Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-12 / 199. szám

2 1 1994. november 12., szombat 1 BELFÖLD-KÜLFÖLD ír N ÚJ KELET m Népszerűtlen intézkedések is lesznek Horn Gyula azt mondta, hogy jövőre a mezőgazdaság kapja a legnagyobb központi támogatást. A kormányfő egy karcagi lakossági fórumon hozzátette, hogy népszerűtlen inétzkedéseket is fel kell vállalniuk. Horn Gyula szerint tart­hatatlan, hogy az országban egymillió közalkalmazott legyen. A létszámleépí­tés valószínűleg feszültséget okoz majd a pedagógusok és az érdekképvisele­tek körében, ám a kormány megegyezésre törekszik. A kormányfő rémhírnek nevezte a 60-80 százalékos gyógyszeráremelésről felröppent találgatásokat. Kijelentette: a kabinet e téren magára vállalja a forintleértékelésből adódó több­letkiadásokat. Göncz Árpád Barcson Barcsra látogatott pénteken Göncz Árpád köztársasági elnök. Egésznapos programja során elsőként a város, illetve az önkormányzati inétzmények vezetőivel tárgyalt. Ezt követően felkereste a gimnáziumot, ahol diákokkal ta­lálkozott. Az államfő délután ünnepélyesen átadta az új városközpontot. Tudatos tervezést a bányászatban! A bányászat sorsát érintő döntések tudatos tervezést kívánnak — mondta Gál Zoltán, aki Komlón beszélt erről a bánya dolgozói előtt. A parlament elnö­ke rámutatott, ez nem feltétlenül jelent felülről irányított állami beavatkozást, inkább egyfajta helyi társadalmi szerveződésre alapozott cselekvésről van szó, amelynek terheiből az állam is részt vállal. Gál Zoltán Zobák aknán megtekin­tett egy jellegzetes egyedi fémtám biztosítású kézi jövesztésű mecseki frontfej­tést. Hazánk és a NATO Már a jövő héten megkezdődik a konzultáció a NATO tanácsában arról, mi­ként lássanak hozzá a szervezet bővítéséhez — közölte Kovács László külügy­miniszter azután, hogy fogadta Sergio Balanzinot, a NATO főtitkárának he­lyettesét. A találkozón hazánk és a szövetség közötti kapcsolatokról volt szó. Kovács László kifejtette, Budapest nem illúziókra, hanem a valóságra építi in­tegrációs politikáját, így a jelenlegi haladással elégedett lehet. A külügyminisz­ter ugyanakkor megismételte, hogy végső célunk a tagság elérése. Balanzino a honvédelmi és a külügyi bizottság tagjaival is találkozott. A Fidesz pert indít a Népszava ellen A Fidesz bepereli a Népszavát, mivel a lap nem tett eleget a párt helyreigazí- tási kérelmének — hangzott el a Fidesz sajtótájékoztatóján. Ader János ügyvezető alelnök utalt rá, hogy esetleg több pert is indítanak, amennyiben a vádiratok elkészülnek. Elmondása szerint erről egyhangúlag döntött a Fidesz elnöksége. Deutsch Tamás alelnök a médiatörvény kérdéskörével kapcsolat­ban elmondta: a Fidesz egyetért azzal, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Telvízió és a Duna Televízió közalapítványi formában működjön. Ugyanakkor nem tart­ják jó megoldásnak, hogy mindhármat egy alapítvány, egy kuratóriummal fel­ügyelné. Növekedés '97-ben? Békési László közölte, hogy 2 évig még kemény fiskális és monetáris gazda­ságpolitikára lehet számítani. Ennek eredményei 1997-ben mutatkoznak meg, akkor 3-5 százalékos növekedésre számít a kormány. A pénzügyminiszter egy budapesti gazdasági fórumon beszélt erről. Úgy vélte, a kivitel jövőre további 6-8 százalékkal bővíthető anélkül, hogy a veszteséges cégek támogatását nö­velni kellene. Békési hangsúlyozta, hogy semmiféle adminisztratív szabályo­zással nem kívánnak gátat szabni az importnak. Ám a belső piac védelmére rendelkezésre álló eszközöket ki kell használni. Közölte, a kormány nem akar­ja újabb durva leértékelésekkel mesterségesen befolyásolni a kivitelt és a beho­zatalt. Expó biztosan nem lesz... A Kiállítások Nemzetközi Irodája a decemberi közgyűlésen valószínűleg visszavonja az expó rendezési jogát Magyarországtól, hiszen a budapesti parla­ment úgy döntött, hogy 1996-ban nem lesz világkiállítás. Ezek után, még ha a népszavazás igent