Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-13 / 173. szám
4 1994. október 13., csütörtök UJ KELET VAROSRÓL VÁROSRA ÚJ KELET yyi MÁRIAPÓCSON Pápai áldással Máriapócs régi búcsújáró hely. A búcsúk rendezvényei természetesen összefüggnek a város életével, sőt ez meghatározója az egész település mindennapi tevékenységének is. Az országból és a határokon túlról is az idelátogató zarándokoknak és vendégeknek minőségileg is megfelelő szolgáltatást kell nyújtani. Hiszen egy kisebb búcsú alkalmával is 20-30 ezer ember, míg egy nevezetesebb eseményen 100 ezer ember is megfordul a kétezerkétszáz fős településen! Ebből adódóan több olyan sajátossággal is találkozni, ami más megyei városokra nem jellemző — mondjaPáfóczi Lajosné polgármesterasszony. — Megemlítene néhányat? — Például köztéri WC-k, szemétlerakó helyek nemigen vannak másfelé. Állandó orvosi és mentőügyeletünk van. Hatalmas parkolóhelyekkel rendelkezünk, háromezer gépkocsinak és kétszáz autóbusznak tudunk egyszerre zavartalan parkolási lehetőséget biztosítani. —Egy-egy búcsú alkalmával az idelátogatókat hogyan tudják zavartalanul ellátni? — A vendégek igényeit a búcsú vásár biztosítja nagyrészben. Ilyen alkalmakkor közel száz különféle árus is érkezik városunkba, és kínálja szolgáltatását, vagy az áruját, étel- és italféleségeket is. Ezenkívül kezd kialakulni egy vállalkozói réteg is, akik színvonalasabbá teszik a vendégvárást. Van már motel és szálloda is, de ettől több kellene, mivel volna rá igény. Terveink között szerepel egy szabadidőpark létrehozása. Ezen belül lenne kemping, halastó csónakázóval együtt, illetve egy melegvizes strand is megépülne. Erre itt a közelben van is egy alkalmas terület. Biztosan akad majd vállalkozó, aki motelt vagy éttermet építene. A tanulmányterv már elkészült, és a jövő évben szeretnénk megépíteni az egész komplexumot. A jobb ellátást szolgálja az is, hogy egy ABC-t is építünk saját beruházásból. —Kicsit előreszaladtunk, már a jövő dolgairól beszélünk. Tekintsünk vissza, az elmúlt négy év alatt milyen fejlesztéseket és beruházásokat valósítottak meg a városban? — Anégyévalati a település fejlődését két lényeges dolog határozta meg. Az egyik a '91-es pápa- látogatás volt, a másik pedig az, hogy a múlt évben városi rangot kaptunk. Ezek következményeként az útjaink szilárd burkolattal lettek ellátva. Teljes egészében kiépült a gázhálózat. Megoldódtak a telefongondok, így mi is közvetlen kapcsolatban vagyunk a világgal. Vannak még kielégítetlen igények, de két éven belül ez is megoldódik. Most van folyamatban a szennyvízhálózat kiépítése. Rendelkezünk egy hét kilométeres kábeltévé-hálózattal, ez az alapja annak, hogy rövidesen beinduljon a helyi stúdió. A műemléki környezet rendezését, a szoborpark további bővítését az idegenforgalmi alapból, pályázat útján nyert pénzből szeretnénk finanszírozni. — A várossá válás után mennyire szélesedett ki a település vonzáskörzete? — Mondhatnánk azt is, hogy Máriapócs egy regionális központ lett. A vonzáskörzetében öt település van, és több mint 12 ezer ember különféle problémáját igyekszik megoldani nap mint nap. A TIGÁZ körzetsze- relőséget nyitott, rendelkezünk egy egészségházzal. Megalakult a rendőrőrs, amire már nagyon nagy szükség volt, hiszen a búcsúk alkalmával száz rendőr is teljesít szolgálatot, és kell, hogy legyen egy saját helyük, ahol a munkájukat végzik. Az általános iskolánkban is több mint 300 gyerek tanul. — Hogyan tudták előteremteni ezekhez a költségekhez a pénzt? — Az eddigi fejlesztések és beruházások a 4 év alatt 180 millió forintba kerültek, és ennek több mint fele