Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-06 / 141. szám

in 1994. szeptember 6., kedd SPORT UJ KELET | ________________Kézilabda NB /_______________| Le ncsi lehúzta a rolót Az NYKC-Ózd NB I-es férfi kézilab­da-mérkőzésen egy aránylag keveset sze­repeltetett játékost láthattak a szurkolók a pályán. Lencsés Józsi nem ismeretlen, hiszen jó pár éve itt van a csapatnál — tősgyökeres nyíregyházi és Zrínyis tanít­vány volt ő is —, és a rutinosabb kapus­kollégái mellett csak ritkábban jutott játék- lehetőséghez. így van ez, amikor több jó kapus is van egy csapatnál. Szerencsére az NYKC ezzel is büszkélkedhet. Lencsinek a második félidő jutott, és derekasan helytállt, már a félidő elején több ziccert is hárított. Pont jókor, mert az ózdiak kezdtek feltámadni, és meg is közelítették a mieinket egy gólra. Ekkor lehúzta a rolót, sőt még büntetőt is hárí­tott. Ez aztán elbizonytalanította a borso­di gárdát, amit játékosaink ki is használ­tak. A végeredmény ismert, kilenc góllal nyertek. —Számítottál rá, hogy ezen a mérkőzé­sen játszani fogsz? — Mindig úgy készülök, hogy játszani fogok, és amikor lehetőséget kapok, akkor igyekszem a legjobb tudásomat nyújtani. — Nem zavar, hogy eddig kevés alka­lommal jutottál szóhoz? — Már hogyne zavarna, és azért is igyekszem mindent megtenni annak érde­kében, hogy a csapatba kerüljek, de míg tudom, hogy van tőlem jobb, akkor azt ter­mészetesen tudomásul veszem. Egyébként ezentúl a szakvezetés ránk, kapusokra bíz­ta, hogy eldöntsük, hogy ki játszik majd az egyes mérkőzéseken. Mi hárman, Bo- czákkal és Szabóval együtt nem csinálunk egymás között problémát belőle. Mindig aki úgy érzi, hogy a legtöbbet tudja nyúj­tani, az kerül a pályára. Természetesen a heti végzett munka is meghatározza, hogy ki kerül a csapatba. Szóval én úgy látom, hogy hármunk között a csapat érdekeit szolgáló egészséges rivalizálás van. így legyen! Gratulálunk a legutóbbi tel­jesítményedhez és kívánjuk, hogy minél többször lássunk ezentúl a pályán! Fullajtár Kézilabda NB ii Mátészalkai siker a megyei rangadón Megyénk NB Il-es csapatai teljes for­dulót játszottak a hét végén. Most először lépett pályára a tanárképző női gárdája is. Ok az elmúlt szezont a megyei első osz­tályban játszották végig sikeresen, hiszen simán visszakerültek az NB II-be, ahol korábban már hosszú éveket töltöttek el. A kezdés jól sikerült Sallai Ernő tanítván­yainak, hiszen idegenből, Kazincbar­cikáról hozták el a két bajnoki pontot. Eredmények, férfiak: Mátészalka—Záhony 32-19(12-11) Az első félidőben alaposan ráijesztett a záhonyi csapat a szalkaiakra. Aztán a má­sodikjátékrészben mintha kicserélték vol­na a hazai csapatot, ilyen arányban is megérdemelt győzelmet arattak. A vasu­tas csapat ebben az időszakban szinte csak hétméteresből tudott gólt lőni. Góllövők: Pásztor 10, Magyar 7, Király 5, Oláh 4, Tamás 2, Barabás, Szender, Antal, Bállá 1-1, illetve Molnár 10, Kovács 4, Tamás 2, Gégény, Simon, Vasas 1-1. Csenger—Lyukóbónya 25-16(12-10) Csengeri sportcsarnok, 300 néző. Szépszámú közönség előtt került sor a találkozóra. A hazai csapaton kívül az el­lenfélre is sokan voltak kíváncsiak, hiszen évek óta meghatározó a