Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-15 / 201. szám

1994. november 15., kedd 4 Mi várható jövőre? KÜLFÖLD-BELFÖLD UJ KELET A legritkább bűncselekmény „Hazaáruló nagykövetek" Szerhij Ratusnyák, az ungvári városi tanács elnöke a napokban találkozott a képviselői testülettel. Fontos téma szere­pelt napirenden: megvitatták a város 1995. évi gazdasági és szociális fejlesztésének, a jövő évi költségvetésnek a tervezetét. Az előrejelzések szerint az ipari termelésben jövőre 40 százalékos növekedés várható. A közszükségleti cikkek gyártását pedig 30 százalékkal szeretnék növelni. Az Ungvári Ruhagyár például 1995-ben csak bérmunkát fog vállalni külföldi cégektől. Félő, hogy a rendkívüli nyersanyaghiány miatt más gyárak is követik példáját, és olcsó munkaerejüket külföldön adják majd el. Hiában van tehát számos gyár és üzem Gazdasági helyzetünkből kifolyólag oda jutottunk, hogy lassan mi leszünk a világ négerei. Ám a rendkívüli helyzet rendkí­vüli találékonysággal vértez fel bennün­ket. Ott vagyunk az eruópai és ázsiai pia­cokon, megpróbálunk a semmiből vala­mint előteremteni. A demokratikus rend­szer nagyobb szabadságot biztosít szá­munkra, mi több, világútlevelet adott a kezünkbe. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondhatnám: menjen, ki merre lát. De vajon jó ez nekünk? Az alábbi eset talán gondolkodóba ejti az olvasót. A minap Szlovákiában jártam. Mivel a kassai pályaudvaron jó pár órát kellett várakoznom, volt időm nézelődni. Mit mondjak? Mintha az ungvári váróterem­ben lettem volna. Elég volt a csomagokra pillantani, hogy megállapítsam: az utasok a földijeim. De nem is ezen akadtam meg. Észrevettem, hogy az egyik pádon már jó ideje alszik egy férfi. Csavargó — kons­tatáltam magamban, megpróbáltam nem odafigyelni rá. Ám tekintetem újra és újra az alvó férfira tévedt. Volt valami rendkí­vüli, furcsa rajta, csak azt nem tudtam, hogy mi. Hirtelen egy egész csapat férfi lépett a váróterembe, megtörve az álmo- sító csendet. Beszédük alapján megálla­pítottam, hogy ők is kárpátaljaiak. Ami­lyen zajosan jöttek, úgy is viselkedtek. Pillanatokon belül uralták az egész termet. Előkerült a Kaiser, sőt a Rasputin is, a gondosan csomagolt hazai. A fogyasztás­hoz mérten emelkedett a hangulat. A tár­saság egyre zajosabb lett. A „csavargó” hirtelen felült a pádon. Körülnézett, pár pillanatig farkasszemet nézett velem és én már tudtam, mit furcsállottam rajta. Bo­rostás, gyűrött arcán rendkívül finom ívű, szép formájú, drága szemüveg volt. És bár ruhája is gyűrött volt és foltos, látszott, a drágábbik fajtából való. Csakhogy sehogy Három új vadászrepülőgép-típus fej­lesztését stoppolta le az amerikai Hadügy­minisztérium. Az ok: mállanak a falak, és rossz a felszerelés a hadsereg laktanyái­ban. A laktanyák modernizálásához a a városban, termékeik helyben nem lesz­nek kaphatók. Az előzetes számítások szerint 1995- ben 91 milliárd karbovaneccel több élel­miszercikket állítanak elő, mint az idén. Ez a növekedés azonban megtévesztő, ugyanis az árak emelkedésének tudható be. A vállalatok és gazdaságok igen ma­gas árat fizetnek a nyersanyagért. A jövő évre vonatkozó tervezetben ki­emelten foglalkoznak a bemházásos épít­kezéssel, a kommunális, a kulturális, szo­ciális épületek rekonstrukciójával, illetve nagyjavításával. 