központi támogatás volt. — Egy ilyen városban, ahol ilyen nagy az idegenforgalom, milyen arányú a munka - nélküliség? —Közel 1100 fő aktív korú dolgozója van városunknak, ennek körülbelül 15 százaléka munkanélküli. Ennek oka főleg a megszűnt termelőszövetkezet. Volt egy ingázó réteg, ők is munkanélkül maradtak. Viszont ezek az arányok szépen csökkennek, mivel alakulgat egy magánvállalkozói réteg. Jelenleg 70 körül van a számuk, és a tevékenységük kapcsolódik a város zarándokhely jellegéhez. A városban egyébként a legtöbb embert - több mint 100 főt - a konzervüzem foglalkoztatja. A földet az emberek időben kivették és gazdálkodnak, főleg gabonaféléket, burgonyát és dohányt termesztenek. A polgárok igyekeznek valami hasznos tevékenységet folytatni, hogy boldoguljanak. Fullajtár András Páloc/.i Lajosne polgármesterass/.ony átveszi a város kulcsát Boross Pétertől Máriapócs a három évvel ezelőtti pápalátogatás után nemcsak Közép-Európában, hanem az egész keresztény világon ismertté vált, mint búcsújáró kegyhely. A megye déli részén lévő településen központi szerepe van az 1948-ban Bazilika Minor rangra emelt templomnak. A bazilikában lévő kegykép többszöri könnyezése tette híressé Mária- pócsot. A vallási ünnepek, búcsúk alkalmával az országból, de a határokon túlról is évente több mint félmillió ember is megfordul a városban. A város biztosítja a nyugalmat, a békét és helyet ad az elmélyült ájtatosságnak. A település 1280-ban tűnik fel először, a Gutkeled nemzetségé, később a Báthori-családé, majd az Ecsedi- uradalomhoz tartozik. 1749-ben telepedtek meg a bazilita szerzetesek és építették meg a rendházukat. Az ide zarándokolt hívek egyre nagyobb száma tette szükségessé, hogy a kis fatemplom helyén egy nagyobb templom épüljön. 1749-ben kezdődött az építkezés, melyet hét év múlva fejeztek be. Megjelenésében is csodálatos barokk stílusban épült meg a templom. A városban található még a Dudás püspök szülőházában kialakított egyházi múzeum, valamint a pápai emlékhely, ahol a Tokaji Középeurópai Művésztelepen elkészített egy-egy köztéri szobor kerül minden évben elhelyezésre. Jövőre például egy ruszin szobrászművész hatméteres keresztalkotásával bővül a szoborpark. Mindössze húszezer A város gondoskodik arról is, hogy a lakosság ne csökkenjen, hanem növekedjen. Ezt a célt szolgálja az is, hogy Máriapócs és Pócspetri között 27 telek került kialakításra és beépítésre. Ezeket a lehetőségeket főleg fiatalok használják ki, mivel a közművesített telkeket az önkormányzat mindössze 20 ezer forintért adta. A telkek nagysága 2-300 négyzetméter. Az építési kedv miatt további 18 telek kerül értékesítésre, ami most van folyamatban, ezek már 40 ezer forintért találnak gazdára. Még ez is nagyon kedvező, mivel az első lakáshoz jutók 90 ezer forint vissza nem térítendő támogatást is kapnak az építéshez. Az önkormányzaton kívül magánforgalomban is kerülnek értékesítésre telkek, ezek főleg a város belterületén találhatóak, így összesen még 30 telken van otthonteremtési lehetőség. A statisztika szerint is fiatal a város, hétszáz 18 év alatti gyerek van.