Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-28 / 212. szám

Hazaérkezett a világbajnok Nyíregyházának ajánlom az aranyat Pénteken ragyogóan sütött a nap Fe­rihegy Il-n. Ezt nemcsak az időre le­hetett mondani, hanem azokra is, akik várták az isztambuli MALÉV-járatot. Boldog mosoly az arcokon, hisz rég nem volt ilyen sikeres szereplése a magyar súlyemelő válogatottnak, mint ez az isztambuli világmegmérettetés. Végre megérkezett a nagy gépmadár, s egy kis várakozás után megjelent a súlyemelő-válogatott öt tagja, köztük eddigi egyetlen világbajnokunk, Feri Attila. A győzelem, a hazatérés örö­me mind rá volt írva Attila sugárzó ar­cára. A család boldog üdvözlése után mi is elsőként gratulálhattunk az NYVSC elnökhelyettesével — Szikszói Lászlóval — Nyíregyháza új világbajnokának. Azért Nyíregyháza, mert ez nemcsak a klub sikere, hanem a városé, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is magáénak vallhatja Feri At­tila óriási sikerét. Ez a fiatalember nemcsak magáért küzdött, hanem sző­kébb hazánk hírnevéért is, s mint személyesen elmondta, ezzel próbálta meghálálni új hazájának azt a másfél éves segítséget és támogatást, am it ez idő alatt kapott a felkészü­lésben. A sok gratuláció után végre elindulhattunk arra a kétszáznegyven kilométeres útra, ami még Attilát elvá­lasztotta az otthonától. Út­közben volt alkalmunk fel­idézni az eseményeket és ma­gát a versenyt. — Milyen érzés újra ma­gyarföldre lépni? — kérdez­tük a „megfáradt vándort”. — Nagyszerű! Ezt ki sem lehet fejezni! Újra itthon le­hetek, világbajnokként, meg­hálálva a segítséget, amit kaptam. Ennél nincs nagy­szerűbb dolog a világon! — A verseny ideje alatt hogy fogadott az a sok ezer fanatikus török szurkoló? Hi­szen a törökök az Attila ne­vet maguktól származtatják, török névnek tartják. — Borzasztó volt, ahogy néhány versenyzővel elbán­tak a szurkolók. Mint az ör­dögök, úgy kiabáltak, fütyöl­tek, amikor nekik nem volt szimpatikus a versenyző. Ne­kem hála istennek nem volt ilyen problémám. Pontosan a nevem miatt és a tapasztalatomnak köszönhetően nem fütyöltek ki. Ami­kor felléptem a versenydobogóra, kö­szöntem a nézőknek, és kiintettem, hogy „fiúk, nyugi, veletek vagyok”. Ennyi elég is volt, hogy ne zavarja­nak az emelés közben. Egyébként a versenyem után kisétáltam a bazárba, és ott is nagyon sokat kiabáltak, hogy „Attila, Attila”, valamint hogy „vi­lágbajnok magyar”. Jóleső érzés volt. — Ha a törökök ilyen fanatikusak a súlyemelésben, akkor gondoljuk, hogy a versenyzők jutalmazása is ilyen mér­tékű. — így van. A legjobb törökök most is kaptak tíz kiló aranyat és több tíz­ezer dollár jutalmat fejenként. Egyéb­ként ez már Barcelona után is így volt náluk, hisz Süleimanoglu az olimpiai aranyérem után jutalomként megkap­ta a testsúlyát aranyban, azaz hatvan kilót. — Te itthon mire számítasz? — Nem tudom. Amennyit kapok, azt megköszönöm! Sejtelmem sincs, *^ ‘ V * t 1 H --­mennyit ér szűkebb otthonomnak a vi­lágbajnoki cím. Majd meglátjuk. Ne­kem az volt a fontos, hogy meg tudjam hálálni a támogatást, amit Nyíregyhá­zán kaptam mint áttelepült. — Az állampolgárságot tényleg olyan nehéz volt megszerezni mint ahogy hallotuk? — kérdeztük Szikszai Lászlót, az NYVSC