Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-07 / 168. szám
1994. október 7„ péntek BELFOLD-KULFÖLD UJ KELET Megemlékezések Tegnap volt 145 éve annak, hogy kivégezték Aradon a 13 honvédtábornokot, Pesten pedig az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost. Az évforduló alakalmából koszorúzási ünnepséget tartottak csütörtökön délelőtt Budapesten a Nemzeti Panteon Fiumei úti sírkertjében a vértanúk tiszteletére. A romániai Aradon is elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Társadalombiztosítási alapok A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak pótköltségvetési törvényjavaslatáról is tárgyal csütörtöki ülésén a kabinet. A Kormányszóvivői Irodán elmondták, a két alap a tervezett egyensúly helyett több milliárdos hiánnyal zár. A miniszterek várhatóan megvitatják, miként lehetne hatékonyabban behajtani a tb 180 milliárd forintos kintlévőségét. Szó lesz továbbá a szerzői jogvédelmi törvény módosításáról és az ügyészségi törvényjavaslatról. A testület várhatóan arról is dönt, hogy a számvevőségi hivatal felügyelete a pénzügyminisztertől a kormányfőhöz kerüljön át. Mosóporhamisítás Nemcsak a paprikát és a Vegetát, hanem a mosóport is hamisítják — derül ki a KERMI idei vizsgálataiból A minőségellenőrző intézet igazgatója elmondta, hogy forgalomba került olyan külföldi mosószer, amely mindössze 3-4 százalék hatóanyagot tartalmaz. Gyakori a márkanevek hamisítása, a kereskedők pedig kevés gondot fordítanak a szavatosságra és a jótállásra. IMF - középtávú hitelek kellenek Semmilyen fordulatot nem vár a Nemzetköközi Valutaalap vezérigazgatójával tartandó csütörtöki, madridi ,találkozójától a magyar pénzügyminiszter. Békési László és Michel Camdessus az októberben újrakezdődő hivatalos tárgyalásokat kívánja megalapozni. A magyar politikus arról akarja meggyőzni a nemzetközi pénzvilágot, hogy Budapestnek a „tűzoltás” helyett inkább középtávú hitelekre lenne szüksége. Az IMF-nek fenntartásai vannak a hároméves szerkezetátalakítási hitel Magyarországnak ítélésével, mivel a magyar gazdasági mutatók elmaradnak az elvárásoktól. Az első repülőgép Belgrádban A világnak rendkívül óvatosnak kell lennie és meg kell értenie a Jugoszláviából érkező jelzéseket — jelentette ki Vitalij Csurkin. Az orosz elnök képviselője szerdán este érkezett a jugoszláv fővárosba. Repülőgépe volt az első külföldi légi jármű, amely az ENSZ-szankciók enyhítése után leszállt Belgrádba. Mi- osevics szerb elnökkel folytatott tárgyalását értékelve Csurkin kijelentette, hogy az orosz közvetítésnek köszönhetően közelebb került a boszniai béke lehetősége. A politikus a megbeszélésekről csak annyit közölt: Moszkva szeretné, hogyha a délszláv köztársaságok kölcsönösen elismerjék egymást. Megnyitják a szarajevói repülőteret A boszniai szerbek beleegyeztek a szarajevói repülőtér újbóli megnyitásába. — közölte az ENSZ-főtitkár különmegbízottja Belgrádban. Akasi Jaszusi palái tárgyalásairól elmondta, hogy Karadzic boszniai szerb elnök hozzájárult a légihíd felújításához. Cserébe azonban biztonsági garanciát kért arra, hogy a muzulmánok nem követnek el támadásokat a repülőgépek ellen, amelyekért később a szerbeket tennék felelőssé. A légiforgalom szeptember 23-a óta szünetel. A szerbek ugyanis az állásaikat ért NATO-légicsapások miatt azzal fenyegetőztek, hogy lelövik a szarajevói repülőtérre tartó ENSZ-gépeket. Német űrhajós A Szojuz TM-20 űrhajó — fedélzetén egy német és két orosz asztronautával — csütörtök hajnalban hozzákapcsolódott a Föld körüli pályán keringő Mir űrállomáshoz. A művelet zökkenőmentesen ment végbe. A személyzet ezután csatlakozott a Mir háromfős legénységéhez. Az űrhajósok egy hónapig maradnak az űrállomáson. Ausztriai levélbomba A csütörtöki postával