1994-hez viszonyítva jövőre lényegesen több lakás építését ter­vezik. T. É. sem tudtam összeegyeztetni a szemüve­get és a pádon való alvást. Ért azonban ennél nagyobb meglepetés is. Amikor a férfi észrevette az említett társaságot, szin­te araszolva, mindig közelebb és közelebb ült hozzájuk. Amikor már közvetlenül mellettük volt, jó ideig csendben hallgat­ta beszélgetésüket, majd odaszólt az egyik férfinek: öntsenek már nekem is. Földi vagyok. Emezek összenéztek, öntöttek. A férfi megitta és enni kért. — Nem gondo­lod, hogy ez már egy kicsit sok? — kér­dezte felháborodottan a társaság egyik tag­ja. — Figyeljetek ide — mondta a férfi. Hat hónappal ezelőtt azért hagytam ott a biztos munkahelyem, átlagon felüli mér­nöki fizetésem, mert az ígérték, hogy Csehországban három nap alatt háromha­vi fizetésem kereshetem meg, méghozzá dollárban. Mit mondjak? A 10-12 órás napi robotért az említett összegnek csak a töredékét kaptuk, egy hatalmas teremben volt a szállásunk. A padlón elhelyezett matracokon aludtunk. Az építkezésen vég­zett kimerítő munka után jött a szokásos esti kikapcsolódás: az ivászat. Hat hónap alatt a szó szoros értelmében alkoholistá­vá váltam. Mivel a tartózkodási engedé­lyünk lejárt, társaimmal együtt kénytele­nek voltunk elhagyni a Cseh Köztársasá­got. Nagy búcsúestet tartottunk. A részle­tekre nem emlékszem. Arra viszont igen, hogy egy Szlovákia felé robogó vonaton ébredtem. Mindenemet ellopták, kizsebel­tek. Igaz, a tolvajban volt annyi becsület, hogy az útlevelet a zsebemben hagyta. Két napja bolyongok Kassán. Nincs poggyá­szom, nincs pénzem, nem tudom hogy ju­tok haza... Az imént még ugyancsak hangoskodó társaság hirtelen túl csendessé vált. Őket is munkára verbuválták... Pentagonnak egymilliárd dollárt kellett előteremtenie a következő költségvetési évre, s emiatt felfüggesztették a vadász­gép-fejlesztéseket. Persze a szokásos mó­don azzal, hogy ami késik, az nem múlik. A hazaárulás jogrendszerünk legrit­kábban elkövetett bűncselekményei közé tartozik, de a hetvenes években három magyar nagykövetet is bíróság elé állítottak ilyen bűncselekmény el­követésének vádjával. Távollétükben ítélték el őket — feleségeikkel együtt. Radványi Jánost halálra, dr. Pataki Jánost és Száll Józsefet 15 évi szabad­ságvesztésre ítélték. Az ítéletek teljes vagyonelkobzást vontak maguk után, de nem lehetett végrehajtani őket, ki­véve Száll József esetét, aki 1970 au­gusztusában végleg hazatért Rómából, s akinek az ügye különlegesen bonyo­lult volt, mert az „európai revizioniz- mussal” és az „eurokommunizmussal” rokonszenvezett, s akinek jelentős ré­sze volt a Magyar Népköztársaság és a Vatikán közötti egyezmény létrejötté­ben. Hogy vannak az élítéltek ma? — ez iránt érdeklődött külügyi és igazság­ügyi fórumoknál, valamint Száll József milánói üzletembernél az Atlantic Saj­tószolgálat munkatársa. Radványi János volt washingtoni nagykövet kapta a legsúlyosabb ítéle­tet: halált. Ezt megelőzően kerek húsz évig dolgozott a Külügyminisztérium­ban. A vietnami háború ideje alatt Wa-" shingtonban követként teljesített szol­gálatot. Amikor 1966-ban nagyköveti szintre emelték a két ország közötti dip­lomáciai kapcsolatokat, többször sür­gette nagykövetté történő kinevezését. Ez nem történt meg, amit sérelmesnek tartott. 