Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-28 / 212. szám
4 1994. november 28., hétfő HATARON TÚL UJ KELET Iskolát kaptak a kárpátaljai rendőrök Nem akadémia A kárpátaljai belügyi főosztály évek óta súlyos munkaerőgondokkal küzd. A sorállományban lévő közrendőrök a legelemibb ismereteknek is híjában voltak. Szakképzésük számos nehézségbe ütközött. Rendőrképző szakiskolák ugyanis csak Harkovban és Kijevben voltak. A kárpátaljai fiúk bizony nem szívesen mentek ilyen messzire tanulni. Ráadásul egyáltalán nem volt biztos, hogy a megyébe irányították őket vissza tanulmányaik befejeztével. A problémák megoldását látszik elősegíteni az újonnan megnyílt Kárpátaljai Rendőrképző Szakiskola. Sokáig azért nem engedélyezte a minisztérium az iskola létrehozását, mert nem volt megfelelő épület, ahol az oktatást el lehetett volna kezdeni. A választás végül Munkácsra esett. Itt is a katonák által elhagyott légibázis egyik kaszámyaépü- letét kapták meg. A kétszintes, szinte kizárólag préselt farostlemezekből készült épület borzalmas állapotban volt, amikor tulajdonukba vették. Miután elvégezték a felújítási munkákat, 62 növendékkel indult meg az oktatás. Az ukrajnai törvények szerint a munkácsihoz hasonló tanintézményekben fél év az oktatás ideje. A jelenlegi helyzetben azonban, mondta a szakiskola igazgatója, Badzó Illés rendőr ezredes, rákényszerülnek, hogy a hathavi tananyagot két hónap alatt sajátíttassák el a növendékekkel. Balogh Csaba A felvételen az első kárpátaljai rendőrképző épülete látható. Közöny és meg nem értés A család éve Az elmúlt napokban Munkácson a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetsége rendezésében, a Magyarok Világszövetségének támogatásával rendezvénysorozatot szerveztek a családok nemzetközi éve alkalmából. A több országból érkezett vendégek, közéleti személyiségek, tudósok, illetve a kárpátaljai társadalmi szervezetek képviselői tudományos konferencia keretében elemezték a családok helyzetét Közép-Európában, ezen belül Magyarországon és Kárpátalján. Az előadásokból kiderült, hogy úgy Magyarországon, mint Kárpátalján, a gazdaság negatív hatása miatt, illetve az emberekre rátelepülő közöny, meg nem értés következtében a családok veszélybe kerültek, s ezzel sok ezer gyermek harmonikus fejlődése vált lehetetlenné. A kárpátaljai magyarság szempontjából vizsgálva e kérdéseket, mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy a városokban lakók sok esetben csak egy gyermeket vállalnak, s sajnos már itt sem ritka az, hogy az anyák kórházban hagyják gyermeküket. Munkácson legalább e rövid időre — az említett szervezetek jóvoltából — néhány száz gyermeknek és szülőnek sikerült megfeledkeznie a nyomasztó napi gondokról. Rendeztek számukra koncertet, játékházat, vetélkedőket. Volt tombola, s természetesen csendes elmélkedés, ökumenikus istentisztelet is. Horváth Sándor Munkácsi képeslap. Valaha szép kis város volt. Amikor az utcán sétáltam, leginkább Sátoraljaújhelyre emlékeztetett az árnyas fákkal kettéosztott főút, bár hiányzott a kisvonat vágánya. Kassa is eszembe jutott Munkács utcáit járva. S ezek utón egy gondolat, két név, a három várost egy negyedikkel, Sárospatakkal kapcsolta össze: Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc. Mert bármely ik említett városban járunk is, történelmünk, múltunk e két nagy alakjának szelleme ma is mellénk szegődik. Igaz, tőlük távol állhatták a tarkára festett tűzfalak meg a lapostetős áruházak, amelyeket Munkácson fotózott riporterünk Szélmalomharc a bűnözés ellen Csempészek, kalanderek Kárpátalján rohamosan terjed a bűnözés. Az alvilág már-már az ország stabilitását, belbiztonságát fenyegeti. Az ukrán állam vezetői rendeletekkel próbálják megállítani a megállíthatatlannak tűnőt. Popovics Ivánnal, a Nagyszőlősi Járási Belügyi Oszály főnökével is e problémákról beszélgettünk. — A nagyszőlősi járás Kárpátalja egyik legproblematikusabb vidéke. Jellemezné a kialakult kriminalisztikai helyzetet? — Soha nem volt ennyire rossz a köz- biztonság a járásban. Alig 10 éve még azt sem tudtuk, mi az a szervezett bűnözés vagy a maffia. így aztán teljesen felkészületlenül ért minket a hatalmasra duzzadt bűnözési