Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-23 / 208. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. november 23., szerda Jó részük nem beszél magyarul Cigányóvoda Hodászon Hodász község lakosságának megközelítőleg 40 százaléka cigány nemzetiségű, de nem csak számarányuk miatt van szükségük önálló óvodára. Iskolába járáshoz és a társadalomba való beilleszkedéshez elengedhetetlenül szükséges a magyar nyelv ismerete, márpedig ezeknek a gyerekeknek jó része csak cigányul beszél. Rézműves Mihályné, közismert nevén Lina érdeme elsősorban, hogy 1971-ben megalakulhatott a hodászi 2. Számú Óvoda, a 40-42 cigánygyerekből álló első csoporttal. Néhány hónap múlva már tízórait is osztottak, így délután is lehettek keknek, akiknek zöme ezen. vagy csak ezen a nyelven beszél, amikor hozzánk kerül. Nagycsoportos korukra tudniuk kell magyarul, ez követelmény. A szülők természetesen az egyesbe is beírathatják csemetéjüket, de akkor fizetniük kell a térítéseket. Mi ugyanolyan tanmenettel dolgozunk mint a másik óvoda, és a feltételeink semmivel sem rosszabbak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek a gyerekek ingerszegény környezetből jönnek, nincsenek olyan jó képességűek mint magyar társaik. Itt megkapják az esélyt a felzárkózásra. Otthon nincsenek játékaik, színes Sinka Györgyné a nagycsoportosokkal foglalkozások. A hodászi cigányóvodát ma Sinka Györgyné óvónő vezeti. —- Ezek a gyerekek ’71-ig nem nagyon járthattak iskolába, a következő évtől indult a cigányosztály. Az óvodában is megkezdődtek a foglalkozások magyarul és cigányul, de az akkor meglévő harminc hely kevésnek bizonyult, ezért ’83-ban egy újabb csoport- szoba épült irodával. Azóta csak annyiban változott az épület, hogy 5-6 éve angolvécé készült és bevezették a gázt. Megoldódott az ételszállítás is. Ma négy óvónő és két cigánydajka dolgozik itt, valamint egy konyhalány, aki hordja és kiosztja az ételt. Ebben az évben 63 gyereket írattak be, ebből 38-40 jár rendszeresen. Sok szülőt még nem tudtunk meggyőzni arról, hogy ez jó, pedig az ételtől a tisztasági szerekig minden ingyenes. Az egyes és kettes óvodának külön költségvetése van, bár mi elméletileg csak tagóvodának számítunk. Minden gyerek után kapunk egy meghatározott összeget az államtól, és mert mi nemzeti kisebbségi intézmény vagyunk, nekünk több pénz jár mint az egyes, vagyis „magyar óvodának”. A két dajka tud cigányul, mi is elsajátítottunk bizonyos kifejezéseket. Tanítunk cigányul verseket és énekeket a gyereceruzájuk, meséskönyvük, itt mindenhez hozzájutnak. A költségvetésből megmaradt pénzből új játékokat és egyéb eszközöket fogunk vásárolni a foglalkozások színesítésére. Mára elértük, hogy talán csak öt gyerek van a faluban aki óvodáskorú, de nem jár óvodába. —Ahhoz, hogy iskolába kerülhessen, az orvosnak és az óvónőnek szakvéleményt kell kiállítani a gyerekről. Ezek alapján sokan maradnak vissza? — Most 28 tanköteles gyerekünk volt, abból 17 mehetett iskolába. Elég rossz arány, de még mindig jobb ha nálunk ismétel, mint ha kudarccal végzi az első osztályt. Egy évet még itt tartózkodhat, de aztán el kell mennie iskolába. Nagyon sokat fejlődött a cigányság mióta az óvoda felállt. Gyerekeiken keresztül a szülők életmódbeli és kulturális fejlődésére is tudunk hatni. Vannak olyan szülők, akik már be-bejönnek megkérdezni, hogyan fejlődik a gyerek. Sajnos sokan még nem értették meg, hogy az óvoda a kicsinyek érdekeit képviseli, azért ha lassan is, de biztosan végbemegy a szemléletbeli változás a hodászi cigányság körében. Kép és szöveg: Dojcsák Tibor Nincs újabb megbetegedés AIDS-tények Közeleg korunk rettegett betegségének, az AIDS- nek a világnapja. November 27-én a Móricz Zsigmond Színházban lesz a megnyitó, jótékonysági koncerttel egybekötve, ahol sok neves művész lép majd fel. Milyen megyénkben az AIDS-hely- zet? — kérdésemre dr. Hangyái Zsuzsanna,a tisztiorvosi szolgálat főorvosa válaszolt: — Újabb AIDS-es beteget nem szűrtünk ki ebben az évben. AIDS-szűrésre a tisztiorvosi szolgálatnál, a Vérellátó Szolgálatnál és az Országos Bőr és Nemi Kórtani Intézetnél lehet jelentkezni. Az önkéntes szűrést egyébként jogszabály teszi lehetővé, a jelentkezők adatait titkosan kezeljük. 