Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-23 / 208. szám

4 1994. november 23., szerda ■ II KÁRPÁTALJA II UJ KELET Még ma sem tudjuk az áldozatok számát Ötven éve történt A kárpátaljai magyarok és németek szá­mára 1944 ősze a szörnyűségek évszaka volt. ...„Egész sor településen német és ma­gyar nemzetiségű hadköteles személyek él­nek, akiket ugyanúgy, mint az ellenség ka­tonáit, le kell tartóztatni, és hadifogolytá­borba kell irányítani... A német és magyar nemzetiségű hadkö­teles személyeket, akik Kárpátontúli Ukraj­na felszabadított területén élnek, külön csa­patokban, listák szerint, konvoj alatt hadi- fogolytáborba kell irányítani..." (részlet a 4. ukrán front 0036. számú parancsából, 1944. november 3.) És a csapatok elindultak. Mintegy negy­venezer férfi. Többségük kezében sohasem A kisebbségek érdekében A megyei önkormányzat nemze­tiségi migrációs és vallásügyi fő­osztályának kezdeményezésére meg­beszélésre került sor, melyre a kárpát­aljai kisebbségi szervezetek kép­viselőit hívták meg. A tárgyalás célja egy, a képviselői testület mellett működő nemzetiségi tanácsadó testü­let létrehozása volt. A fórumon a magyar, az orosz, a cigány, a zsidó, a román és a szlo­vák szervezetek vezetői vettek részt. Megvitatták az alapszabályterve­zetet, vázolták a testület jogosítvá­nyait, működési elveit. Ezek szerint a testületbe az olyan nemzetiségi csoportok delegálhatnának küldöt­teket, melyek lélekszáma meghalad­ja a kétezret, s van megyei szintű ,szpryerejűk. A lyvólít szerint a ma­gyaroknak 6, az proszoknak 3, a többi nemzetiségnek pedig 2-2 hely jutna. A tanácsadói testület kon­szenzus alapján elfogadott határo­zatait a megyei tanács soros ülésszakán meg kell vitatni. A nemzetiségi szervezetek tehát hajlandóak az együttműködésre. A munka megindulásához azonban még szükséges, hogy a képviselők november 29-i ülésszakukon jóvá­hagyják a módosított alapszabályt. Horváth volt fegyver. Sok ezren nem tértek vissza... A deportáltak első állomása a szolyvai gyűjtőtábor volt. A kárpátaljai kisváros kö­zelében kialakított fogolytáborba folyama­tosan érkeztek a csoportok 1944 novemberé­től 1945 tavaszáig. Ezrek váltak már itt az éh- és fagy halál, a pusztító járványok áldo­zatául. E népirtásra vonatkozó dokumentumok jelentős része mind a mai napig rejtve ma­radt a közvélemény elől. A KMKSZ aktivis­tái 1990-ben láttak hozzá a veszteségek fel­méréséhez. Ekkor Kárpátalja városaiban, falvaiban összeírták a GULAG-on elpusz­tultak névsorát. Mintegy tizenhatezer név került e szomorú listákra. Tehát annyi biz­tos, hogy ennyien soha sem tértek haza. Szolyván a közút, majd egy benzinkút építésénél bukkantak a tömegsírokra. Ám csupán jóval később, 1989-ben ismerhette meg a közvélemény a tényt, ekkor láttak napvilágot szemtanúk visszaemlékezései. Kárpátalja magyarsága akkor határozott úgy, hogy a haláltábor egykori temetője helyén emlékparkot létesít. A munkálatok most jutottak olyan stádi­umba, amikor is a park fő alkotórészei elké­szültek. Az időközben megalakult Szolyvai Emlékparkbizottság úgy határozott, hogy az elhurcolások ötvenedik évfordulóján fel­avatják a létesítményt. Az avatásra és meg­emlékezésre november 27-én kerül sor. Horváth Sándor ÖKOLÓGIA: LÉTÜNK A TÉT Felismerni és cselekedni Az utóbbi időben mi, a sajtó munka­társai örömmel tapasztaljuk, hogy a kü­lönböző szintű és rangú rendezvénye­ken egyre több szó esik a természet- és környezetvédelemről, mi több, a legmagasabb szinten hoznak előremu­tató intézkedéseket közvetlen környe­zetünk megóvása érdekében. Megyei vi­szonylatban a természetvédelmi főosz­tály a legilletékesebb e kérdésben, de di­cséretes és valóban hasznos munkát végeznek a Kárpátaljai Ökológiai Köz­pont munkatársai Sztepan Pop akadé­mikus irányításával. A központ munka­társai