Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-23 / 208. szám
UJ KELET 1 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1 IVIL.V3 I Lim LLL 1 LUvL 1994. november 23., szerda 3 Tovább a hajóval Ady születésnapján Érmindszenti zarándoklat Mit ér az ember, ha magyar? Ez volt a mottója annak az Ady-ünnepségnek, melyet öt éve minden évben egy érmindszenti zarándoklat keretében rendeznek meg a Kárpát-medencében. Hogy mindehhez mi köze van városunknak, arra a Krúdy Gimnáziumban kapunk választ, melynek hat tanulója nemrég érkezett haza a szatmárnémeti irodalmi versenyről. Hogy mit gyűjtöttek a tarsolyukba és hogyan jutottak el oda, arról Durucz Istvánná, a gimnázium nyugdíjas magyartanára, nyelvművelő és két éve szakkörvezető számol be. — Felkértek minket a Váci Mihály Művelődési Központ részéről az ottani részvételre. A legörömtelibb az volt a dologban, hogy a busz, s az egyéb költségek jó részét ők fedezték. Még koszorút is készíttettek nekünk, s az Ady-szobor hagyományos koszorúzásán a miénknek volt a legnagyobb sikere. Persze az is igaz, hogy ilyen szép nemzeti színű szalagot még én sem láttam. Nem csoda, hogy le is filmezték. mint csapattag jött velünk, hiszen eredetileg csak öten lehettünk volna. Szerintem azért kapta a külön jutalmat, mert a külsején látszik, hogy nem magyar, és mégis eljött a versenyre. —Milyen műsorok jellemezték a programot? — Általában a nemzetiségi összefogás kérdése állt a középpontban, és megfogalmazódott az is, hogy az az igazi magyar, aki egyben európai is. Emellett érvényesült Ady gondolata, miszerint az embernek, míg van ember, megállni nem lehet. A mi mottónk Tovább a hajóval volt, és nagy mértékben támaszkodtunk Ady műveire. Az ő haladásvágyát éreztük időszerűnek, s az ifjúság feladatául is a költő idézetét választottuk: „Építésre készen áll a kövünk.” A csapat tagjai egyébként Lőrinczi Gábor, Nagy Marianna, Tógyer Edina és Zsíros Éva 2.c-s tanulóink, valamint Sipos Lívia harmadik b-s diákunk voltak. — Mit jelenthet még Önnek, mint Kazinczy-díjas felkészítő tamil nak ez a zaA vidám zarándokok —Hogyan sikerült ezek után helytállni a versenyben? — Meg kell, hogy mondjam, itt sosem a vetélkedő a lényeg. Három éve járok ki a diákjaimmal, és az idén már két diákot személyesen, név szerint kerestek. Persze nem kis büszkeséggel mondtam, hogy az egyik már a bölcsészkaron tanul Debrecenben, a másik pedig egy negyedikes gimnazista kötelességeivel van elfoglalva. Ezzel a csapattal is a legjobbak között szerepeltünk, de csak az erdélyiek után. Ők valahogy a sorsuknál fogva is szebben tudnak megnyilatkozni a magyarság kérdéseiről. A feladat ugyanis az volt, hogy tíz-tizenkét perces műsort mutassunk be a mottóról, nem feledve Ady Endre gondolatait. Czine Mihály volt a nemzetközi és nagyon nívós zsűri elnöke, s az ő szavait idézem, mikor a versenyt úgy értékelte, hogy nincsenek vesztesei, csak győztesei. Ez valóban így volt, hiszen a maximális tíz pontos értékeléssel szemben egyszer sem fordult elő, hogy valamelyik csapat a 14 közül hét pontnál rosszabbat kapott volna. — Úgy tudom, a nyíregyházi polgár- mesteri hivatal is segített a pénzdíjak előteremtésében. — Ez így van, bár az általuk felajánlott összeget a budapesti Babits Mihály Gimnázium kapta. Mi a debreceni Református Kollégium ötezer forintját nyertük el, hiszen az első hét helyezett között végeztünk. Emellett személy szerint kapott kü- löndíjat Hailemariam Zsaklin elsős gimnazista tanulónk. Ő apai ágon líbiai, de itt született, és az édesanyja magyar. Nem rándoklat azon túl, hogy tegnap ünnepeltük Ady Endre születésének évfordulóját? — Nagyon sok mindent, de megpróbálom röviden összefoglalni. A határon túli magyarság valahogy nagyobb kincsként őrzi a magyar nyelvet, így az ottaniakkal való kapcsolat jelentős számomra. Ott találkoztam először személyesen Tőkés Lászlóval, aki számomra az erdélyi embereszmény. Minden alkalommal megcsodálom a szatmárnémeti Láncostemplomot, kertjében a Kölcsey-szobor- ral. Meg kell említenem a Filharmónia gyönyörű hangversenytermét, ahol mindig telt ház van, még egy ilyen verseny