Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-05 / 140. szám

UJ KELET MAGAZIN 1994. szeptember 5., hétfő 9 „Franciaország Akropolisza" Charles Péguy francia költő (1873— 1914) „kőből és fényből álló nagy hajó”- nak, a szobrász Auguste Rodin (1840— 1917) pedig „Franciaország Akropoliszá- nak” nevezte. A városhoz közeledő autós már messziről megpillantja a hatalmas épületet, amely ott emelkedik Francia- ország éléskamrájának, Bauce-nak síksá­gán, Párizstól délkeletre. A háromhajós chartres-i katedrális a XII. század végén és a XIII. század elején épült, mint egyike azoknak a gótikus egy­házi építményeknek, amelyek elszakadtak a román stílus földhöz kötöttségétől, és a magasba törekedtek. 1194-ben tűzvész pusztította el az előzőleg többször átépített templomot, amely már akkor is búcsújáró hely és a kereszténység híres filozófiai­teológiai központja volt. A lángok meg­kímélték a katedrális féltve őrzött erek­lyéjét, egy fátylat, amelyet a hagyomány szerint Szűz Mária viselt. A leégett tem­plom újjáépítése haladéktalanul megin­dult, és létrejött a középkori keresztény művészet egyik legcsodálatosabb alkotása, amely — elsősorban szobraival, dombor­műveivel és egyedülállóan színpompás üvegablakaival — évszázadokon át hatás­sal volt a gótikára Franciaországban és Né­metországban egyaránt. Mint a középkori gótika annyi más alkotása esetében is, a chartres-i katedrá­lis építőmestereinek és kőfaragóinak kilétét mindmáig homály fedi. A háború­kat és forradalmakat szerencsésen átvé­szelt katedrálist azonban, amelyet évente csaknem egymillió ember keres fel, meg­rongálta az idő vasfoga. Kereken 4000 szobor szorul javításra, a belső falak meg­feketedtek a jámbor zarándokok gyertyái­nak lángjától. A színes üvegablakok közül 157 kifakult. A hetvenes években hozzá­kezdtek a katedrális 'restaurálásához. Az üvegablakok egy része már a régi pompá­jában látható, és 1990 óta folyik az elektro­mos berendezések felújítása, a tető hibái­nak kijavítása. A teljes költséget 113 mil­lió frankra becsülik. Mivel a francia állam évente csupán 6-8 millióval tud a katedrá­lis fenntartásához hozzájárulni, ezért sür­gősen mecénások után néznek. A chartres-i katedrális 800 éves fennál­lásának ünnepségei szeptember 4-én, va­sárnap kezdődnek püspöki szentmisével. Az ünnepségek műsorán szerepel misz­tériumjáték, nemzetközi szimpózium a gregoriánéneklésről, kollokvium a közép­kor és Chartres világáról, továbbá kiállítá­sok és hangversenyek. Az ENSZ Békefenntartó Erők katonai rendőrségi autója Ciprus fővárosának, Nicosiának egyik pálmákkal szegélyezett útján Miiül lehel vek ex ember? Nem zárják be az Evrodisney-I A Párizs melletti Eurodisney park elnök-vezérigazgatója szerdán cáfol­ta a park esetleges bezárásával kap­csolatos híreszteléseket. A vállalkozás veszteségeivel kap­csolatban ugyanis az utóbbi időben szá­mos találgatás röppent fel a bezárásról. Philippe Bourguignon, a Francé 2 tv- csatornának nyilatkozva nevetségesnek nevezte az ilyen találgatásokat és kö­zölte, hogy a vállalkozás éppen most kapott egy 14 milliárd frankos tőkeinjekciót, amelyet 63 bank, a Walt Disney Társaság és a részvénye­sek bocsátottak a rendelkezésére. Cicciolina: „Új lapot nyitottam az életemben" Nem új a hír, de