megérkezett a negyedik ausztriai levélbomba a tiroli Wilten apátság vendégházába,amely tíz menekültnek ad otthont. Az előző háromhoz hasonlóan,a mostani küldemény is gyanút keltett és azonnal értesítették a rendőrséget. A levélbombákkal kapcsolatban elrendelt nyomozás állásáról Löschnak belügyminiszter szavai szerint semmi érdemleges nem mondható el. Japán környezetvédelmi hitel Várpalota önkormányzata várhatóan a jövő év elejétől 50 millió dollár hitelt kap Japántól. Az összeget csak kommunális beruházásokra,azaz kizárólag vízgáz- és csatornafejlesztésre lehet fordítani. A nagyon kedvező kamatozású hitelt 18 év alatt kell visszafizetni. A jegyzék aláírását a környezetvédelmi minsz- térium több mint négyévi előkészítő munkája előzte meg. A hitel azért jelentős,mert a kelet-európai térségben Magyarország az első,akinek Japán környezetvédelmi célokra hitelt nyújt. Az egyezményt Baja Ferenc környezetvédelmi miniszter írta alá,aki elmondta,hogy látogatása során politikai kérdésekről is szó esett. A várakozó türelem állapotában Pártvélemények egy döntésről Megkértük a pártok képviselőit, véleményezzék Göncz Árpád döntését az önkormányzati törvénycsomag aláírásáról, és adjanak tájékoztatást, hogy az új törvény mennyiben módosítja esélyeiket a helyhatósági választásokon. Magyar Szocialista Párt, Tukacs László: — Van három olyan dolog, ami miatt nem értjük, miért ne kellett volna a köz- társasági elnök úrnak aláírni a törvényjavaslatot. Az első az, hogy nincs alkotmányos ok a halasztásra. A második, hogy nagy parlamenti többséggel született meg a törvény, igaz, ez csak a koalíciós többség volt, hiszen az ellenzék kivonult az ülésteremből. A harmadik pedig az, hogy történt kísérlet a részvételi és az érvényességi küszöb elfogadására, ez sajnos zátonyra futott, így módosítás hiányában alá kellett írnia. A magunk részéről nagyon üdvösnek tartottuk volna, ha létrejön a konszenzus, azonban, a koalíció által megtett gesztus ellenére, erre nem sok lehetőség adódott. Talán van még egy további ok, az pedig igen sürgető. Nevezetesen, hogy nemsokára lejár a jelenlegi önkormányzatok mandátuma. — Mi a véleménye az ellenzéki kivonulásról? — Nem tartom jó eszköznek a kivonulást a tiltakozás kifejezésére. — Hogyan változott a parlamenti választások óta az MSZP népszerűsége? — A támogatottság lényegesen nem változott. A nagyfokú bizalomból, amit a májusi választásokkor kaptunk, úgy érzem, a várakozó türelem állapotába kerültek a választópolgárok. A kormány intézkedései miatt nem csökkent lényegesen a népszerűségünk. Magyar Demokrata Fórum, Néző László: — Válasszuk ketté a dolgot. Törvényileg, alkotmányosan, jogi értelemben nincs kifogásunk a törvény ellen. Politikai kifogásunk azonban van. Hiszen arról volt szó, hogy ezt a törvényt széleskörű konszenzussal kell meghozni. Ez nem történt meg, holott az öt párt — a kisgazdák nem vettek részt a tárgyalásokon — bizonyos kérdésekben megegyezett. Másik kifogásunk az, hogy régebben a köztársasági elnök úr nem sietett aláírni a megszületett törvényeket, most mintha egy kicsit gyorsabban fogna a ceruzája... Úgy gondolom, ezzel egy kicsit vigyáznia kellene, mert tekintve, hogy ő az SZDSZ embere, köny- nyen az a vád érheti, hogy jobban figyelembe veszi saját pártjának a szavát, mint az ellenzékét. Harmadik kifogásunk pedig az, hogy ilyen röviddel a választások előtt nem szokás módosítani a választási törvényt. Úgy tűnik, ezzel az intézkedéssel a kormánypártoknak célja van, mégpedig az, hogy kizárólag maguknak kedvezzenek. — Milyenek az esélyek, és hogyan alakult a párt támogatottsága? — Nehéz megítélni a támogatottságot, csak a közvéleménykutatásra támaszkodhatunk. Túl sokat azonban nem változott a párt megítélése és az iránta való szimpátia. Reméljük, hogy