Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-17 / 176. szám
1994. október 17., hétfő m BELFÖLD-KÜLFÖLD ii III ÚJ KELET A város jövője... Krisztusi küldetést vállal az, aki a cigányság ügyében cselekedni kíván — vallja egyik városunk polgármestere, aki gyorsan igyekezett viszont hozzáfűzni, hogy a város jövője csak a cigánysággal együtt képzelhető el, oldható meg. Ez a gondolkodásmód már magában rejti, hogy az illető város polgármestere igyekszik is tőle telhetőén mindent megtenni azért, hogy városában a cigányság sorsa jobbra forduljon, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi törvényben foglaltakkal megfelelően éljen a cigányság. Bár a törvényben egyértelműen megfogalmazták, hogy a polgármesteri hivatalok, s így természetesen a városok első polgárai, a polgármesterek kötelesek segíteni a cigány önkormányzatok megalakítását, nem mondható el, hogy ez általánosan tapasztalható lenne. Márpedig, ha az önkormányzatok, a képviselő- testületek tagjai a demokrácia hívei, s letéteményesei, akkor joggal várható el, hogy egy másik, a kisebbségi önkormányzatok mellett voksoljanak, s lehetőségeik szerint segítsék megalakulásukat. Mondom ezt azért is, mert rohamosan közeleg a települési önkormányzati választások ideje, sor kerül első alkalommal a polgármesterek közvetlen módon történő megválasztására, s természetesen a nemzeti kisebbségi önkormányzatok megalakítására is. Vagyis három jelentős feladat törvényes megoldása vár a hivatalokra, a választásokat lebonyolító szervezetekre, s az azokban munkát vállalókra. Az önkormányzati intézmény a demokrácia intézménye. Vonatkozik ez a nemzeti és etnikai kisebbségek által most születő önkormányzatokra is. Ezért is furcsálltám az egyik tisztségviselő kijelentését, amikor megkérdeztem tőle: mondja már, a községben ki fogja képviselni a cigányságot? Gondolom megalakítják a kisebbségi önkormányzatot. Erre az illető így válaszolt: „Nálunk alig 15—20 a cigányság lélekszáma, így aztán én fogom a cigányság ügyét képviselni”. De akkor minek a törvény? Emlékeztet ez a régi, tanácsrendszerbeli gondolkodásra, amikor egyes tanácselnökök vállalták fel a cigányság képviseletét, legjobb esetben pedig az általuk jónak tartott, a nekik megfelelő, s nem a cigányság ügyét szolgáló tanácstag. Ezért is kérünk és figyelmeztetünk újólag és ismételten minden önkormányzati tisztségviselőt, polgármestert: ahol adottak a feltételei, segítsék a cigány önkormányzatok megszületését. És ezért szólunk újra a megye cigányságához is: elérkezett az idő, hogy ne mások döntsenek a cigányság ügyében, hanem saját maguk. Erre ad lehetőséget a törvény a cigány önkormányzatok megalakításával. Működjék bármilyen cigányszervezet a faluban, városban, a települési önkormányzati választás kitűzését követő 10 napon belül segítsék elő, hogy 5 felnőtt, szavazati joggal rendelkező cigány ember kezdeményezze és jelentse be írásban a polgármesteri hivatalban a cigány önkormányzat megalakításának kívánságát. InfoNet Új laké az ősök Pantheonjéban? • • Örökségre várva rí—3JBT A Nagy Vezér (KIM IR SZÉN) és a Kis Vezér (KIM DZSONG IL) 1946-ban Észak-Koreában vasárnap, október 16-án járt le a 100 napos hagyományos gyászidő, amely július 8-án, Kim ír Szén halálával kezdődött. A nap kérdőjele, hogy átveszi-e ezen a napon Kim Dzsong II. végre-valahára hivatalosan is apja örökségét és valameny- nyi hivatalos tisztségét. Az igazi kérdés azonban még mindig nem ez, hanem, hogy — mi történjék a Nagy Vezér