Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-17 / 176. szám

ÚJ KiUI=_ _____ ! Dr . Határőr A határőrség egyik illetékese egy ismert lapnak adott nyilatkozata szerint a határ­őrök és a fináncok ezentúl nemcsak az útlevelet és a csomagtartót ellenőrzik, ha­nem a hazánkba utazó külföldieket meg­figyelik járványügyi szempontból is, és annál a külföldinél, aki fertőző betegség­ben szenved, megtagadják a belépést. Ha valaki netán nem bízna vakon ha­tárőreink orvosdiagnosztikai képességei­ben, az jó ha tudja, hogy a személyi állo­mányt felkészítették — különös tekintet­tel a keleti országrészre —, hogy vizuáli­san hogyan lehet megállapítani valakiről, hogy kolerás: aki feltűnően sápadt, hány, szédeleg, nagyfokú gyengeség jellemzi, annál elképzelhető, hogy fertőzött. Gon­doljuk végig: ennek alapján minden más­napos orosz és ukrán karanténba kerül, valamint akinek a közismert minőségű határon túli utak egy kicsit felrázták a gyomrát, szintén gyanús. Még nem találtak egyetlen gyanús ese­tet sem. Persze, hogy nem találtak, mikor egy kolerás a kialakult tünetek után le sem tud szállni a WC-ről, nemhogy nekivágni fél Európának. Ha mégis átterjed a ragály, ne bántsa senki a határőrizeti szerveket, mert azt úgyis tünetmentes vírushordozók fogják behozni. A határőröket is védik: meggyőzik az állományt, hogy hogy tartsák be a higiénés szabályokat. Fertőtlenített mellékhelyi­ségek, fertőtlenítő kézmosó, meg hogy ne egyenek román kolbászt, ne igyanak ukrán italt, be is oltathatják magukat, ami igazán megnyugtató. Nem megnyugtató viszont, hogy Feri­hegyen nem ellenőrzik az indiai, román, ukrán utasokat. Az meg már egyszerűen felháborító, hogy ezt még a legjobb jóin­dulattal sem tehetik meg, mert erre utasítást csak a tisztiorvosi szolgálat adhat. Míg nincs utasítás, ellenőrizni sem lehet. Kedves polgártársaim, addig is, míg az állami népegészségügynek nem jut eszébe a nép egészsége, vécéhasználat előtt és után, valamint étkezés előtt mossanak kezet, és egyenek gyümölcsöt, meg sa­vanyúságot. A határőrök is ezt teszik. Aruk, emberek tömege özönlik ki és be a záhonyi határállomáson idennapi ügyeink MFftVFNIf FI FTFRHI s . IVluvjt Y CZIMIX lLCI lDUL 1994, október 17.. hétfő Határszél a lakék szemével Nemrégiben két oldalon írtunk Záhonyról. írásaink arra késztettek egy Záhonyi lakost, hogy —sorstár­sainak egyetértésével — szerkesztő­ségünkhöz forduljon. Levelét teljes terjedelemben közöljük, munkatár­sunk pedig eleget tesz a levélben ér­kezett meghívásnak. Tapasztala­tairól tájékoztatjuk olvasóinkat is. Tisztelt Szerkesztőség! Az Új-Keletben Záhonyról megjelent egy oldalnyi írás. Mindenki örül a siker­nek, a fejlődésnek, mindennek, ami jó dolog. Úgy gondolják a határátkelőhely közelében lakók, hogy a problémákról is szólni kell a nyilvánosság előtt. A problémák a következők: — Az itt lakók nem tudnak saját telkeikről le-fel közlekedni. A lakásokat se mentővel, se tűzoltóval megközelíte­ni, sürgős eset alkalmával, egyáltalán nem lehet. Sok az idős ember, és a szerencsétlenséget sose tudni előre. A nyár is többször bizonyította, szeren­csére nem ezen a részen. A járdákat is elállják az átutazók autókkal, vagy ép­pen ott végzik kis-, illetve nagydolgukat. — Ablakot a környezetszennyező kipufogógáztól kinyitni nem lehet. Szellőztetésnél lesni kell a pillanatot, mikor nem járnak a járművek motorjai. Csukott ablakon-ajtón keresztül is be­szivárog, nem ál! meg a kiskapuban. Köztudott, hogy az uralkodó szélirány E-ENY-i ezen a területen, a lakott terület felé fújja