különösen a kisebb településeken nagyobb szerepet kapnak az egyének mint a pártok, és az emberek ráébrednek arra, hogy az MSZP nem váltotta be a hozzá fűzött reményeiket. Mindezek fényében van esélyünk. Fiatal Demokraták Szövetsége, Módi László: — Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Sokkal szerencsésebb lett volna egy kompromisszumos megoldás, de az aláírással már kész helyzet van. Ugyanakkor azt a megoldást sem tartom a demokráciát tekintve jónak, hogy a kétpárti koalíció kompromisszum nélkül, erőből hozzon egy alkotmányos jellegű, több évtizedre szóló változtatást. A módosítások minden eleme a legnagyobb pártnak kedvez. Azzal a hasonlattal tudnék élni, hogy egy oda-visszavá- gós mérkőzésen, az első meccs után (országgyűlési választás) a második fordulót megelőzően (önkormányzati választás) a győztes megváltoztatja a játékszabályokat, és a mérkőzés helyszínét is. Ez semmiképpen sem fair megoldás, és ellentmond mindazoknak a céloknak, amelyet a baloldali pártok a kormány- alakítás után megfogalmaztak. Aligha mondható például, hogy a feltétlen kompromisszum-keresés jegyében született a törvény. — A Fidesz a kialakult eredmények ismeretében kis pártnak számít. Ez a törvény nem igazán kedvez nekik. Hogyan látja az esélyeket? — Az elfogadott törvény nagyon megnehezíti a többpárti együttműködést, hiszen a választások előtt még nem tudhatjuk, melyik párt mennyit ér. Az ajánlások is jelentősen megnehezedtek. Ez valóban nem kedvez a kisebb pártoknak. Mindenesetre az a meggyőződésem, hogy a Fidesz támogatottsága jobb lesz mint a májusi választásokon. Garamvölgyi Imre Korlátozott tévépiac i i Médiabölcsek üzenete A hazai médiapolitika törvény-előkészítő finisének jele, hogy múlt pénteken ismét összeült Budapesten a még Hankiss Elemér által felkért, némileg kibővített nemzetközi televíziós tanácsadó testület. A grémium az eredeti hankissi szándékok szerint látta el feladatát: tekintélyével támogatta az éppen hivatalban lévő magyar tévéelnököt a politikusokkal folytatott vitájában. Az MTV élére került Horváth Ádám, aki eddig is sikerrel menedzselte a kétcsatornás Magyar Televízió fennmaradásának ügyét, jó érzékkel ismerte fel, hogy a tévé körüli politikai és gazdasági érdekellentétek küzdelmében felhasználható az európai „médiabölcsek” üzenete, a testület szavának súlya lehet. Hogy mennyire igaza volt, egyebek mellett bizonyítja az államfő és a miniszterelnök kitüntető gesztusa, amellyel siettek üdvözölni a tanácskozást, s amellyel egyszersmind kifejezték azt is, fontosnak tartják a közszolgálati csatornákat a kereskedelmi rádiózás és tévézés hazai intézményesülése kezdetén. A nemzetközi tanácskozáson — vagy inkább tanácsadáson — éppen erre került a hangsúly, noha kerülhetett volna máshová is. Hiszen az MTV tanácsadó testületének tagjai, akik zömmel különböző nemzetközi médiaszervezetek és jelentős nyugati közszolgálati televíziók volt vagy jelenlegi vezetői, beszámolhattak volna arról, milyen tapasztalatokat szereztek a nyugati országok az elmúlt két évtized tévés privatizációiban, az ottani üzleti televíziózás megteremtésében, szabályozásában. Bár egy-két megjegyzés érintette ezt a témát is, a szaktekintélyek elsősorban annak a kérdésnek a megválaszolására összpontosították mondanivalójukat, amit a vendéglátó MTV-elnök fogalmazott meg: hány csatornára van szüksége a köz- szolgálati televíziónak? A válaszok többségében legalább vagy legfeljebb kettő szerepelt, s csak a fő szabályt erősítő kivételként hangzott el az, hogy egy csatorna is elég. A válaszadók így akarva- akaratlan beszálltak abba a hazai politikai vitába, amely mögött az egyik oldalon a médiabefolyásolásban részesülni kívánó hazai és külföldi tőkés érdekcsoportok, a másikon pedig a