borsodi gárda a bajnokságban, sőt korábbban a magasabb osztályt is megjárták. Az első félideji tak­tikai küzdelem szoros eredményt hozott, majd az egységesebb hazai csapat megér­demelten szerezte meg az első győzelmét az NB II-ben. Góllövők: Szabó 9, Moldvai 2, Ko- roknai 6, Barcsai 3, Katona, Balogh 2-2, Juhász 1. Fehérgyarmat—Mező­kövesd 26-20 (16-8) A lelkes borsodi csapat még lelkesebb szurkolótáborral érkezett, akik sportsze­rűen biztatták csapatukat, de ez is kevés­nek bizonyult a jó formában játszó haza­iak ellen. Góllövők: Szűcs 6, Torma 4, Alexa 4, Varga, Nagy 3-3, Peterman, Docsa, Veszprémi 2-2. Nők: Kazincbarcika—Nyíregy­házi Tanárképző 24-25 (10-12) Az eredmény alapján szorosnak tűnik a mérkőzés, de a TK volt, amikor 4-5 góllal is vezetett. Az ellenfél csak az utolsó per­cekben tette izgalmassá a találkozót. Góllövők: Benke 8, Nagy 6, Kugyela 5, Pál 4, Morovecz, Kiss 1-1. Balmazújváros—Nyír­bátor 20-16 (11-7) A nyírbátori lányoknak nem ízlett a zu­hogó eső áztatta bitumenes pálya, valamint az sem, hogy a játékvezetők egyértelműen a hazai csapatot segítették téves ítéle­teikkel. Góllövők: Zelenékné 5, Bánszegi 4, Kovácsné 3, Pataki, Vona 2-2. (f.) Úszás, római vb: Rózsa, GöHler is (zene döntős Hétfőn Rómában elkezdődött az úszók világbajnoki vetélkedése. A 100 m férfi mellúszás időfutama­iban rajtolt a két magyar világklasszis, a tavaly Sheffieldben világcsúcsot elért. Európa-bajnoki aranyérmet nyert Gütt- ler Károly, továbbá az 1991 -es világbaj­nok, Rózsa Norbert is. Güttler a délelőtti próbán másodikként csapott a célba 1:02.09 perccel a japán Hayashi Akira mögött (1:02.01). Amint később kide­rült, a távol-keleti úszó jutott a legjobb idővel az esti döntőbe. Megelőzte a sa­ját futamát 1:02.08-cal nyert Rózsát, és az összesítésben harmadik eredményre büszke Güttlert. Nem kis meglepetésre a brit Nick Gillingham kiszorult az elit­mezőnyből! Az Eb-ezüstérmes a 9. idő­vel csak a B-fináléban való szereplés jogát szerezte meg. A 400 m női vegyesen a szám tava­lyi Európa-bajnokának, Egerszegi Krisztinának a távollétében (ismert, a szuperklasszis csak a két hátúszószám­ban indul Rómában — a szerk.) egy ifjú hölgy képviselte a piros-fehér-zöld színeket. A 16 éves Fábián Katalin idő- lütamában — hetedikként — 5:01.38 p alatt ért célba. A végelszámolásnál ez a 22. helyet biztosította számára. A 200 m férfi gyorson nevezték, de nem állt startkőre Zubor Attila, akit víru­sos fertőzés támadott meg; 38 fok fölé szökött a láza. Indult viszont Czene At­tilái A vegyesúszó-kiválóság ezúttal sprintererényeit csillogtatva, igen erős futamában ötödikként zárt. Saját orszá­gos csúcsához közeli, 1:50.27 perces idővel a hetedik legjobb teljesítménnyel jutott be az esti A-döntőbe. Kézilabda ifjúsági NB I A fiatalok is taroltak Városi Sportiskola—Ózd 29-12 (15-4) Nyíregyháza: Tóth-Lovász 2, Kovács 5/2, Hegedűs 5, Kun 3, Kaplonyi 5/1, Kozma 4, Csere: Kuliár (kapus), Papp 3, Ruha 1, Juhász, Lázár 1-1. Edző: Bartha Dénes. Az átszervezett NB-s ifjúsági bajnok­ságban repülőrajtot vett az NYKC ifjúsá­gi csapata, és tetszés szerint lőtte góljait. Az idei bajnokságban a fiatalok a fel­nőtt csapattal párhuzamosan játsszák