Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-17 / 203. szám

4 1994. november 17., csütörtök KISVARDA UJ KELET VAROSRÓL jsS VAROSRA ÚJ KELET ISVA8BAN „Csak annyit szabad ígérni, amennyi megvalósítható" r Oláh Albert „Nekem legfőbb feladatom, hogy a várost menedzseljem, és a lakosság min­den rétegének, az igényeinek meg­felelően biztosítsam a városi élet zavar­talan feltételeit” — vallotta magáról dr. Oláh Albert polgármester a nyár köze­pén, amikor az Új Kelet először írt bővebben a városról. Nos ez az ambíció­ja azóta sem változott a polgármesternek, állapítottuk meg ezúttal is. — Az elmúlt három hónap sem telt el esemény nélkül, és elérkeztünk oda, hogy az önkormányzat a négy év utolsó testü­leti ülésére készül — fogadott a polgár- mester. Nem kevesebb mint hatvan ülé­sen vagyunk túl. Mostanra összeállt a vagyonmérleg is. A négy év értékelésé­nél mindenképpen figyelembe kell ven­ni, hogy 155 millió forint kötelezettség­vállalással vettük át a várost. Több meg­kezdett beruházást is az új testületnek kellett befejezni. Az utak építésére fel­vett hitel egyharmadát is visszafizettük. Szóval sokkal jobb helyzetben adjuk át a várost, mint ahogy átvettük annak ide­jén. Csak a fejlesztésekre 2,3 milliárd forintot meghaladó összeget fordítottunk. Természetesen maradtak befejezetlen munkák most is. Viszont a mendemon­dával szemben nem adósítottuk el a vá­rost. Voltak problémás esetek, volt, ami nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Ilyen például az almaszirom gyártó üzem. Nagy csalódás volt számomra, hogy a jó áron értékesített Csillag utcai telken nem épült meg a szálloda. Ugyanígy elmaradt a 4-es út melletti benzinkút, motel, be­vásárlóközpont megépítése is. Ami meg­nyugtató, hogy az infrastruktúrát megte­remtettük. Es erre lehet építkezni. Az elkövetkező hosszú években nem lesz gond az utakkal, telefonnal... Az új tele­fonközpontra egyébként már elkezdték a rákötéseket, amit jövő év január végéig be is fejeznek. Nagy gondunk volt, hogy a lakosság sok esetben bizalmatlan volt velünk szemben. Most, hogy a telefonhálózat kiépült, sokan jönnek, hogy most már ők is szeretnének bekapcsolódni. Az elején, amikor segíthettek volna, óvatosságból nem tették. A másik fájdalmas ügy, hogy elmaradt a városi tévé rendszerének ki­építése. Nem volt rá igény. Aztán a kór­ház rekonstrukciójára eredetileg megha­tározott 2,5 milliárd forintból csak 938 milliót hagytak jóvá. Ezzel az összeggel nem tudtuk, hogy mit kezdjünk, ez na­gyon kevés volt. Megkezdtük a jóindu­latú lobbizást az illetékes minisztérium­ban és nagyon bízunk benne, hogy a re­konstrukció folyamatos lesz. Az egyhá­zi intézmények kártalanítási összege 86,5 millió forint volt. Ezt az összeget át is adtuk, de még nem kaptuk vissza, konk­rétan 22 millióról jött határozat, a többi­re ígéret van. Viszont mi az egyház ki­szállása miatt két iskolát is felépítettünk, amit igen nagy eredménynek tartunk. — Mi következik ezután? —Négy iskola rekonstrukcióját azon­nal el kell kezdeni. Hat utca van még, amit szilárd burkolattal kell ellátni. A Bessenyei Gimnázium tornatermét is sürgősen be kell fejezni. A tanuszoda továbbra is téma. Az útalapból pályáz­tunk egy sétálóutca kialakítására. Konk­rét ígéret van a város első forgalomirá­nyító lámpájának a felállítására is, és egy autóbusz-pályaudvar elkészítésére. —Levon valami