Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-28 / 212. szám
10 1994. november 28., hétfő SPORT KELET Kosárlabda NB I Veszprémi Veszprémi Egyetem-Csopak Rt.—Nyíregyházi TKFSE 74-71 (38-28) A szőnyeg mellett élve Veszprém, 400 néző. V.: dr. Smid, Nagy. Veszprém: Pisch 16, Varga 20, Végh 13/ 3,Góczán 10, Bozi 10/3. Cserék: Kohán 3., Búzási 1., Kontics 1. Edző: Petőfi Lajos. Nyíregyháza: Kozma 5, Borosnyai Szabolcs 6, Szekulovics 16/3, Jankovics 2, Klisura 20. Cserék: Borosnyai Balázs 12, Hutás 10. Edző: Hegedűs Ferenc, Kovács Tibor. A nyíregyházi TK még a szokottnál is gyengébben kezdett. Támadásaik rendre sikertelenek voltak, míg a veszprémiek gyors lerohanásokból szerezték pontjaikat. A hetedik percben 21-4 volt az eredmény. A TK-s csapat magas emberei rendre az ellenfél palánkja alatt voltak, amikor az egyetemisták már pontokat szereztek. így az ellenfél sok könnyen szerzett kosarával alakult ki ez az elképesztő eredmény. Ekkor Klisurán ésSzekulovicson kívül szinte senki nem szerzett kosarat a főiskolás együttesből. A hetedik perctől valamit javult a vendégek játéka, de a félidő végén még így is tíz ponttal vezettek a hazaiak. Ebben a félidőben összesen huszonnyolc pontot sikerült szerezniük a Veszprémben vendégeskedő TK-soknak. A második félidőben aztán ébresztőt fújt a szabolcsi együttes, de a támadások befejezése ekkor sem mindig sikeredett. Többször hibáztak a vendégek a ziccerhelyzetekben. Lassan, szívósan azért kezdték ledolgozni a hátrányukat. Egyre jobbak voltak védekezésben, és kétszer is tisztán blokkolták a hazaiak 212 centis erősségét, Vargát. Aztán kisebb perpatvar keletkezett a két csapat játékosai intő között, amikor is Borosnyai Balázst ütötték meg a hazaiak a büntetőterületen belül. Ezután megnyugodtak a kedélyek, s folyt tovább a játék, de a hazaiak centere. Varga feléledt, és négy kétpontost dobott egymás után. Ekkor Hutás szépített szép találattal, s négy másodperccel a vége előtt 74-71-re alakította az eredményt. A hátralévő időben Szekulovicsnak nyílt lehetősége, hogy hárompontossal egyenlítsen. Ez azonban nem sikerült, s így az első helyen álló vendégek vereséggel távoztak a hatodik helyen álló Veszprém otthonából. Intő lehet a vereség a jövőre nézve, hiszen még az is elképzelhető, hogy az egyetemi együttes ott lesz a legjobb négy között, s akkor a TK-sok vihetik magukkal ezt az eredményt is. Ha a nyíregyházi együttes jövőre az A csoportban szeretne szerepelni, ennél többre van szükség. A birkózás valamikor sikersportágnak számított Magyarországon. Az utóbbi években mintha veszített volna fényéből, nem szereznek annyi dicsőséget hazánknak versenyzőink a különböző nemzetközi viadalokon, mint jó pár esztendővel ezelőtt. Éppen ezért szükség van olyan megszállott szakemberekre, akik tevékenységükkel azon fáradoznak, hogy fiaink visszaszerezzék hírnevünket a sportágban, és újra a világ élvonalában emlegessék hazánkat. Ezen dolgozik Csepely Barna birkózóedző is, akivel eddigi életéről és a birkózáshoz való kötődéséről beszélgettem otthonában. — Mutatkozzon be röviden az olvasóknak! — 1953-ban születtem Szerencsen. Miskolcon voltam középiskolai tanuló, Budapesten pedig katona. Húsz éve élek Ib- r á n y b a n . ugyanis ide nősültem. Egy tizennyolc éves fiam és egy tizenegy esztendős lányom van. Nyíregyházán külkereskedelmi iskolába jártam, jelenleg Debrecenben a tudományegyetem szociológia tanszékének vagyok hallgatója. Tizenöt évet húztam le az ibrányi termelőszövetkezetben, ahol eleinte, idekerülésemkor az idegent látták bennem, de utána — annak ellenére, hogy vannak irigyeim—kellemesen csalódtam az itt élő emberekben. — Most mi tölti ki idejét? — A helyi földkiadó bizottság elnöke vagyok. Ezenkívül üzleti vállalkozásokban