számos értékes javaslatot dolgoz­tak ki a Kárpátok, a Tisza és általában a megye folyói védelmére, nagy figyel­met fordítanak arra, milyen az összefüg­gés az itt élő emberek egészsége és az ökológia között. Most készül megyénk egészségügyi-földrajzi atlasza. A tudo­mányos munka mellett arra is van ide­jük, hogy a fiatalokat a természet sze- retetére, a környezetvédelemre tanít­sák. Tóth Éva Amikor a sok kevés Földönfutó milliomosok Hát ezt is megértük: milliomosként vá­lunk földönfutóvá. Mármint azok, akik­nek a tessék-lássék fizetésemelés hétje­gyűvé tette a bérét, nyugdíját. Akiknek nem? Nos, azoknak több mint valószínű, az elkövetkezőkben a túlélés lesz a tét. Főleg, ha tudjuk a beígért árakat. Az üzletekre ugyanis a „tájkép áreme­lés közben” jellemző. A polcokról eltűn­tek az alapvető élelmiszerek—a zsiradék, a kolbászfélesée. a liszt, a cukor, a rizs. a kor nyugodtan vállalhatom a véleménye­met és annak következményeit. Amikor elkezdték mondogatni, hogy valamelyest emelik a nyugdíjakat, tudtam, nagy baj van: rendkívül jelentős drágulás várható. Bejött. Duplájára emelték a nyugdíjat, 5- 7-szeresére az árakat. Kell ezt még külön magyarázni? A korzón fiatalokat szólítok meg. —Hogy mire elég az ösztöndíj?—kér­dezett vissza az egyik divatosan öltözött A nyugdíj kevés. Valahogy pótolni kell dara. Persze, ott legbelül mocorog a kis­ördög — talán nem véletlenül... Biztos ami biztos alapon erről kérdez­tem meg az ungváriakat. — Miért ilyen üresek a polcok? — érdeklődöm a Petőfi téri élelmiszerüzlet elárusítónőjétől. — Nem az a dolgom, hogy ostoba kér­désekre válaszoljak — mondja dühösen. — Önnek nem furcsa, hogy napok óta szinte semmit sem lehet kapni? — Mit érdekli magát, hogy nekem mi a furcsa... Ennyit az udvarias kiszolgálásról. A városi szociális ellátási osztályon na­gyobb szerencsém volt. Jó sokan vártak az ügyintézőre. — Gond van a nyugdíjjal? — kérde­zem egy hetven év körüli bácsitól. — Azzal csak az a gond, hogy semmi­re sem elég. —De most emelik, és más juttatásokat is kilátásba helyeztek... —Én már abban a korban vagyok, ami­Archív felvétel lány. — Kávéra meg esetleg cigire — mondja nevetve, majd hozzáteszi: — ed­dig is a szüleim fedezték a költségeimet, ezután sem lesz másképp. — Nálam más a helyzet—jegyzi meg halkan az egyik fiatalember. — Nekem muszáj úgy gazdálkodnom a pénzzel, hogy elég legyen. Két középiskolás öcsém van még otthon. Korrepetálást, alkalmi munkát vállalok, csak így tudom fedezni a kiadásaimat. Ismerős házaspárral találkozom. Kö­zépkorúak, mindketten a szomszéd falú­ban tanítanak, ott is élnek. — Mi a véleményünk a fizetésemelés­ről? — néznek egymásra tanácstalanul. Nos, ha figyelembe vesszük az árakat, ak­kor már nem sokat lehet erről a témáról beszélni. Szerencsére ott a háztáji, megte­rem minden. Lehetett földet igényelni, be­vetettük kukoricával. A jószágnak is lesz mit enni. Egyszóval mindenki úgy segít magán, ahogy tud—mondják búcsúzóul. T.É. Halármenti régiók Nagy kapóson együttműködési szerző­dés aláírásával immáron hivatalosan is megalakult a Kárpátok Határmenti Gaz­daságfejlesztési Szövetség. A szerződést a Nagykaposi Regionális Vállalkozásfej­lesztési Központ, a Magyar Értelmiségi­ek Kárpátaljai Közösségének Gazdaság- irányítási Társasága, illetve a Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány képviselői látták el kézjegyükkel. Az elmúlt időszakban több kezdemé­nyezés is született, melynek célja a kár­páti régió gazdasági együttműködésének előmozdítása volt. Tekintettel arra, hogy az esetek többségében ezen programok felülről szerveződtek és nélkülözték a konkrét célkitűzéseket, nem hozták meg a várt eredményeket. A fent említett okok miatt a most megalakult szövetség mind szervezeti felépítésében, mind program­jában pontosan körülhatárolt