holttestével? Alig két hete népes küldöttség kereste fel Phenjanból a moszkvai Lenin-mauzó- leumot és tárgyalt a legjobb orosz szakértőkkel, akik nemcsak Lenin, hanem később Sztálin és Ho Shi Mink földi maradványainak tartósításában, illetve bebalzsamozásában is vitathatatlan érdemeket és tapasztalatokat szereztek. Az oroszok részvétele aligha lehet kétséges, hisz többé nem ideológiai ihletésű testvéri segítség- nyújtásról van szó, hanem mintegy ötmillió dolláros üzleti vállalkozásról. Az összeg önmagában is nagy csábítás Oroszország és főleg az illetékes moszkvai kutatóintézet vélhető mai pénzügyi helyzetében. Technikailag nem okozhat gondot az sem, hogy a koreaiak Kim ír Szén egykori dolgozószobáját kívánják berendezni, azaz reprodukálni a tervezett phenjani mauzóleumban. Nagyobb problémát jelenthet, hogy egy másik változat szerint a koreai nemzet ősatyja és alapítója, a legendabeli Tangun király síremlékét vélik a legalkalmasabbnak — nyilvánvaló politikai meggondolásból — Kim ír Szén igazi nyughelyéül. A sírt valójában sohasem találták meg, csupán a szájhagyomány, és ősi feljegyzések némi utalásai alapján építettek Phenjan közelében, Kangdonban — még Kim ír Szén életében — egy 50x50 méteres alapzaton 22 méter magas emlékművet, körülötte a király négy fiának és nyolc leghűségesebb alattvalójának kőszobraival. A gondolat nyilvánvaló: a phenjani rendszer az alapító dinasztia egyenes folytatása! A több hektáros területen bőven lenne hely Kim ír Szén, sőt majdan fia számára is, félő azonban, hogy még a legjobb orosz szakemberek sem tudják megoldani, hogy lehet a bebalzsamozott holttestet a szabad ég alatt elhelyezni. Egy újabb kőszobor pedig nem lenne méltó emlékeztető, bár talán nem lenne rossz, ha Kim ír Szén emléke mumi- fikálás helyett inkább a legendák jótékony feledtető homályába merülne, mint a valaha volt Tangun királyé... InfoNet Én még lusta zsenit nem láttam A pénzcsinálásról Klapkáéknái nincs megállás. Az ősvilág rablói című dinoszaurusz-kiállítás ma már régi, adoptált ötletnek számít. Klapka György most Mongóliába készül, eredeti őslénycsontokat keresve, miközben a budapesti Nyugati pályaudvar előtt ezrek és ezrek emelik tekintetüket az égre, hogy a Klapka-lottó játékba benevezhessenek. Valahol, a hatalmas monitor mögött egy ember, a kamerát kezelve vizslatja a járókelőket. akik meglepődnek, amint viszont látják magukat a hatalmas képernyőn. — Ez az ötlet már jóval a tábla beépítése előtt megvolt. Szerettem volna egy olyan kamerát beüzemelni, amelyik egy női dekoltázst is láthatóvá tud tenni, vagy a képernyőt figyelő, csodálkozó ember fülét vagy az orrát is. Sajnos, ilyen kamerát nem kaptam, így csak a félalakok behozására vagyunk képesek, de néha azért egy-egy járókelő fejét is láthatóvá tesszük nagyban. —Jó reklámnak bizonyult ez. — Igen, hiányzik a palinak a feje, és nevet. Akár egy tanulmányt is lehetne abból írni, hogy a lefilmezett-kinagyított járókelők hogyan viselkednek, amint meglátják magukat a hatalmas tűzfalon elhelyezett képernyőn. A monitoron sokan hirdetnek, s naponta ezrek figyelik a Klapka-lottó aznapi szavait is. —A monitor elhelyezése meglepő' ötlet. Nem mehetett minden könnyen. — Tavaly december 21 -én kezdtük el az építést, és március végére lett életképes. Az engedélyeztetés, megvalósítás szokásos gyermekbetegségei jelentkeztek, de én nem adtam fel az első nehézség után. Olyan típusú ember vagyok, akinek a sok akadály csak újabb erőt ad. Annál keményebben megyek előre, annál