Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-03 / 164. szám

UJ KELET

______1994. október 3., hétfő

3

FÖ

LDINDULÁS TISZAMOGYORÖSON

(Folytatás az 1. oldalról)

— Még nincs földem a nyolc hold földemből. Nagy dolog ez — rázta szomorúan a fejét Esik Kálmánné. — Lassan olyan lesz ez a falu, hogy három család sem köszön már egymásnak, mert az utcán is a föld miatt veszekszenek. Éjszakánként egyre csak sírok, mert a földet, amit harminc évig használtunk és kitrágyáztunk, most el akarják venni. Tudja, az a baj, hogy ezek az elvtársakból lett urak azon settenkednek, hogy nekik több földjük legyen, akitől meg elvették annak idején, az menjen koldusbotra.

— Amikor kezdték agitálni a téeszt, apám azt mondta, fiam, mi legyen, mert most már te leszel itt a gazda — fűzte tovább a gondolatot a férj, Esik Kálmán. Nem sok időnk volt gondolkozni, mert Rozgonyi a pártbizottságról, meg a későbbi pátrohai téeszelnök, Czine, behívatták a parasztokat az akkori kultúrházba, bezáratták az ajtót, elénk nyomták a belépési nyilatkozatot, azt mondták, na emberek, addig innen nem mennek haza, amíg alá nem írták. Hideg januári tél volt azon a napon, az asszonyok éjfél körül jöttek, és az ablakon keresztül kutakodtak, mikor mennek már a férfiak haza. Az a két ember, meg a segítői egyre csak azt hajtogatták, elvtársak, ha nem írják alá, jön a „meseautó”, és egyhamar nem látják a családot. Majdnem mindenki beadta itt a derekát félelmében, aki meg nem, mint Esik Bálint meg Esik Mihályné, azt elvitték. Csak azt nem értem, ahogy annak idején elvették, miért nem tudják olyan könnyen visszaadni?

— Kétszáz részarány-tulajdonost érint a földkiadás, de nem tudni, hogy mikor történik ez meg, és mi lesz a vége — legyintett László Zoltán. — Nem a részaránytulajdonosok, hanem saját érdekeiket képviselik a falu egyes vezetői. Olyan cirkusz a föld körül, mint itt van, talán az országban sincsen. A téeszelnök polgármester a földrendező bizottság minden határozatát megfellebbezte, aztán addig húzódott az ügy, hogy még egy éve sincs, hogy elfogadott földalapunk van. Ráadásul, akik a téeszben akarnak maradni, azok is kikérték a földjüket, hogy még nagyobb legyen a káosz. A földkiadó bizottság meg nem a nép érdekét képviselte, ezért gyűlést hívtak össze, és leváltották őket, majd választottak egy másik földkiadó bizottságot. Utólag kiderült, hogy a szavaz- tatás törvénytelen volt, és visszaállt a régi bizottság, az újból hozzájuk tett két taggal. A jegyzőnő meg a polgármester téeszelnök a hibás elsősorban a kialakult helyzetért, mert vagy semmibe veszik a jogszabályokat, vagy egyáltalán nem is törődnek vele.

— Én semmiről nem tehetek! — tiltakozott a panaszok ellen Esik Árpád, a földkiadó bizottság elnöke. — A földkiadásnak sorrendje van, arra fel kell jönni, a bizottság lepapírozza, aztán jöhet a kimérés. Tudnia kell, hogy ebben a faluban kevés volt a föld, és akinek eredetileg nem volt, alig egy hektárnyi juthat csak. Itt van az elnök is, de mondd meg, elnök, ha nem igaz, engem is feljelentettél jogtalan földfoglalásért, mert a sajátomat akartam. Baráti viszonyban vagyunk az elnökkel, de ami igaz, az igaz: a téesz a képzett földalapra, tehát azok részére, akiknek nem vették el a földjét, jelölte a jobb minőségű földeket, ez ellen viszont háborognak azok, akik sajátjukat szeretnék visszakapni. Addig fellebbezett a téesz, míg a földhivatalnak kényszer-földkijelölést kellett csinálni. Ezzel is csak ‘93 decemberében lett földalap. Kilencvennégyben már februárban megkezdtük a földosztást, de a téesz nem engedte, hogy a részaránytulajdonosok birtokba vegyék. Az is probléma, hogy a szövetkezeti

tagoknak évek óta egy helyen van a háztájijuk, és van olyan, akinek nincs annyi jogosultsága földre, mint amit most használ, de ezt sem akarják megérteni az emberek. Ezekből aztán olyan kiabálások, fenyegetések vannak, hogy egész tavasszal a rendőrség őrzött, mégis nehezen megy a földkiadás.