elég nyugtalanító ah­hoz, hogy érdemes legyen még egyszer foglalkozni vele, annak ellenére, hogy nálunk már hivatalosan is ősz van. Hal­lottunk arról a furcsa esetről, hogy Dél- Amerikában, Chilében, és annak is legdé­libb részén a halászok megvakult laza­cokat fogtak. A környéken nagy számban előforduló vadnyulak látása is annyira meggyengült, hogy nem kellett őket vadászni, füleiknél fogva lehetett őket összegyűjteni, és a juhok ezrein is idősza­kos vakság vett erőt. Egy ott élő 28 éves, Walter Ulloa nevű pásztor és még sokan mások nem nagyon törődtek mindezzel. Egészen addig, amíg egyszer csak Ul- loával is nem kezdtek különös dolgok történni. Kezei, karjai égni kezdtek, sze­mei bedagadtak, és pár nap múlva egyik szemére teljesen megvakult. Egyik pász­tortársánál szintén látási zavarok léptek fel, amelyek állandónak bizonyultak. A szimptómákat a chilei orvosok szerint a szokatlanul erős ibolyántúli sugárzás okozta. A nyugtalanító megbetegedések a Chile legdélibb részén található Punta Arenas városban és környékén fordultak elő. Az Antarktisz felett évente kialakuló ózon­lyuk évente, augusztustól decemberig északi irányba kiterjed, és a dél-chilei területet, a flórát, faunát és az embereket szinte semmi sem védi a szerves anyagot pusztító ibolyántúli sugárzástól. Az ameri­kai Légügyi és Űrkutatási Hivatal kutatá­sai szerint az ózonlyuk a déli félteke felett sokkal gyorsabb ütemben növekedik, mint eddig gondolták, kiterjedése négyszer meghaladja az Egyesült Államok területét. Punta Arenasban és környékén a legkri­tikusabb tavaszi hónapokban 1000 száza­lékkal nőtt a rákkeltő ibolyántúli sugárzás szintje. A körzet bőrgyógyásza szerint az emberiségnek ilyen fenyegetéssel még sohasem kellett szembenéznie. Az évsza­kok váltakozásában rendszertelenség lé­pett fel, hiányzik az átmenet, a költöző madarak évezredeken keresztül beideg­ződön mozgása megváltozott, és a nö­vényzeten már mutatkozik a maradandó károsodás. A városka egyik kertészetének a tulajdonosa kísérletet végzett: pár helyi növényt kihelyezett az üvegházakból a szabadba. A növények egy hónap múlva, a leggondosabb ápolás ellenére megsár­gultak. leveleik mintha elégtek volna. A környék halászai is panaszkodnak, a hajó­ikra szerelt modem dacron műanyagból készült vitorlák egy év alatt törékennyé válnak és tönkremennek, holott a múltban tíz évig sem kellett őket cserélni. A lakosság elsősorban juhtenyésztéssel foglalkozik. A körülbelül két és fél mil­lióra becsült állatállományból egyre több időszakos vakságban szenved. Az ózon­lyuk növekedésében azonban az a leg­nyugtalanítóbb, hogy mi lesz az embe­rekkel? Hiszen az ibolyántúli sugárzás ha­tása közismert a szervezetre: növekszik a bőrrákos megbetegedések száma, gyengül a szervezet ellenállóképessége. InfoNet A szent keresztségben is a Ludwig ne­vet kapta. Mármint Cicciolina, azaz a vi­haros előéletű Staller Ilona kisfia. Mint az Oggi magazin beszámolt róla, a katolikus egyház szertartása szerinti keresztelőre a római Szeplőtelen Fogantatás-templom­ban került sor, az illegalitás szabályait sem hanyagolva. A 42 esztendős mama és természetesen a 21 hónapos ünnepelt mellett a keresz­telő papon kívül Husika édesanyja és an­nak élettársa vett részt. A képen