Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-22 / 207. szám
UJ KELET II ■ MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ír n 1994. november 22., kedd 3 KOMFORTOS KOMORÓ Egy régi csapat A 4. számú főút pontosan kettéosztja Komoró községet. Ennek előnye is és hátránya is van. Hátránya az elmúlt évek szomorú baleseti statisztikája, melyen úgy akarunk javítani, hogy a gyalogosátvezetést a tuzséri mintára mi is meg kívánjuk valósítani — mondjaßora.v István polgármester. Előnye viszont a kereskedelem élénkítése, a tervezett Záhony központú gazdasági övezethez való csatlakozás. Mindezt természetesen csak a főútvonal léte nem biztosítja. További infrastruktúra megépítése szükséges. Gondolok itt elsősorban a telefon-, gáz- és a szennyvízcsatorna-beruházások megvalósítására. A MATÁV ígérete szerint a telefonfejlesztés településünkön 1995-ben megvalósul. A gázberuházást illetően én egy kicsit csalódott vagyok. Nincs folytonosság a kormánykoncepcióban, mert az infrastrukturális fejlesztésekben az új kormány nem vitte tovább azt, amit az ,előző elkezdett. Sajnos, a gázberuházás állami támogatási összegét százmillió forinttal csökkentették, és ez újabb terheket jelent az ön- kormányzatok és a lakosság számára. Ennek ellenére elszántak vagyunk, és az érintett 11 település a gázberuházást meg fogja valósítani 1995-ben. A település szennyvíz- hálózatának tanulmányterve elkészült, a beruházás, várható költsége ismert. Amennyiben a korábbi támogatási rendszer megmarad, úgy a beruházás megvalósítható. Örömmel tölt el az a tény, hogy településünkön jelenleg tíz új lakás épül. A lakosság száma 1990 elején 1432 fő volt, ez 8,4 százalékkal volt kevesebb, mint tíz évvel korábban. A jelenlegi lakossági létszám 1476 fő. A létszámnövekedést a természetes szaporulaton túl a vándorlási különbözet pozitív irányú elmozdulása tette lehetővé. Úgy gondolom, ha a településünk komfortosításában sikerülne előbbre lépni, akkor ez a lakossági létszámnövekedés még nagyobb arányú is lehet. Jelenleg többen telepednek le, mint ahányan elvándorolnak. — Úgy hallottam, hogy Ón sem helyi születésű. — így van. Ózdról kerültem ide 1977- ben. Egy hévízi üdülés alkalmával ismerkedtem meg feleségemmel. Ő Komoróból jött üdülni, én pedig Ózdról, és az ismeretségből házasság lett. Korábbi, húszéves munkaviszonyomat adtam fel Ózdon, és végzettségemnek megfelelően, a kohász üzemmérnöki diplomámmal a kisvárdai vasöntödében helyezkedtem el, ahol később mint beruházási osztályvezető dolgoztam. Feleségem a Volán vállalat kisvárdai üzeménél üzletágvezető beosztásban dolgozik. Házasságunkból két leánygyermekünk született. Nagyobbik a kisvárdai Szent László egyházi középiskola harmadéves tanulója, kisebbik a helyi általános iskola ötödik osztályosa. Gyermekeink vallásos nevelésben részesülnek, mint ahogy ezt tették velünk annak idején szüléink is. Én úgy gondolom, hogy a társadalom számára olyan állampolgárokat kellene nevelni, akiknek az erkölcsi értékrendjük a keresztény szellemiségen alapul. Kívánatos lenne, ha a vallásoktatás minden iskolában bekerülne kötelező tananyagként az órarendbe. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek, a később felnőttek erkölcsi magatartását az emberszeretet, az emberi méltóság tisztelete határozza meg, akkor erre őket időben nevelni kell. — A nagyobbik leány lassan pályát választ. Van-e elképzelésük, hogy hová megy tovább tanulni? — A gyerek jogi pályára készül, mii ebben messzemenően támogatjuk. A középiskolában harmadik éve angol és német nyelvet tanul. Jelenleg Angliában van, ahol négy héten keresztül egy intenzív nyelviskolába jár. A megszerzett nyelvismeretet a későbbi jogi pályán nemzetközi szinten is kamatoztatni szeretné. — Hogyan emlékszik vissza a négy évvel ezelőtti polgármester-választásra? — Az 1990-ben megalakult helyi MDF- szervezet felkérésére vállaltam a jelöltséget. A választást a volt tanácselnök nyerte meg, de tisztségéről le kellett mondania, mivel a funkcióját társadalmi megbízatásként kívánta volna ellátni, a képviselő-testület viszont a főállású polgármesteri tisztség mellett döntött. A megismételt szavazást — mely 1991. április 14-én volt — meggyőző többséggel sikerült megnyernem. Munkámban kezdettől fogva nagy hasznát vettem annak, hogy korábban beruházásokkal foglalkoztam, így a helyi fejlesztések, azok lebonyolítása nem voltak idegenek számomra. A beruházásokra szánt pénz zöme a település úthálózatának fejlesztésére fordítódott. A külterületen is megépült új aszfaltút, mely csatlakozik a főútvonalhoz, lehetővé tette, hogy az út mellett több sikeresnek induló vállalkozás kezdhesse meg működését. Sajnos, az elmúlt választás a „sárdobálástól” sem volt mentes. Én ezt akkor elítéltem, mert aki nem tud racionálisan érvelni, az jobb, ha az érzelmek szférájában hallgat. Ekkor egy XVII. századi költő szavai jutottak az eszembe, és ez talán most is aktuális lesz: „Igyekezzünk okosan élni, s tisztán, S ne törődj vele, hogy mit fecseg a hitvány.”