— Mindenért a polgármestert teszik felelőssé — vette tudomásul a lakosság panaszát Esik Bálint polgármester és egyben téeszelnök. Én mindig az egyezségre törekedtem, ezért is dolgoztam ki négy variációt a földkiadásra, de egyiket sem fogadták el. Azért javasoltam, hogy aki a téeszben marad, az is kérje ki a földet, mert akkor a kimérési díj felét visszakapja.

— A Don-kanyarnál lefagyott a lábfejem, megsebesültem, nyomorék vagyok, és lehet, hogy halálomig sem kapom visz- sza a szüleimtől örökölt hetvennégy aranykorona földet, hogy a gyerekeim műveljék. Ez az ember, aki párttitkár is,

téeszelnök is, polgármester is, ez követte el a hibákat, meg a földkiadó bizottság elnöke, hogy a legjobb földeket kiadták maguknak — dühöngött Fodor András.

— Még egy négyzetmétert sem kaptam vissza a tizennyolc hold földemből — mondta remegő hangon a nyolcvankét éves Esik Géza. — Szégyen az, ami ebben a faluban történik. Az emberek már any- nyira nem tudják, hogy mit csináljanak, ha egy tábla földet osztanak, azok is feljönnek, akik nem ott kérték a földet. Látta, hogy hadonásztak a polgármester, meg a földkiadó bizottság orra előtt, öklüket rázva az emberek. A megalakulástól a hetvenes árvízig én voltam ebben a szövetkezetben az elnökhelyettes. Igaz, elnöknek választott a nép, de nem lehettem az, mert nem voltam párttag, de nem csináltak ilyen cirkuszt a paraszttal. Három éve vi- tatkoztatják a népet egymással, közben a vezetők a határ legjavát kiosztották

maguknak. Aradi Balogh Attila

Fogadóóra a városházán

Kibúvó nincs!

A polgármester — és két helyettesének — fogadóórájára rajtunk keresztül visz az út — mondja Papp Lászlóné, a nyíregyházi polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati irodájának vezetője. — Ha valaki közvetlenül a polgármester titkárságán jelentkezik, onnan is hozzánk küldik. Mi megpróbáljuk a hivatal megfelelő irodáján gondjait, problémáit megoldani —jórészt sikerrel —, ennek ellenére sokan csak a polgármesternek hajlandók nehézségüket elmondani.

— Hogyan juthatunk he a polgármesteri fogadóórára?

— Nyilvántartásba vesszük az ügyfelet, és adunk egy értesítőt, hogy melyik nap hány órára jelenjen meg a polgármesternél. Egy-egy fogadóórán öt-hat ügyféllel lehetne optimálisan foglalkozni, de szinte mindig többen jönnek. Én ezekre az alkalmakra előkészítem és elviszem az ügyfél panaszával, megoldásra váró gondjával kapcsolatos iratokat.

— Milyen ügyekkel foglalkoznak leggyakrabban?

— Tulajdonképpen a hivatal minden ellátandó feladatával kapcsolatban megkeresik a polgármestert. Legtöbben az önkormányzat által kiutalt lakásokhoz szeretnének hamarabb hozzájutni, mivel már régen várnak arra. Sokan fordulnak hozzá átmeneti szociális segély és lakásfenntartási támogatás miatt is.

— De ez a polgármesteri hivatal irodájának a dolga...

— Nem mindenki fogadja el az irodák jogszerű határozatait. A polgármestertől várnak segítséget, megoldást, az ő szavát, véleményét talán jobban elfogadják. A város első embere türelmesen, megértőén hallgatja meg az ügyfeleket, és igyekszik a jogi szabályoknak megfelelően minden lehetséges megoldást áttekinteni. Kibúvót azonban ő sem tud, és nem is akar találni.

KvZ

Új síHieoter a TIT-nél

Megkezdődött a tanév a nyíregyházi TIT Nyelviskolában is. Folyamatosan indítanak angol, német és olasz nyelvű tanfolyamokat. Egyre nagyobb az érdeklődés a speciális nyelvi kurzusok iránt, amelyeken az idegen nyelv tanulása mellett a tanítási módszerekkel is megismerkedhetnek a résztvevők. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem idegen nyelvi lektorátusával együttműködve felvételi előkészítőt is szerveznek angol és német nyelvből az egyetemi, főiskolai nyelvszakokra, közgazdasági egyetemekre, valamint a külkereskedelmi főiskolára jelentkezők részére. Évente két alkalommal szerveznek alap- és középfokú állami nyevvizsgákat, az őszi vizsga- időszak november első felében lesz.

Útlezárás és forgalomkorlátozás a 41-esen. Buszmegállóöböl kialakítása miatt kivágják a fákat. Nem árt óvatosan vezetni!

