Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-09 / 196. szám
UJ KELET m LABDARÚGÁS 1994. november 9., szerda 11 Megyei I. osztály Gyógyír a sebekre Kétségkívül földrengésszerű detonációt váltott ki a leveleki legénység záhonyi pontrablása. Mert mit is ígért előzetesen a papírforma? Sima hazai győzelmet. Ráadásul a határmenti gárda otthonában ez idáig nem vétette el a lépést, bajnokaspiránshoz illően szállította a kívánt eredményeket. Most a vendégek megforgatták a helyi hívek szívében a tőrt, s odaadó játékukkal megédesítették Kapdos József vasárnapi, megkésett ebédjét. A sportköri elnök ugyanis nem lehetett tanúja fiai remeklésének. Annál nagyobb volt öröme a hír hallatán, ami. mint őszinte vállomá- sából is kiderül, felkészületlenül érte. — Záhonyban ugyan mindig nagy csatákat vívunk, tavaly például 5-3-ra kaptunk ki. de kevés jel mutatott arra, hogy meglepetés van készülőben. Ismerve az eddigi eredményeket, a vendéglátók biztos győztesnek tűntek. Az elmondások alapján jó iramú, sportszerű mérkőzést játszottak a csapatok, amelyből kis szerencsével mi kerülhettünk volna ki nyertesen. Az első félidőben szerzett vezető gólunkra csak a befejezés előtt négy perccel érkezett válasz, tehát nagyon-nagyon kis híja volt a még fényesebb diadalnak. Tuza kapus kitűnő teljesítményt nyújtott, és végre Molnár is megtalálta a helyes irányt a háló felé. Mindenesetre a településen osztatlan örömet okozott a srácok helytállása, s én is csak gratulálni tudok nekik. — Ha ilyen bravúrokra is képes a csapat, akkor miért kullog a hátsó régióban Levelek? — Fájó pontokat hullajtottunk el hazai pályán. Kikaptunk Nyírlugostól, döntetlenre tellett Tiszalök és Csenger ellen. Ez a hiányzó hét pont választ el bennünket a középmezőnytől, pedig ott lenne a méltó helyünk. Mindenesetre a záhonyi siker bizakodásra késztet, remélem, a felfelé ívelő formánk kitart vasárnapig, s legyőzzük Tiszaszalkát. K. T. Megyei II. osztály Demecseri A megyei másodosztály első csoportjában a két éllovas, Demecser és Gáva- vencsellő begyűjtötte a kötelező három pontot. A demecseriek négy ponttal előzik meg a második helyen álló vencsellőieket, így az utolsó forduló eredményétől függetlenül már őszi bajnokok. A legutóbb Anarcs ellen, hazai pályán aratott 1-0-ás győzelmük „születését” a gárda vezetőedzője, Farkas Tibor mondta el. — Az anarcsiak több, a kisvárdai ifjúsági csapatból kiöregedett labdarúgóval megerősödve szerepelnek ebben a bajnokságban. Előzetesen nagyon jó híreket hallottunk róluk, s ezt a mérkőzésen igazolták is. Fiatal, küzdőképes együttes benyomását keltették. Tetszetősen fociztak, de támadásaik csak a tizenhatosunkig jutottak, ott azonban elfogyott a tudományuk, nem boldogultak rutinos védelmünkkel. Szatmári A második csoportban rangadóra került sor a hét végén, amelyen Nagyecsed otthoni környezetben 2-0-ra legyőzte az addig listavezető Nyírcsaholyt, s így ők kerültek az élre. A szatmári derbiről Tarosa Bálint, az ecsediek játékos-edzője ekképp vélekedett: — Jó iramú mérkőzés volt, melyet közel nyolcszáz néző tekintett meg. Rögtön az elején három óriási ziccert hagytunk ki. Életveszélyesek voltak kontratámadásaink. Taktikánk — mint mindig — az volt, hogy „hagyjuk” játszani az ellenfelet, és egyetlen csatárunkra, a