-—Szavaiból azt veszem ki, hogy indulni fog a következő választáson. — Igen, vállalom a megmérettetést annak ellenére, hogy ismerem a gondokat és a nehézségeket. Szeretem a kihívásokat, szeretem azt csinálni, aminek látom az értelmét. A polgármesteri munka ilyen. Úgy érzem, hogy továbbra is rendelkezem azzal a szellemi munícióval, ami a település még jobb működtetéséhez szükséges. Az elmúlt négy esztendő történelmi jelentőségű vol( nemcsak az orszáe,.de a település életében is. Remélem, a* marad a jövőjében is... Kép és szöveg: Varga Attila Nyírbogdányban ismert és népszerű a Femina, a faluzenekar. Vezetője Simon László tanár úr, akivel a testnevelésóra utáni szünetben beszélgettem... — Mikor kezdett zenével foglalkozni, tanár úr? — Tizennégy éves koromban kezdtem. Aztán megalakult a Femina. Az öttagú zenekarból ma már csak ketten zenélünk aktívan. Akkoriban a menő magyar és külföldi együttesek számait játszottuk így Beatles, Omega, Illés, Deep Purple, Black Sabbath számokat. Főként lakodalmakban, batyus- bálokban, szüreti mulatságokban léptünk fel. — Mit jelent a Femina név? — Nőies hangzású nevet akartunk választani, mivel nagyon kedveljük a hölgyeket. Zenekarunk egyik tagja—azóta meghalt — ilyen márkájú cigarettát szívott így választottuk ezt a nevet. — Mikor próbálnak? — Ma az egyik legnagyobb gondunk a próba és a próbaterem. Időhiány miatt havonta egyszer tudunk gyakorolni, de ezt valamennyire pótolja a rutin. Régebben a kultúrházban próbáltunk, ma már ezt nem tudjuk megoldani. Egyébként mindent magunk finanszírozunk. Én a saját gitáromon és szintetizátoromon játszom. Egyébként mikuláson az iskolában szeretnénk meglepni a gyerekeket egy kis műsorral. —A család mit szól ahhoz, hogy hét végén sincsenek együtt? — A feleségem nem lelkesedik, de azt hiszem, már megszokta, a pénz pedig mindig jól jön. Az utóbbi időben sokszor elgondolkoztam: meddig lehet ezt csinálni. Mindent egybevetve úgy döntöttem, folytatom, már csak az anyagiak miatt is. — Van-e olyan eset, amelyre nem szívesen emlékszik vissza? — A szomszédos községben lakodalom volt. Ötkor kellett találkoznunk, ekkor indultunk. A felszerelést szállító autó lerobbant, nagy nehezen sikerült keríteni egy Zsukot, amit nekem kellett vezetni. Életemben először vezettem ilyen autót. Valahogy odaértünk, már türelmetlenül vártak ránk. Pechünkre a dobos nem érkezett meg, így nem tudtuk a műsort elkezdeni. Majdnem két óra késéssel, de végül mégis játszottunk. A dobos is megérkezett, mint kiderült, elaludt. Talán ezen az estén arattuk életünk legnagyobb sikerét. Hajdú Gabriella A Szálkái László úton az új OTP-székházzal szemben a városképbe illő társasház épül. A lakások alatt üzletek és garázsok kapnak helyet. Képünkön a pince építését és szigetelését végzik. Pénzes László felvétele Nagyon sokat jelent nekünk Hídavatás Tamás István, Kékese: — Az egész család eljött kerékpárral, mert akkora nagy ünnep ez az itteni lakosságnak. Azt illené a tisztesség, hogy aki ezt elindította, annak itt kellett volna lenni. Maluzsák Ferenc, Tiszakarád: — Schamschula György, az egykori miniszter indította el, meg a mi kisgazda képviselőnk, Rajkai Zsolt volt államtitkár. Az érzéseimen csökkentett, hogy ők nincsenek itt. Kocsival jöttem, de a hídnál megálltam, és átgyalogoltam, mert dik le, akiknek semmi köze hozzá, aki meg megdolgozott érte, ide sem hívják. De hát sok mindent nem értek én, még a banklo- pásókat sem, meg az ország eladását. Na, de ne beszéljünk itt, hanem örüljünk, hogy van egy hidunk. A pontonhíd ... körül sok szóbeszéd terjed. A leszerelt és itt feleslegessé vált objektum sorsáról egyértelmű, minden találgatást megelőző tájékoztatást adott az ünnepségen részt mi nem a turisztikát