azonban látható még egy úr, az övéből kikandikáló stukkerrel, és akit nem is titkolt módon fi­gyelmen kívül hagy a keresztség szent­ségének ünnepélyes pillanata. Nos, őlbra hím úr. Cicciolina egyik őrangyala. —Jeff, a gyerek apja nagyon durva. .Meg engem is megölne, csakhogy megkapa­rinthassa a fiát. Ezért szerződtettem egy­szerre két Rambót is, akik mindaddig védenek bennünket, amíg az olasz bíróság dönteni fog Ludwig sorsa felől. Én azon­ban biztos vagyok benne, hogy nekem íté­lik, hiszen már másképpen élek, mint ko­rábban, egyszerűen jó anya akarok lenni! Minden vasárnap templomba megyek. Vagyis új lapot nyitottam az életemben. Hogy miből fogok élni? Hamarosan a képernyőn láthanak, egy show-műsor vezetőjeként. (MTI-Press) A keresztelőn Zabáinak, mert szeretetre éhesek Az egész világot bejárta egy fiatal angol lány kétségbeesett segélykiál­tásának híre: mentsék meg az immár betegséggé vált étvágytalanságtól! Akkor már későn volt... A táplálkozás­zavar a jólét betegsége, kizárólag a megváltoztatott étkezési szokás követ­kezménye. De hát mi is az anorexia, a pszichés eredetű étvágytalanság, és mi a bulimia, a kórossá vált falánkság? Diana hercegnő emberi nagyságára utal, hogy reflektorfényben, újságírók jelenlétében tárta fel ezt a betegséget. Önkínzó módszert választott, hogy be­széljen az elutasított, majd a magába tömött ételekről, a szégyenérzetről, „a titkos elkeseredettség spiráljában” töltött időről. Már egy éve, hogy Lady Diana egy, a táplálkozási zavarokkal foglalkozó konferencián orvosok, pszi­chológusok előtt beszélt. Mint mond­ta: elhatározta, hogy nem titkolódzik, bevallja a gyengeségét, feltárja a gyöt­relmekkel teli napjait. Sőt, a sorstár­sak szüleihez fordult. „Úgy éljenek, hogy a gyermekeik érezzék: értékesek. S aki közülük bekerül e gonosz körbe, mindent el kell követni a kiszabadítá­sára addig, amíg a betegség teljesen be nem hálózza.” Audrey Hepburn, a Római vakáció szépséges főszereplője, a kecsesség és az elegancia jelképe nem tárta fel a titkát, csendben élte meg ezt a betegséget. Sissi, azaz Erzsébet királyné, I. Ferenc József felesége naplójának panaszkodott. Simo­né Weii francia írónő és filozófus az ételek elutasításában a polgári származás jelképé­től való szabadulást látta. A szereplők vál­toznak, mint a modellek a divatban. A soványságra törekvés ma is a szépség, a siker jelképe, s miközben a tizen-, huszon­éves lányok ezt a sikert hajszolják, eltün­tetik a nőiességüket, voltaképpen mene­külnek valami vagy valaki elől. Már tud­juk, hogy ez a valaki számos esetben az édesanya, a család, ahol rosszul szerették a gyermeket. A szakember szerint a táplál­kozási zavarok a családon belüli konflik­tusokra vezethetők vissza, és legtöbbször a kamaszkorban kezdődnek. Különösen veszélyes ez olyan lányok esetében, akik­nek az önállóságát igen szűkre szabják. Eltávolodnak a családi közösségtől, mi­közben a nőiességüket keresik. Ilyenkor válnak példaképpé a túlságosan is karcsú szépségideálok. A kóros étvágytalanság­ban szenvedők a soványsággal kívánják elhatárolni magukat a szülőktől. Igaz, hogy az étvágytalanságnak áldozatául es­nek a test szép formái, a mellek, a csípő, a combok, de az éhség legyőzése a függet­lenség érzését kelti. A kóros