Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-24 / 182. szám

Ui KELET 1 n MEGYÉNK ÉLETÉBŐL w i 1994. október 24., hétfő 3 Játékos módszertan Ismét beindult szeptemberben a nyír­egyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán a drámapedagógia posztgraduá­lis képzés. Korábban a népművelés tan­széken folyt ez, jelenleg pedig a magyar tanszék, illetve e tanszékről Margócsy Klára tanárnő karolta fel ezt a kezdemé­nyezést. A négy féléven át tartó levelező képzés államvizsgával zárul, mely után szakosító oklevelet kapnak a hallgatók. A hétvégi előadásokon, konzultációkon, gyakorlati foglalkozásokon tanulnak töb­bek között játékelméletet, játékpszicholó­giát, művészetszociológiát, kommuniká­ciós tréninget. Ez utóbbi főként gyakor­lati részből áll, amitBelinszki József vezet, s amelyet lelkesen végeznek maguk a diplomás pedagógusok is. Hiszen ők is saját tapasztalataikon, élményeiken ke­resztül tudják majd átadni diákjaiknak az itt tanultakat. Természetesen mindezt már az óvodában is lehet hasznosítani. Megis­merkednek olyan mozgásazonosulásra épülő játékokkal, módszertani fogásokkal, amelyek nemcsak a magyar és történelem, de az osztályfőnöki órától kezdve az éne­ken át akár a metamatika órán is alkalmaz­hatók. Fontos, hogy a játék itt eszköz, melynek célja a gyerekek személyisé­gének fejlesztése. Minden gyerekben re­jtőzik valamiféle tehetség, ügyesség, csak engedni kell kibontakozni. Ez aztán továbbfejleszthető a néptáncban, a színját­szókörökben. Lévai Ágnes Fortuna úr, avagy mit tud Lábistsák? Ufót gyártanak Fehórgyarmaton néz ránk Lábiscsák úr —, félnek az újtól. — Ezért nem haladunk sehova. Levetem a kesztyűmet, hogy nézzek ki valahogy, aztán lehet kérdezni és fényképezni. — Ön télen, nyáron, reggeltől estig itt van az utcán. Milyenek a kisvárdai em­berek? — Szépek,csúnyák,szegények,gazda­gok, mint máshol. Hozzám nem a gazda­gok járnak. Érződik a szegénység. Ezelőtt négy évvel addig húzta valaki sorsjegyet, míg az összes nyereményét eljátszotta, ma majdnem mindenki kéri a pénzecskéjét. Lassan barátom lesz az egész város. Meg­állnak, beszélgetünk, aztán egymással be­szélgetnek. Pillanatok alatt a politikára terelődik a szó. El se hiszik, mennyire kikupálódok közöttük. Minden ese­ményről naprakész információm van. — Panaszkodnak? — A megélhetési prob­lémákat az feszegeti általá­ban, akinek van bőven mit aprítani a tejbe. Az idősebb generáció hiányolja a ren­det ebben a fenenagy de­mokráciában, emellett nem sírják vissza a régit. Nem szeretik ezt az átmeneti ál­lapotot, ahol nagyobb di­csőség lopni, csalni, hazud­ni, mint becsületesen élni. Múltkor kifejtette itt vala­ki, hogy szégyen erre a de­mokráciára, hogy a milliós sikkasztok személyiségi jo­gai fontosabbak, mint a felelősségre vonás. Az len­ne jó — és ez az én szemé­lyes véleményem —, ha a kisembernek nem kellene politizálásra pocsékolni az idejét, hanem élvezhetné a nagyem­berek politizálásának gyümölcsét! — Ön meg van elégedve az élettel? — Miért ne lennék? Az emberek sze­retnek, én is őket. Ha nem vagyok itt, már keresnek. Egy kicsit azért sértődött vagyok: már négy éve szobrozok itt a főtéren, és még nem vagyok rajta a Kis- várda-térképen. F. Sipos József A privatizációval járó vajúdás a MEZŐGÉP egykori fehérgyarmati gyár­egységét sem kerülte el. A rendszerváltás előtti időkben kalapácsos terménydará­lókat, majd Tajga lakókocsikat gyártott az akkor még többszáz főt foglalkoztató üzem. A lakókocsikra most is lenne keres­let, de a Szovjetunió utódállama, a megren­delő Oroszország fizetési nehézségekkel küszködik. A gyár új termékek gyártására irányuló