titánok sikerei nagy reményekre jogosítják fel őket. Remélem, hogy ezek a tehetségek nem kallódnak el a későbbiekben, és felnőttként is learatják a babérokat. Ami focistáinkat illeti, a körzeti bajnokságban játszanak. Az együttes fiatal átlagéletkorú. hét kezdő ember tizennyolc esztendős. Ezek a srácok most kezdenek beérni. Tehetségesek, de még nem teljesen kiforrottak. Egy-két évre szükség lesz, amíg rutint szereznek és a gárda oszlopos tájaivá válnak. A labdarúgópálya felújítása tart, s ha kész lesz, sok megyei csapat irigykedve fogja nézni. Az öltöző 1991 -ben épült, az általános iskolában található, körülbelül ötven méterre a játéktértől. Az önkormányzat évente 200 ezer forinttal patronálja az „aranylábúakat”. A téli alapozásban tíz napot töltenek el egy ungvári edzőtáborban. Ez ingyenes, mert az ungvári Kárpátalja Sportszövetséggel aláírtunk egy szerződést a sportiskolások cseretáboroztatásáról. Az iskolánk tornatenne mellett kondicionálószoba áll a tanulók rendelkezésére. A bitumenes sportpályánkat rövidesen rekortán övezi, melyhez jelentős segítséget nyújtott a nyíregyházi tanárképző főiskola és Orendi Mihály. A hölgyeknek aerobic-foglalkozásokat rendezünk ősztől tavaszig. Ez is azt mutatja, hogy Pócspetriben nagy gondot fordítunk valamennyi nő és férfi, fiatal és öreg testedzésére. Röviden azt lehet mondani, hogy nálunk mindig történik valami. Tóth Mihály Diáksport körkép: Tiszatelek Ezúttal a tiszateleki általános iskola diáksportéletébe pillantunk be, ahol Nagy Erzsébet, a suli igazgatónője világosított fel bennünket a DSK működéséről. — Az intézményünkben a szó szoros értelmében vett diáksportkör nincs, a százötvenkilenc tanulóból—kilencvenen alsósok, hatvankilencen felsősök — mindig összeáll egy-egy csapat, labdarúgó- és kézilabda mérkőzésekre, melyeket a szomszédos iskolákkal vívunk. Ezenkívül elsősorban különféle tusaversenyeken vesznek részt nebulóink. A megyei négytusa atlétikai viadalokon kiugró egyéni teljesítményt értek el gyerekeink. Testnevelőnk egyedül próbálja egészséges életmódra nevelni diákjainkat. Sok a gerincsérült gyerek az iskolában, rajtuk Kárpátaljáról érkezett gyógytornász próbál segíteni. Többek között emiatt a lassan népbetegségnek számító „baj” orvoslásaképpen huszonötén járnak úszni Nyíregyházára. Korábban aerobic-foglalkozá- sok is voltak, de ez most szünetel, ugyanis aki oktatta, egyelőre gyesen van. Nagy jelentősége van a délutánonként rendezett tömegsport összejöveteleknek, mert a kötelezően előírt heti három testnevelési órát kevésnek tartom. Rendszeresen szervezünk gyalogtúrákat, és a gyerekeknek évente lehetőségük van ifjúsági táborokban részt venni. A sportfelszereltségünk közepes szintű. A tárgyi feltételeknél meg kell említeni, hogy az alsó tagozatos iskolánk körülbelül öt kilométerre található a felsősökétől, ahol egy hetven négyzetméteres tornaszoba van, bordásfalakkal berendezve. Sportudvarunkon mindössze két kosárpalánk árválkodik, ám ezek is lerobbant állapotban vannak, nincs aki megjavítsa őket, így használhatatlanok. Tervünk egy tornaterem építése is, melyhez az önkormányzattól ígéretet kaptunk. Társadalmi összefogással és pályázaton nyert pénzekből, úgy vélem, ez elérhető. Reméljük, ez az álmunk rövidesen megvalósul. T. M. A sportudvaron mindössze két kosárlabdapalánk árválkodik Kosárlabda főiskolás bajnokság A bajnokság tiszántúli csoportjában szerepelnek a nyíregyházi mezőgazdasági és tanárképző főiskolák férfi csapatai. Ez elmúlt héten a következő eredmények születtek: Szeged TK—MGFSE 69-86 (40-40) Legjobb dobók: Papp 26, Garay 24, Mészáros 16. Szoros első félidő után biztos vendég- győzelem. JATE—MGFSE 83-90 (36-35) (77-77) Legjobb dobók: Papp 25, Garay 18, Takács 17, Máté 13. A hosszú út után a fáradt MG csak a hosszabbításban tudott nyerni. JATE—NYTKFSE 85-67, Szeged TK—NYTKFSE 92-42. A TK csapatában az NB I-es játékosok nem szerepeltek. Révay