is részt veszek. Óraadó tanárként három általános iskolában — Ibrány, Gávavencsellő, Kemecse — oktatok birkózást. Remélem, gyümölcsöző lesz ez a munkám. Tulajdonképpen szociális-egészségügyi feladatot látok el. Megpróbálom ráhangolni a gyerekeket arra, hogy ne a káros szenvedélyekkel — alkohol, kábítószer, cigaretta — foglalkozzanak. Mint minden sport, így ez is tartást ad művelőinek. Az élet kisebb-nagyobb buktatókat rejt magában, s ezeken a sportban szerzett állóképességgel túl lehet tenni magunkat. — Hogyan került kapcsolatba az említett iskolákkal? — Amikor az ibrányi iskolavezetéssel közöltem szándékomat, miszerint szívesen tartanék birkózóórákat, örömmel konstatálták. Az intézmény igazgatója vetette fel más suliknak, hogy nincs-e szükség ilyen irányú oktatásra, akkor jelentkeztek a vencsellőiek, majd a kemecsiek is. Ezekben az iskolákban az óráimon mindenkinek kötelező részt venni. Az alapfogásokat valamennyiüknek el kell sajátítani. Menet közben akikben látok fantáziát, azoknak a délutáni DSK-foglalkozásokon van lehetőségük tudásuk tovább csiszolására. Köszönet illeti a tanintézményeket és az adott önkormányzatokat a birkózás oktatásának lehetőségéért. — Milyen eredményeket tudnak felmutatni tanítványai? — A magyar bajnokságokon számos sikert értek már el birkózópalántáim. Az utánpótlás-nevelésben területi első helyezéssel is büszkélkedhetnek fiaim. Országos szinten — elmondhatjuk magunkról — az első hatban voltak. Sajnos elment egy jól menő garnitúra. Ibrány és környéke nem olyan frekventált helyen fekszik, hogy az itt kinevelt gyerekek tovább tanulhassanak. Van, aki a fővárosba utazott, és ott folytatta pályafutását. Új csapatépítésbe kezdtem, és bízom, hogy ebből a három településből „kinő” egy komoly gárda. Mindent az alapoktól kezdtem. Főleg harmadik és negyedik osztályosokkal foglalkozok. Beérésükhöz egy-két év kell. — Megéri-e csinálni? — Ibrányban a helyi vállalkozók egy időben szponzorálták az ifjú birkózókat. A Kulcsár és társa Kft., a Markiz Kft. és a KEVIZ- 21 Kft., valamint az önkormányzat támogatta a srácokat, s remélem, ha majd jönnek az újabb eredmények, akkor újra megnyílnak a pénztárcák. Hogy megéri-e? Én azt vallom, ha az a szülő, aki nálam sajátította el a sportág csínját-bínját, és hozzám hozza gyerekét birkózni, mondván: „Nézd, kisfiam, ez a bácsi nyag- gatott engem húsz évvel ezelőtt!”, már akkor nem volt haszontalan időtöltés az egész! — Milyen elképzelései vannak a jövőben? — A tervem, hogy kötelezővé tegyék a küzdősport tanítását az iskolákban, jó úton halad. Ezt térségi formában már megoldottuk. Rétközi iskolák néven szeretnénk indulni a csapatbajnokságon. Hogy ne legyenek versenyeztetési gondok, a költségekből minden sulinak egyformán kell kivenni a részét. Anyagi támogatást a központi keretből is jó volna kapni. Nem elég a vállveregetés, tenni is kell. Egy szabolcsi válogatottat is akarunk verbuválni. Tehetségek vannak, hisz a bökönyiek és a Nyíregyháza—sóstóhegyiek eredményei önmagukért beszélnek. A sporttól általában azt várom, hogy visszanyerje tekintélyét, és ne abból álljon, hogy szidjuk a meccsen azt, aki éppen benn áll a szőnyegen, hanem tegyünk érte. Tekintettel arra, hogy komoly pénzszűkében van az ország, ne egy bizonyos rétegnek, a tehetősebbeknek legyen elérhető a sport. Ezen azt értem, ne szabjanak magas bérleti díjat. Például, ha valakinek kedve támad testépítő szalonba járni, de nincs rá pénze, akkor a kapun kívül marad. Az egyszerű embereknek is legyen megfizethető a foglalkozásokon való részvétel. Természetesen kulturáltan — tiszteletben tartva a létesítmény funkcióját—kell viselkedni, máskülönben megnézheti magát az illető. Mottóm az, hogy inkább kínkeservesen izzadva töltse el