a mérkőzéseket, mindig annak a csapatnak az utánpótlás csapatával, akivel a felőtt csapat játszik. Érdekesség, ha valaki nem indított ifjúsági csapatot, abban az eset­ben a felnőtt gárdát sújtják szankciókkal. Például 100 ezer forintos pénzbüntetéssel, illetve a jövő évi bajnokságban nem kap­nak lehetőséget külföldi játékos szerepel­tetésére. Ezt a büntetést a két újonc — Törökszentmiklós és Százhalombatta —, valamint a Pemü vállalta, és most indítot­tak utánpótlás csapatot. —fuli— aaMaaaaoM Megyei /. osztály Késön nyílt ki Rózsa Nem töltöttek, csak tüzeltek a tá­madók az ötödik fordulóban is! Nyolc összecsapáson harminc gól esett, Nagyhalászban a tiszaszalkaiak hat­hatós közreműködésével mindjárt ti­zenegyet regisztrálhattak a króniká­sok. A hazaiak egyébként is megtál­tosodtak az utóbbi hetekben, hiszen rossz kezdést követően már sorrend­ben harmadik győzelmüket aratták. Albók József technikai vezető mindig is bízott a csapat feltámadásában, így a vasárnapi 7-4-es diadal után igazol­va látja magát. — A hazai pályán bevett szokás­nak megfelelően fergetegesen kezd­tük a mérkőzést, s a harmincadik má­sodpercben Tanyr már be is köszönt a tiszaszalkai kapuba. Ez meghozta a társaság játékkedvét! Nem volt meg­állás, a harmincadik percig féltucat- szor zörgettük meg a padlóra került vendégek hálóját. A három gólt szerző Tanyit, valamint Bárdit és Urbint képtelenek voltak tartani, minek köszönhetően közönségünk vörösre tapsolhatta tenyerét. A második játékrészben tudat alatt kiengedtek a srácok, visszahúzódtak, de ebben közrejátszott az is, hogy a beregiek nagyon összekapták magukat. Heczel ésPintea kiemelkedőt nyújtott, vezér­letükkel sikerült kozmetikázniuk az eredményen. Egyébként a sok kapott gól ellenére is jó benyomást tettek rám a tiszaszalkaiak, egyénileg képzett labdarúgók, de érződik rajtuk az ösz- szeszokottság hiánya. Védelmük vis­zont enyhén szólva is sebezhető, nagyon lassú és könnyen zavarba hozható. Hadd dicsekedjek el ifistáink kie­melkedő szereplésével is, akik eddig százszázalékos teljesítménnyel büsz­kélkedhetnek, vasárnap is tizenegy gólt rúgtak, így már huszonkilenc ta­lálatnál járnak, míg ők ez idáig mind­össze egyszer kapituláltak. Borús hangulatban találtuk Lapos Istvánt, a tiszaszalkai sportkör elnö­két. Nyáron rengeteg energiát fek­tettek a gárda megerősítésébe, ezért alaposan megviselte a kudarcsorozat. — Eljött az ideje az elszámolásnak. Edzőnek, játékosnak és vezetőknek mélyen magukba kell szállniuk, mi az oka a zuhanórepülésnek. A csapat szekere hazai pályán is döcög, de amint elhagyjuk a jól ismert környe­zetet, zsinórban kapjuk a nagyobbnál nagyobb pofonokat. Mert mi is történt Nagyhalászban? Védelmünk átjáró­háznak bizonyult, a vendéglátók el­lenállás nélkül közelíthették meg ka­punkat, külön balszerencsénk, hogy helyzeteiket maximálisan értékesí­tették. Fel sem ocsúdtunk, máris a katasztrofális vereség árnyéka esett ránk. Rózsa, Pintea és Ács becse­rélésével ugyan feljavult játékunk, de ez már késő bánat, csak fellángolás volt. —Mivel a hátsó alakzat számolat- lanul kapja a gólokat, most már elo­dázhatatlan a szerkezeti változtatás? — Valóban, ez a helyzet