törekvéseit sokáig nem kísérte szerencse, de október elsejétől bizakodás­ra okot adó termék sorozatgyártását kezd­ték meg. Erről tájékoztatott Pacza Mihály ügyvezető igazgató. — Még most is gyártjuk az egykori főprofilunkat jelentő Tajgát, de míg pár évvel ezelőtt egy év alatt ezernél is többet kellett elkészítenünk, most már annak is örülünk, ha havonta tíz darabra van fizető­képes megrendelés. — Milyen gondot okozott ez? — Önmagában az is elég, hogy üze­münk kapacitását nem tudtuk, tudjuk ki­használni. De ennél is nagyobb baj, hogy az embereket nem tudjuk foglalkoztatni. Az első fél évben olyan kevés munka­megrendelésünk volt, hogy embereket kellett elbocsátani. Sokszor úgy segítet­tünk rajtuk, hogy családjuk ne maradjon kereset nélkül, gyárrendezést, karban­tartást végeztünk. Az is igaz, hogy az év első felének ez az időszaka az elmondot­tak miatt némi vagyonromlással járt. Fémkandalló Fehérgyarmatról Pacza Mihály ügyvezető igazgató — Miért tulajdonít ennek ekkora je­lentőséget? — Nem én értékelem így ezt a helyze­tet, hanem az a körülmény, hogy gyárunk száz százalékban dolgozói tulajdon. Alig több mint félszáz dolgozó megvette a Mezőgép egykori gyáregységéből alakult Fehérgyarmati Ipari és Kereskedelmi Szolgáltató Kft.-t, és ahhoz, hogy műkö­dőképesek legyünk, szerkezetváltást kel­lett végrehajtani. Ez pedig csak úgy egész­séges, ha nem jár jelentős tőkeveszteség­gel. —A jelekből ítélve ez sikerült is. — Még csak annyit mondhatunk, elin­dultunk felfelé az emelkedőn. Ha semmi nem jön közbe, akkor ismét lesz tartósan lekötött kapacitásunk, mégpedig a fizető­képes nyugati piacra. — Ez ilyen könnyen ment, ahogy most elmondta? — Mivel év közben már tudtuk, hogy nyugati, pontosabban német piacra ter­melünk, minősíteni kellett az üzemet, hogy a végtermék előállítása megfeleljen az ottani szabványoknak. Az üzem mi­nősítését magunk valósítottuk meg, ami azt jelentette, hogy hegesztési techno­lógiánkat korszerűsíteni, az anyagok tá­rolási feltételeit javítani kellett. A dol­gozók továbbképzésében segített a mun­kaügyi központ. A Mezőgazdasági Főis­kolán az átképzésben résztvevők német minősítő oklevelet kaptak. Amikor mind­ez összeállt, akkor kedvező benyomás alakult ki a német megrendelőben rólunk, és indulhatott a termelés. — Úgy hallottam a munkásoktól, hogy eléggé különleges dolgot gyártanak. — Ez csak nekünk, magyaroknak kü­lönös, ha egyáltalán annak mondható, mert nem másról van szó, minthogy ufó-típusú fémkandallókat gyártunk. Nyugaton nagy a kereslet ez iránt a termék iránt, mert az energiaárak nagysága miatt ismét vissza­térnek Európának azon a részén a hagyo­mányos fűtési megoldásra. Nyugodtan mondhatjuk, hogy reneszánszát éli a kan­dalló. Azon meg ne csodálkozzon, hogy ilyen formájú, mobil, ufóhoz hasonló fűtőtesteket gyártunk, mert ez a hagyo­mányos kandallónál jobban telepíthető, olcsóbb, és mégis esztétikus a lakásban. Ráadásul energiatakarékos is, mert a hulla­dékot is hasznosítani lehet benne. — Milyen jövővel kecsegtet ez? — Az idén közel ezer darabot kell szállítanunk a megrendelőnek. Az előzetes egyeztetések szerint a következő évben több ezret kell gyártanunk. Ha stabili­zálódik a helyzetünk, a mostani nyolc­vanöt ember mellett még tudunk foglal­koztatni szakembereket. Természetesen ehhez az kell, hogy a munkánkkal elége­dettek legyenek. •— Mivel lehet ezt elérni? — A piaci versenyre a jellemző, hogy ha van munka, gyorsan kell megcsinálni, mert a megrendelő diktál. Nem ülhetünk tehát a kandallónál, hanem szükség esetén éjjel-nappal dolgozni kell, mert ha elve­szítjük a partner bizalmát, azt mégegyszer nehéz visszaszerezni. Aradi Balogh Attila Jármiban, az átadott kerékpárút mellett, esztétikus betonelemekből vízelvezető árkot építenek Penzes László felvetele Hideg, csípős a kisvárdai reggel. Sapkában, kesztyűben, állig begombol­kozva ül szerencse-papírjai mögött a főtéren Lábiscsák úr, a lottóárus. Vala­mit számol. Fel sem néz, mikor megállunk előtte. Kezemben jegyzetfüzet, kollégám nyakában fény- I képezőgép.