az időt a gyerek, mint korunk legnagyobb ellenségeivel, a kábítószerrel és az alkohollal barátkozzon meg. KÉZRŐL KÉZRE Idegenben nem megy Kéthetes mérkőzésszünet után legutóbb Tatabányára látogatott az NYKC gárdája. Azt nem lehet mondani, hogy a legnyugodtabb körülmények között készültek erre a találkozóra Janko- vicsék. Közben volt egy rendkívüli közgyűlés, vezércsere a klub élén, és egyelőre még jelenleg is sok-sok rendezetlen dolog van. Mindezek ellenére becsületesen készültek a fiúk erre a mérkőzésre, és nem titkolt szándékkal pontért vagy pontokért mentek a bányászvárosba. — Végül is, mint ismert, a meglepetés elmaradt, ötgólos vereséggel tértek haza. Hogyan látja mindezt Szőke István, a csapat vezetőedzője? — Soha nem szoktam a játékvezetők ténykedéseivel foglalkozni, de most nem tudok elmenni mellette szó nélkül. Egyszerűen felháborító volt, hogy rendre minket súlytottak megalapozatlan ítéletekkel. Ebből aztán hátrányba kerültünk. Természetesen nem ez az egyedüli oka annak, hogy vesztettünk. A védekezést úgy ahogy megoldották a fiúk, a támadásoknál viszont elkapkodták a lehetőségeket, itt főleg a gyors indításokra gondolok. Nagyon keményen védekezett a Tatabánya, ezt az is bizonyítja, hogy beállós poszton Uzejrovics nem tudott gólt lőni. Itt is beigazolódott, hogy átlövők nélkül nem lehetünk eredményesek a felállt fal ellen. Nem beszélve arról, hogy egyes játékosok teljesítményével nagyon elégedetlen voltam. Már korábban is szóvá tettem, hogy Szergyuk játékára idegenben rá sem lehet ismerni. így volt ez most is. Tizedét sem nyújtotta annak, amit a hazai közönség előtt. Ez számomra még mindig rejtély. A másik játékos, akiben csalódtam, Medve volt. A tőle elvárható játékkal most is adós maradt. — Nyújtott valaki elfogadható teljesítményt? — Egy biztos, látszott a csapaton, hogy akarnak, küzdöttek is az utolsó percig. Szó sincs arról, hogy nem vették komolyan ezt a meccset. Viszont az említett okok ezt az arányú vereséget eredményezték. Egyedül Jankovics és Tóvizi nyújtott átlagon felülit, ha a többiek egy kicsit is jobban megközelítik az ő teljesítményüket, akkor talán más lehetett volna az eredmény. — Milyen mérkőzések vannak még hátra az őszi szezonból? — Szerdán fél hattól az utolsó hazai mérkőzést játszuk a Hort SE ellen, majd pénteken Győrben fejezzük be az ez évi pontvadászatot. A kézilabda második vonalában is véget ért az őszi szezon. Két férficsapatunk közül az eddig jól szereplő Tiszavasvári idegenben, Egerben lépett pályára, és győztesként tértek haza, míg a szerényebben szereplő nyírbátoriak alsóházi rangadón a békésiek ellen nagy küzdelemben szerezték meg az egy pontot hazai pályán. Nyírbátor—Békés FKC 26-26 (14-13) 500 néző. V.: Bányás, Némedi Nyírbátor: Bene— Bajna, Molnár 6/ 1, Veres 6, Kiss 4, Bujdosó 1, Weibli4. Csere: Tóth (kapus) Szőke, Tölgyes 5, Tóth Z. Edző: Veres István. Hétméteresek: 3/1, illetve 5/2 Kiállítások: 8, illetve 2 perc. A hazai csapatból a 49. percben Kiss és az 56. percben Bene végleg kiállítva. Mindkét csapat számára nagyon fontos volt ez a találkozó, mivel a mezőny aljából való felzárkózásra utolsó lehetőségük volt az őszi szezon folyamán. A mérkőzés két pontjának a megszerzésére a hazai gárdának volt nagyobb esélye. Már csak azért is, mert a békésiek mindössze egy ponttal szereztek eddig többet. Utolsó előtti helyen álltak a bátoriak és előttük a vendégek. Jól kezdett a hazai legénység, két perc alatt két gólt lőttek. Aztán rákapcsoltak a vendégek is, és a tizedik percben már ki is egyenlítettek (4-4). A félidő közepéig felváltva estek a gólok, majd Veresék ismét elhúztak, és a 25. percben már három góllal vezettek (13-10), viszont az ellenfél sem volt rest, és altató, „öreges” játékukkal a félidő