kitartóbb vagyok, és annál inkább harcolok. — A dinókiállításból kiindulva, ahol hatalmas, mozgatható állatokat láthat a közönség, ön most Mongóliába készül. — Áprilisban kezdjük az ásatásokat. A mongol állam engedélye megvan, meglátjuk, hogy mire jutunk. Elég sok pénzbe fog kerülni, de remélem, hogy találunk valamit. —A kijelölt területen voltak már ásatások? — Hogyne! Volt már ott amerikai, angol és német expedíció is. Dr. Molnár Pál geológus, aki a csapat vezetője lesz, már 27 évet kutatott Mongóliában az őslények maradványai után. — Az ingatlanbefektetései mellett töpreng-e új dolgon? — Van egy törvény Magyarországon, ami azt mondja, a fogyasztó annyi csatornadíját fizet, amennyi szennyvizet — mérve — a csatornába beenged. Feltéve, ha mérni tudja! De senki sem tudja mérni! Ha pedig nem tudja mérni, mondja a törvény, akkor annyi csatornadíját fizet, amennyi friss vizet Vállalkozásról fogadáson is lehet beszélni elvesz a csapból. Magyarul, egy sörgyár, amelyik 20-30 millió forint értékű vizet elvesz évente, csak a felét engedi el szennyvízként, mivel a többit üvegbe palackozza. A Hidrosystem Kft.-nek van egy olyan hitelesített technológiája, amely méri a kibocsátott vizet, így ebben a témában is nagy lehetőséget látok. A nagy cégek 1-1,5 év alatt visszakapják azt a pénzt, amibe nekik majd a mérőműszer kerül. — Mindig megérzi, hogy miből lehet pénzt csinálni. Ez mind a saját ötlete? — Mindig van 4-5 ötletem, de a leglényegesebb az, hogy melyiket kezdem el megvalósítani először. Egy ötlet annyit ér, amennyire kivitelezhető. Az emberek 90 százaléka tele van ötletekkel, ám azok megvalósíthatatlanok. így eleve halálra vannak ítélve. — Gondolom, sokan megkeresik halálra ítélt gondolatokkal is. ■— Persze, naponta. Itt van példának egy debreceni hölgy, aki 27 évesen azt kérte tőlem levélben, hogy ha van nekem olyan ötletem, hogy hogyan lehet munka nélkül milliókat keresni, akkor ő az én partnerem. Nálunk ez úgy megy, hogy telefonálnak az emberek, hogy szeretnének Klapka úrral beszéni, ami ellen persze a titkárság tiltakozik. Erre azt mondják, hogy nekik olyan ragyogó ötletük van, amivel milliárdokat lehet keresni, és nekünk feltétlenül beszélnünk kell. Erre a titkárság megkéri a telefonálót, hogy írja meg levélben az ötletét, és ha valóban olyan, akkor válaszolni fogok rá. Most csak a hasamra ütök, de úgy száz levélből három az, amivel érdemes foglalkozni első látásra, de a behatóbb tanulmányozás után csak egy fél ötlet marad. Nagyon kevés olyan ötlet van, ami valóban üzleti ötlet, és ráadásul jó is. Természetesen nem csak a saját ötleteimet valósítom meg, hiszen a dinópark, a monitor és a szennyvízmérő ötlete is mástól származik, akik persze így üzlettársaimmá váltak. Én az emberi tudásban és a szorgalomban hiszek. Van egy mondás, hogy: én még lusta zsenit nem láttam. A szorgalom pedig sokszor szinte pótolja a tehetséget és a szerencsét; Varga Attila (Fotó: Bozsó) M Önvédelem felindulásból Mindig másnap reggel olvasom az újságokat. Szóval, olvasom az előző napi Nép- szabadságban megyei rendőr-főkapitányunk szájából, milyen jól alakul a bűnesetek száma, és hogy a megyében a megélhetési bűnözés a jellemző (persze az ukrán maffia ténykedésén túl, bár szerintem az meg az ukrajnai szociális helyzet kinövése, vagy ha tetszik, rákos elburjánzása, de ezt most nem vezetem le). Példaként említi a főkapitány, hogy amikor feltörik a víkendházakat, mindig az élelmiszert meg a használati tárgyakat viszik el. Hát mit