Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-17 / 176. szám
Ui KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 17., hétfő 3 Őszi kereskedelmi hetek Boktalórántházán Diszkontárak alatt — Éppen a felénél tartunk az Őszi Szövetkezeti Kereskedelmi Napok rendezvénysorozatának — fogad Szabó Tibor a Baktalórántháza és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi vezetője. — Az idén milyen programokkal és rendezvényekkel várják a város és a környék lakossácát? — Szeptember 1-jétől három hónapon keresztül igyekszünk a vásárlók kedvébe járni az ÁFÉSZ egész működési területén. Az emberek általában ilyenkor jobban költekeznek, a mezőgazdasági termékek értékesítéséből jobban jut egy kicsit több mindent vásárolni. Mi ezt használjuk ki, hiszen ha nem itt. akkor máshol költenék A kóstolót a gyerekekek is élvezik — Az idei kereskedelmi napok rendezvénysorozata akár jubileumi is lehetne, mivel már tízéves hagyományra tekintünk vissza. Most is gazdag programot és vásárlási lehetőséget igyekeztünk összeállítani, így szinte mindenkinek tudunk valamilyen meglepetéssel szolgálni. Például a szeptember hónapban számtalan akciós vásárt tartottunk. Minden alapvető élelmiszert forgalmazó üzletünkben, a megyei diszkontárak alatt lehetett vásárolni, és aki kétezer forint fölött költött, azok sorsjegyet kaptak és 100 ezer forint értékű árut sorsoltunk ki. Van olyan rezdezvényünk, ami az egész megyére kiterjed. Ilyen volt például a budapesti Húsnagykereskedelmi Vállalattal közösen tartott tanácskozás és ámbemutató, ahol a megye ÁFESZ-vezetői is jelen voltak és lehetősége volt mindenkinek az üzletkötésre is. Vagy nagy sikere volt a Moulinex termékbemutatónak és vásárnak. Érdekesség volt, hogy a népszerű gépek által előállított termékekből kóstolót is tartottunk. De említhetném, hogy jelenleg is sikeresen zajlik a nyíregyházi CARL- Plast Kft. bevonásával, az általuk előállított műanyag termékek értékesítési akciója, ez Baktán kívül több vidéki üzletben is megy. —Említette, hogy felénél tartanak a rendezvénysorozatnak. Mikor kezdődött? el a pénzt. így jól járnak a lakosok és a szövetkezet is. Ha jól megnézzük, akkor ilyenkor a volt járás területén 19 település közel 20 ezer polgárát szolgáljuk ki. — Milyen nagyobb események vannak még hátra? «— Talán az egyik legnagyobb rendezvényünk a bútorkiállítás és vásár lesz november közepén. Ekkor a Magyarországon előállított bútorokat kínáljuk, és a nagyobb vásárlások esetén ingyen házhoz is szállítunk. De ezenkívül lesz még sütőipari, tej, tejtermék és az édesszájúaknak cukrász- sütemény bemutató és vásár is kóstolóval egybekötve. — Mennyire népszerűek ezek az események a lakosság körében? — Ha nem lenne rá igény, akkor ez nem a tizedik ilyen alkalom lenne. Várják az emberek, számítanak ezekre az akciókra és vásárlási lehetőségekre. Meg aztán az sem mindegy a mai magas utazási árak mellett, hogy egyes tartós fogyasztási cikkért, vagy egy nagyobb bevásárlás miatt mennyit kell utazni. Mi helybe hozunk mindent a vásárlónak. A gyerekekről sem feledkezünk meg, az általános iskolásokat és az óvodásokat külön is meghívjuk a kóstolóval egybekötött rendezvényeinkre, aminek ők kimondottan örülnek. Fullajtár András Hangulatielentés — Milyen a hangulata az embereknek Máriapócson? — Korántsem zúgolódnak úgy mint máshol — mondja a polgármester asszony. Legtöbb ember igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez és segíteni önmagán. Én azt mondom, hogy itt jók az emberek, általában nem zajonganak, nem hagoskodók. Ez talán a kegytemplom hatása, ami a viselkedésre is kihat. Az idegenek— akik ideérkeznek a búcsúkra, vagy más alkalmakkor,— szándéka is tisztességes, bizonyítja ezt az, hogy százezrek megfordulnak nálunk, de erőszakos esemény nem nagyon történt. —Itt vallásosak az emberek? — Természetesen, de nem túlzott mértékben, mint ahogy azt bárki is gondolná. Inkább úgy fogalmaznék, hogy tiszteletben tartják a vallást. Őszinték az emberek, talán kicsit hihetetlenül hangzik, de örülnek mások sikereinek, és érdeklődnek embertársaik dolgai iránt. Kitűnőek a lelkészek, és a püspök is figyelemmel kíséri a település mindennapi életét. — fullajtár — Őszi beszélgetés (Fotó: Bozsó Katalin) „Előre fizető árammérők17 Notórius tartozók A TITÁSZ Rt. Nyíregyházi Üzem- igazgatósága fogyasztó és értékesítési osztályán járt lapunk munkatársa, akinek — az áramszolgáltató kinnlevőségeire irányuló — kérdéseire Ling Béla osztály- vezető adott választ. Elöljáróban elmondta, hogy az osztály az rt.