-A Uram, ha megengedi, ! az újságtól jöttünk... — Azt mindjárt gondol- | tam, hogy nem szerencsét I próbálni jöttek ilyen felsze- f', reléssel. De ha megenge­di dik önök is, nem magukból I élek, hanem ebből ■— és felmutat egy köteg szel­vényt —; várjanak egy ki­csit, mintjárt nyilatkozom. — Közben érkezik egy vásárló. Egy lottót kér. — Tessék egy gépi lot­tó! Ez a jövő útja, itt a 21. század! Nem veszhet el, nem kallódhat el. Ha nyer, biztos megkapja a pénzét. Az ügyfél hagyományosat kér. — Mondja a számokat, uram! Ha nincsenek saját számai, van előre ki­töltött szelvényem. Múltkor a hatoson csináltam egy ötöst, majdnem minden héten csinálok egy hármast. — Üresen kérem a hagyományost! — mondja a vásárló. Fizet, és megy. — Általában ilyenek az emberek — Nyelvvizsga másképpen Azok, akik most jelentkeztek közép­fokú c vagy a — azaz szóbeli —‘ típusú nyelvvizsgára, egy értesítést kaptak a következő szöveggel: „Tisztelt Vizsgázó! Értesítjük, hogy a hallás utáni értést mérő teszt jellege megváltozott. A ki­töltendő feladatlap nem igaz/hamis állításokat, hanem az elhangzott szöveg alapján mégválaszolandó kérdéseket tartalmaz. Minden helyesen, a megkí­vánt részletességgel megválaszolt kér­désnek pontértéke van. A hallás utáni érték rpaximálsi pontszáma továbbra is: 15 pont. A feladatlap kérdései magya­rul Vannak megfogalmazva és a vála­szokat is magyar nyelven kell megad­ni. Á hallás utáni értésre kapott pontszá­mait a nyelvvizsgabizotnyítványból fogja megtudni, mivel a szóbeli vizsga végéig nem lesz meg az eredmény.” A részletekről dr. Nábrádi Zoltánnét, az Idegennyelvi Központ Debreceni Tagozatának vezetőjét kérdeztük. — Milyen hosszúságú szöveget ját­szanak le? — Az anyag időtartama két-három perc, erre három-hét kérdést teszünk fel, attól függően, hogy mennyire glo­bális a szöveg. Ha egy dologról szól, akkor kevesebb kérdés van. — Mennyi idő alatt kell válaszolni? — A vizsgázó húsz percig tartózko­dik a teremben. Ebben benne van az, hogy a jelen levő tanár köszönti a meg­jelenteket, akik ezután háromszor meg­hallgatják a magnófelvételt, a többi időt pedig a feladatlap megválaszolására fordíthatják. — Honnan valók a felvételek? — Minden esetben Pestről küldik le őket. Ezek most bemondók által mik­rofonba mondott szövegek, de szó van róla, hogy később párbeszédeket is le­játszunk majd, mert azok életszerűb­bek. — Sok a panasz a hangminőségre. —- Nálunk, Debrecenben biztosan nem. Itt a nagyelőadó van kihangosít­va, amit egyszerre 50-55 ember hall­gathat. Felkészültségünkre jellemző még, hogy nem is a tanár, hanem két technikus irányítja a lejátszást. —A vizsgázó mikor nézheti meg fela­datlapját? — Az első elhangzásnál még írással le van fordítva, de csak azért, hogy ne vonja el a figyelmet a szövegről. A második lejátszásnál már tanulmányoz­ni lehet a kérdéseket és az állításokat.-— Mi indokolja a változásokat? — Régen igen/nem válaszok voltak a tesztlápon, ezért az elért eredmények gyakran nem tükrözték a vizsgázók va­lós felkészültségét. Bárki el tudott érni 4 pontot, akkor is, ha csak „lottózott”. Ezentúl nulla pontos tesztek is előfor­dulhatnak, meg kell dolgozni a sikerért. Dojcsák Tibor Kelet után Nyugatra

Next

/
Thumbnails
Contents