elnökhelyettesét. — Hát, nem könnyű feladat volt. Már másfél évvel ezelőtt beadtuk Attila ké­relmét a Belügyminisztériumba. Akkor a súlyemelő szövetség emberei azt mondták, hogy ők elintézik a vb-re az állampolgárságát Attilának. Sajnos nem így történt. Szeptember közepén közöl­ték velünk, hogy tehetetlenek. Ekkor fordultunk a nyíregyházi önkormány- zárnál dr. Felbermann Endréhez, kér­ve a segítségét a belügyminiszternél. Az alpolgármester úr megígérte, hogy köz­benjár Attila érdekében Kuncze Gábor miniszternél, amit meg is tett. így vég­szóra letehette az állampolgársági es­küt sportolónk. Ezúton is szeretnénk megköszönni dr. Felbermann Endrének ezt az önzetlen segítséget! — A versenylistán volt egy ismeret­len bolgár hév is, de mint később kide­rült, ez a név az egyik nagy esélyest ta­karta, méghozzá a jó múltkorában, Szö­ulban doppingon megbukott Gencsevet. Mi is volt ez a névváltozás? — Én is meglepődtem, hisz Gencsevre nem számítottam a lista alapján, mert nem szerepelt ott a neve. De mint kiderült, három neve is van a bolgár súlyemelőnek. Ez részükről tak­tikázás volt, hogy a harmadik, tulaj­donképpen ismeretlen név alatt szere­pelt. A meglepetés fegyverével akartak élni, mivel így senki nem számított Gencsevre. —Ha már a dopping szóba került, te nyugodt vagy a győzelem után, mert csak két hét múlva tesznek meg az ered­mények. Tiszta vagy? — Teljesen. Nem félek a dopping- vizsgálattól. Volt kontroll a versenyen, de én nyugodt vagyok, mert nem tör­ténhet semmi baj. — Mikor felemeled azt az irdatlan nagy súlyt, mire gondolsz közben? — Arra, hogy meg kell csinálnom. Az emelés előtt magamban végiggon­dolom pontosan a mozgássort. Meg­próbálom ezt rögzíteni az agyamban, s utána, mikor megkezdem a gyakor­latot, tulajdonképpen már reflexszerű- en ezt a „bevésett” mozgást végzem el. Ha ebben az előre meghatározott mozgásban valahol az emelés közben elbizonytalanodok, akkor kész, vége! A másodperc tört része is elég ahhoz, hogy a súly győzzön, s ne én. — Másképp készülsz a versenyre, mint a többi válogatott-társad. Sike­red után nem érdeklődtek a „titkos módszer” után? — De igen. Kérdezte a szövetségi kapitány és a többi srác is. Egy bizo­nyos részt elmondtam nekik, de a lé­nyeget megtartottam magamnak. A válogatott edzőjével is közöltem, hogy én itthon készülök fel a versenyekre, és nem megyek ed­zőtáborba. Nyíregyhá­zán jobban érzem ma­gam, mint edzőtáborban. — A világcsúcsot mi­kor döntőd meg? Úgy nyilatkoztál, hogy a vb alatt is meg tudtad vol­na dönteni, ha először a 193-ra mész és nem a 190-re. Miért hagytad magad lebeszélni? — Ezt nem bocsátom meg magamnak soha. Éreztem akkor, hogy ki tudom lökni a világcsú­csot. Lehet, ha a saját fe­jem után megyek, most nemcsak világbajnok, hanem világcsúcstartó is vagyok. A vezetőim nem engedték egyből a 193-at, hanem csak a 190 kg után. A gyakor­lat még ekkor is sokkal jobban ment, könnyebb­nek éreztem mint az előző súlyt. Sajnos, a lö­kést megelőző pillanat­ban — az egyébként na­gyon csúszós dobogón — megcsúszott a lábam, s nem tudtam a súly alá bújni abban a ritmusban, ahogy kellett volna. Ha utána lett volna még egy lehetőségem, akkor most én vagyok a csúcstartó. Ezért mondtam, ha elsőre megyek neki a 