1967-ben Péter Jánoshoz írt le­velében közölte, hogy „személyes okok miatt” nem vállalja tovább a nagykö­vetség vezetését, és lemond az állásá­ról. Az amerikai sajtóban a következő nyilatkozatot tette: „Az utóbbi hóna­pokban rájöttem arra, hogy jó lelkiis­merettel nem vállalhatom tovább a ma­gyar kormány képviseletét az amerikai kormány mellett.” Megtagadta a haza­térést. Beosztása és személye nagyon fontos lehetett, mert elővették a nagyon A határ a csillagos ég Újabb megrázkódtatásban van része Kárpátalja lakosságának. Az árpolitikai főosztály tájékoz­tatása szerint a kenyér hoz­závetőlegesen 15 ezer kar- bovanecbe fog kerülni, sőt, en­nél drágább is lehet. Megdrágult a villamos áram. Október 1-től egy kilowattóra villamos ener­giáért 450 karbovanecet kell fi­zetniük, faluhelyen 280-at. A lak­bér négyzetméterenként 630 karbovanecbe kerül, a normán felüli lakterületért a lakbér más­félszer magasabb lesz. A víz- és csatornadíj 5-7-szeresére emel­kedik. December 1-től ismét ma­gasabb lesz a lakbér, négy- zetméterenkétn 780 karbova- nec. A tej, a hús, a kolbászfélék és a többi élelmiszer is lényege­sen megdrágul. Az illetékesek szerint az áremelkedés e téren szintén 5-7-szeres lesz. Sovány vigasz, hogy az árakat nem egy­szerre emelik fel, hanem foko­zatosan. A lisztért ezentúl 10- szer többet kell majd fizetni. De többe kerülnek a viteldíjak a vas­úton és az autóbusz-közleke­désben is, emelkednek a postai díjak. Tóth ritkán alkalmazott hazaárulási vádat, és tá­vollétében halálra ítélték. Dr. Pataki Jánost elsőfokon 10 évi sza­badságvesztésre ítélte a bíróság, amit má­sodfokon 15 évre emelt. Az előzmények: 1973- tól volt nagykövet a ghánai Accrá­ban. Rendkívül zárkózott, érzékeny em­ber, aki elszigetelődött a munkatársaitól” — olvasható a peranyagban. A követsé­gen a periratok szerint valamiféle bizal­matlanság alakult ki az irányítása alatt. 1974- ben állítólag valamennyi munkatár­sa ellen panaszt tett a Külügyben, amit a vizsgálat nem tartott alaposnak. 1975-ben nyári szabadságáról nem tért haza, Sváj­con keresztül Amerikába utazott. Losonczi Pálnak írt nyilatkozata: „Úgy döntöttem, hogy ott folytatom a harcom egy szebb, tisztább és becsületesebb magyar világért, ahol ehhez megvannak a feltételek.” Száll József Rómában volt nagykövet. Később a külügyminiszter személyes ta­nácsadója lett. Vele szemben politikai vá­dak merültek fel, s hazaárulással gyanúsí­tották, mondván, hogy államtitkok kerül­hettek ki rajta keresztül. Gazdasági vissza­élések gyanúja merült fel, ezért jelentés- tételre szólították. Úgy nyilatkozott, hogy mivel véleménye alapvető politikai kér­désekben eltér a kormányétól, nem vállal­hatja annak képviseletét. Kijelentette, hogy mindenhol el tudja képzelni az éle­tét, csak Magyarországon nem.Tizenöt évi börtönbüntetését helyezték hatályon kívül, amikor az 1989. évi XXXI. számú törvény érvénybe lépett. A hatályon kívül helyező határozat megállapította az ítéletekről, hogy megalapozatlanok, az eljárások pe­dig törvénysértőek voltak. Az egykori magyar diplomaták azonban azóta is külföldön élnek, egyikük sem jött haza a nyilvános rehabilitáció kihirdeté­sére, s egyikük sem szívesen nyilatkozik a múltról. Száll József üzletemberként, nemzetközi gazdasági tanácsadóként mű­ködik, felesége pedig a Panorama című olasz lap újságírója. Milánói otthonában értük el. —Ón legutóbb néhány héttel ezelőtt járt A közelmúltban került sor az első uk­rán-magyar orvosnapokra -Ungváron. Szervezésében részt vett többek között a Magyar Egészségügyi Társaság, a Magyar Tüdőgyógyász Társaság, az Allergológiai- Immunológiai Társaság, a Kárpátaljai Megyei Tanács egészségügyi főosztálya, az EGIS Gyógyszergyár, az Ungvári Ál­lami Egyetem orvosi kara és a Kárpátaljai Ökológiai Tudományos Központ. A talál­kozó fő témája az allergiás megbetegedés volt. Bevezetőt mondott dr. Andrásovszky Barna, a Magyar Egészségügyi Társaság Kárpátalján évekig tartó vita folyt ar­ról, ki legyen az erdők igazi és