-n belüli, két évvel ezelőtti szervezeti átalakítás során jött létre, s végzi üzletigazgatóság szintű tevékenységét. — A kinnlevőségeink alapvetően két csoportra oszthatók: a nagyfogyasztókra vagy más néven közületi fogyasztókra, és az arányaiban lényegesen kisebb volument képviselő lakossági fogyasztásra. Az előbbi csoportba tartozó ipari, mező- gazdasági és egyéb cégek, közületek mintegy 150-160 millió forinttal vannak elmaradva, míg a lakosság esetében ez a szám közel 26 milliót jelent. A helyzet tehát rózsásnak egyáltalán nem nevezhető. —E kinnlevőségeik behajtását hogyan tudják megoldani, alkalmazhatnak-e, s alkalmaznak-e szankciókat? —Természetesen azon vagyunk, hogy a pénzünket megkapjuk. Kinnlevőségeinkről külön számítógépes nyilvántartást vezetünk, naponta ellenőrizzük annak alakulását, küldjük a felszólító leveleket. Mindig előzetes egyeztetés alapján járunk el, s számítjuk fel a késedelmi kamatot, amely a mindenkori jegybanki kamat kétszerese. Napjainkban ez —a jelenlegi 25 százalékos jegybanki kamattal számolva — plusz ötven százalékkal növeli meg az adósságállományt. A köznapi értelemben vett szankcionálással csak igen elvétve élünk, hiszen az adós cégek többségével korrekt kapcsolatban állunk, s nem is a szándékukkal van baj... A gazdaságunk egészére érvényes körbetartozás, csődhullám okozza a többnyire átmeneti jellegű pénzügyi zavaraikat. Amíg az a működésünket nem veszélyezteti, addig természetesen nem lehet és nem is célunk e cégekre ráhúzni a vizes lepedőt. — És a lakosság esetében? — A pénzbeszedő havonta leolvassa a mérőóra állását. Az illető, ha ezalatt nem tartózkodna otthon, 8 napon belüli fizetési lehetőséget biztosítunk számára. Ha részéről a befizetés nem történne meg, felszólító levelet küldünk, s ha még erre sem reagál, a következőkben már szakemberünk látogatja meg, aki ki tudja zárni az adóst a fogyasztásból. Meg kell említenem, hogy a falun élők lényegesen „jobb fizetők”, mint a városiak. A lakossági kinnlevőség (csakúgy, mint a közületi) az elmúlt két-három év viszonylatában közel a háromszorosára nőtt területünkön. Az addig 10 milliót kitevő tartozás napjainkban 26 millióra ugrott, amelyből mintegy 19 millió a megyeszékhely lakosságát érinti. Ez a hatalmas adósságállomány és annak tendenciája szociális helyzetünk alakulását is tükrözi, egyben annak is mérője. Vannak természetesen notórius nem fizetők és visszatérő jogtalan áramhasználók! Kiszűrésükre a magyar áram- szolgáltatók a Nyugaton már használatos és bevált, ún.„előre fizető árammérő” bevezetését tervezi. —Sokan rendelkeznek víkendtelekkel. Az ö esetükben milyen lehetőség van a leolvasásra, hiszen ősztől magára marad a kert? — Célszerűnek tartanám, ha a tulajdonosok negyedéves gyakorisággal leolvasnák a mérőóra állását, s azt számlázás végett kirendeltségeinkhez eljuttatnák. Ezt telefonon is megtehetik a név, vagy a mérőóra utolsó három számának bediktálásával. E kirendeltségeink pedig: a nagykállói, tiszalöki, ibrányi és külön ennek rakamazi kihelyezett körzetszere- lőségén, a baktalórántházi valamint a nyíregyházi kirendeltségünkön is, természetesen. Általában ezek zártkertek. Díjbeszedőink tavasszal és ősszel felkeresik e mérőhelyeket, hogy elvégezhessék a leolvasást. Ez néha nehézségbe ütközik, de többnyire helyileg kialakult módja van már a leolvasásnak. A lakossági fogyasztás egésze kapcsán megemlíthetem, hogy a mintegy 145 ezer fogyasztóból mindössze kb. 12 ezerre tehető a lakossági folyószámlával rendelkezők, illetve ily módon folyósítók száma. Természetesen mi ennek a