193-nak, akkor most még boldogabb lennék. A meghívá­sos németországi viadalon ezt bepó­tolom! —Most mint világbajnok, biztos so­kan megkeresnek, hogy igazolj át más klubba. Elhagynád Nyíregyházát? — Már kerestek meg ilyen ügyben, de kategorikus „NEM” volt a vála­szom. Nagyon jól érzem magam itt, s mindenki a lehetőségeitől függően segít, támogat. Miért mennék el? Na­gyon szeretem az itteni embereket, a várost. Ezért is vagyok nagyon bol­dog, mert meg tudtam hálálni a bizal­mat és a támogatást! így mondhatom azt, hogy a világbajnoki címemet a klubnak és a városnak ajánlom! Közben lassan feltünedeznek Nyír­egyháza fényei is, és az új világbaj­nokunk végre hazatér. Ezt azért is mondhatjuk, mert egy új hazát, új vá­rost választott magának otthonául Feri Attila. Sokat kapott a várostól, ő élt ezzel a lehetőséggel, és bizonyított. A világbajnok edzője Elfogadjuk egymás véleményéi Miközben Feri Attila Budapestre érke­zett, nyíregyházi edzője, Glückmann Pál egy budapesti továbbképzésen vett részt, mert ő még hamarabb elutazott Isztambul­ból, mint versenyzője. Szombaton érkezeti Nyíregyházára, s ekkor kérdeztük a nagy siker­ről. — Isztambulban a/ volt a legmeglepőbb, hogy minden súlycso­portban hat-nyolc ver­senyző indult érem- szerzési eséllyel. Feri Attila súlycsoportjában is így volt ez. Két tö­rök és bolgár, valamint egy-egy német és ör­mény is szerepelt eb­ben a kategóriában, akik mind éremesélye­sek voltak. — Mi történi az első fogásnemben, a szakításban? —- Attila az előre megbeszélt 145 kg-mal kezdett, és ezt sikeresen teljesítette. Sajnos, a 150 kilón már nem volt érvényes gyakor­lata. A szakításra jellemző, hogy sokkal könnyebb rontani, mint a másik fogásnem­ben. így az első fogásnemben csak hetedik lett Attila. Aztán következett a lökésgya­korlat. Mi előre elhatároztuk, hogy 185 kg lesz a kezdősúly, közben a többi esélyes mind magasabb kezdősúlyra iratkozott föl. Aztán végül mindenki 185 kilón kezdett. Attilának sikerült a kezdősúlyt teljesítenie, de ezután következett a neheze. — Úgy tudjuk, kisebb vita támadt köz­ietek, hogy mi legyen a következő súly? — Feri Attila vállalta volna a 193 kilót, de a szövetségi kapitány és én úgy gondol­tuk, ez taktikai hiba lenne, mivel a többiek 190 kilón próbálkoznak, ezt Attilának is Az 1995 júliusában Nyíregyházán meg­rendezésre kerülő atlétikai ifjúsági Európa- bajnokság előkészületeiről eddig is folya­matosan beszámoltunk. Orendi Mihálytól, a szervezőbizottság operatív vezetőjétől a következő újdonságokat tudtuk meg. Az elmúlt héten, csütörtökön Budapes­ten, a második Nemzetközi Élelmiszer Ital és Élelmiszer-gépipari szakkiállításon alá­írták a szervezőbizottság és a nyíregyházi EKO Kft. képviselői a regionális szponzo­ri szerződést. Ezzel a nyíregyházi konzer­vipari cég is a nagy atlétikai verseny tá­mogatói közé kerüt. A nyíregyházi gyár sok százezer forintos támogatásért cserébe a verseny adta rek­lámlehetőségeket re­méli. Azt is megtud­tuk, hogy a ver­senyzők ellátásakor a gyár termékeire is számítanak a szer­vezők. Ezzel tovább növekedett azoknak a nyíregyházi cégek­nek a sora, akik bíznak abban, hogy szá­mukra kedvező üzleti lehetőséget kínál a junior atléták nyíregyházi találkozója. A szervezőbizottság