is mond az expóra, az már nem lesz hivatalos világkiállítás — írja a Magyar Hírlap. Az újság tudni véli, hogy számos ország már vissza is vonta jelentkezését. Ezek a ‘95-ös költségvetésekben már nem szerepeltetik a budapesti expóval kapcsolatos kiadásokat. Mi történt október 23-án? A Belügyminisztérium kabinetfőnöke a Magyar Rádió kérdésére megerősítette, hogy nyilvánosságra akarják hozni az 1992. október 23-án, a budapesti Kossuth téren történt incidenssel kapcsolatos vizsgálati anyagot. En­nek feltétele, hogy valamennyi érintett személy ehhez hozzájárulását adja. A Népszava azt írta, hogy Pintér Sándor országos rendőrfőkapitány erre hajlan­dó. Bodrácska János budapesti rendőrfőkapitány még nem nyilatkozott. Mint ismert, két évvel ezelőtt Göncz Árpád köztársasági elnök nem tudta elmondani ünnepi beszédét, mert bizonyos csoportok kifütyülték. Húsevőbaktérium-fertőzés Kiskunhalason Húsevőbaktérium támadott meg egy keceli asszonyt. A kiskunhalasi kórház fertőző osztályának főorvosa az MTI tudósítójának kijelentette, hogy nincs jár­ványveszély. Ilyen megbetegedéshez ugyanis szerencsétlen véletlenek egész sorozatának kell egybeesnie. Minden második, harmadik ember szervezetében megtalálható annak a több mint nyolcvanféle baktériumnak egyike, amely ké­pes lehet emberi szövetet roncsoló mérget termelni. Ez azonban csak akkor fordulhat elő, ha a szervezet immunrendszere meggyengül, és valamilyen sérü­lés is éri a beteget. Debrecenbe kéne menni! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megala­kulásának 50. évfordulóján, december 21 -én emlékülést tart a Magyar Ország- gyűlés Debrecenben. Nem mennek tel­jes létszámmal, az egyes frakciókat csak delegációk képviselik. Jelen lesz Göncz Árpád államelnök és Horn Gyula kormányfő is, de meghívást kapnak az egykori nemzetgyűlés még élő tagjai is. December végéig a Háznak még hely­ben is sokat kell dolgoznia. A jövő hé­ten három, míg az elkövetkezőn négy ülésnap van betervezve, bár ez utóbbira a Házbizottságnak is rá kell bólintania. A jövő szerdai plenáris ülés oka, hogy a szövetkezeti törvény vitájában túl sok volt a kétperces reflexió, így a szólásra jelentkezett 16 képviselőből csak 2 áll­hatott fel a pulpitusra. Ezt a vitát szeret­nék folytatni, s még aznap lezárni ebéd előtt. (Lehet, hogy csak késő délután mehetnek ebédelni?) Hétfőn délután három törvény közös pénzügyminiszteri expozéjára kerül sor. Az egyik az adózás rendjéről, a másik a magánszemélyek jövedelemadójáról, míg a harmadik a társasági adóról szóló törvény módosítását tartalmazza. Békési úr után az illetékes bizottságok előadói mon­danak véleményt, míg a frakciók vezér­szónokai csak kedd délelőtt emelkedhet­nek szólásra. A kedd délelőtt egyébként teljes egészében ezen törvények általános vitáját szolgálja. Lekerült a napirendről a társadalombiztosítási kintlévőségek egy­szeri rendezését szolgáló Békési-javaslat. Mindegyik frakció támadta, rossznak ítél­te. Később újabb írásos előterjesztés ké­szül a témában, s akkor fognak róla ér­demben tárgyalni. A kedd délutáni azonnali kérdések órá­jára 7 kérdés átcsúszott erről a hétről. Mi­vel egy-egy témára a képviselőnek 2+1, a válaszoló miniszternek ugyancsak 2+1 perc áll rendelkezésére — s közben a ház­elnök is megszólal, meg az időket is sóira túllépik —, újabb kérdezőkre nemigen lesz idő. Kedden reggel nyolc óráig még so­kan jelentkezhetnek, de aznapra már úgy­sem fémek be. Lehet, hogy itt is heteket- hónapokat kell majd várni hamarosan egy kérdésfeltevésre, mint ahogy az előző cik­lusban nem egy interpellációval előfordult? Interpellációból eddig nyolc érkezett, ebből Torgyán Józsefi FKgP) egymaga hármat nyújtott be. Ózd felszámolója tárgyában azonos címmel, de két rész­ben nyújtotta be interpellációját a pénz­ügyminiszterhez. Öt perc áll rendelke­zésre egy-egy témafelvetésre, de ő bi­zonyára ragaszkodni fog az összevont egyszeri tíz perchez, az