vinnének, mi lehet még egy víkendházban? Kötve hiszem, hogy a kincstárjegyeket ott tartaná a tulaj. Tény azonban, hogy a használati tárgyak között is gondosan válogatnak, de ezt már a személyes tapasztalat mondatja velem. Ásó, kapa, gereblye mindig megmaradt. Nem a munkaeszközök kellettek. Még évekkel ezelőtt történt, hogy egyszer leszüretelték a barackot. Mind a tizenkét fáról. Aztán megfújták a furi- kot, biciklit meg egyebeket, de a szomszéd kertekből is sok mindent. Összefogtak a tulajok a rendőrökkel, igaz, akkoriban még nem voltak ilyen jók a felderítési mutatók. Sikerült annyi bizonyítékot összehozni, hogy a közeli bokor egy szaporafajta családjának fejét rács mögé juttathatták. Hosszú ideig nyugalom volt a bokortanyákon, valahogy mindenki megélt, míg nem jött a hír, hogy Munkácsi szabadult. (Nem így hívják, egy másik történelmi vármegye nevét viseli, de mit lehet tudni manapság. Nem keresem én a bajt magamnak.) Szóval, szabadult, és elszabadult a pokol. Telente kétszer-háromszor törtek be a cseh faházba, előbb szétverték az ablak zsalugáterét, de alaposan, aztán az ajtófélfába hasítottak bele, hogy engedjen a zár. Mikor a linóleumot felszedték, és lerámoltak a konyhai polcról mindent az utolsó műanyag kiskaraiig, már nem zártuk az ajtót. Minek zártuk volna, így legalább magában a házban nem tettek kárt, de amúgy nagy pusztítást végeztek. Amíg gondos munkával szerteszét szórták a grill- sütéshez használt faszenet, még pár cigit is elszívtak. Egyébként úgy képzelem, hogy családostól járhatnak, s mindenki azt fog, ami megtetszik neki. Csak ezzel tudom magyarázni, ami a házban tárolt gyermekjátékokkal történt... Akkor azt hittük, bevégeztetett. Annyira nem maradt semmi, hogy egyszer s mindenkorra békén hagyják a takaros cseh faházat. Két hét múlva visszamentek a kályháért... Nem mentünk a rendőrségre. Húsz méter kopott linóleum? Egy harmincéves teatűzhely? Pár ócska hálózsák? Zománca vesztett lábas, alumíniumkanál? Lehet, hogy még az ötezer forintos szabálysértési határt se értük volna el. Pár napig ettük magunkat, aztán radikális megoldáshoz folyamodtunk. Eladtuk a házat. Merthogy ez egy szétszedhető s újra összerakható cseh faház. Most, hogy elolvastam a Népszabad- ság-beli cikket, és újra itt a szezon, nincs egyéb vágyam, mint hogy lássam, amint Munkácsiék felvonulnak: ősi szokás szerint elöl a családfő, pár méterre mögötte az asszony, utána a gyerekek, leghátul a legkisebb pendelyes. Jönnek, mintha csak bevásárolni mennének, s nem találnak mást, mint a csupasz aljzatbetont. Legszebb öröm a káröröm... S nem vagyok hajlandó belegondolni, hogy a legkisebb pendelyesnek most már sose lesz játékmackója, nem érdekel, hogy mindezt a pusztítást a megélhetés kényszeríti ki, s nem vagyok hajlandó átérezni az ember kínját, míg leépül odáig, hogy amikor elveszi a másét, még tönkre is teszi, amire nincs szüksége. Nem érdekelnek a rendőrségi mutatók, mert hozzánk 8-szor törtek be, de a harmadik után már nem is jelentettük. Nem láttuk értelmét, mert nem történt semmi. A tizenöt szomszéd pontosan ugyanígy cselekedett. Most még abba se gondolok bele, hogy mikor húzzuk fel azt a kis bódét a szép ház helyére, mert valami kell, legalább az eső ellen. Abba se, hogy helyesen cselekedtünk-e, hisz, lám, megint építünk... Önvédelem volt. Hirtelen felindulásból. Talán, ha előre megfontolt szándékból cselekednénk, többre jutnánk. Mert minden házat nem lehet szétszedni a tél közeledtével... Ugye, Főkapitány Úr? InfoNet