tanulságot a négy év munkájából saját maga számára? — Nagy próbatétel volt ez számomra. Nem a háláért kell dolgozni. Csak annyit szabad ígérni, amennyi megvalósítható és a költségvetés is engedi. Most is az ígéretek tömkelegét lehet hallani a jelöltektől... nagy hiba. Szép munka volt, mert alkotni lehetett. Kívánom a kö­vetkező önkormányzatnak, hogy leg­alább annyi támogatást kapjon a jelenle­gi kormánytól, mint mi kaptunk az előzőtől, ez az összeg 2,3 milliárd forint volt a négy év alatt. Ütólag azt mondom, gyakorlatot kellett szerezni a pályázatok terén is. Mindent meg kell pályázni, tudni kell, hogy hova kell menni és mit kell csinálni. —Mit érez, hogyan végezte a munká­ját? — Összességében mint polgármester mentem, hajtottam, ha kellett küzdöttem, lobbiztam és tettem a dolgom. Én sike­resnek ítélem meg ezt a négy évet. Ta­gadhatatlan, hogy több esetben is szeren­csém volt. A munkám során nagyon sok rendes embert ismertem meg. Az biztos, hogy ez a munka egész embert kíván, nyugodt családi háttérrel. — Szívesen folytatná tovább a meg­kezdett munkát? — Sok szépet el tudnék még város­unkban képzelni. Nem nagyon szeretem félbe hagyni azt amibe belekezdtem. Nem biztos, hogy ezt folytatom az elkövetkező négy évben. Jól éltem a csa­ládommal ezelőtt is, anyagiakban nem szűkölködtem. Ha azt az energiát, amit a közre fordítottam, magánemberként használom fel, akkor lehet, hogy nyugod- tabb és boldogabb lennék. De vannak még terveim, álmaim, amit szeretnék megvalósítani. — A jövőben vállal-e közéleti szere­pet? — Ha a megyében képviselőtagságra szert teszek, akkor Felső-Szabolcs érde­keit fogom képviselni. Nem feledkezem meg arról — amit már többször is mond­tam —, hogy jó lenne ha egységesen ke­zelnék ezt a megyét, úgy ahogy van. hát­rányos helyzetűén. Nyugat-Euröpába szállít a CAROFLEX Dolgozó tulajdoEiosok A CAROFLEX Fékbetétgyár önálló vállalatként 1991. január 1-jétől működik, amikor is kivált a Villamosszigetelő és Műanyaggyár nagyvállalati szervezetéből. A vállalat továbbra is megtartotta profil­ját, a járműipari súrlódó alkatrészek gyár­tását (fékbetétek, kuplungtárcsák), forgal­mazását. Az önállóság kezdeti bizakodó napjait rövidesen a piac ke­mény törvényei, kö­vetelményei tették a cég és a vezetés szá­mára illúziómentes­sé. A volt szovjet piac teljes összeom­lásával a CARO­FLEX is elvesztette hagyományos érté­kesítési területének és árbevételének mintegy 60 százalé­kát. A vezetőknek ebben a helyzetben két lehetőség kínál­kozott a továbbélés­re. Vagy egy kisebb vállalati szervezetet alakítanak ki, ami népszerűtlen — igazán senki által nem kívánt — létszámleépítéssel, az irányítási szintek és a költségek radikális csökken­tésével járna együtt, de meghozná a lehetőségét a cég eredményes működésé­nek. A másik lehetőség, hogy a termék- szerkezet átalakításával új értékesítési te-' mietet keresnek a kölcsönösen elfogadha­tó érdekek alapján történő fejlesztéshez. Mindezeket a CAROFLEX egy németor­szági partnerrel találta megvalósíthatónak. Időközben a vezetés megtette a szüksé­ges intézkedéseket az átalakításra és a vál­lalat privatizálására is, így 1992. október 1-től kft.