másik időszerű fel­adata volt eldönteni, mely sportszergyártó cég termékeit válasszák a polytan pálya fel­szereléséhez. Három nagy világcég ver­senyzett, hogy elnyerje ezt az üzleti lehetőséget. Mind a Nordvic, mind az USC és a Dima is kedvező ajánlatokat tettek. Ezek a sportszerek egyébként a ké­sőbbiekben a nyíregyházi stadionban ma­radnak, és lehetőséget nyújtanak nemzet­közi szintű versenyek megrendezésére. teljesítenie kell. Végül is elfogadta érvein­ket, és sikerült a 190-et teljesítenie. A 193 kilón hárman maradtak, közülük a legígé­retesebb Attila gyakorlata volt. Mint utóbb kiderült, könnyebb testsúllyal így is ő lett a világbajnok. — Másfél éve dol­gozol együtt Feri At­tilával, hogy látod, mit jelentett számára a nyíregyházi felkészü­lés? — Feri Attila profi versenyzőként került ide, őt sosem kell biz­tatni az edzéseken, hogy a szükséges munkát teljesítse. Ro­mániában is jól felké­szítették a versenyekre, de úgy gondolom, annyiból más volt itt az előkészület, hogy az edzések során az ő véleményét is igye­keztem figyelembe venni. A felkészülés edzésmunkájának kialakítását közösen vé­geztük el. Hozzátenném, hogy 1987 óta súlyemelésben nem volt magyar világbaj­nok. S ahogy én tudom, Nyíregyházának és a megyének sem volt eddig olimpiai sport­ágban világbajnoka. —Attila azt mondta, hogy elsősorban a verseny előtti utolsó hetekben változtatta­tok a korábbi felkészülési rendjén. Mi volt ez a változás? — Az utolsó két hétben az intenzív mun­ka és a megfelelő mennyiségű pihenés közti összhangot próbáltuk kialakítani, és az ered­mény azt mutatja, hogy ez sikerült. Ehhez még csak annyit, hogy az utolsó hetekben is bizonytalan volt, indulhat-e a világbaj­nokságon, ezért még nagyobb dicséret ille­ti a keményen végzett munkáért. R. Z. Végül is a szervező bizottság a Dima cég ajánlata mellett döntött, mivel ez volt a legkedvezőbb a három lehetőség közül. Az atlétikai ifjúsági Európa-bajnokságra min­tegy húszmillió forint értékben érkezik sporteszköz ettől a cégtől a stadionba, s mindezért a szervezőbizottság tízmillió fo­rint alatti összeget fizet. Újabb érdekesség a stadion felújításával kapcsolatban, hogy nyolcszáz darab kagy­lóülés megérkezett a helyszínre, s ezeket a közeljövőben a tribü­nökön el is helyezik, így az már biztos, hogy tavasztól kezd­ve a három tribünön már a labdarúgó-mér­kőzéseket is sokkal kényelmesebb körül­mények között ki­sérhetik figyelemmel az NYFC szurkolói. A későbbiek során a stadion padsorait is szeretnék hasonló kagylóülésekre kicse­rélni, ennek azonban az anyagi fedezete még nincsen biztosítva. Orendi Mihálytól megtudhattuk, hogy az elmúlt héten Békéscsabán nyolc megye at­létikai szövetségeinek képviselői tanács­koztak arról, milyen módon kapcsolódhat­nak be és segíthetik a jövő évi Európa-baj- nokság megrendezését. A szervezőbizottság azt reméli, hogy ezekből a megyékből is to­vábbi regionális szponzorok támogatására számíthat. Azt is megtudtuk, hogy ezen a héten szerdán az osztrák szövetség főtitkárát tájékoztatják az előkészületekről. El­képzelhető, hogy a legközelebbi Európa- bajnokságot ők szervezik. . . ... R.Z. XII. Hélia-D Atlétikai Ifjúsági Eurápa-bajnokság I!. 1995 I hegyhát0

Next

/
Thumbnails
Contents