végére felzárkóztak, így mindössze egy gól maradt a bátoriak előnye. A pihenő után vendéggóllal kezdődött a második játékrész, és ezzel kiegyenlítettek. Talán ekkor ébredtek rá arra, hogy van mit keresniük ezen az összecsapáson. Vérszemet kaptak, és kihasználva a vendéglátók kapkodó, sok technikai hibával tarkított játékát, a 40. percben elhúztak két góllal (15-17). Egyre jobban forrósodott a hangulat a pályán és a nézőtéren is. Ennek oka egyértelműen az volt, hogy a keményedő mérkőzés kezdett a játékvezetők kezéből kicsúszni. Sőt, többször a békésieket segítették „téves” ítéleteikkel. Ennek ellenére továbbra is fej fej mellett ment a játék, egy-két góllal mindig a hazai csapat vezetett, vagy éppen döntetlen volt az állás. A síp mesterei továbbra sem voltak a helyzet magaslatán. A kétes ítéletekkel rendre a hazaiakat súlytották, amit nehezen viseltek el a játékosok. Előbb Kiss és utána Bene is kifejezésre jutatta „nemtetszését”, ezért őket végleg kiállították. Az utolsó percben egy hétméteres jóvoltából vezetéshez jutott az ellenfél (25- 26). Már csak pár másodperc volt hátra, amikor az egyébként is jól játszó Veres mintegy 10 méterről utolsó lehetőségként megpróbálkozott a góllövéssel, ezúttal szerencséje volt, így sikerült az egyik pontot megmenteni. Összességében egy alsóházi rangadónak is beillő találkozón nehezen tudta az egyik pontot itthon tartani a hazai csapat. Ennek oka elsősorban az volt, hogy túlságosan siettek a góllövéssel, és ebből adódóan rengeteget hibáztak. A védekezésük csapnivaló volt, elemi hibákat vétettek, amit az elég idős játékosokkal tűzdelt ellenfél rutinosan ki is használt. Aztán a játékvezetőkkel is meg kellett „küzdeni”. Veres István: Itthon is idegenben játszottunk, ami a játékvezetést illeti. A végig szoros mérkőzésen az ellenfélnek elnézték a hibákat, ellenben minket akkor is súlytottak, amikor az nem volt jogos. Szerettük volna a szezont győzelemmel zárni, és ezzel is megköszönni a polgár- mester és ezáltal az önkormányzat segítségét, amit a működésünkhöz biztosítottak az ősz folyamán. Úgy érzem, hogy az elmaradt győzelem megszerzésébe a játékvezetők jócskán beleszóltak, amellett, hogy játékosaim is sokat hibáztak. Eger SE — Tiszavasvári Alkaloida 27-29 (15-14) Vezette: Nyári, Veszter Alkaloida: Medgyessy — Danes 3, Dobi 7, Berényi 7, Fodor 4, Török 4, Lemák 4. Csere: Flontás (kapus), Molnár, Vámosi, Kovács. Edző: Váci Sándor. Kiállítás: 8, illetve 14 perc. Hétméteresek: 7/6 illetve 4/4. A vendég csapat számára az őszi első hely megszerzése volt a tét. Végül is a győzelem sikerült, de csak a második hely jutott Dobiéknak, ugyanis a rivális Dunakeszi gárdája Újkígyóson egy góllal nyerni tudott, így egy ponttal megelőzték a vasváriakat. A mérkőzés első félidejének elején szorosan alakult az eredmény, egyik csapat sem tudott nagyobb gólkülönbséggel elhúzni. A huszadik percben aztán rákapcsoltak a vendégek, és háromgólos előnyre tettek szert (13-10). Tartani azonban nem tudták a kiharcolt előnyt, sokat hibáztak, és a ziccerek tömkelegét hagyták ki. Ezt kihasználta az újonc Heves-megyei gárda és kiegyenlítettek, sőt, a félidő végén a vezetést is megszerezték. A második játékrészben Váczi edző szerkezetileg átvariálta csapatát, és Flontás kapus- vezérletével — aki egyébként csapata legjobbja volt — átvették a mérkőzés irányítását, biztosan szerezték meg a két pontot. Összességében az őszi szezonban kitűnő teljesítményt nyújtó Alkaloida csapata megérdemelten szerezte meg a győzelmet.-fuliTóth Mihály Teke NB II Lyukóbánva — Nyíregyházi TAURUS SC 6-2 (2870-2745) Pontszerzők: Szlovenszki 526, Spisák 476 Több odafigyeléssel a döntetlen elérhető eredmény lett volna a vendégcsapat számára. Csepely Barna Fotó: Harascsák
