Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-03 / 164. szám
1994.október 3., hétfő UJ KELET A kár zavaró is lehet, ha az ember egy szűk folyosón végignyomakodva ezt kell mormolja lépten-nyomon: Pardon, képviselő úr... Elnézést, miniszter úr... Bocsánat, püspök úr... Csak egy pillanat, művész úr... Mert hogy valami ilyesféle élményben lehetett része annak, aki részt vett a Médiahajó rendezvényein a múlt héten. Együtt volt az ország közéleti színe-java - no, meg a sajtó krémje. Zavarónak pedig egyáltalán nem volt nevezhető a helyzet, hiszen éppen azért hívtak meg több mint ezer embert a Dunára, hogy igazán „testközelben” legyenek a köz munkásai és a külön hatalmi ágnak is titulált sajtó munkatársai. Nos, ez sikerült. Nem volt protokoll, nem voltak formaságok. Nem kísérték markos testőrök a rangos vendégeket (persze figyelő szemek azért akadtak...), nem keltett feltűnést, ha a hatalmas visegrádi sátorból kijövet a honvédelmi miniszter lábát lépted át, mert éppen egy lócán üldögélt, ha gulyáslevesért álltái sorba, s mögötted tartotta a tálcáját a volt pénzügyminiszter, ha a sátorrudat támasztó szálas kulturális minisztert kellett megkerülnöd, hogy le ne öntsd a kezedben egynsúlyozott kávéval. S amerre néztél, békésen (Békesin?) csevegő politikai ellenfeleket, pezsgőt kortyoló püspököt, loboncos hajú zenészt, farmeros színésznőt, neves tévést, hírlapírót, üzletembert, pártvezért láthattál nevetősen, nyugisán. Bár úszott a Dunán a Médiahajó, mégis sziget volt. Egy napra a békesség szigete. Aztán másnap minden folytatódott ott, ahol abbamaradt. Erre mondják amúgy póriasán: rohadt dolog ez a politika... Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter jól érzi magát. — Ez nekem élmény — mondja —, s igazából ebből építkezem. Javaslatokat is kapok, amit figyelembe lehet venni. Érdekes, hogy a Balaton ügye mennyire érdekli az embereket. A tó ügyében sokkal több kérdést kaptam az ittlevőktől, mint Bős-Nagymarossal kapcsolatban. Tetszik a hajó gondolata, mert egy közös ügyet képvisel, összehozza az értelmiséget és a nagyvállalkozók körét is. Itt lehetőség nyílik arra, hogy a szempontokat a megszokottól eltérő módon egyeztessük. Sokan biztosan azt mondják majd, hogy sznobizmusból voltak itt sokan. Én ezt inkább praktikumnak nevezném. Szóval, a mi választási eredményünk az egy vicc volt. Orbán Viktor és Deutsch Tamás — Kérlek alássan, Pőrftoft — mondja Benkő László zeneszerző' — Alázatos tiszteletem a hangjegyeknek — válaszol Gát György producer Kép és szöveg: Tarnavölgvi György és Varga attila A biztonságról Tüskehaj, rezzenéstelen arc és fürkésző tekintet. A széles vállakon s a dagadó muszklikon fekete zakó, alatta pedig szintén fekete színű ing feszül. Biztonsági ember. A Médiahajó '94 résztvevőit fokozott védelem illette meg. Bár tudtuk, hogy sokat nem mondhat, mégis erről faggattukEnyedi Nagy Mihályt, a Médiahajó '94 főszervezőjét. — A biztonsági előkészületek lényege, hogy mindent megtesznek azért, hogy megelőzzék a bajt, de nem tesznek meg semmit sem azért, hogy kiderüljön, ezt hogy tették. Azt, amit a résztvevők láttak, csak töredéke volt a biztonságnak, sőt. azt is csak azért láttuk, mert az a lélektani biztosítás volt. Egy ilyen rendezvény vendégseregének a biztonságára ügyelni bonyolult dolog, mivel egy rakparttól induló, a hajókon mozgó, hidak alatt áthaladó célpontról van szó, amely ki is köt, és az utasát is partra teszi. Vízen, szárazföldön, hidakon az ország legjobb erői vettek részt a biztosításban. A kormány védett személyei nyilván további védelemben is részesültek. Engem fényképezel? Várj, mosolygok egy kicsit, csak úgy „bródysan”... Figyelni humor Nagy Bandó András „kihegyezett” füllel jár-kel az emberek között. Ki tudja, hogyan lehet hasznosítani egy-két aranyköpést vagy egy érdekes történetet. Aztán a visegrádi ebéd pulykacombra váró sorában kellett is, hogy lelket öntsön belénk, mert a kiszolgálás lassan haladt. A közös kanalazgatás egy jóízű beszélgetéshez nyújtott lehetőséget. — Való igaz, hogy sokszor egy észrevétel vagy egy elejtett szó hozza ki belőlem a poént. Volt most egy beszélgetés a hajón az oktatással kapcsolatban, ahol Honti Mária államtitkár azt mondta, hogy ő a diákoktól is tanult. Hát persze, hogy nem bírtam ki és rögtön beszóltam, hogy: — Mennyiben elite a Médiahajó '94 vendégserege? — kérdeztem meg Körtvélyes Évától, az ELITE Magazin igazgató főszerkesztőjétől, aki éppen a taton ülve napfürdőzött. — Úgy látom, hogy itt van a politikai élet és a sajtószakma krémje is, s természetesen — most Gálvölgyire néztem —, nem utolsósorban, a művészeti élet több jeles képviselője is. A pénzügyi szféra legfelső vonalából csak egy csipetnyi rész van itt, amely főleg a szponzorcégek vezetőiből tevődik össsze. Nagyon nagy szükség van az ilyen rendezvényekre, mert ha az itt jelenlévő emberek által képviselt szférák összefognak, akkor lehet, hogy előbbre tudunk jutni. „— És ezért még fizettek is!” Jó derültség volt, de ezek apró dolgok. Én azt hiszem, az van inkább, hogy a mostani, sok emberrel való kommunikálásom után, egy idő elteltével leülepedik bennem a tartalom, és holnapra, holnaputánra még az is lehet, hogy kikerekedik belőle valami, ami hasznosítható. Nem biztos, hogy humorban, de egy tárca erejéig valószínű, amit majd megírok valamelyik lapba. — A hajón sok prominens személy is megjelent. Gyászvicc, de ha elsüllyedtünk volna, akkor ez a nap valószínű, hogy — na nem miattunk—nemzeti gyásznap lett volna. — Nézd, a következő a helyzet! A Rá- kosi-rendszemek Volt egy jó vicce. Egy úr mindig elolvassa a frissen érkezett újság címlapját, majd összehajtja és eldobja. Ez így megy harmadnap és negyednap is, mire az egyik barátja megkérdezi: — Miért csak a címlapot olvasod el, mielőtt . eldobod az újságot? A válasz így hangzik: — Én csak a halálhírekre vagyok kíváncsi. — De hát azok nem a címlapon vannak! — csodálkozik el a kérdező. — Ez így van —hangzik a felelet —, de akit én várok, az a címlapon lesz!... Ilyen dolog ez a mai témánk is. Itt annyi nagykutya van, hogy akkora szalagcímet nem tudnának írni, amekkora a tragédia lenne. Nincs olyan lap, amelyik ezt kibírná, s még nem beszélve arról, hogy az összes, aki megírhatná, az is itt van. J, Lengyel László politologizál