5 Beszélgetés dr. Kiss Gábor országgyűlési képviselővel „Nem érzem magam jól..." Dr. Kiss Gábor országgyűlési képviselővel, az MSZP megyei elnökével a közelmúltban egy klubrendezvény keretében találkozhattam. A politikust Nyíregyházán a TIT Bessenyei György Értelmiségi Klub látta vendégül, amelynek tagságát többségében volt munkatársai, kollégái alkotják. így nem csoda, ha az akkori beszélgetés teljesen kötetlen formában, baráti szavak kíséretében, ám ugyancsak tárgyilagosan, életszerűen, olykor elevenbe vágó kérdések felvetésével zajlott le. A képviselő úr kendőzetlenül válaszolt, őszintesége esetenként a saját pártjából felhozott negatív előjelű példákkal, eltérő elképzelésekkel ütközött. Az akkor kialkudott találkozónk — az erős „betáblázott- ság” miatt — csak most valósulhatott meg. — Képviselő úr, kérem, beszéljen önmagáról és családjáról. — A választások során a/ életrajzomból a közvélemény is megtudhatta — többek között —, hogy 56 éves vagyok, középiskolai tanárként dolgoztam Kisvárdán, majd Nyíregyháza következett, ahol a tanárképző főiskolán, ezt követően a Mar- xizmus-Leninizmus Esti Egyetemen tanítottam újabb állomása a pályámnak Moszkva volt. majd a nyolc hónapos párttitkárságomat követően a nagykállói könyvtár vezetője lettem. Bevallom, ez idő tájt nemigen gondoltam arra, hogy egyszer még, s hamarosan újból, politizálásra adom a fejem. Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy decembertől főfoglalkozású képviselőként tevékenykedem korábbi munkaviszonyom megtartása mellett, viszont onnan fizetést nem veszek fel. A családomról röviden: feleségem a tanárképző főiskolán tanít, két felnőtt korú fiam van, mindkettő értelmiségi pályát választott. — Az Ont ismerők közül —felkészültségét, egyéniségének varázsát nem vitatva — többen inkább „ elméleti”, mint gyakorlati embernek tartják. — Igen, hallottam már erről, ám ezt sem igazságosnak, sem érvényesnek nem tudom elfogadni. A választási szakaszban, más pártok színeiben elhangzott kritikák, vélemények szerint, nagyon is tárgyszerűnek ítélték meg tevékenységemet. Egyébként sokan tudják rólam, hogy például tudok metszeni, hogy gyümölcsöskerttel rendelkezem, hogy a kétkezi, a gyakorlati munka nem idegen tőlem. — És a parlamenti munka? — Arra a kérdésre, hogy miként érzem magam mint parlamenti képviselő, röviden azt válaszolhatom: nem érzem magam jól! Nem érzem, nem érezhetem, és nagyon nehezen viselem, amiért az emberek magukban keserűséget vagy éppen indulatokat kell, hogy hordozzanak. Teljesen tisztában voltam vele, hogy legkésőbb egy év múlva tömeges ellenszenv tárgyai leszünk! Biztos voltam benne, — Mi a helyzet a megyénkben igen gyakran megforduló román és ukrán prostituáltakkal? — Ez egy érdekes téma. Ezek a hölgyek illegálisan tartózkodnak hazánkban, nincs munkavállalási engedélyük. Igaz, ehhez a „szakmához” nem is kell. Saját érdekükben jó lenne, ha hozzánk fordulnának, mert egy vizsgálat alkalmával nemcsak az AIDS-es, hanem a HIV-es betegeket is ki tudjuk szűrni. Egyébként aki hazánkban akar munkát vállalni, annak kötelező AIDS-szűrésen megjelenni. A postituáltak számára a legideálisabb megoldás lenne a felvilágosítás az AIDS veszélyeiről. Hajdú Gabriella A nyíregyházi Kossuth térnek is megvannak a maga galambjai. Megélnek, mi több a mai nehéz világban nem is rosszul, hiszen gyakorta látni önkéntes madáretetőket. Ők bizonyára nem azokat az apróbb — s nem is nyomtalan—bosszúságokat nézik, amelyeket a béke jelképei okoznak járókelőnek, szobornak, térnek... hogy az életformákban nemhogy az azonnali, látványos, de még jó ideig az észlelhetőség határán lévő elmozdulást sem lehetséges elérni. Akkor, amikor olyan sokszor hitegették az embereket, annyiszor haladékot adva-kapva, hogy nem csoda, ha a türelemre intő kéréseket már kevésbé jó szívvel hallgatják meg. Nem érzem jól magam