gyors Petrohaira próbáljuk építeni támadásainkat. A fiúk a második félidőben mutatták meg, hogy mit is tudnak valójában. Ekkorra nyugodtak meg, és az első játékrész kapkodó, eredménytelen produkcióját a higgadt, eredményes játék váltotta fel. Az első gólt — mely a hatvanadik perc tájékán esett — valóságos tűzijáték előzte meg. Az első lövés visszapattant az ellenfél kapufájáról, majd az ismétlés az egyik vendég védőről vágódott le, s végül Kulik volt az, aki közelről a hálóba pofozta a labdát. A második találatunk öt perc múlva esett. Egy jobb oldali szabadrúgásból beívelt labdát Petrohai a kapuba fejelt. Nem sokkal később második gólunk szerzője labdaelrúgásért megkapta újabb sárga lapját, így idő előtt mehetett zuhanyozni. Petrohai Miki „elvesztése” miatt kénytelen voltam egy középpályásunkat lehozni, és helyette egy éket beállítani. Az összecsapáson második félidei játékunkkal megérdemelten kerekedtünk felül a jól játszó, és egyénileg sokkal képzettebb csaholyi futballistákon. Úgy érzem, a döntő az volt, hogy mi jobban akartuk a győzelem Kapusuk ragyogó napot fogott ki. Szenzációsan védett, legalább nyolc-tíz, biztos gólnak látszó lövést hárított, így főleg neki köszönhetik a vendégek, hogy nem szenvedtek katasztrofális vereséget. A meccset eldöntő találat az első félidő 38. percében esett. Ónodi a kifutó kapus fölött átemelte a labdát, melyet a felfutó jobbhátvédünk, Illés egy anarcsi védőt megelőzve segített a hálóba. A második félidőben tompább volt a társaság. Ez annak tulajdonítható, hogy a találkozó előtti héten többen betegek voltak, illetve sérüléssel bajlódtak. Ennek tudatában a célunk a három bajnoki pont biztos megszerzése volt, amely ha közepes teljesítménnyel is, de sikerült. Végtelenül örülök tizedik győzelmünknek, és annak, hogy a tabella élén állunk. rangadó győzelmet, pedig tudomásom szerint a vendégeknek fejenként komoly prémium volt beígérve győzelmük esetére. A második negyvenöt percben teljesen felbillent a pálya. A legények mentek, hajtottak, foggal-körömmel küzdöttek minden labdáért, és szívvel-lélekkel fociztak. Körülbelül hét százszázalékos gólhelyzetet elpuskáztak, de ennek ellenére elégedetten távozhattak haza a helyi szurkolók. A vesztes nyírcsaholyiak vezetőedzője, Virovecz Pál kissé letörten újságolta a rangadó történéseit. — Elkeseredett vagyok. Nem tudtuk megvalósítani elképzeléseinket. Az idény leggyengébb teljesítményét nyújtották a fiúk. A kulcsjátékosok csődöt mondtak. Nem tartották be a taktikai utasításokat, és fegyelmezetlenek voltak. Ezt bizonyítja Tóth Zoli kiállítása is, mely a második félidő elején történt. A Nyíregyházát megjárt futballista nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a játékvezetőt, aki teljesen jogosan küldte le a pályáról. A gólokat figyelmetlenségből kaptuk. Az eredménnyel és a játékkal — amit mi produkáltunk — sem vagyok elégedett. Több van a srácokban annál, mint amennyit ezen a vasárnap délutánon mutattak. Most el kel ismerni, jobb volt Ecsed. Lelkesebbek voltak, jobban akarták a sikert. Ez a kudarc elég rosszkor jött, ugyanis szerettünk volna pontelőnnyel térni téli pihenőre. Úgy néz ki, tervünk nem fog sikerülni. A Nagyecseden „előadott” gyenge „művünket” mihamarabb el kell felejteni, és a következő