étvágyú, buli- miás nők szintén az egyéniségük kibonta­koztatásáért, önbizalmuk erősítéséért szen­vednek. S minthogy a betegség „eredmé­nyét” nem látják, kínok györtik őket az éh­ségrohamok és az ezt követő hányások idején. Vagyis az ismétlődő vereségek ré­szeseinek tudhatják magukat. ,,Az anorexiásnál szeretetre ékesebb embert nem ismerek. Éhesek a megértésre, a segítségre." Fabiola de Clercq, miután végigjárta e betegség poklát, húsz nap alatt megírta könyvét — Egy élet története az anorexia és a bulimia között — azért, hogy a nyilvánosságra hozott szenvedéséből ta­nítson meg másokat a baj elkerülésére. „Naponta háromszor-hatszor mérem ma­gam. De sohasem nézek a tükörbe, hogy ne is lássam a testemet.” Ugye, ismerős a kép? Tény. hogy a mérleg nyújthat boldog­ságot is. Én az évek során csak az evésre gondoltam — írja de Clercq — arra, hogy mindent megegyek, vagy semmit se egyek. Engedjek a mohóságomnak, vagy teljesen elfojtsam. Nos, a könyv megjelenése után úgy döntött, hogy az anorexiával és a buli­miával foglalkozó kutatásokat fogja segí­teni. „Rettenetes inga, amely csak az elutasí­tás és a zabálás idejét jelzi.” íme. ez a bulimia találó meghatározása. Egyes sta­tisztikák szerint a kamasz lányok 4-5 szá­zaléka szenved ebben a betegségben, emészti magát a zabálás és a koplalás kényszere között. (Ezt fejezi ki a görög szó is, a „nagy éhség” jelentésével.) Va­lójában azonban nem éhségről, hanem az étkezési szokás rendszertelenségéről van szó, amely állandó evéskényszert okoz, melyet nem sikerül ellenőrzés alatt tartani. Bulimiáról azonban csak a betegség rend­szeresen — legalább három hónapon át hetente kétszer—jelentkező tünetei kap­csán lehet beszélni. Figyelemre méltó, hogy ételek válogatás nélküli fogyasztásá­ról van szó. Jellemző annak a lánynak az esete, aki egy kiló száraz kenyeret tömött magába, tejjel. Egyébként a bulimiás nem is igen érzi az elfogyasztott étel ízét. Az evési inger nem váratlanul érkezik, az orvosok szerint ez a magyarázata, hogy van, aki megtervezi a zabálást: hatalmas mennyiséget gyűjt össze, és a helyet is gondosan kiválasztja, ahol mindezt magá­ba tömheti. És a tragédia csak ezután következik. Amikor már mindent meg­evett, lelkiismeretfurdalás mardossa, amiért ismét engedett az evés csábí­tásának. Most új fejezet kezdődik a mesterségesen is előidézett hányási in­gerrel és a korábbi kondíció visszaszer­zésének vágyával. Elhatározza, hogy keveset eszik, gyógyszereket szed. S aztán az inga megint átlendül... Olyan ez a betegség, mint a kábító­szerfüggés. És ugyanúgy, mint a ká­bítószer-élvezők, a túlzás nyomát a bulimiások is a testükön viselik: gyo- morbántalmak, nyelőcsőbetegségek, a hányástól tönkrement fogak utalnak rá. De a legnagyobb veszélyt a depresszió jelenti. Az ördögi kör bénít és kilátásta­lanná teszi az életet. De van kivezető út! Gyógyszeres ke­zeléssel és lelki gondozással visszaál­lítható az egészséges egyensúly. Ennél is fontosabb azonban a megelőzés: minthogy a betegségre a meghatározott szerepek nélküli családokban van a leg­nagyobb esély, az idejében és jól adott szabadság és az önállóság a biztos el­lenszere a táplálkozási zavarok lelki tényezőkön alapuló kialakulásának. (MTI-Press — B. V.)

Next

/
Thumbnails
Contents