a füstöt. A 3-4 méterre lakók kapják a legtöbbet, de a környező házaknak is jut belőle. Udvaron nem lehet tartózkodni. A megtermelt gyü­mölcs fogyaszthatatlan. — A szemét, a mocsok, a sok széklet egyenesen felháborító. Senkinek a szemétszedőinek nem szegődtek el az itt lakók. Aki a közterületen végzi a dolgát, takarítsa is fel. A rendszeres takarítás pedig nincs megoldva. Teljes az elhanya­goltság. —Elviselhetetlen a lárma, amit a moto­rok zaja, hűtőkamionok berregése, a Tisz­telt átutazók szórakozása, civakodása, verekedése okoz. Éjszakai órákban csend- háborításnak minősül. A tv-rádió is felhív­ja a figyelmet 22.00 óra után. Ezen a részen ezzel senki nem törődik. —A Tisztelt átutazók, várakozók, vásár­lók a bekötőutakat is ellepik, rodeópá- lyának tekintik, és elállják a feljárókat. — Egyetlen nyilvános vécé, kézmosó nincs a környéken. Egy közkút van, amiből nap mint nap autót, kamioné mosnak a várakozók, ötvenliteres ballonokkal hord­ják a vizet, nyáron még meg is für de nek a helyszínen. — Köztudott a KOLERAJÁRVÁNY a környező országokban, és ennek egyik nagyon jó terjesztőforrása az elhanyagolt szemét (ürülék). A lakosság részéről telje­sen érthetetlen az önkormányzat vi­selkedése; érdektelensége, közömbössége. A Polgármester Úr pedig már mint képviselő is tehetne az ügy érdekében. Nem mindig a kiemelt gazdasági övezetet kell hangsúlyozni, előbb a környezetet kell rendbe tenni nem balkáni viszonyokat ki­alakítani! Bizonyíték a környezet. A záho­nyi közúti határátkelőhelynek semmilyen szempontból nincsenek meg a feltételei en­nek a nagy forgalomnak és várakozásnak a lebonyolításához. Főleg nem a lakott területen. Amíg a teheiforgalom java része vasúton bonyolódott, addig nem voltak ilyen óriási várakozási problémák. Sok­szor Tiszabezdéd alatt áll a sor vége (5 km). A személyforgalom 1989 óta növeke­dett meg ilyen nagy mértékben. Napjaink­ban a teherforgalommal és a Z-s rend­számú autókkal van a legnagyobb problé­ma. Ha véletlenül nem áll sor, a Tisztelt átutazók akkor is a házak előtt állnak meg, mert ott kényelmesebb —, a tiltó táblák ellenére. Innen járnak vissza bevá­sárolni. A tiltó táblákat rendszerint kitörik. Az itt lakók úgy gondolják, hogy a határt átlépve a külföldiek ilyen környezetet látnak, nem is fognak, nem is akarnak magasabb normáknak meg­felelni. A rend fenntartása nem csak pénz kérdése. Nem kellene ennyire le­alacsonyítani országunkat. A lakók éle­téről van szó, ebbe beletartozik a nyu­galom, békesség. Korábban írt leve­leinket megküldtük az illetékeseknek. A Közúti Igazgatóság mutatta a legna­gyobb érdeklődést, nem zárta le azzal a témát, hogy értsék meg, igazuk van, a lehetőségeinknek megfelelően segítünk a helyzet javításában stb. Ehhez hason­ló ígéretet, 5 éve épp ilyet, hallottunk minden illetékestől, ezzel elmehetünk a sóhivatalba. A Közúti Igazgatóság Nyh. 1994. augusztus 04-én kért egyeztető tárgyalásra időpontot, ez elmaradt. Elég szégyen az önkormányzatra nézve. További kérésünkre újra egyeztettek az illetékesekkel, amely 1994. október 17- én 10 órától a polgármesteri hivatal­ban lesz megtartva előreláthatólag, ha valaki le nem mondja újra. Ezen a tár­gyaláson bizonyára a telkek kimé­réséről és a hídfelújításáról is szó lesz. Tisztelettel meghívja a lapot a lakos­ság erre az egyeztető tárgyalásra. Megkérdezheti a lakókat, környezetta­nulmányt is végezhet a helyszínen. Bi­zonyára minden lakónak lesz mondani­valója. Köszönjük türelmüket, és remél­jük, időt szakítanak ránk október 17-én és közzéteszik panaszunkat. Tisztelettel: a határátkelőhely kö­zelében lakók 1994. október. 