-ként működik a társaság^ A dol­gozók az első privatizációs elgondolások óta érdeklődést mutattak az iránt, hogy a vállalatban valamilyen formában tulajdo­ni részt szerezzenek. A Munkavállaló Résztulajdonosi Program által lehetővé tett megvalósítási módok és feltételek kínál­ták a legkedvezőbb alkalmat. A társaság­ban lévő 94,2 százalékos ÁVÜ tulajdoni rész 1993-ban így a dolgozók 100 száza­lékos részvételével létrehozott MRP szer­vezet tulajdonába került. Az eltelt idő többek között azt is bizo­nyította, hogy a dolgozók tulajdonossá válása segít a tartalékok feltárásában és a hatékonyabb működés feltételeinek kiala­kításában. Éppen ezért feltétlenül javítani kívánja a vállalat vezetése a dolgozók tá­jékoztatását, alaposan megismertetve ez­zel a tényleges tulajdonosokat a cég valós lehetőségeivel, gondjaival és a további jövedelmező működés feltételeivel. A CAROFLEX Kft. jövője szempont­jából nem kerülhető meg a tény, hogy a korábbi években jelentős mennyiségű az­besztet használt fel a termeléshez. Az így keletkezett hulladék egy kisebb részét a vállalat saját telephelyén megfelelő véde­lemmel ellátva tárolja, így a környezetre semmilyen közvetlen veszélyt nem jelent. Ma már — a termékszerkezet átalakításá­val — az azbeszt felhasználása igen nagy­mértékben — a korábbi mennyiség egyti- zedére — visszaszorult, és remény van rövid távon való teljes kivonására. A meglévő hulladék végleges ártalmatlaní­tására többirányú előkészítő munka folyik. Az igen reménytkeltő megoldások le­hetőségét maguk az új tulajdonosok, a dolgozók vetették fel és dolgozták ki. A piaci pozíció megerősödését, sőt, új piaci lehetőségeket remélnek attól, hogy megkezdték az ISO 9001 szerinti minő­ségbiztosítási rend­szer kialakítását, és várhatóan 1995 közepére sor kerülhet a vállalat ezek sze­rinti auditálására. Ezzel partnereik szá­mára további garan­ciát biztosítanak majd termékeik kifogástalan minőségét illetően. A közeljövőben jelennek meg a piacon a személygépkocsik különböző típusaihoz készülő tárcsafékbetétekkel. Felhasználva a vállalat adottságait, szakembereinek tu­dását és a minőségvizsgálat széles körű eszközeit, lehetőleg szolid árakat és folya­matos ellátást kívánnak biztosítani jövő­beni vásárlóiknak is. A jelenlegi termelés 70-80 százaléka környezetbarát termék, és az összes árbevétel több mint 60 százalé­ka nyugat-európai értékesítésből szárma­zik. A cég partnereinek megbízható üzlet­társa, hiszen a vevők mindig biztosak le­hetnek benne, hogy rendeléseiket határ­időre megkapják. Számítógépen a gyermekélelmezés Hazánkban — már közhely — nép­betegség a rák, a magas vérnyomás, a keringési zavarok, a bél- és gyomorbe­tegségek. Ezeknek a kóroknak kialaku­lásában mi is ludasak vagyunk egész­ségtelen életmódunkkal, táplálkozási szokásainkkal. Sokak, elsősorban a gye­rekek étkezésében az iskolai konyha, a menza játszik meghatározó szerepet. Az ott készített ételek összetétele esetleg egy életre is kihatással lehet. — Az országban — másodikként — kifejlesztettünk egy számítógépes étrendelemző rendszert — tudtuk meg dr. Grgiurics Istvántól Kisvárda tiszti­orvosától. Október második felében a vá­ros minden főzőkonyhájától kértünk étren­det, nyersanyagnorma-felhasználást. Saj­nos a nyomtatványok beérkezése után de­rült ki, hogy a konyhák egy részének könyveléséből nem derül ki, hogy a gye­rekek korszerűen, egészségesen táplálkoz­nak-e. A könyvelési íveket vissza kell jut­tatnom pontosításra. Emiatt késik az ada­tok számítógépre történő bevitele, elem­zése. — Milyen összetevőket elemez a prog­ram? — Az állati