többszörösét szeretnénk, amely mindkettőnk érdekét szolgálná. (lefler) Nem tudom mikor készítek remekművet i Huszár István „hetvenkedik" A festőművész úr műhelyében (itt dolgozik az emlékezetes tűzeset óta) átesve az általa „komoly” figyelmeztető felirattal is nyomatékosított, majd szóban is megerősített kötelező tegeződésen, beszélgetni kezdtünk. Azt, hogy Huszár István nem a gyengébb nemhez tartozik, nemcsak energikussága és szakálla bizonyítja, hanem az is, hogy míg a hölgyek az életkorukból egy-két évet „elspórolnak”, addig ő inkább megtoldja. Miután kiszámítjuk, hogy „még nem, de már”, derűsen megállapítja. — Szóval hetvenkedem! Október 1 fián születtem Diósgyőrött. Iskoláimat sokfelé végeztem. A gimnáziumot Miskolcon kezdtem, majd Szombathely és Kőszeg következett. Kőszegen az Isten Ige Társaság szerzetesrend növendéke voltam, ahonnan megszöktem. Bár itt egy életre szólóan megtanultam a nehézségek elviselését, az önfegyelmet. Magamból ehhez adni tudtam még az önmegvalósításhoz szükséges energiát, s a kitűzött célhoz a motivációt. — Ez a cél a festészet volt? — Igen! Ám előbb itt, Nyíregyházán a Tanítóképzőt végeztem el, majd az akkor indult szabadiskola, lényegében népfőiskola egyik alapítójaként Óz Dénes tanítványaként tevékenykedtem. Mivel ez megszűnt, s engem nem vettek fel (szüleim származása és foglalkozása miatt) a Képzőművészeti Főiskolára, elfogadtam az akkor felajánlott „vándortanítói” állást. — Vándordiákról már hallottam... — Ez pedig ilyen állás volt. Tímár-Va- dasszállás és Vencsellő-Rózsásra nevezlek ki tanítónak. Délelőtt az egyik helyen. délután a másik helyen tanítottam napi 12 kilométert megtéve esőben, sárban, fagyban. Persze nemcsak tanító voltam. írtam kérvényeket, hamisítottam marhaleveleket, s vasárnaponként felolvastam a Bibliából. — S a célkitűzés? — Megszereztem a főiskola tankönyveit, jegyzeteit, s önképzéssel igyekeztem elsajátítani az erre a pályára szükséges ismereteket. Persze, akadt probléma is. Elsősorban a világítás. Vettem 11 darab(?) 11-es petróleumlámpát, s így dolgoztam esténként. A fény hiánya miatt csak grafikával, s ezért is volt az első kiállításom grafikai kiállítás. — Meddig maradtál „tanyasi” tanító? — 1949-ben Rakamazon kaptam állást, ahol rajzot, majd az ipari iskolában szakrajzot tanítottam. 1948 óta minden évben volt valahol kiállításom. Érdekes módon Borsodban hamarabb ismertek, hívtak, mint Szabolcsba. így az első kiállításaimat is Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen rendezték meg. 1963-ban tagja lettem a Képzőművészeti Alapnak. Erre az időszakra esik, hogy 1967-ben abbahagytam a tanítást, s azóta „szabadúszók”. Sok templom freskóját, oltáreképeit festettem meg, de készítettem szobrokat is. így Rakamazon, Kunhalason, de Szo- csiban is. Ez egy érdekes megoldású körtemplom, körben az én figurális ábrázolással készített munkáimmal. — Nyíregyházára mikor kerültél? — 1967-ben. Műtermet kaptam a Posta fölött, azóta itt élek Nyíregyházán. — Nem kívántál elmenni? — Nem! Azért nem, mert ez a megye adott nekem először állást. — A célkitűzés, a festészet? — Háromszor álltam talpra, vagyis indultam újra szinte a nulláról. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetét mondjak mindazoknak, akik segítettek: gondolattal, szóval és cselekedettel. Hiszen harmadszor most kellett újra kezdenem mindent a május 15-én történt tűzeset után. — Úgy látod, hogy sikerült? — Igen, több mint ötven új képet festettem, s ezekből lesz kiállításom Vásáros- naményban, a művelődési házban október 24-én. S úgy néz ki, hogy a jövő héten beköltözhetek a felújított műterembe is. —Összegzésként mit mondasz az életedről, munkásságodról? — Festő szerettem volna lenni, — megértem, — bár nekem igazán folyamatosan dolgoznom kell, mert nem tudom, hogy mikor készítem el a remekművet... — Születésnapod alkalmából szeretettel köszöntünk az Új Kelet munkatársai és olvasói nevében, s kívánunk a leendő alkotások elkészítéséhez hosszú életet, boldogságot, hogy elkészüljön az a bizonyos remekmű! Budaházi István