Paprikás hangulat Pátrohán

(Folytatás az I. oldalról)

— Pestről, a nagybani piacról vitték el a férjemet, még most sem tudom, hogy hol van — tördelte kezétH. L.-né. — Egyszer küldött egy levelet Kecskemétről, egyszer Kiskunhalasról, de azóta nyoma veszett. Küldtem neki háromezer forintot, mert a fél lábát már régen leamputálták, gondoltam, kell neki egy kis segítség. Majdnem csak a mi családunk van letartóztatva, pedig sokan csinálták ezt az üzletet, de H. A..H. S„ T. A., B. L„ P. L.-né, G. Z„ G. E„ hogy csak a nagyobbakat mondjam, még most is szabadlábon van. De nem mondok én semmit, mert egyedül vagyok itthon, aztán vagy ezek a cigányok, vagy az ukránok rám jönnek éjjel, mert már volt olyan is, akit megfenyegettek.

— Egy szál blúzban meg szoknyában vitték el anyut tíz-húsz kiló miatt, és most itt vagyok a testvéreimmel egyedül — pisszegett a fiatalkorú H. B.

— Olyan nagy bűnt nem csináltak, az én gyerekeim mégis odaszenvednek — méltatlankodott Horváth Ernő nyugdíjas. — Olyan nagy baj az, hogy nyertek egy mázsa paprikán száz-kétszáz forintot? Én is felvittem a krumplit Pestre, amit termeltem, mégsem lett belőle semmi bajom. Azt mondják, hogy itt keverték a festéket meg az ólmot a paprikába, Pátrohán. Én megmondom magának, ezek a cigány emberek hülyék itt ahhoz, hogy ilyet csináljanak, mert még nem is ismerik a festéket meg az ólmot, ezt úgy higgye el. Krumpliról meg almáról volt híres ez a falu, most meg itt van ez a meghurcoltatása. Árulnak itt cigitől a pálinkán át a szappanig mindent, amit az ukránok hoznak. Már hogyne vette volna meg a nép a paprikát, amikor jól járt vele, mert felébe került, mint a boltban, nyugati kocsival járnak ezek az ukránok, aztán sírnak, hogy otthon szegény pedagógusok, kell nekik egy kis jövedelempótlás. Kiadódhat ebből az egészből egy olyan dolog, hogy a cigányok között ellentét lesz a faluban, mert aki csinálta, az vállalja, de mindenki, ne csak az én három vejem meg a lányom, akiket máris letartóztattak.

— Éjjel három és fél órát tartott a házkutatás, amikor elvitték a vejemet — mondta riadt tekintettel Horváth Zoltánná. A lányomat a pesti nagybani piacról vitték el, pedig hathónapos terhes. A két unokám itthon van velünk, de nem tudom a lányunkat miért vitték el, amikor a vejem csinálta az egészet, ezt el kell ismerni.

— Nekem is rámszakadt három unoka

— közölte megtörtén Csikós Árpádné. A fiam Kecskeméten, a lányom Kalocsán van letartóztatásban. Pedig a háznál nem találtak paprikát, csak egy személyi igazolványt, amit a fiam talált, de már épp a postára akarta adni a tulajdonosának, csak letartóztatták a rendőrök. Ráadásul Attilám nem tudott elmenni a leszázalékolásra, mert börtönben volt, amikor a bizottság elé kellett volna mennie.

— A feleségemtől elvettek majdnem két mázsa paprikát a nagybani piacon, és hiába kérte vissza, nem kapta meg—közölte neheztelve Horváth Vilmos nyugdíjas.

— A fiamat és a menyemet letartóztatták, pedig az az öt mázsa paprika, amit nálunk találtak, nem is az övék, hanem az enyém volt. Ketten a feleségemmel húszezer forint nyugdíjunk van, gondoltuk, minden megtakarított pénzünket befektetjük az üzletbe, mert gondoltuk, lesz egy kicsi jövedelmünk télire. Éntőlem vitték el elsőnek a paprikát, de mire másokhoz mentek, már azok elrejtették, mert felfigyel arra a cigány ember, ha valaki előtt két rendőrautó ott áll. Azóta is hoztak az ukránok paprikát, de vasvillával zavartam el őket. Erre azt mondták, ne fenyegetőzzek, mert még a házamat is rám robbantják.

— Nem igaz, hogy a letartóztatottakon kívül más is árult paprikát — csodálkozott H. A.-né, amikor közöltem, hogy az egyik legnagyobb paprikásnak tartják őket. Mi nem csinálunk ilyet, mert háromszor műtötték a férjemet gerinccel. Tetszik tudni, jártunk mi a piacra ezt-azt árulni, de paprika nem volt közte. Hogy milyenek ezek a cigányok, na látja, amikor baja van, egyik a másikát beárulja.

Aradi Balogh Attila