I—II. rész el­mondásához. Igaz, így a miniszter is dupla időt kap a válaszra. Kedden rendkívüli házbizottsági ülésre kerül sor a jövő évi költségvetés tárgya­lásával kapcsolatban. Az erre szánt 30 órát senki sem akarja csökkenteni, s a frakciók sem az erőviszonyok alapján oszthatják azt fel. Inkább az ellenzék kap több időt véleményének kifejtésére. Hajlanak arra is, hogy az idei elfogadás érdekében mindenben együttműködjenek a koalícióval. Ha pozitív döntés születik, már a következő héten elkezdődhet a tör­vény általános vitája. A négynapos mun­kahét — a hétfőtől csütörtökig tartó ple­náris ülés-sorozat — is a költségvetés idei elfogadását szolgálja. A kétnaposnál hosszabb munkahetek így rendszeressé válhatnak. zmeskall Lesz még földlicit JÖVŐRE VÉGE? Az elkövetkező egy évben szeretné meghozni az összes elsőfokú határozatot az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal — mondta Nagy- Ferenc elnök. Tervezik, hogy jövő év novemberéig be­fejezik az árveréseket is. Mégse hiszi, hogy utána munka nélkül maradnak. Ab­ban bízik, hogy a hivatal 1500 dolgozójá­ra a közigazgatás egyéb területén számí­tanak majd, hiszen az ingatlannyilván­tartások során szerzett gyakorlatukat nem szabad kihasználatlanul hagyni. 1991. óta az I. vagyoni törvény alapján beadott 841 ezer ügyből 817 ezerben hoztak döntést. Ötvenötmilliárd forint értékű kár­pótlási jegyet és 3,1 milliárd forintnyi mezőgazdasági vállalkozást támogató utal­ványt bocsátottak ki. A II. törvény alapján érkezett 83 ezer ügyből eddig 76 ezret bírál­tak el. A többinél nagyon sok a vissza nem érkezett hiánypótlás. Ebből 837 külföldi ál­lampolgár ügye. Ezt a vagyoni törvényt az idén egy hónapra újra megnyitották, s ekkor további 545 ezer vagyoni igény érkezett. Elbírálásukat szeptember 21 -én kezdte meg a hivatal, s az alig másfél hónapban 77 ezer határozatot hozott 2,5 milliárd forint feletti értékben. Eddig összesen 68 milliárdnyi kár­pótlási jegyet adtak ki a két vagyontörvény alapján, melyből a privatizáció során 10,1 milliárdnyit használtak fel. A politikai üldözöttek 355 ezer igényé­ből 342 ezerben született eddig döntés. Közülük 49 ezren kaptak életjáradékot 3863 forintos havi átlagértékben, 23 ez­ren egyszeri kárpótlásban, 186 ezren kár­pótlási jegyben részesültek. Kilencszáz- hatvankét élet elvesztéséért kaptak a hoz­zátartozók több mint 453 millió forint kár­pótlást. A 13 ezer el nem bírált ügyben folyó hó végéig szeretnék meghozni a döntést. Irányított elbírálás van. A nyolc­vanévesnél idősebbek elsőbbséget élvez­nek, egyébként a beérkezési sorrend szá­mít a postakönyv alapján. Az elbírált ügyek között jócskán volt elutasítás is. Ilyen döntést több mint 82 ezerszer hoztak a hivatal dolgozói. Eddig közel tízezer jogorvoslati kérelem érke­zett, míg hétezer felett van a bírósági pe­rek száma. A másodfokú elbírálás idejét szeretnék lerövidíteni, de a bíróságok munkájának meggyorsításáért semmit sem tehetnek. Előfordult nem egy esetben az is, hogy a hivatalban veszett el a beadvány, s ezért nem kapott választ a károsult évek óta a kárigényére. Ilyen esetben a postai feladóvevény is elegendő az igazoláshoz. A hivatal hibájáért nem lehet az ügyfél a hunyó. Eddig több mint 114 milliárd forint cím­letértékű kárpótlási jegy került forgalom­ba. (Az ezer forintos jegy tőzsdei értéke 441 forint.) Ebből a privatizációhoz 29 milliárdnyit használtak fel. Az önkor­mányzati lakások értékesítésekor 5,6 mil­liárd forintnyi kárpótlási jeggyel fizettek, míg a szövetkezetek tulajdonába a földár­verésekkor 28,4 milliárdnyi kárpótlási jegy került.A további 50 milliárd forint értékű kárpótlási jegy első vagy sokadik tulajdonosának, a felvásárlónak, befektető társaságnak a kezében van. További 30 milliárd forint értékű kárpótlási jegy ke­rül majd forgalomba, ha az idén beadott hatszázezernél is több kárigény is elbírá­lásra kerül. Az árfolyam stabilizálásának