egyedüli gazdája. Tudni kell ugyanis, hogy több mint harminc éven át a különböző erdő- gazdaságok, fakitermelő egységek és bútorgyárak egy komplexumot képez­tek. Végre másfél hónappal ezelőtt lét­rehozták a megyei tanács erdőgazdasági főosztályát, melynek Iván Fedurca lett a vezetője. Az egykori dolhai főerdész immár 35 éve foglalkozik az erdők vé­delmének és hasznosításának problémá­ival. Az elmúlt héten Fedurca úr sajtó- tájékoztatón ismertette a kárpátaljai erdőségek telepítésével, a faanyag éssze­Budapesten, az MSZP kongresszusán. Ezek nem ugyanazok az emberek, akik annak idején Önt halálra, majd hosszú börtönbüntetésre akarták ítélni? — Semmiképpen sem. Ezeket az embereket én „tisztességes revizionis­táknak” szoktam nevezni, akik ugyan­azokkal a problémákkal küszködtek annak idején, mint én. Sokan vannak ilyenek a mai MSZP-ben, s vannak köztükk volt '56-osok is, akikkel én egyetértek, s akiket kedvelek, mert tisz­tességes dolgokra törekednek. Ok eti­kai alapokra akarják helyezni a társa­dalmi rendszert, s én is ezért küzdöt­tem egész életemben. — Nagykövet úr, hogyan alakult az Ón élete az utóbbi években? — Először is: nem vagyok már nagy­követ. Saját cégem van. Nemzetközi gazdasági szaktanácsadással foglalko­zom. Aktív politikus sem vagyok, bár a lelkem mélyén keresztényszocialista meggyőződésű ember maradtam, Aquinoi Szent Tamás követője. Jó, hogy ma az ilyesmi nem kelt visszatet­szést Magyarországon. Emlékezzenek csak arra, milyen keményen kritizálták annak idején Franz Jozef Strauss bajorországi Keresztény Szociális Uni­óját. De mondom, nem vagyok aktív politikus, nem vagyok tagja az MSZP- nek sem, de elfogadtam a meghívásu­kat, mert sok a közös gondolatunk. — Ön nagyon meg lehetett sértve, amikor elhatározta, hogy nem tér haza, kijelentette: mindenhol tudna élni, csak Magyarországon nem... Ma hogy látja ezt a dolgot? — Igaza van. Akkor a jogos sértett­ség beszélt belőlem. Ennek ma már nincs jelentősége. Én most 74 éves va­gyok, idős ember. Itt az egzisztenciám, itt van megélhetésem, az egészségem sem bírná a költözést. Ezért annyit te­szek, amennyit tehetek. Hazalátogatok, amikor hívnak. És ha úgy érzem, hogy segíthetek, akkor segítek. Buda Magdolna elnöke, aki bevezetőjében kiemelte: a ta­lálkozó egyik nagy jelentősége abban rej­lik, hogy felméréseket tudnak végezni az egész Kárpát-medence egészségügyi hely­zetével kapcsolatban, és aktívan elő­segíthetik az orvosok szakmai továbbkép­zését. A Magyar Egészségügyi Társaság már tartott tudományos üléseket Erdély­ben, Székelyudvarhelyen és Budapesten. Ez utóbbi konferencián kárpátaljai orvo­sok is részt vettek. Úgy tervezik, hogy jövőre, május végén, Munkácson kerül sor kétnapos találkozóra. Tóth tű felhasználásával kapcsolatos terveit. Többek között elmondta, hogy a megyé­ben új, önálló erdőgazdaságokat hoznak létre. Ezáltal kedvezőbb körülményeket teremtenek a pénzügyi gazdálkodásban, új erdőket telepítenek, szigorúan ellen­őrzik a fakitermelést. Mód nyílik arra is, hogy felújítsák a faiskolákat, ellenőrizzék a vadak kilö­vését, hasznosítsák a különböző eredei gyümölcsöket, a gombákat. Az elő­irányzott intézkedések remélhetőleg megszüntetik az utóbbi években tapasz­talható rablógazdálkodást. * T.É. — A kolerától nem félek! De ha valami jó kis védőoltást tudna adni a doktor úr a szegénység ellen... Kassai történet T.É. Három vadásszal kevesebb^ Ukrán—magyar orvosnapok Tanulni egymástól Van gazdája az erdőknek Vadak és gombák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents