Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-22 / 155. szám

UJ KELET III ! i in MEGYÉNK ELETEBOL 1994. szeptember 22., csütörtök 3 Pénz van: a bírság nem számít 2 Alap- és utéképzés Simítás a kézen A jogosítványszerzés nem könnyű. A folyamat első lépcsője, hogy jó mélyen bele kell nyúlni a zsebbe: manapság már az orvosi alkalmassági vizsga is sokba kerül. Kötelező tanfolyam, kötelező megjelenés, szigorú számonkérés. Öt sike­res vizsga után fáradhatunk csak oda a kisablakhoz — a vezetői engedélyért. Vass László, a Közlekedési Felügyelet képzésfelügyeleti és vizsgáztatási osztá­lyának vezetője: — A képzés privatizációjának előnyei és hátrányai is vannak. A konkurencia versenyhelyzetet teremt a képző .szervek között. Ez jó esetben az oktatási színvonal emelkedését, a környezet igényes meg­választását, és a technikai szint növe­kedését vonja maga után. A tanuló bár­mely képző szervhez jelentkezhet, s ha nincs megelégedve, akár a képzés ideje alatt is áthelyezését kérheti az általa jobbnak ítélt autósiskolába. Sajnos, a képzési előírások nem felel­nek meg minden esetben a szigorú vizs­gakövetelményeknek. Minimál óraszá­mok vannak előírva. Csak egy összehason­lítás: a kötelező elsősegélyvizsgára való felkészítést a Vöröskereszt tizenhat órában javasolja, míg a kreszfelkészítés esetén ti­zenkét óra a kötelező. A vizsgaeredmé­nyek javulását eredményezte viszont az, hogy különválasztották a rutin- és a forgal­mi vizsgát. — Önök adják ki a képzési engedélye­ket, látják el a szakfelügyeletet, vizsgáz­tatnak. Mit tesznek a képzési színvonal érdekében?-— A képző szervektől megköveteljük az előírt személyi és tárgyi feltételeket, rendszeresen ellenőrizzük az oktatást. Kötelező továbbképzéseket írunk elő az oktatók és az iskolavezetők számára. Jo­gunk van engedélyeket visszavonni és eltiltani. Megszüntettük a forgalmi vizs­gát a kisvárosokban..Szigorítottuk a segéd- motorosok vizsgáit. Előírás a nyolc ál­talános iskolai osztály elvégzése. Érde­kesség itt az, hogy rendszeresen jelent­keznek egy-két osztállyal rendelkezők, aztán az elutasítás után néhány hónappal megjelennek a bizonyítvánnyal. Érthetet­len, hogy ezek az amúgy is gyenge értelmi képességű emberek hogy tudnak elvégezni ilyen rövid idő alatt öt-hat általános iskolai osztályt. Később ezek természetesen kihullanak, mert írás-, olvasás- és foga­lomértelmezési zavaraik vannak. Gyerme­keink érdekében a személygépkocsi veze­tői jogosítvány szerzés életkorát szeret­Vass László osztályvezető nénk felemelni tizenhét éves korról tizen­nyolcra. Ez eddig még nem sikerült, pedig a balesetek nagy százalékát fiatalok,mond­hatnám gyerekek okozzák. Romlik a köz­lekedési morál. Az utakon folyó gyakorlati oktatást nem segítik a közlekedő partne­rek. Kialakult egy minden szabályt felrúgó réteg. Ők a hatalmas, sokmilliós értékű nyugati autójukkal rendszeresen parkol­nak a tilosban, akadályozzák a gyalogoso­kat a járdán, szabálytalanul előznek, szá­guldoznak. Pénz van: a bírság nem szá­mít. •—A felügy eleien dolgozik egy utánkép- zési csoport is. Kik vesznek részt utánkép- zésen? — A bíróság vagy a rendőrség elren­delheti közlekedési bűncselekmény, soro­zatos szabálysértések esetén, valamint gépkocsival elkövetett nem közlekedési bűncselekmény esetén. Ilyen például a gépkocsiban elkövetett erőszakos nemi közösülés, gépkocsival elkövetett rablás. Ide kerülnek az ittas vezetők is. Miután ezek az emberek jelentkeznek nálunk, egy feltáráson vesznek részt, ahol tájékozódunk az elméleti és gyakorlati tudásukról, majd jön a pszichológiai vizs­gálat. Azután a bizottság előírja a meg­felelő utánképzési programot, amit kötelező elvégezni. — Egy kis statisztika? — Sok a friss jogosítvánnyal rendelkező fiatal, háromnegyed részük ittas vezetés miatt kerül ide. Visszaeső alig van: leg­utóbb háromezerre esett egy. Ebben az év­ben autóbuszvezető nem volt. Felügyeleti munkánk szigora nem lazulhat, mert 2200 ember hal meg évente