feladatokra próbálunk koncentrálni. Tóth Mihály Fehérgyarmat nem óvott Lapunk szombati számában sajnos téves információ jelent meg. A fegyelmi határozatok című írásunkban arról tájékoztattunk, hogy a fehérgyarmatiak fellebbezést nyújtottak be a már korábban tárgyalt Mantinenko kontra Újfehértó ügyben. Nos, a hír nem igaz. Hibánkért elnézést kérünk az érintettektől, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy az újságíró jóhiszeműen járt el. Magyar Kupa Kezdőkör Szerdán délután befejeződnek a csoportküzdelniek a Magyar Kupában. Kevés nyitott kérdés maradt a zárókörre, a favorit csapatok már biztosították helyüket a legjobb tizenhat mezőnyében. A Szabad Föld Kupa fináléjára Lajoskomárom és Nyírmeggyes pályázik a legnagyobb eséllyel, pontszámaik alapján biztos befutónak tűnnek. Valamennyi helyszínen tizenhárom órakor indul útjára a labda. F erencváros—Tisza vasvári Tiszavasvári, Tamás Géza egyesületi elnök: — Túl sok jelentősége már nincs a fővárosi kirándulásnak, a zöld-fehérek elsőségét már nem fenyegeti veszély. Kötelez minket a feladat, megkísérelünk tisztességes eredményt kihúzni. Kútban van a csapat, azt hiszem, ennél lejjebb már nem csúszhatunk. Erdei és Fecsku pihenési szándékkal, a Riskó, Sinka, Szilágyi trió pedig sérülés miatt nem utazik a többiekkel. Pitácsot kiállították az előző kupacsatán, így azok kapnak játéklehetőséget, akik a vasárnapi bajnoki találkozót kihagyták. A keret: Varga, Simon—Széki, Szurkos, Havelant, Rása, Rékasi, Zubanics, Hegedűs, Bohács, Balázsi, Szarka, Szabó Z. Kisvárda—Tiszamenti SE Kisvárda, Komáromi György vezetőedző: — Távol álljon tőlünk, hogy lebecsüljük alacsonyabb osztályú vendégeinket. A beregiek az ózdiak legyőzésével bizonyították, lelkes játékukkal megtréfálhatják az őket fél vállról vevőket. Kettős célt szolgál számunkra a szerdai kilencven perc. Egyrészt szépen zárni a kupasorozatot, másrészt gyakorolhatjuk a vasárnap Tiszaújvárosban alkalmazandó taktikát. A keret: Szőr, Czene—Czap, Lipták, Takács, Vincze, Seres, Popovics, Szombati, Dudás, Csapóczi, Balázs, Oláh. Gergelviugornya, Szabó Gusztáv szakosztályvezető: — Mi már, úgy érzem, megtettük a magunkét. Az ózdiak skalpjának megszerzésével megkoronáztuk idei kupaszereplésünket. Olyan csapatok ellen játszhattunk, mint az élvonalban szereplő Debrecen, vagy éppen a remek Kisvárda. A tisztes helytállásra törekszünk, s teljes létszámban kelünk útra. A várható kezdő tizenegy: Gogolin—Gergely, Sebestyén, Nagy, Halhai, Orosz, Varga, Újvári, Tar, Illasik, Bakó. Szóba jöhet még Vaska, Bíró és Kása. Volán Kárpát-Hús— Nyírmeggyes Nyíregyháza, Tóth Mihály szakosztályvezető: — Mivel már lecsúsztunk a Szabad Fölil Kupa döntőjéről, nem maradt más választásunk, mint a minél szebb búcsú. Az első csatánkon kétgólos vezetésünk után pontot hagytunk Nyírmeggyesen, most talán szerencsésebbek leszünk. A hetek óta maródi Ferkó kivételével valamennyijátékos rendelkezésre áll. A várható kezdő tizenegy: Pálóczi—Szögi, Paulik, Tóth, Moldván, Tardi. Ajler, Lipcsei, Varga, Bellus, Horváth. Nyírmeggyes, Szép Árpád szakosztályvezető: — Felszabadultan, nyugodtan játszhatunk, nyolc megszerzett pontunkkal már páholyban vagyunk. Úgy tűnik, Nyírcsaholy után nekünk is sikerült a bravúr. idén részvételünkkel