alkalmával is. Az idén szünet nélkül több órás rendezvény volt, s a szünetről a közönség mondott le. Ennek ellenére senki nem ment ki, amíg a rendezvény véget nem ért. Jelenti többek között Ady szülőházát Érmindszenten a kertben álló Ady-szoborral, melyet mindig megkoszorúzunk, s az emlékházba is mindig betérünk. Nagy szónak számít, hogy a gencsi református lelkész hívei mindig kemencében sütött házi kenyérrel, finom falatokkal várr c bennünket, hiszen nekik enélkül is sokszor kell nélkülözniük, mégis mindig teljes ellátást biztosítanak nekünk. És nem feledkezhetek meg Muzs- nay Árpádról sem, aki az RMDSZ Szatmár megyei elnöke, az egész zarándoklat éltetője, aki az ünnepség végén elmondja a „hűségesküt”: „Egy esztendő múlva újra együtt, ugyanitt, ugyanúgy!” herczku Virágkiállítás és -vásár volt Fehérgyarmaton Ahol a busz is <suk megfordul Papos és az önállóság István király idejében tíz falu épített egy templomot. A legenda szerint Paposon is készült egy. A közelmúltban kiszáradt faluszéli tó keletkezéséről szól a másik történet. A tatárjárás idejében az itt élő szerzetesek és apácák az egyik dombon emelt kápolnába menekültek a veszedelem elől, de az ellenség rájuk gyújtotta az épületet. A föld megnyílt, víz nyélte el őket, így nem szenvedtek tűzhalált.Tnnen a tó neve: Kápolna. A községben ma megközelítőleg 820 ember él, és a lakosság évről évre gyarapszik. Papost és a szomszédos Jármit 1966-ban közigazgatásilag összekapcsolták, majd a téeszek is egyesültek. A rendszerváltás idejére válságba került a házasság és 1990-ben kimondták a válást. Erről, valamint a község egyéb gondjai- ról-örömeiről Kállai Tibor polgármester beszélt nekünk. — Szétválás után egy körjegyzőségbe kerültünk Jármival, mivel akkor más lehetőségünk nem volt. Ezen csak ’92-től tudtünk változtatni. Január elsejével alakítottuk ki a községi polgármesteri hivatalt, és saját jegyzőt vettünk fel. Jármival közös működtetésű és fenntartású az egészségügyi alapellátás (melyet a tb. finanszíroz), valamint az iskolai oktatás és a napközi, amelyek költségvetését a két önkormányzat adja. — Ez hogyan történik? — Lakosság illetve tanulóarányosan kerülnek elosztásra a költségek, jelenleg 61-39 arányban, mivel Jármi lakossága közel kétszerese a mi falunkénak. Nálunk csak alsó tagozat van, de mivel negyedikben már szaktanárok is tanítanak, így az. 5-8. osztályhoz hasonlóan a 4. is átjár a Jármiban levő közös iskolába. Az,1-4. ősz.-, tályokban eddig összevont tanítás volt, az 1 -3. és a 2-4. járt együtt. Az idei tanévben értük el, hogy önálló osztályok induljanak, és sikerült égy elsős napközis csoportot is létrehozni. Ettől lényeges javulást várunk az oktatás színvonalában. De gondok továbbra is vannak, mert az iskola épületét a katolikus egyház, a polgármesteri hivatal épületét pedig a református egyház igényli vissza. Utóbbival már meg is született a megállapodás. Szükséges építeni egy új hivatalt, melyben más intézmények is helyet kapnának! házasságkötőterem, művelődési ház, könyvtár, takarékszövetkezet, stb., mellette pedig egy községi sporttelepet is akarunk kialakítani. Ezek a mostani óvoda melletti területre kerülnek, de megmarad itt a három felbecsülhetetlen értékű platánfa. Egy új iskolára és óvodára is gondolnunk kell a későbbiekben. — További tennivalók? — Befejezni az útprogramot, a megmaradt földutakat szilárd burkolattal ellátni, kiépíteni a szennyvízcsatorna-hálózatot, és sorolhatnám. A falu most vált önállóvá, ez a négy év kevés volt ahhoz, hogy megbirkózzunk az örökséggel. Messziről indulva csak apró lépésekkel tudtunk előrehaladni. — Mi az amit már megvalósítottak? — Crossbar telefonhálózat, gázberuházás, ravatalozót építettünk, szeméttelepünk van, felújítottuk az iskolát, óvodát, valamint néhány útra aszfaltburkolat került és folyamatban van egy postahivatal kialakítása. Mindezt azért, hogy lépést tartva a korral, az emberek közérzete javuljon, ne érezhessék hátrányban a városlakókhoz képest magukat ebben a kis faluban... — Ahol a busz is csak megfordul... — Igen, Papos kiesik a forgalomból, és ezen talán csak a majdan a falu