Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-03 / 164. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. október 3.,hétfő 5 A Beregi Múzeum kincsei Vásárosnaményba nem lenne szabad úgy ellátogatni, átutazni, hogy meg ne tekintsük a tájegység népművészetét őrző Beregi Múzeumot, amelyet Csiszár Árpád lelkiismeretes gyűjtőmunkával alapított. A Magyar Néprajzi Társaság küldöttsége éppen a közelmúltban helyezte el az alapító sírján a megemlékezés koszorúját. A múzeumban több állandó kiállítás látható. Ezek közül a Bereg őskorát bemutató azzal lepi meg a látogatót, hogy igen széles skálán láttatja a tájegység múltját, az előkerült régiségeket. így a rézkor, a bronzkor, majd a népvándorlás korának leleteit. A honfoglalás kortól egészen a középkort is átfogja a bemutató, láthatjuk a régmúlt idők tárgyi emlékeit. A következő állandó kiállítás, a több mint háromezer darabból válogatott gyűjtemény, a XVIII. századdal kezdődően mutatja be a beregi Tiszahát népművészetét. Külön a férfiakét, akik leginkább az állattartás eszközeit készítették, de a konyhára is „besegítettek” faragott eszközökkel: fakanállal, szűrővel, faedényekkel és más használati tárgyakkal. Ők maguk faragott jármot, lószerszámot, pásztorbotot, ostort készítettek. A nők művészetében a beregi kézimunka nagyon híres. A vászon alapanyagú szedett mintás, a szálszámolá- sos hímzések s az egyszerű keresztölté- ses díszítések is láthatók— funkciójuk szerint csoportosítva. Hiszen e textíliák a bölcsőtől a koporsóig kísérték el az elmúlt századok embereit. A születéskor vitt ételt „komakendőbe” kötötték, s az ünnepeken hímzett abrosszal terítették le az asztalt. A falak mellett is színes kendők díszítették a lakást, a kredencet pedig hímzett vászoncsíkokkal díszítették. Külön kendőket használtak a tisztálkodáshoz, külön a kenyérsütéshez és szállításához. Szintén egyedi funkciói voltak a gyászkendőknek, azaz tükörkendőknek. Ugyancsak a múzeum anyagát képezi, s az Eötvös-kúriában látható az Iskolatörténeti kiállítás. Ez a régi beregi elemi népiskolai oktatás történetét mutatja be. Szinte párját ritkítja a raktárbemutatóként megtekinthető öntöttvasgyűjtemény, amelyek leginkább különböző típusú kályhák nagyon szép díszítéssel, de megtalálhatóak itt még más eszközök is, így a bogrács, a vasaló stb. Az időszaki kiállítóteremben egy új kiállítássorozatot indítottak el. A határon túli magyarság népművészetével ismerkedhetnek meg folyamatosan az idelátogatók. Jelenleg Rojtkötések címmel tematikus anyagot állítottak ki, s tekinthető meg. A múzeum mindenképpen készül valószínűleg már csak a millecentenári- umra. A hagyományok tovább élésének lehetőségeit kívánják —a beregi falvak bevonásával - bemutatni egy nagyszabású kiállítással és rendezvénysorozattal. Ami a múzeum látogatottságát illeti, Felhősné Csiszár Saroltától megtudtuk, hogy bár a közelmúltban áremelést voltak kénytelenek végrehajtani, a növekvő infláció miatt maguk is emelték a belépőjegyek árát, a látogatók száma nem, vagy csak alig csökkent. Ezért is kellett a múzeum nyitva tartását úgy kialakítani, hogy nem tartanak szabadnapot. Vásárosnaményban a Beregi Múzeum mindennap nyitva tart, megtekinthető. Budaházi István Gál Ludmilla Ének című gobelinképét pénteken adták át a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola könyvtárának. Köszöntőt mondott Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy. Az ünnepélyes átadásnál közreműködött az intézmény zenei tagozatának rézfúvós kvintettje régi ár új ár Orsi sólet, libahússal 420 gr ........................ 230.- 177Ors i baromfilunch 400 gr............................. 135.- 96RA UCH gyümölcslevek 1/1 ........................ 79.- 54.RA UCH 100%-os narancslé 1/1 ................ 135.- 100.DI VIUS mandarin-és narancsital 1,5 1....... 