-fuSzakrendelés helyben A közel öt éve átadott egészségügyi központ három település, Máriapócs, Pócspetri és Kisléta több mint hatezer lakosának az egészségügyi ellátást biztosítja. Nagy előny, hogy a helyben lévő szak- rendelések miatt nem kell messzebb utazni a betegeknek. Van fogorvos, labor, jól felszerelt fizikoterápia és természetesen a háziorvosi szolgálat. Viszont továbbra is gond, hogy hiányzik a gyermekorvosi ellátás, annak ellenére, hogy már kétszer is hirdetett pályázatot az önkormányzat a gyermekorvosi állás betöltésére. A lakók remélik, hogy rövidesen ez a gond is megoldódik. Az állandó orvosi ügyelet megnyugtató a városlakók számára, ezt a jól felkészült orvosok biztosítják. Szupernagyi 101 éves Csendesen, szelíden, mosolygós arccal tekint ránk az otthon legidősebb lakója, a 101 éves Marika néni, az otthon szupema- gyija. Érdekes története van annak, hogy ezt a nevet kapta a gondozónővérektől. Amikor idekerült a szociális otthonba, már akkor sem volt éppen fiatalnak mondható a néniké. A gondozók megtudták a korát, és rögtön kiderült, hogy ő a legidősebb lakó, elnevezték szupemagyinak. Az igazi meglepetés ezután jött. Az adminisztrációnál kiderült, hogy az idős mama igazi neve Szuper Kálmánná, a ragadványnévnek végül is valós alapja lett. Marika néni sokat pihenget, de minden reggel beveti az ágyát. Az emlékezete már nem a régi, de kedves, és a nővérek is nagyon szeretik. Holnap lesz 101 éves. Születésnapja alkalmából az Új Kelet már ma köszönti, és kívánjuk neki, hogy 10 év múlva is köszönthessük! Profi vagy amatár? László és Mészöly Géza tájképfestészete. — Úgy tudom, a festészetből él és tartja el a családját is. — Profi festőnek tartom magam, mivel ebből élek, de nem vagyok tagja semmilyen képzőművészeti körnek. Kialakulóban van a vevőköröm, és megvan a módszer a képek árusítására is. —Kiállításokon szokott szerepelni? —Több kiállításon is voltam már a képeimmel, például itt Máriapócson, Baktalórántházán. Csengerben. de megyén kívül Hódmezővásárhelyen is. Több lehetőségem is volna, csak nem mindig van együtt egy kiállításra való anyag. Mint említettem, a képeim eladók, ebből tartom el a családom. —A témáit általában honnan meríti? — Minden, ami a környezetemben van, érdekel. Kedvelem a nyírségi tájakat is, de igazából a szatmár-beregi vidék a kedvenc témám. Ezenkívül Erdélyben is gyakran járok, és onnan is hozok nagyon sok élményt. — Nem sajnál megválni egy-egy festménytől? — Nem. Bár van ami nagyon kedves számomra, de ha megfizetik, akkor vigyék. — Mégis milyen ára van a képeinek? — Azt mindig a fizetőképes partner dönti el, hogy mennyiért kerül forgalomba. Egyébként a zsűrizett képek árai elszakadnak a realitástól. Nekem az a véleményem, hogy a művészetet és a megélhetést nem lehet különválasztani. — Ön hogy látja ezt a profi- amatőrkérdést? — A múlt rendszerben éles megkülönböztetés volt. Aki nem a festészetből élt, de alaptag volt, azt művésznek hívták, vagy annak hitte magát, és profinak számított, aki meg nem volt alaptag, azt amatőrnek nevezték, még akkor is, ha esetleg abból élt. - Fu Igazán nagy élményben volt részem, amikor Köbli Attila festőművészt meglátogattam a műtermében. Az erdőszélen épülő félig kész gyönyörű családi házból leghamarabb a műterem készült el. Ez érthető is, hiszen az alkotókedvvel teli 38 éves művészt egy percig sem hagyja nyugodni az elképzelt téma, amit minél előbb szeretne vászonra vinni.-—Megkérhetem, hogy mutassa be magát az Új Kelet olvasóinak? — Eredetileg nyíregyházi vagyok. Már általános iskolás koromban érdekelt a rajz, jártam is rajzszakkörre. A gimnázium után a Tanárképző Főiskolán földrajz-rajz szakon szereztem diplomát. Egy ideig tanítottam, voltam dekorációs, de a festészet iránt mindig megmaradt az érdeklődésem. —Nézegetve a kész alkotásait, igazán kifejezőek a figurális ábrázolásai és a tájképek... — Leginkább olajjal szeretek dolgozni, és a tájképfestészetet kedvelem, vallom a régiekkel: „magyar táj magyar ecsettel”. Szeretem még az életképeket és figurális, realista ábrázolásmódot. Rám is Munkácsy Mihály volt a legnagyobb hatással, és ezenkívül Pál