azért sem, mert néhány szükségtelen hibát is elkövettek, például a nyugdíjtörvényt, a közalkalmazottakkal való — szerencsésnek nemigen nevezhető — tárgyalást, és rosszul érzem magam amiatt is, mert kormánypárti képviselőként olykor fegyelmeznem kell magam a parlamentben a „törvényhozás gyorsítása” érdekében. — Ahogyan az ellenzékbe szorult pártok felülvizsgálták önmagukat: miért vesztettek, önök is elemezték-e: miért nyertek? — Természetesen. Egyébként az ellenzék parlamenti magatartása nemegyszer azt mutatja, hogy nem néztek szembe a saját kormányzásuk fényeivel, és sűrűn kémek számon az öt hónapja megalakult kormánytól olyan dolgokat, amelyeket a korábbi törvényhozásnak kellene viselnie. Mintha tudatosan nem érzékelnék az ország súlyos gazdasági helyzetét, s a parlamenti szerepük egyetlen ténykedésre korlátozódna: a mindent elutasító magatartásra. — Tételezzük fel, hogy a kormány, az MSZP idő előtt megbukik. — A véleményem ezzel kapcsolatosan: nem szabad megtörténnie, hiszen más alternatívára nincs esély, a magyar nép ilyen rövid idő alatt „nem ábrándulhat vissza” a négy évvel ezelőtt hatalomra jutott koalícióba, amely ilyen helyzetet teremtett. Nincs más realitás. — A jelenlegi kormánykoalícióban a kistestvér szerepét betöltő SZDSZ-szel milyen a viszonyuk? Több vezető politikusuk meglehetősen furcsa jelzőkkel illette ezt a kapcsolatot. — A viszony valóban nem felhőtlen, megjegyzem, nem is lehet az, hiszen mindkét párt önálló karakterrel bír. A koalíciót — úgy gondolom — mégsem fenyegeti veszély, az értelmes kontaktus megvan, és meg is kell, hogy legyen a legfontosabb kérdésekben. Más dolog, hogy mindkét pártban bizonyos elmozdulások tapasztalhatók. Én személy szerint a koalíció feltétlen híve vagyok, s ez az ország jelene, jövője szempontjából az egyetlen lehetséges alternatívát jelenti. Mert ez a legfontosabb! Az viszont számomra megnyugtató, hogy a megyebeli ellenzéki képviselők, koalíciós társaink közötti viszony lényegesen jobb az elmondottaknál, régiónk érdekét tartva szem előtt, soha nem tapasztaltunk semmiféle elzárkózást. — Úgy látszik, közös vonatra ültek. De mi lesz azokkal, akik alól „fel kívánják szedni" a síneket? — Szó sincs még a vasúttal kapcsolatos döntésekről, az előzetes vizsgálatok, az érintett önkormányzatok véleményének kikérése nélkül. Annyi viszont bizonyos, hogy minden vasútvonalat nem lehetséges megtartani. A megyei képviselőcsoport ez ügyben tárgyalt Lotz Károly közlekedési miniszterrel, melynek keretében az egész megye valamennyi közútjának, vasújának, folyami átkelőjének és hídjának sorsát érintő koncepció vázolódott föl, sőt, a határon túli beruházásokról is szó volt. Hasonló okok miatt hamarosan a területfejlesztési miniszterrel is találkozik a megyei képviselőcsoport, ahol a bukógát, a szennyvíztisztítás, a hátrányos helyzetű települések szerepelnek programként. —Az önkormányzati választásokon milyen eredményre számít megyénkben a Magyar Szocialista Párt? — Nincs szándékunkban a minden helyen való pártosítás, különösen nincs a kistelepüléseken. Véleményünk: a legrátermettebb emberek kapják meg lakó- közösségüktől a bizalmat. A városokban természetesen más a helyzet, több esetben az SZDSZ-szel közösen, néhány településen pedig a KDNP-vel karöltve állítunk jelöltet. Természetesen számítunk visszaesésre, de úgy érezzük, hogy a párt meg tudja szerezni a szavazatok többségét. — Képviselő úr, említette, hogy kevésbé érzi jól magát. Nekünk, polgároknak, milyen közérzetet jósol az elkövetkezendő időkre? — Most készült el a hároméves reform terve, melynek programja alapján a jövő év nagyon keménynek ígérkezik. Ez természetszerűen jelentős társadalmi ellenállásba fog ütközni, de más megoldási mód nincs az ország számára. Az elmozdulás, 2-4 százalékos javulás 1996-tól várható. Megyénkben az agrárkérdés a legnagyobb súlyú. Az alkalmazottak is igen kényes téma, magam is közülük való vagyok, mégis azt hiszem, hogy sok, ezzel kapcsolatos intézményt lehetne és kívánatos volna racionálisabban működtetni. (lefler)