egyetlen útja a folyamatos vagyonkínálat. Csütörtökön az ÁVÜ félmilliós kínálatot tett, mely az elkövetkező másfél hétben bizonyára elfogy. Egyelőre nem lesz he­lyette más. Nagy Ferenc szeretné, ha a kint lévő kárpótlási jegyek címletértékét — de jobb lenne, ha a kamattal megemelt értékét — 33 százalékkal meghaladó állami kí­nálat lenne folyamatosan a privatizálható vagyonból. Tavasszal újabb földárverések lesznek. A hivatal erre technikailag is felkészült. Jelenleg 70 földárverési per van folyamat­ban. A korábbi tapasztalatokból okulva szeretnék, ha a szám nem emelkedne to­vább. Z. TA — Miután elhallgatnak a fegyverek Egy háborúnak vannak győztesei és vesztesei. A száraz krónikák — főleg a győzteseké — hadiszerencséről szólnak, és háttérbe szorítják a veszteségeket. A vesztesek a jelentéktelen győztes csaták sikerein vigadnak lakomáikon — és talán érzelmi okokból reálisabban vonják meg a mérleget. Évtizedek után aztán kiderül, hogy mindegy, ki a győztes. A térképeket kissé átrajzolják, az emberek élnek tovább ere­deti lakhelyükön, vagy elköltöznek onnan, és más jön helyükre, változnak a kormá­nyok, új elnökök foglalják el a rezidenci­ákat, fátylat borítanak az ellenségeskedés­re —kölcsönös udvariassági meghívások. Fogadjuk el, hogy így van rendjén, mert végül is a viselkedés a távoli jövő nehe­zen járható békés útját egyengeti. Ellen­ben nagyon nehéz feledésre bírni a harc­téren elesettek hozzátartozóit, a háborúk sebesültjeit, akik kezüket, lábukat, látásu­kat és hallásukat vesztették el. Tudnak-e feledni a hadifoglyok milliói, akik még a fegyverletétel után is évekig lágerekben szenvedtek, a szenvedő polgári lakosok, az anya, kinek férje soha nem jött haza a frontról, gyermeke pedig éhezéstől legyen­gülve járvány áldozata lett...? Ez év nyarán emlékezhettünk arra a lö­vésre, amely a történészek egy része sze­rint ezelőtt nyolcvan éve kirobbantotta az első világháborút, mely hetvenhat évvel ezelőtt, 1918. november 11-én ért véget a fegyverszüneti szerződés aláírásával. Nem kerek évfordulóról emlékezünk, de amíg egyetlen Szarajevóban eldördült lö­vés lángba tudta borítani az egész világot, addig ma fegyverek százai dörögnek eb­ben a városban. Amíg a századeleji nagy­hatalmak egy szerb anarchista diák meg­mozdulását használták ki, hogy egymás torkának ugorhassanak, addig ma ugyan­ezek megpróbálják izolálni a délszláv bé­kétlenséget. Hogy jól vagy rosszul, azon a jövő történészei fognak vitatkozni. Egyelőre jön a tél, hogy a gyermekek, az édesanyák és az öregek otthon, a katonák pedig a harctéren fázzanak. Aki megpróbálja egy legyintéssel leren­dezni a délszláv válságot, annak javaslom, hogy emlékezzen meg az első világhábo­rú áldozatairól a történelemkönyvek lap­jainak forgatásával, ahol olvashat elpusz­tult városokról, gyárakról, vasúti vonalak­ról, kórházakról, műkincsekről, a hadse­regek fegyverzetének hatalmas költségeiről és személyi veszteségeiről, akik bármely oldalon álltak is, emberek voltak, érző szí­vű gyermekek, férjek és apák. Ok 65 038 810-en voltak, és közülük a harctéren eles­tek és meghaltak 8 538 315-en. Megsebe­sültek, fogságba estek, eltűntek vagy vala­milyen formában harcképtelenné váltak 28 970 371-en. Az első hadüzenetet küldő Ausztria—Magyarország mozgósított erőinek 90 százaléka elveszett. Amikor nem figyelünk kellőképpen a déli határaink túloldalán dörgő fegyve­rekre, vagy kacérkodunk a gondolattal, hogy mi is részt vegyünk a rendcsinálás­ban, akkor gondoljunk arra az 1914-es ha­táraink közül mozgósított 3 800 000 kato­nára, akik közül veszteséglistára kerültek 2 138 000-en. Hiába fogtuk számtalanszor vallatóra a történelem eseményeit, mégis megszület­hettek Radnóti Miklós szomorú sorai: „Mint legelőkön a marhalepény, úgy zsu­gorodnak a holtak a város téréin.” — S azóta is, sajnos, számtalan városban éled­tek újjá a költő sorai. F. Sipos József

Next

/
Thumbnails
Contents