hullám. Menet közben pedig sokkal nehezebb felvenni a harcot. Sok esetben a kezünk valósággal gúzsba van kötve. A törvényeink nem teszik lehetővé a helyszíni bírságolást, sőt, egyáltalán nem büntethetünk. A legapróbb ügyekkel is a bírósághoz kell fordulni. Ott az eljárás hosszadalmas, s a legtöbb esetben, a börtönök túlzsúfoltságára hivatkozva, felmentő ítéletek születnek. így, kérem, csak szélmalomharc, amit csinálunk. — Úgy tudom, az ön irányításával a napokban egy súlyos emberölés szálait sikerült felgöngyölíteni. Hallhatnánk erről? — Az ügyben még nem zárult le a nyomozás. Csak annyit árulhatok el, hogy egy férfit 17 késszúrással gyilkolt meg valaki. Őrizetbe vettük a gyanúsítottat, aki nem is tagadja tettét. Azt állítja, hogy bosszúból ölte meg az áldozatát, aki korábban a szomszédja volt. A szomszéd lekurvázta a feleségét, s ezt nem hagyhatta annyiban. A mi véleményünk eltér ettől a verziótól. Foglalkozunk egy másik, nagyon rejtélyes gyilkossággal is. Ennek áldozata egy rendőrtiszt volt. Ismeretlen személyek meggyilkolták, kocsijában kivitték a városon kívülre, s ott felgyújtották. Annyit tudunk, hogy este még egy nőismerősével szórakozott, majd eltávozott, s reggel a kocsijában találták meg összeégve. — Kárpátalját elárasztották a volt unió országaiból idesereglő bűnözők, kalandorok. A nagyszőlősi járásra ez mennyire jellemző? — Az általános helyzet alól mi sem vagyunk kivételek. — A járásban határátkelők nyíltak. Gondolom, ezek is befolyásolják a bűnügyi statisztika alakulását. — De még mennyire. Nyílt titok, hogy a határátkelőkön, s elsősorban a Tiszaújlak — Tiszabecs vonalon rengeteg csempészáru megy át, mégpedig jelentős tételekben. Történik ez sok esetben a vámhivatalnokok tudtával és hallgatólagos beleegyezésével. Most, hogy az átkelő elől eltávolították a rendőröket, még szabadabban működnek a csempészek. Rézhuzaloktól kezdve a rakétaalkatrészekig mindent visznek. Biztosan állítom, hogy a megyei tanácsi képviselők közt is vannak nagystílű csempészek. Ők azonban mentelmi jogot élveznek. —Leonyid Kucsma elnöki rendeletekkel próbálja segíteni a bűnözés elleni harcot. Ön szerint van-e gyakorlati foganatjuk ezeknek? — Egy-egy rendelet önmagában semmit sem ér, nem segíti a munkánkat. Az alvilág már jó két éve folyamatosan támad, s egyre kegyetlenebb módszerekhez nyúl. Fillérekért ölnek, rabolnak. S mi még mindig a rendeleteknél tartunk. De e rendeletek mögött nincs jogi bázis, hiányoznak a végrehajtáshoz szükséges törvények. A beígért korszerűsítést, a műszaki felszerelés kibővítését sem siet teljesíteni az államvezetés. — Ön szerint megállítható-e egyáltalán a bűnözés terjedése? — Sajnos, erre egyelőre nagyon csekély az esélyünk. B. Cs. Templomot szenteltek Sislócon „Isten népe templomot épített Isten dicsőségére” — mondta prédikációjában Károlyi Lajos tisztelendő azon a misén, mely előtt először hívta a harang a híveket az új, sislóci római katolikus templomba. A nyolcvan esztendős pap majd fél évszázada szolgál ebben a kicsiny, alig ötszáz lelket számláló kátpátaljai magyar községben. Buzgólkodása nélkül aligha sikerült volna e példamutató tett, hisz a mostani, ukrajnai gazdasági viszonyok közt igazi tett az építés. Károlyi Lajos igazi pásztornak bizonyult — lelkek építése mellett templom emelésére is futotta erejéből. A munkálatok igazi próbatételt jelentettek a hívek számára is. S ők állták a próbát. A falakat maguk emelték, a többi teendőre pedig közadakozásból teremtették elő a pénzt. Nemcsak a sislóciak segítettek, hanem a környék magyarjai is, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A jó ügy Magyarországon, Szlovákiában, sőt Svájcban és Hollandiában is talált támogatókat. A jövőben öt határmenti magyar kisközség római katolikusai gyakorolhatják itt hitüket. Sislócon, Botfalván, Tarnócon, Pallón és Bátfán összesen mintegy háromezren élnek, s hogy templomot építettek, az önmagában jó jel, hisz: aki épít. az nem akarja elhagyni szűkebb pátriáját, itt kíván megmaradni embernek, magyarnak. Sok hasonló példamutatásra lenne szükség itt, Kárpátalján, ahonnan sajnos egyre többen vándorolnak el a jobb megélhetés reményében. Horváth Markovics Mátyás fotói