nézzük ebben az átkelőben, hanem azt, hogy a Felvidék, Kárpátalja, Erdély népe közelebb került egymáshoz ebben a háromszögben. Kiss Lajos, Tiszakanyár: — A mi megyénk egyik képviselője, Szűcs M. Sándor is sokat loholt, hogy híd legyen itt. Nem értem én, milyen politika az, amikor mások munkája dicsőségét azok szevevő Regős Szilveszter, a KHVM főosztályvezetője. — Öt település pályázik az innen leszerelt pontonhídra, amelyek között van az önök megyéjében lévő is. Két szempont képezi a döntés alapját. Melyik település közlekedése igényli a leginkább az objektum telepítését, valamint az, hogy melyik önkormányzat vállalja a legtöbbet a költségekből. Minden korábbi hírt tekintsenek találgatásnak, a lényeg az, hogy tavaszig pihen a pontonhíd, és addig döntünk. jii..: nv:; •. i A polgármesterek Németh Károly, Cigánd: — Nagyon sokat jelent nekünk ez a híd. Novembertől áprilisig bezárt terület volt a Bodrogköz, mert a folyó másik partjával összekötő pontonhidat a tél miatt leszerelték. Kelet és dél felé nyílott kapu ennek a vidéknek. Ez tradíciókat változtat meg, mert most már közelebb kerültünk természetes vonzáskörzetünkhöz, Kisvárdához. Óriási dolog az itt élő több tízezer lakos számára, hogy tizenöt kilométerre van tőlünk a kórház és a tűzoltóság. Ráadásul ez az 1,3 milliárdos beruházás az önkormányzatoknak nem került semmibe, mert az útalapból finanszírozták. Bállá Miklós, Tiszakanyár: — Mint egy határ, úgy választotta el eddig a Tisza a két megyét. Ez a gazdasági okok melett azért is hátrányos volt, mert a két parton élő lakosság között sok a rokoni kapcsolat. Amikor télen nem működött a pontonhíd, száz kilométereket kellett utazni egyik oldalról a másikra, ha teszem azt egy temetésre kellett menni. Pál Józsefné, Kékese: — Az öröm mellett azt is mondjuk el, hogy a kékcseiek egyik szeme sír, a másik nevet. Ennek az az oka, hogy a tervezett elkerülő út nem készült el, így a mi településünkön megy át az átkelőt érintő forgalom. Keskeny, kis áteresztőképességű a falunk, ezért is fogalmazok úgy, hogy fehérben jöttem ünnepelni, de félek, hogy feketét kell felvennem, mert annyira megnövekedett a balesetveszély. Az első gépkocsi ••• ...amelyik átkelt a hídon, Balta Istváné volt. — Sátoraljaújhelyről jöttünk — nyilatkozott a fiatalember. Komorón van rokonságunk, oda megyünk Erzsébet-napra. Szüleim, menyasszonyom és nagymamám gyalog mentek át, mert így illik egy ilyen jelentős napon. Nem kell száz kilométereket kerülnünk ezután, ha rokonlátogatásra megyünk. Ennyit köszönhetünk a rendszerváltásnak, mert most már nem lesz ilyenre pénz. A híd... ...Cigánd és Tiszakanyár között épült meg. Összeköti a Bodrogközt megyénkkel. Ötszázharminckét méter hosszúságban feszül a Tisza felett. Az új nyomvonal miatt hat kilométer közutat építettek az átkelő megközelítéséhez. Kétszer egy sávon bonyolítható a forgalom. Az ünnepélyes alapkőletétel 1993. május néptáncegyüttes és az erdélyi Maros- magyarói tánccsoport műsorával vette kezdetét az avatóünnepély. Tízkor a kisvárdai fúvósok zenei közreműködésével a jelenlevők elénekelték a Himnuszt. Ezt követően Borsod-Abaúj- Zemplén megyei önkormányzatok nevében Németh Károly, Cigánd polgármestere mondott beszédet. Mielőtt ár. Lotz Károly, KHVM-miniszter a szalagot átvágta, az építő készre jelentette az objektumot, melyet a Miskolci Közúti Igazgatóság vett át üzemeltetésre, Tíz óra harminckor a hagyományos hordógurí- tással megindult a menet a túlsó oldalra. A híd közepén megálltak, és meghallgatták az ökumenikus szertartás szerint történő hídszentelést. A bal parton a Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatok nevében Bállá László, Tiszakanyár polgármestere mondott beszédet. Ezt követően a helvi általános iskolások 21-én volt, 1994. november 19-én felavatták. Az ünnepélyes átadás Több ezer fő gyülekezett már reggel nyolc órakor a Tisza bodrogi és szabolcsi partján. Jöttek kocsival, szekérrel, kerékpárral, gyalog. A folyó jobb parti szakaszán délelőtt kilenckor a cigándi Zemplén elszavalták Petőfi Sándor: Magyar Nemzet és Magyarok Istene című versét, majd a kisvárdai zeneiskola kórusa adott szabadtéri hangversenyt. Miután a két megye lakossága meghatottan összeölelkezett, elénekelték a Szózatot. Befejezésként térzene hangjai között csapra verték az átgurított söröshordókat. Kép és szöveg: Aradi Balogh Attila