határában elhaladó M3-as autópálya változtathat. Ez a tény is mutatja, hogy egy-egy település esetében milyen meghatározó szerepe van a földrajzi fekvésnek, adottságoknak. — Vannak munkalehetőségek? — Nemcsak itt, de az 1SG, MOM, Érdért, és újabban a MÁV problémái, csődje miatt a közeli Mátészalkait sincsenek. A kisipari tevékenység sem jelentős, pedig mi az „élni és élni hagyni” elvét valljuk. Szívesen látjuk a vállalkozókat, adómentességet és más kedvezményeket is nyújtunk munkájukhoz. A téesz tönkrement, a földkimérés sem halad a tervek szerint. Most hét közmunkást foglalkoztatunk, egyelőre ennyit tudunk tenni. — Meg fog állni Papos a saját lábán j — Hiszek benne. Kanyargós kis útjaival,! három platánfájával, belterületén , elhelyezkedő,ligetes tem^tőjéyel,ennek ^a falunak sajátos arculata van, és jó érzés, hogy ebben az én munkám is benne fekszik. Az itt lakó emberek bebizonyították, megérdemlik, hogy saját sorsukról maguk döntsenek. Dojcsák Tibor Itt lesz a paposi templom-múzeum A fogadtatás várakozáson felül jó volt Alapítvány az ötösért A mátészalkai ötös számú általános iskola azon kevés alsófokú oktatási intézmények közé tartozik, ahol alapítvány segíti az iskolai nevelőmunkát. Előzményeiről és felhasználásáról Korcsmáros Istvánnal, az iskola igazgatójával beszélgettünk. — Kik voltak a kezdeményezők? — 1992-ben a szülői munkaközösség kezdeményezte létrehozását. Tulajdonképpen az évenként keletkező pénzösszegeket — farsangi bál, karácsonyi műsor, diszkók bevétele — tettük be az alapítványba. így 150 ezer forint alaptőkével indultunk, és 1993-ban sikerült is bejegyeztetnünk az „ötösért” alapítványt. Azt is el kell mondanom, hogy éppen olyan időszakban hoztuk létre, amikor a különböző támogatásaink csökkentek, s ez sajnos továbbra is várható. A fogadtatás várakozáson felül jó volt, hiszen nemcsak intézmények, vállalatok és vállalkozók támogattak bennünket, hanem a szülők is jelentős összegekkel járultak hozzá, amit ezúton is köszönünk. — Mi az alapítvány célja? — Alternatív iskolai programunk segítése. Iskolánkban az Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (röviden ÉKP) keretében tanítunk. Köztudomású, hogy ez egy alternatív pedagógiai program, ami nem olcsó dolog: a szülőket és az iskolát is nagyon megterheli anyagilag. Úgy gondoltuk, hogy ez az alapítvány segítséget nyújthat az ÉKP tevékenységformáinak megvalósításában. Felhasználjuk a bábtekorcsináros István vékenységünkhöz, a tánc- és furulyaoktatásban, de a nyelvoktatásban is. Segítséget nyújt az alapítvány a mozi- és színházlátogatásokban, a kirándulások szervezésénél és a sporttevékenységünkben. Vállalkozik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő tanulók támogatására is. — Milyen célokra használták az elmúlt egy évben az összegyűjtött pénzt? — Az alapítvány segítette a tanulók Csehországi kirándulását, jelentős támogatást adott a tavalyi erdei programunkhoz, amikor 500 gyermekkel táboroztunk Zánkán. Közel 80 gyemieket segített valamilyen formában, s közülük 20-an az alapítvánnyal jutottak el a táborozásra. Ebben az évben a Rákóczi-vetélkedő költségeit, valamint egy francia nyelvű munkafüzet kiadását fizettük ebből a pénzből. Jelentős az az összeg is, amelyet a nonstop vetélkedők és a sportversenyek díjazására használtunk fel, de ebből a keretből jutalmaztuk az iskola kiváló tanulóját és a kiemelkedő munkát végző diákokat is. — További terveik? — Az eddig elmondottakra az idén már közel 200 ezer forintot használtunk fel, ennek ellenére — a mostani papírgyűjtési pénzünkkel együtt — 400 ezer forint van a számlánkon. Az idén szeretnénk újabb 30 gyermeket — a Kuratórium javaslata alapján — elvinni Zánkára, az erdei iskolai programunkra. Továbbra is támogatni kívánjuk az ÉKP költségeit, a mozi- és színházbérlet-vásárlást, a gyermekek jutalmazását, és minden olyan dolgot, amellyel csökkenthetjük a szülőkre eső terheket. Ugyanakkor titkolt vágyam, hogy az alapítványi összeget két éven belül legalább egymillió forintra emeljük! Ehhez továbbra is kérjük a szülők, intézmények és vállalkozók segítségét. Szamosi István