105- 82Ne gró cukorkák 200 gr................................. 69.- 55.PI CK-WICK gyümölcsteák.......................... 131.- 108.TO MI Sztár 3,6 kg. Clip............................... 605 - 549.új Pril mosogató............................................ 141- 119.Clin ablaktisztító............................................ 131- 104.Clorox hypo....................................... 89Persil mosóporok 100 Ft engedménnyel Ünnepeljen velünk! Várjuk Kedves Intézményesül a Vöröskereszt Gazdaggá kell válnunk! Kétnapos programon vett részt Nyíregyházán csütörtökön és pénteken dr. Szilárd István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, melynek keretében többek között felavatta a Vöröskereszt megyei szervezetének új székházát. — Ön, a Magyar Vöröskereszt—a legutóbbi kongresszuson elfogadott új alapszabály szerint — első kinevezett (és nem választott) főtitkára. Ez belső szervezeti átalakulást is sejtet. — Az elmúlt évtizedekben a Vörös- kereszt kihívásokra akciókkal felelő mozgalmi tevékenységet folytatott. A társadalmi változások elengedhetetlenül szükségessé teszik, hogy egy tervezhető, kiszámítható intézményes rendszert építsünk ki. Valamikor a Vöröskereszt komoly intézménybázissal rendelkezett, például Budapesten a legnagyobb, jelenleg működő kórház a mi tulajdonunk volt. Ha csak annyit tudunk elérni, hogy visz- szatérünk az ötven évvel ezelőtti tradíciókhoz, az már nagy előrelépés. Például a nővérképzés valamikor a vöröskereszt kezében volt. Ennek alapjait leraktuk. Házigondozó-betegápoló tanfolyamainkon végzettek már dolgoznak segítőházakban és a szociálisgondozó-hálózatban. Szeretnénk egy olyan intézményrendszert kialakítani, amely a szociális otthonhoz hasonló lenne, de mégsem a rászorult végállomását jelentené. Amennyiben a gondozott anyagi, családi és egészégi állapota idokolttá teszi, tovább léphetne vagy a hozzátartozóihoz, vagy új környezetbe. — Bekapcsolódik-e a Vöröskereszt az állami feladatokba? — Egyik legfőbb feladatunk a véradó- donor-szervezés, a szociális feladatok egy részének elvégzése, az egészségvédelem, életvédelem, a menekültellátás és a jogosítványt szerzők elsősegélynyújtó vizsgáztatása. A fentiek alapján látható, hogy a költségvetési finanszírozásról át kell térni az önfenntartó finanszírozásra. Eves szinten a kiadásainknak csak a negyedrészét fedezi az állami támogatás, a többit, mintegy 800 millió forintot, nekünk kell előteremteni. Mivel egy elszegényedett segélyszervezet nem tud adni a rászorulóknak, gazdaggá kell tenni szervezetünket, meg kell erősödnünk. A Vöröskeresztnek a szociális ellátás és az egészségügy között tátongó űrt kell betölteni. Egyéb feladatainkkal is jelentős terhet veszünk le az állam válláról, ezért több támogatásra van szükségünk. Nagyon kemény tárgyalásaink vannak a minisztériummal és az egészségbiztosítási pénztárral. A Vöröskeresztről szóló törvény értelmében adó-, illeték- és vámmentesség illet meg bennünket. Ez is pénzre váltható támogatás. — A feladatok közül emeljünk ki egyet, a véradómozgalmat. Ón egy írásában kifejtette, hogy ,,a kenyérgondok elterelik az emberek figyelmét a véradás humanitárius, közösségformáló eszméjéről, s az adakozás öröméről." Hogyan lehet — az önkéntesség, névtelenség és ingyenesség megtartásával — a véradómozgalmat átlendíteni a holtponton? — Három dologra feltétlenül szükség van. Biztonságos anyagi fedezet megteremtésére, a szervezeti oldal átszervezésére és a társadalmi elismerésre. Ha értékeljük a jelenlegi helyzetet, máris kínálkozik a megoldás. Szervezőmunkánk eredményeként ellátjuk az egészségügyet vérrel. Ezzel sok-sok beteg embertársunknak a gyógyulás — sokszor az élet lehetőségét nyújtjuk. Kimondani is rossz, de növeljük a gyógyszergyárak profitját is. Mit kapunk cserébe? Évi hárommillió forintot (!), amely csak töredéke annak a 70-80 millió forintnak, amelyből évente a nem túl magas szervezési szintet biztosítani tudjuk. Egy európai normákhoz igazodó szinthez évi 300 millió forint kellene. Ez több, mint az évi összes állami támogatásunk. Mindenképpen el kell érni, hogy a véradók érdekképviseleti szerve lehessünk. A szervezést mi végezzük, ezért felelősséget kell, hogy érezzünk irántuk. Amíg ennek nincs törvényi kerete, minden jogalap nélkül védjük érdekeiket. Az már szinte sértés, ahogyan a véradók megbecsülését hanyagoljuk. Önként, kizárólag emberi indíttatástól vezérelve alávetik magukat egy egészségügyi beavatkozásnak (amelynek természetesen rizikói vannak), és vállalják azt is, hogy nem kapnak érte semmit. Pedig ők is lehetnek betegek. A többszörös véradóknak ingyen kellene adni a gyógyszert, hiszen a vér gyógyszeralapanyag is, és'bizonyos üzleti körök ezt pénzre váltják. Meg lehetne rövidíteni számukra a műtétre való várakozást, a rendelőkben a véradóigazolvány felmutatásával soronkívüliséget élvezhetnének stb. A fentiek érdekében folyamatosan kilincselünk az illetékes főhatóságoknál. Végezetül, ami csak rajtunk múlik: megkeressük rejtett tartalékainkat, erősítjük a lakótelepi, közösségi, községi szervezést. Önkénteseinket még nagyobb áldozatvállalásra sarkalljuk. Kiváló lakossági kapcsolatainkra építhetünk: statisztikánk szerint évente minden ötötdik állampolgár találkozik valamilyen formában a Vöröskereszttel. F. Sípos József NÓTÁJÁT MÁR ELDALOLTA A VÉN CIGÁNY Kevés ember nem ismeri Murzsa Bertalant Vásárosnaményban. Nemcsak azért, mert életének hatvanhat évéből kétharmad részt ezen a településen élt, hanem azért is, mert egykor volt zenekarával estéről estére nótázgatott a város vendéglőiben. — Még nem beszélhetünk erről múlt időben, mert igaz, hogy egyedül, de most is megkönnyeztetem a húrokat, ha valamilyen rendezvényre hívnak. Hatvanhat éves vagyok, de igazán akkor volt nagy öröm számomra a játék, amikor együtt játszottam nagyapámmal és apámmal egy zenekarban. — Ez mikor volt? — Iskolás koromban, egy nyári szünetben apám felvitt Debrecenbe. A „Fehér Galamb” nevű étteremben játszott ő a Nagytemplomtól vagy kétszáz méterre. Nagyapám volt a prímás, apám a brácsás, én meg tízévesen másodhegedűs. Két évig voltunk ott, amikor a háború miatt hazamentünk Nyírmadára, ahol laktunk. — Gondolom, itt sem tette le a vonót. — Pár évig még ezután sem volt baj. Volt Madán egy sportklub kaszinóval, ahol ingyen játszottunk, de mindig került annyi pénz a vonóba, hogy megéltünk belőle. Volt egy zsidó vállalkozó, Fried Béni, akinek a két fia igen mulatós volt, és szerette a magyar nótákat. Tellett is nekik kártyára meg biliárdra, mert az apjuknak szeszgyára, malma volt a Fényestanyán. Negyvenötben aztán a front elől menekülve Budapestre kerültem. Pár hónapig segédmunkásként dolgoztam Csepelen, majd ezt követően alkalmi zenélésekből éltem. — Mintha erre nem szívesen emlékezne... — Azokra az évekre senki sem emlékezik szívesen, ezért hagyjuk is, mert ezután kezdődött az én igazi életem. A Vá- sárosnaményi AFESZ-hoz kerültem 1950- ben prímásnak. Először a vasúti vendéglőben, majd a híres Csipke étteremben, végül öt évvel ezelőtti nyugdíjazásomig a Bereg Hotelban zenéltem. Nyugodtan mondhatom, hogy tizennyolc éves kortól nyolcvan évig mindenki szereti ezt a vén cigányt a városban, de még a környéken is. — Akkor ön elégedett ember. — Egyre kevesebb férfi éli meg a hatvanhat évet, én is átestem egy súlyos műtéten, de mindig azt csinálhattam, amit szeretek, tehát boldog vagyok. Néha azonban elszomorít, hogy a modern világ lassan megöli a cigányzenét. Amikor hallom, hogy oroszból jött zenészek szintetizátorral, szaxofonnal, gitárral zenélnek a lakodalmakon úgy-ahogy, szeretném elhajítani a vonómat. Aradi Balogh Attila