rendezik a Szabad Föld Kupa döntőjét. A sérült Simái és Martinok nélkül lépünk pályára, a jó szereplés reményében. A várható kezdő tizenegy: Kötél—Bartha, Krizán, Jakubik, Papp, Szép, Piros, Bandies, Barcsai, Horváth, Kaszperszkij. K. T. Garaba vallomása Mindig szívesen lennék válogatott Játékos korában azt mondták róla — edzők, vezetők, játékostársak, szurkolók egyaránt —, hogy az a játékstílus, az a mentalitás, amit ő képvisel, ahogy és amennyire ő szereti a labdarúgást, közelíti meg leginkább a nagy, profi klubok futballistáinak tulajdonságait. Természetesen voltak gyengébb periódusai, hullámvölgyei, egy dolgot azonban soha nem lehetett megkérdőjelezni: a megbízhatóságát. Bizonyíték erre — többek között -— válogatottságainak száma. Garaba Imre jelenleg a Gödöllői LC vezetőedzője. Pályájáról, magáról, s az épp lezajlott mérkőzésről beszélgettünk a tiszavasvári találkozó után. — Kérem, meséljen váci emlékeiről! — Nagyon sokan úgy tudják — talán mert itt kezdték megismerni a nevem —, hogy Vácról indultam. Nem. A III. Kerületi TVE-ben kezdtem, s innen kerültem Vácra. Tehát óbudai nevelés vagyok. Az NB Il-ben sok jó társam volt, gondolok itt a sajnos korán meghalt Bánfalvi doktorra, Vargára, de mondthatnám még a neveket sokáig. Hasznos tanulóéveket töltöttem ebben az osztályban.Vác jó iskola volt ahhoz, hogy a Honvédban szóba kerülhessek, s ezek a társak is hozzásegítettek — nem is kis mértékben —, hogy NB I-es játékos lehettem. — A Honvéd volt pályája gerince... — Csodálatos nyolc évet töltöttem el a csapatnál. Jó edzők keze alatt, jó társak között értem futballistává, s itt került rám a címeres mez is, ami szerintem egy labdarúgó életének legfontosabb állomása. — Aztán vándorbotot vett a kezébe. — Azért az én utamat bot nélkül is be lehet járni. Összesen két külföldi csapatban játszottam. Először Rennes-ben, a francia második vonalban, ahol csak a szépre vagyok hajlandó emlékezni, majd a belga első osztályú Charleroi következett. Ez volt az igazi próba, de kiálltam. Három év után kölcsönös elégedettséggel váltunk el. — Itthon még játszott? — Igen, a BVSC-hez szerződtem. Mielőtt megkérdezné, elmondom, hogy a Honvédőt olyannak akartam megtartani az emlékeim között, amilyen a távozásom előtt volt. Nem akartam megkockáztatni, hogy korábbi érzéseim új vezetők között és új társakkal esetleg megváltozzanak. Egy éve voltam a vasutas klub játékosa, amikor teljesen váratlanul rám bízták a csapat edzéseinek vezetését. Ennél csak az volt váratlanabb, amikor újabb egy év elteltével — okkal, ok nélkül, ma sem tudom — meggondolták magukat. Nem mondom, hogy jólesett, de hát dolgozni és élni ezután is kellett és lehetett, elmentem az NB Il-es REAC-hoz, most pedig itt vagyok Gödöllőn. — Mekkora szenvedés a kispad? — Akkor kínlódik egy edző keservesen, amikor hiába látja a jó megoldást, a pályán a játékos másképp lép ki, nem jól indít, rosszul ítél meg egy távolságot, s nem lehet helyette szerelni, becsúszni, lőni. És ezt kívülről levezényelni lehetetlen. — Egy kérdés a mai mérkőzésről. Jogos volt a hosszabbítás? — Mi ebben az évben már négy pontot vesztettünk a kilencvenedik percen túl kapott gólokkal. Most ebből valami visszajött. Sehol sincs megírva, hogy csak az ötvenedik vagy a hetvenedik percben