tarthatat­lan! Hiába minden erőfeszítésünk, ha lyukas a védelmünk. A keddi edzé­sen megbeszéljük a problémákat, de az már most biztos, hogy néhány játé­kossal szemben elfogyott a türelem. Migovics visszakerül eredeti posztjára jobbhátvédnek, míg balhátvédként Rózsa jön számításba, aki csereként már többször bizonyított. Szerdán Kisvárdára látogatunk, ott rögtön éles­ben kipróbálhatjuk az új formációt. Koncz Nagy dirigálta az előadást! Újfehértón sok csapat szerelvénye szaladt már vakvágányra, vasárnap a baktai mozdony előtt szedték fel a síneket a hazaiak. Merényletük sike­rében kevesen reménykedtek, Papp Ferenc szakosztályelnök szerint saját szurkolótáboruk is nagyon tartott a mérkőzéstől. — A rangadó megkezdése előtt pesszimista hangokat hallottam a közönség soraiból, sokan féltették az együttest. Baktalórántháza az idén ott folytatta, ahol az elmúlt bajnoki sze­zont befejezte, azaz sikert sikerre hal­mozott. Szerencsére játékosaink nem ijedtek meg, cseppet sem tisztelték el­lenfelüket. Fegyelmezett védőmun­kával semlegesíteni tudták Némethet, Maricsot és az életveszélyes Gdovint, aki nem tűnt teljes értékű harcosnak. Az egyetlen, de annál értékesebb gól a második félidő tizedik perce körül esett, amikor Papp a bal szélen elfu­tott, mintaszerű beadását követően Szalóki nyolc méterről bólintott a háló­ba. Öt perccel a befejezés előtt Tóth Attila bebiztosíthatta volna győzemün- ket, de közeli lövésében nem volt erő, a visszavetődő baktai hálóőr hárított. Úgy gondolom, a középpályán dőlt el a csata, pedig a bevált Nagy, Kovács, Szűcs trióból utóbbi pályára sem lépett, míg Kovács meghúzódott, s már a meccs első szakaszában cserére kény­szerültünk. Nagy Béla viszont tanári módon osztogatott, karmesterként pontos átadásokkal tömte társait. így utólag soványnak tűnhet győzelmünk, de feltétlenül megérdemelt. Baktalórántházán nem is vonták kétségbe a vendéglátók sikerének jo­gosságát, inkább a találkozó végén lezajlott eseményeket sérelmezték. Kormány Béla szakosztályelnök értet­lenül áll a történtek előtt. — Akkor mérgesedett el a hangu­lat, amikor a játékvezető bedobást ítélt a hazaiak javára, és Virtás méltat­lankodva úgy dobta vissza a labdát a fehértói játékosnak, hogy az a fején landolt. Meg is kapta érte jutalmát, szembesülhetett a sárga cédulával, s részünkről el is felejtettük az egészet. Bezzeg a közönség nem hagyta annyi­ban, és a kilencven perc lefújását köve­tően a gyepről levonuló Barnuczot in- zultálták, összetévesztve Virtással. Magáról a mérkőzésről annyi ész­revételem van, hogy nem hoztuk formánkat, nagy küzdelemben alulma­radtunk. Gdovin nem heverte ki telje­sen szerdai húzódását, fájdalmakra panaszkodott, többször is cserét kért, amit aztán a hetvenedik percben már nem lehetett tovább halogatni. Bár Éva játékvezető korrektül bíráskodott, a sípmestereknek a világbajnoksághoz hasonlóan elejét kellene venniük a kíméletlen játéknak. Soós már koráb­ban áldozata lett a védők brutalitá­sának, még hetekig nem számíthatunk rá. Hét végén a rangadóvá előlépett derbin fogadjuk az újonc Birit, s ez a vereség alaposan feltüzelte a fiúkat, kettőzött akarással hajtanak majd. K. T.

Next

/
Thumbnails
Contents