jelenlegi televíziós struktúra megszüntetve-megőrzésében érdekeltek sorakoznak fel. Hogy mi késztette a nemzetközi szak- tekintélyeket arra, hogy a közcsatornák számában is állást foglaljanak, azt ők tudják. Egy motívum mindenesetre nyilvánvalónak látszik. A hazainál sokkal előrehaladottabb, sokrétűbb nyugat-európai tömegközlés mai helyzete a közszolgálat megerősítését, finanszírozásának újragondolását sürgeti. Akár a brit BBC, akár a spanyol vagy az olasz televízió jelenlegi helyzetét tekintjük, nyilvánvaló, hogy gazdasági — és esetenként politikai! — problémák merültek fel. Nyugaton megjelent a veszélye annak, hogy az üzleti csatornák mellett elgyengülnek, háttérbe szorulnak a közérdekű, pártatlan információs és kulturális programok. Erre csakugyan oda kell figyelni, és számos szakértő kongatja is a vészharangot. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nyugati köztelevíziók kénytelenek részt venni a reklámpiacon, mert előfizetési díjakból és/ vagy állami támogatásból nem tudják őket fenntartani, kiélezett versenybe kerülnek a kereskedelmi csatornákkal. A reklámpiac újrafelosztásának kísérlete néhány, a hazánkénál gazdagabb országban is azt eredményezheti - különféle televíziós források szerint—, hogy egyik versenytársnak sem jut elegendő bevétel. Ez a nyugati országokban is szükségessé teszi a köztelevíziók - esetenként drasztikus - reformját, költségvetésük, létszámuk csökkentését. „Odaát” tehát a szabad médiapiac működésének eddigi tapasztalatai alapján a köz- szolgálat megerősítésén a közcsatornák finanszírozása és hatékony működtetése új módjainak keresését is értik. Ezekről nálunk alig esik szó. Az MTV átszervezéséről Horváth Ádám elnök annyit mondott, hogy a hatékonyságot jelentősen fokozná egy új székház (amit ezután kellene felépíteni), továbbá két és félezer tévés munkatárs menesztése, de úgy, hogy az elbocsátottakat külső vállalkozásokban helyeznék el, amelyekkel a „megrendelő MTV” üzleti kapcsolatban maradna, tehát ellátná őket munkával, jövedelemmel. Ennek alapján megrajzol- hatónak tűnik az a sajátos „magyar modell”, amelynek megvalósítása felé a hazai televíziózás elindult az elmúlt években, s amely az elkövetkező néhány esztendőben minden bizonnyal kiteljesedik. E modell tengelyében egy állami-korporációs televíziós szerkezet áll, a csúcson a Magyar Televízióval, amely kellő csatornával, műsoridővel, reklámpiaccal és politikai befolyással rendelkezik ahhoz, hogy lényegében eltartsa (továbbra is) az alá tartozó félig vagy egészen magán- vállalkozásokat (lásd Nap TV, stúdiók, szinkronműhelyek és így tovább), és amelynek csor- bítatlanságát szinte az egész hazai televíziós szakmának, a hozzá kötődő befolyásoló értelmiségnek, továbbá a nyilvánosságban érdekelt politikai elitnek jó oka van nem megkérdőjelezni. És amelyet kiegészít, de nem igazán késztet versenyre néhány kisebb hatókörű magántévé. Ha tehát ez valósul meg, amire most esély látszik, egyelőre csupán korlátozott médiapiac lesz Magyarországon: esetleg felértékelődhetnek a helyi stúdiók, új perspektívát kaphat egy, az utóbbiak összekapcsolásából létrejövő közös, regionális vagy félig-meddig országos program. Más kérdés, hogy a kialakuló modell súlypontját aligha lehet majd sokáig a kétcsatornás központi köztelevízión tartani. Néhány év múlva - a kábelhálózatok kiterjesztésével, a műholdas televíziózás szinte korlátlanná váló lehetőségeivel - a földi frekvenciakészlet szűkössége már nem fog szerepet játszani. Addigra az MTV problémája nem az lesz, hogyan tarthassa meg két földi csatornáját, hanem az, hogy miként tud kapcsolatban maradni mai nézőinek legalább a töredékével. A jövőbe tekintve ezt is meg kellene jegyeznünk az európai „médiabölcsek” budapesti üzenetéből. Varga Győző i