a közutakon, a kár­érték 50 milliárd forint, ez alig kevesebb, mint az M3-as autópálya megépítésének ára, és évente egy falunyi emberélet... Szavak vagy kézjelek, vallomások vagy egy-egy érintés, mind ugyanazt jelentik...emberek vagyunk. Hallók és siketek ennek a társadalomnak a tagjai, még ha az utóbbiakkal oly keveset is foglalkozunk. A hallássérültek szeptem­ber 19. és 25. között megrendezésre kerülő világhetének apropóján ültünk le beszélgetni Jónás Lászlóval, a megyei hallássérültek szervezetének titkárával. — Mióta és hány taggal működik nálunk az egyesület? — A megyénkben 1955-ben alakult meg, immáron 39 éve. Hivatalosan 410 tagot jegyzünk, ám ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi nagyothalló él a váro­sunkban. Rengeteg olyan idős ember is van, aki napról-napra kevesebbet érzékel a külvilág zajából. Mivel Laci bácsi maga is hallássérült, elég nehezen értjük meg egymást. De semmi gond, pillanatokon belül meg­születik a megoldás. Én papírra írom kérdéseimet, ő pedig szóban válaszol rájuk. — Ha egy párszor találkozunk még, már fogok tudni a szádról is olvasni — mosolyodik rám kedvesen. — Hogyan segíti tagjait a szövetség? — tolom elé a füzetemet. — Elég széleskörű támogatást nyúj­tunk, hadd mondjak egy-két példát. Ezek az emberek, főleg a hivatalos helyeken, elég nehezen tudják megértetni magukat. Ezért aztán bejönnek ide hozzánk, és itt megfogalmazzuk, majd legépeljük mon­danivalójukat. Tagjaink számára in­gyenes vasúti utazást is biztosítunk. Szervezett formában segítünk a jo­gosítvány megszerzésében, vagy állás- keresésben is, melynek kapcsán mi tart­juk meg a munkavédelmi oktatást. — Hogyan tudnak beilleszkedni a sérült fiatalok a társadalomba? —- Ezt a nem mindig könnyű lépést segíti elő egy debreceni iskola, ahol tíz éven át oktatják a hallássérült gye­rekeket. Ebben a városban gimnáziumi képzésre is van mód. a Dienes László Egészségügyi Szakközépiskolában rendes gimnáziumi anyagot tanulnak. Ezenkívül Sopronban, Vácon és a fővárosban nyílt számukra külön tanin­tézet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen el kell különülniük többi társaik­tól. A tehetséges fiatalok „igazi” iskolá­ba járnak, és sokuk fantasztikus ered­ményeket produkál. — Miből tartja fenn magát a szer­vezet? — Jórészt a tagdíjból. Az állami költségvetésből ugyan kaptunk 450 ezer forintot és a polgármesteri hivataltól is 100 ezret, de ez sajnos nem elég. —Apropó anyagiak! Mennyibe kerül egy nagyotthalló-készülék a sérült em­bereknek? — Ez változó, a legolcsóbb 22 ezer forintba kerül. Ennek 85 százalékát a tár­sadalombiztosító fizeti, a többit a rás­zorult. A készüléket öt évre adják, ez idő után lehet újat igényelni. Ismered a jel­beszédet? — töri meg a pár pillanatnyi csendet Laci bácsi.-— Hallottam már róla, de nem isme­rem. Miből áll? — Ezt nehéz így elmagyarázni. Több tízezer tárgy van a világon, és minde­gyiknek van egy jele...Add csak ide a kezed! — Bal kezem óvatosan a teny­erébe teszi és mutatóujjával kétszer vé­gigsimítja. — Ez például azt jelenti, aludj jól. — Milyen munkalehetőségei vannak a hallássérült embereknek? — veszem vissza a szót. — Egy-két szakma kivételével min­den munkát él tudunk végezni. Öt évvel ezelőtt Szabolcsban volt a legmagasabb a siket munkanélküliek száma, mára vi­szont ez már minimálisra csökkent. A Start rehabilitációs vállalat sok ember­nek ad kenyeret. — Ez a hét a hallássérültek világhete. Hogyan készül erre az itteni szervezet? — Debrecenben rendezik meg a siketek labdarúgótornáját, nálunk pedig megemlékezések és jutalomosztások lesznek. Díjazzuk a társadalmi munká­kat és példamutató társainkat is. A bu­dapesti központi ünnepségre ötvenen utaznak fel tőlünk. Én nem mehetek, mert rám más feladat vár, esküvőre vágyotrhivatalos. Két siket fiatal, szer­vezetünk tagjai, a hét végén egybekel. Sikli Tímea Fotó: Harascsak Vállalkozói ismeretek a börtönben Folytatás is lesz — Két éve kérte fel az USA