és megha­tározott célokat tűzött maga elé. A szövetség Ukrajna, Magyarország és Szlovákia azon határmenti térségeire épül, amelyeknek alapvető érdeke a gaz­dasági együttműködés, hiszen területileg sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint saját országuk bármely más gazdasági egysége. Az elképzelések szerint az új szövetség Ukrajnában a Beregvidéket, illetve Ungvár környékét, Szlovákiában Nagykapos, Nagymihály környékét, Ma­gyarországon Sátoraljaújhely, Tokaj kör­nyékét egyesítené gazdaságilag. A régióban elhelyezett irodákon ke­resztül kialakítanak egy egységes infor­mációs rendszert, amely a jövőben lénye­gesen megkönnyíti a kereskedelmi kap­csolatok felvételét, illetve tartását. Ezek­nek az irodáknak a feladata lesz a terüle­tükön működő gazdálkodó egységek fel­mérése, egy adatbázis megteremtése és rendszerezése. Az új szövetség megalapítói mozgó­sítani kívánják az adott önkormányzato­kat, illetve más illetékeseket a kapcso­lattartás normális lehetőségeinek megte­remtésére. Ezen belül ösztönözni kíván­ják új határátkelőhelyek kiépítését, a meglévők felújítását, bővítését, az áru­forgalom zökkenőmentesebbé tételét. A szövetség alapításáról szóló szerző­dést többek között dr. Bodnár Tibor, Nagykapos polgármestere, Fuksz Sán­dor, a Nagykaposi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatója, Laczkó Károly, Sátoraljaújhely polgármestere, Juhász István, a Zempléni RVA ügyvezető­igazgatója, Szerhij Ratusnyak, Ungvár polgármestere, Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke írta alá. H. S. (F)ELSZABADULT ÁRAK Alig hozta meg határozatát az ukrán kor­mány az árak felszabadításáról, a nyugdí­jak és fizetések mintegy kétszeresére eme­lése ellenére a lakosság jelentős rétege — ha ez még egyáltalán lehetséges — tovább szegényedett. Ez egyébként előre kiszámít­ható és várható negatív eredmény, hisz egyes szolgáltatások, elsősorban a lakások fenntartásával kapcsolatos díjszabás négy­szer, sőt hétszer lett drágább. Lényegesen emelkedett az alapvető élel­miszerek ára. Megdrágult a liszt, a cukor, a növényi és állati zsiradék, a kenyér. A húsok és húskészítmények immáron a legtöbbek számára megfizethetetlenek. Csupán össze­hasonlításul jegyzem meg, hogy több élel­miszer és iparcikk ára jóval magasabb lett a magyarországinál akkor, amikor a fizetés vagy nyugdíj a magyarországi átlagnak 5- 10 százalékát teszi ki. A drasztikus intéz­kedéseket a kormány a gazdasági reform megvalósítása érdekében hozott szükséges rosszként magyarázza. Viszont ez a reform, illetve jótékony hatása még ugyancsak vá­rat magára, hisz a gyárak java része áll, csökkentett kapacitással termel, eladhatat­lan temékeket bocsát ki. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy mindenki úgy próbál pénzhez jutni, ahogy tud. A csencselés, a feketézés immáron szinte törvényes útnak számít. Sosem látott méreteket ölt a bűnö­zés. A tavalyihoz képest közel ezerrel nőtt a bejelentett bűncselekmények száma. Félő, a hasonló kormányintézkedések csak tovább súlyosbítják a helyzetet, s en­nek beláthatatlan következményei lehet­nek... — ho — Ez a gődénvházi néni havi nyug­díjából kétkilónyi dis/.nóhúst vehet... Kárpátalján járt a nagykövet Kárpátalján töltötte a múlt hét végét Varga István, a Magyar Köztársaság kijevi nagykövete. A vendéget Szerhij Usztics, a megyei tanács elnöke fogadta. A nagykö­vet úr Monori István ungvári főkonzul társaságában felkeresett több kárpátaljai magyar intézményt. Járt a Kárpáti Igaz Szó című egyetlen magyar nyelvű megyei napilap szerkesztőségében, a hungarológiai intézetben. Találkozott a magyar ér­dekvédelmi szervezetek vezetőivel. Csapon a vám- és határőrség munkájával is­merkedett. Programjában szerepelt técsői és beregszászi látogatás is. —h—

Next

/
Thumbnails
Contents