10., Záhony (A megbeszélésen ott lesz munkatár­sunk— a szerk.) KATONADOLGOK Húiassúgi vagyonjogi sienödés „A házasságok az égben köttetnek.” Itt a földön viszont sok problémát okozhat­nak, ha válásra kerül sor. Annak érde­kében, hogy a bontóper alkalmával a há­zasfelek között ne éleződjön ki a vita a tulajdonlás kérdésében, a családjog le­hetővé teszi a házassági vagyonjogi vi­szonyok szerződéssel való rendezését. — Kik az alanyai ennek a vagyonjogi szerződésnek? — tettem fel a kérdést a jogásznak. — Ilyen szerződést a házasulok, azaz a házasodni szándékozó felek, valamint a már házasságban élő felek köthetnek egymással. — Meddig tart az érvényessége egy ilyen szerződésnek? — A vagyonjogi szerződés időbeli hatá­lyára vonatkozóan a jogszabály nem hagy kétséget: a felek a szerződéssel egymás közti vagyoni viszonyaikat a házassági életközösség tartamára rendezik. Ebből következik tehát, hogy a megkötött szer­ződés házasságkötéssel (már megkötött házasság esetét kivéve), illetőleg a há­zassági életközösség kezdetével válik hatályossá. Tehát a vagyonjogi szerződés addig szabályozza a házastársak vagyoni viszonyait, amíg a házassági életközösség fennáll. —Tudtommal a családjog leírja pontosan a házassági vagyonközösség normáit. — Ez új fejezet családjogi törvényünk­ben. Ebben a fejezetben a felek a törvény rendelkezésétől eltérően is meghatároz­hatják, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a külön vagyonba. — Ennek mi a lényege? — A teljes vagyonelkülönítő rendszer­nek az a lényege, hogy a házastársaknak mind a házasságkötéskor megvolt, mind pedig a házassági életközösség tartama alatt szerzett vagyona mindegyikük egy­mástól független vagyona marad. Mind­kettőjüket megilleti a saját vagyona felet­ti kezelés és rendelkezés joga, egymás tar­tozásáért pedig nem felelnek. — Ez mit jelent a gyakorlatban? — Ez azt jelenti, hogy a házasulandók vagy a házasfelek számba veszik például, hogy kinek milyen tulajdona van, a szülők­től milyen juttatást kaptak, és ez gyarapít- ja-e a közös vagyont, vagy egyikük külön vagyonát képezi. Az ilyen jellegű nyilat­kozatnál a felek nyilatkozhatnak arról pél­dául, hogy a különvagyonhoz tartozó dolgon terveznek-e közös vagyoni beru­házást. Például építkezést a különvagyo- ni telken, vagy a különvagyoni házon kor­szerűsítést, és ezt az úgynevezett alvagyo- nok között hogyan számolják el, meg­térítés történjék-e, ha igen, miképp. — A házassági vagyonjogi szerződés­nek van-e alaki kötöttsége? — A jogszabály jogi képviselő által el­lenjegyzett magánjogirati formát ír elő a szerződés érvényességéhez. — A családjognak ez a része egyrészt eléggé ismeretlen az állampolgárok között, másrészt idegenkednek tőle, mondván: szerelemből házasodunk, miért kössünk szerződést a vagyonról, mikor jóban- rosszban minden a miénk örök egyetértés­ben. — Tiszteletben kell tartani ezt az ér­zelmi állapotot, de a valóság az, hogy nagy a válások száma, és akkor már szerződés hiányában másképp vetődik fel az enyém- tied probléma. Másrészt vannak olyan második házasságok, amikor már a közös családba kerülő gyerekek érdekén is gon­dolkodni kell. 1. Hát persze, hogy okosan dolgo­zunk, de azt csak meg kell be­szélni, hogy ki mossa le a harcko­csit! 2. A telefonom visszahívható, nem úgy az őrmester... 3. Igen, fotós úr! így néz ki egy fess főhadnagy! Merev díszlépés, egyenes tartású hát, kackiás ba­jusz. És persze a díszkíséret... Csonka Róbert képriportja

Next

/
Thumbnails
Contents