szabad gólt rúgni. A bírónál van az óra, a meccsnek akkor van vége, amikor ő lefújja. — Nyolcvankétszeres válogatott, szép mérkőzésekkel, sikerekkel a háta mögött. Most szívesen játszana a magyar válogatottban? — Mindig szívesen játszanék a válogatottban. Kanda Ferenc A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Lipcsei és Nyilas párbaja Eluralkodott az általános fáradtságérzés a honi labdarúgópályákon! Talán az idegi kimerültség, talán a mélyben szunnyadó indulatok okán, de gyakran porolnék egymással mind a küzdőtéren, mind az újságok hasábjain a játékosok, szakvezetők és a fekete ruhások. Országszerte heves viták dúlnak egy-egy kritikus eseten. Lépni kell! November végére nagyszabású konzíliumot hívnak össze, melynek kezdeményezője BenkőLászló, az MLSZ első embere, Nagy Miklós, a JT irányítója, valamint Egyházi Gábor, az amatőr liga (MALL) frissen megválasztott elnöke. Előbb a megyei elnökök és főtitkárok, később az együttesek képviselői beszélhetik ki — fehér asztal mellett — vélt vagy valós sérelmeiket. Folytatása lesz, immáron a televízió képernyőjén, a Tiszavasvári—Ferencváros Magyar Kupa mérkőzésnek. Lipcsei Péter, a zöld-fehérek játékosa ugyanis a Telesport egyik adásában elfogultsággal vádolta meg Nyilas Csaba bírót. Lipcsei szerint Nyilas közölte vele, nem lesz tekintettel arra, hogy ő már huszonötszörös válogatott, mindenképpen az orra alá dugja a sárga lapot. Nos az érdekelteket várhatóan kerekasztal vitára invitálja majd Vitray Tamás, tisztázzák a nagy nyilvánosság előtt afférjukat. Minderről Ambrus László számolt be hétfő délután, aki a játékvezetői bizottságok elnökeinek gyűlésén járt a fővárosban. Tőle származik az az örvendetes információ is, hogy Vida László az élvonal utolsó fordulójában partjelzőként működik közre a Debrecen— Parmalat derbin. * * * A megyei sípmesterek hét végi tevékenységének elszámoltatásakor szokatlan önkritikát gyakorolt Sorbán József. Tiszaszalkán két rossz ítéletével befolyásolta az összecsapás végeredményét, hibáival a vendég csengeriek zsebét könnyítette meg egy ponttal. A határmentiek mindezt jelezték Gerliczki János főtitkárnak is, aki tolmácsolta elkeseredett reagálásukat a játékvezetők felé. Hogy Sorbán ilyen nehéz helyzetbe került, abban Andrejcsák partjelző indiszponáltsága is közrejátszott. Téves zászlólengetéseivel komoly galibákat okozott, mi több, zavarba hozta kollégáját. Mónus sporinak kiváló segítői akadtak a Vámospércs—Kunhegyes találkozón. A harmadik vonal két, a lescsapdát előszeretettel alkalmazó csapata sűrű füttyöge- tésre késztette a játékvezetőt, s persze nagy futkosásra. Józ.sa sípmestemek premierjét jelentette a megyei első osztályban a tizennegyedik forduló legnagyobb meglepetését hozó Záhony—Levelek mérkőzés. Először, de minden bizonnyal nem utoljára dirigált a jól megtermett fiatalember, hiszen közmegelégedésre bíráskodott, legyőzve hatalmas lámpalázát. Hamza spori is a feltörekvő generáció képviselője. Dombrádon, miután az ifjúsági összecsapáson két büntetőt ítélt a látogató napkoriak javára, összetűzésbe került a hazaiak egyik játékosával. A történet csattanója végül az lett, hogy a labdarúgó még egy társával egyetemben inkább önszántából távozott a pályáról. Utólag kiderült, megsértődtek! Koncz T.
