Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-24 / 157. szám

ÚJ KELET 1 MAGAZIN 111 1994. szeptember 24., szombat . A fentieket mondja a szólásmondás. De miért kell ennek rossznak lenni? Sokan élünk manapság bérházakban, társasházak­ban. Még a kertes házak is igen közel van­nak egymáshoz, néha csak egy kis sövény a válaszfal. Ugyanígy lehet válaszfal a mi viselkedésünk is. Próbáljuk meg könnyeb­bé tenni az egymás közelében élést. Tanít­suk meg gyermekeinket arra, hogy a szom­szédoknak köszönjenek, ugyanúgy mi is, még ha nem is vagyunk szorosabb kapcso­latban. Sok helyen laknak generációk együtt egy családban, kismamáktól a nagy­mamákig. Ha már közelebbről ismerjük egymást, és éppen bevásárló körútra, vagy csak a szomszéd ABC-be lépünk át, kér­dezzük meg, nincs-e szüksége valami apróságra, amit a saját holmink mellett mi is el tudunk hozni, tejet, kenyeret, fűszer­félét. Esetleg addig a szomszéd nagyija vi­gyáz egy félórácskát a kismama babájára. Ahol iskolás gyerekek vannak, sok család­ból járnak a gyerekek különórákra, tan­folyamokra, esetleg ugyanarra a helyre. Ha jó a szomszédság és nagyobb a távolság — különösen a sötét téli délutánokon —, a szülők váltva vállalhatják, hogy kísérik, il­letve hazahozzák több család ifjabb tagjait az elfoglaltságuk illetve szabadidejük sze­rint. Nagyobb gyermekeinket ránevel­hetjük, hogy a családi bevásárlás mellett kiválthatják a szomszédban egyedül élő nyugdíjas néni, vagy bácsi gyógyszereit, főleg télen, amikor csúszósak az utak. Eddig csak kötelezettségekről volt szó. Tegyük kellemessé is az egymás mellett élést. Egy kis beszélgetés a közös folyosón, vagy a kertkapun, kerítésen át, virág­palánták cseréje, egy közös kávézás szabad szombatunk reggelén, szalonnasütés együtt egy kellemes nyári estén, ez mind közelebb hozhat bennünket. Esetleg míg férjuramék ultiznak, addig mi recepteket cserélhetünk, gyermekeink meg játszhatnak együtt. Egy dologra még nagyon ügyelnünk kell: ha szomszédunkkal bármi nézeteltérésünk tá­mad, őszintén, indulat nélkül beszéljük meg, és ne tartsunk haragot. Nagyanyáink jó tanácsa: ha a gyerekek összevesznek, hagyjuk rájuk, mert a gyerekjáték közben hamar kibékül, a szülő nehezebben. Ha a fentieket megszívleljük, nem fog a „török átok”. Palotayné Fűtési szezon előtt Ötleteink azoknak szólnak, akik a fűtéssel kapcsolatos költségeken — a sok kicsi sokra megy elve alapján — apró, de praktikus ötletek segítségével is szeretnének jó néhány forintot meg­takarítani. íme: 1. Ajtók, ablakok hézagait, réseit, kor­hadó eresztékeit gondosan tömítsük, és valamennyi nyílászárót szigeteljük körbe habszivacsszalaggal. így a drága energiával nem az utcát fogjuk fűteni. 2. Szoktassuk szervezetünket a 20 fo­kos szobahőmérséklethez, ez egész­ségesebb, és elegendő is. Minden egyes fokkal kevesebb szobahőmérséklet ugyanis 6 százalék fűtési költség-meg­takarítást jelent. 3. A kimosott holmit ne tegyük a fűtőtestre száradni, mert a nedves anyag szigeteli a fűtőtestet. Az ilyesfajta szárítás következménye, hogy hidegnek érezzük a szobát. 4. Szellőztetésre a fűtési szezonban is szükség van, ezt azonban végezzük célszerűen: rövid ideig, de erőteljesen, kb. 5 percig ajtót, ablakot tárjunk ki. 5. Éjszakára — ahol van — engedjük le a redőnyt, rolót, az ablakokat el­lenőrizzük, jól zárva vannak-e, s ha van nehezebb sötétítő függöny, azt is húz­zuk be. (Arra ügyeljünk, hogy a függöny sose takarja el a fűtőtestet!) (MTI-Press) Mottó: A természet vegykonyhája évmilliók óta rendelkezésére áll az ál­latvilágnak, de az ember csak akkor ve­gye igénybe, ha jól ismeri a növény ter­mészetét. Forrás: Magyar Gyógynövények. 1948 Zöld Palika A bodza Bodzából két fajt ismerünk. A földibod­za vagy gyalogbodza évelő, de lágyszárú növény. Gyökértörzséből tavasszal jön elő Ha én polgármester lennék... A z Új Kelet múlt heti számában olvastam, hogy Vásáros naményban meghallgatják a város lakóinak véleményét, ötleteit arról, hogy mit csinálnának, ha ideiglenesen kezükben lenne a polgármesteri „pálca”. Rögtön elábrándoztam: ha én egyszer ideiglenes polgármester lennék! Minden ' megváltozna! Egy-két dologról szó lehet talán. Például ez az „irtásgond", rögtön az „ideiglenes polgármesterek" mellett. Tekintsünk most el attól, hogy két külön­böző városról van szó a cikkekben. Hiszen parlagfű és gaz mindenhol tenyészik. Meg ugye, minden városnak és községnek van lakosa, és azoknak különféle ötleteik. Na már most, ha történetesen egy reg­gel arra ébrednék, hogy polgármestert faragtam magamból, rögtön elrendel­ném, hogy aki nem siet munkahelyére, mert hogy éppen munkanélküli, és ottho­ni teendője sem akad, elintézhetne egy­két négyzetméternyi parlagfüvet. Pontban 9 órakor indulna a busz és vinné az önkéntes jelentkezőket parlagfűlelő­helyre. (Szerszámok ugye biztosítva a pincékben, volt téesz-raktárakban, más­hol...) Ott megérkezve szép nyugodtan ki­ki. kedvétől, erejétől telve irt. így talán, nagyon sok ember, aki otthon ülve úgy érzi, kivetette őt a társadalom, hisz már a munkahelyén sincs rá szükség, újból bi­zonyíthatna. „Lám tudok én még dolgoz­ni, és megmutatom, hogy az a kis pénz nem könyöradomány, hanem a munkám bére." No, de ez csak utópia marad. Hiszen vannak, akik katedráról, irodából, számítógép mellől kényszerültek segélyre. Azt hiszem, ezen a „polgármesterkedé­sen" még van mit tökéletesítenem. Meg úgyis vége a nyárnak, a gaznak, a par­lagfűnek. Bár... fog még esni a hó! B.K. Egy kis csomó zöldpetrezselymet kis csomó kaporral apróra vágunk és leve- sestálba teszünk. Egy tojássárgáját jól fel­verünk egy dl tejszínnel. Fél liter zsírta- lan forró hús vagy csontlevest állandóan keverünk habverővel, majd ráöntjük a tej­színes tojássárgáját. Tűzre tesszük és át- forrósítjuk, de nem forraljuk. A forró levest — ismét habverővel keverve — ráöntjük a tálban lévő zöld fűszerekre. Egy zsemlét kockára vágunk, majd kicsit meg­sózva margarinon megpirítjuk és a le­veshez adjuk. az új hajtás, amelynek csúcsán fejlődik ki a fehér bogernyős virágzat. A gyalog­bodzának a vastag gyöktörzsét és érett ter­mését gyűjtik. A gyökeret késő ősszel vagy kora tavasszal ássák ki. mosás után fel­darabolják. hasogatják, napon szárítják. Bogyóit aszalják. A gyökerekből készült főzet izzasztó, köhögési ingert csökkentő és vesetisztító, a bogyók erős vizelet- és hashajtó hatásúak. A fekete bodza erdők szélén, utak mentén gyakori. A 2-4 méter magas elágazó bokor vagy kisebb bodzafa közismert. Virágzatát és érett bogyótermését gyűjtik — méghozzá szervezetten, vagyis— főképpen a bogyók átvételére—begyűjtőhe­lyeket alakít ki a kereskedelem. A fekete bodza jellegzetes illatú virágait akkor szed­jük, amikor a bogernyős virágzatnak csak néhány virágocskája nyílt ki. A virágzatot 8-10 zsenge szőlőlevelet leforrázva pár percig állni hagyunk. Egy fej hagymát apróra vágunk és olajon megpirítjuk. 2-3 dkg rizst a hagymás zsírba keverünk, be­leteszünk 20 dkg darált húst. Megsózzuk és megszórjuk apróra vágott csomborral. A keveréket szőlőlevelekbe csomagoljuk és kevés vízben feltesszük főni a szőlőindákkal együtt. A lébe apróra vágott kaprot és egy marék szőlőindát teszünk. Kis tűzön főzzük. Ha a töltelék már puha, a szőlőindákat ki­emeljük és a levet egy tojássárgájával elkevert decinyi tejföllel besűrítjük. késsel vagy ollóval a nyelével együtt vág­juk le, ne nyomjuk össze a szedőládában, mert könnyen megbámul. Szárításhoz a virágbogokat válasszuk el a kocsánytól, és 1-2 ujjnyi vastag rétegben, papír­lapokra, vagy textíliára szétterítve szárít­suk. A bodzafa bogyója augusztusban érik. Csakis a teljesen érett bogyókat gyűjtsük, terméskocsánnyal együtt vágjuk le. A bogyókból frissen lekvárt, bodzabort készítenek. Ha szárítani akarjuk a bo­gyókat, akkor ne tépjük le, hanem ko- csányával együtt felaggatva aszaljuk meg borsszárazra és azután morzsoljuk le. (így járunk el a földi bodza bogyóinak szá­rításánál is.) A fekete bodza virágát meghűléskor izzasztóként használják. A száraz bogyó teája enyhe hashajtó, izzasz­tó és vizelethajtó. Samu András EGY MIUDFURF ELSZÁUT IAUUYAUFLKÜLI VISZOUTAGSÁGA! Áron és a szextelefon

Next

/
Thumbnails
Contents