zsír, a koleszterin, a szén­hidrátok, a konyhasó, a vitaminok stb. ará­nyát vizsgáljuk, és természetesen a nyersanyagok árait is. Arra vagyunk kiváncsiak, milyenek a táplálkozási vi­szonyok. A számítógépes elemzés meg­állapítja majd, hogy milyen káros összetevők haladják meg az egészségre ártalmas szintet. Egy egyszerű példa: az ételek túlsózása miatt szinte biztos a magas vérnyomás kialakulása. Az elem­zések, értékelések után javaslatot te­szünk a konyháknak az étrend összeál­lításának megváltoztatására. Ha kell, hatósági eszközöket is igénybe veszünk. Az Új Kelet az eredményekre, az esetleges intézkedésekre visszatér. Külföldiek az iskolákban — Két éve készült el az új helyünk, ahol kényelmesen elférünk és kulturált kö­rülmények között fogadhatjuk ügyfele­inket — tudtuk meg Kása Istvántól, a me­gyei munkaügyi központ kisvárdai kiren­deltségének — huszonketten dolgoznak a hivatalban — vezetőjétől. Munkánkat számítógépes hálózat segíti. — Hogyan alakult a térségben a mun­kanélküliség? — Jelenleg 4100 regisztrált munkanél­külit tartunk nyilván. Számuk tavaly ok­tóberhez képest négyszázzal csökkent Kisvárdán és környékén, de még így is 15 százalékos a munkanélküliség. — Mi a csökkenés oka? — Ez az örvendetes tény magyarázha­tó azzal is, hogy — ha kis mértékben is — beindult egy bizonyos gazdasági nö­vekedés. A versenyszférában már koráb­ban nagy volt a létszámleépítés, az élén­külés beindulása igényli a munkás keze­ket. Sajnos sokaknak megszűnt a munka- nélküli járadéka, emiatt nem szerepelnek tovább a nyilvántartásban regisztrált mun­kanélküliként. Lehet, hogy szerénytelen­ségnek tűnik, de kirendeltségünk munka­társai is sokat tettek és tesznek a mun- kanélküség csökkentése érdekében. Aktív támogatásunk révén az idén kétszer annyi közhasznú munkást foglakoztatnak a pol­gármesteri hivatalok, mint 1993-ban. E támogatás révén a munkaadók egy ember helyett hármat tudnak alkalmazni, ugyan­is a béreknek — és vonzatainak — csak harminc százalékát fedezi az önkormány­zat, a többit pedig a munkaerő központ, utólagos elszámolással. A támogatás egy naptári évre szól. — Mely szakmákban kilátástalan mun­kához jutni? — A „vasas” szakmák egy részénél. A lakatos, géplakatos és forgácsoló végzett­ségűek elhelyezkedése szinte kilátástalan. Sajnos a szakmunkásképzők továbbra is ontják az ilyen végzettségű fiatalokat. Nehezen jutnak munkához az ügyviteli dolgozók, ügyintézők és könyvelők. Szo­morú statisztikai mutatónk, hogy noha megyénkben nagyüzemben folyik a peda­gógusok képzése, Kisvárdán és környékén huszonnégy román, illetve ukrán tanító, tanár oktat és nevel legálisan, mun- kavállallási engedéllyel. Egyre több mun­káltatónál — kicsi és nagy is — az új mukatárs felvételének alapkövetelménye a számítógép valamilyen fokú ismerete. — Gondolom az átképzéseknél is ez a főcsapás iránya. — Ez is. Érthető okokból ezek a tanfo­lyamaink igen népszerűek. Szintén ked­velt volt a vegyesbolti eladói átképzésünk. Az idén tizenegyféle tanfolyamsorozatun­kon, valamint két kőműves szakmunkáso­kat képző osztályunkban több mint kéte­zer munkanélküli volt érdekelve. Nem tu­dunk olyan átképzési rendszert létrehoz ni, ami garantálja a százszázalékos elhe­lyezkedést, de a továbbtanulással nőve"1 kednek az esélyek. A visszajelzések alap­ján nálunk 40 százalékos az elhelyezke dési arány.

Next

/
Thumbnails
Contents