kormá­nya az Ohio Egyetemet, hogy a mun­kanélküliek vállalkozóvá történő képzé­séhez szakmai programot dolgozzanak ki — tudtuk meg Kádár Tihamértől, a Nyíregyházi Regionális Munkaerő Fej­lesztő és Átképző Központ munkatár­sától, aki a kidolgozott és Magyaror­szágon adaptált program területi koordi­nátora is. A programot úgy készítették, hogy egyszerre igen széles skálájú képzettségű és végzettségű hallgatót tud­nak felkészíteni egy vállalkozás bein­dításához. A gyengébbek még értik, a jobb képességűek még nem unják az anyagot. — Ezért is próbálnak ki a tematikát a Nyíregyházi Büntetésvégrehajtási In­tézetben, figyelembe véve azt is, hogy a szabadult rabok elhelyezkedési le­hetősége igen kicsi — veszi át a szót Marosi Lajos, az átképző központ ál­talános igazgatóhelyettese. A megtartott tanfolyamon a 18 hallgató között volt, aki nyolc általánost, volt, aki techniku­mot végzett. — Hogyan fogadták a börtön vezetői és az elítéltek ezt a képzési formát? — Az intézet vezetése nagyon fogé­konyan reagált, az elítéltek először csak egy új színfoltot láttak, ami megszínesí­ti az egyhangú börtönnapokat. Később már igen aktív partnereink voltak az ok­tatáson. — Minek alapján választották ki az elítélteket? — Az első feltétel az önkéntesség volt. Figyelembe vettük azt is, hogy nehogy az ismeretek elhalványuljanak, a tan­folyam után hamarosan szabadulok ve­gyenek részt az oktatáson. Tekintettel kellett arra is lenni, hogy a heti kétszer háromórás okítás a börtön normális me­netét ne zavarja. — Mire tanították a hallgatókat? — Személyiségfejlesztési tréninget 33 órában tartottunk. Segítettük helyre tenni múltjukat és jövőjüket. Igen fontos volt az álláskeresés technikájának — 15 órában — elsajátítása. Meg kellett ta­nulni, hogyan kell fellépni a leendő munkáltatónál jelentkezéskor. A jogi is­meretek elsajátításának már konkrét eredménye volt az, hogy többen beje­lentették, , ftelni” fognak a KGST pia­con. A foglalkozásoknak köszönhetően tudják, hol vannak a törvényesség jogi határai. Végül, de nem utolsó sorban a vállalkozások megnyitásához szükséges alapismereteket is megtanulták. A felso­roltakat helyzetelemzésekkel és főkép­pen konzultációk keretében tanítottuk. — Az elítéltek már szabadultak. Van­nak-e visszajelzések az oktatás ered­ményességéről? — Vannak, akikkel rendszeresen le­velezünk. A személyiség fejlődésének pozitív eredményeit, például a jövőbe vetett hitet már érzékeljük. A jövő hónapban készülünk egy általános felmérésre. — Milyen végzettséget ad a tan­folyam? — A hallgatók oklevelet kaptak a munkavállalást elősegítő tréning elvég­zéséről. — A folytatás? — A lehetőségtől függően még az idén szeretnénk még egy ilyen tanfolya­mot indítani, de nemcsak Nyíregyházán, hanem a Sátoraljaújhelyi Büntetésvégre­hajtási Intézetben is. KvZ Hidat erő­sítenek a négyes út Nyíregyháza és Záhony közötti szakaszán /------------------------------------------------------------------­Közelmúltban megjelenő írásában e lap munkatársa megállapította: kolera- járvány dúl Ukrajnában. Ezután szólt az illetékes, majd jött a zárszó: pánikra semmi ok. Ismerős a nóta: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja”. Tehát, ha fújja, akkor zörög a haraszt. Nekem, mint jegyzetírónak sem poli­tikai, sem pedig szakmai érdekem nem fűződik ahhoz, hogy pánikot keltsek. Mondván: inkább ma legyen pánik (esetleg tiltakozás) mint holnap kolera- járvány. Annak ellenére, hogy nem kételkedek az illetékes nyilatkozó szakmai felkészült­ségében és szavai igazságá­ban, engedtessék meg, hogy a gondolkodó állampolgár eszével reflek­táljak kijelentéseire - én, aki félek a járványtól. Nyilatkozó: — „Ennek kicsi a váló- színűsége.” Én: — Tehát, van valószínűsége. (Murphy azt mondja: ami megtörténhet, az meg is történik) Ny.: — „Elméletileg érkezhetnek hozzánk kolerában szenvedő betegek...” Én: —Tehát, gyakorlatilag érkeznek is. s ____________________________ Ny .: — „... de a fertőzés még ekkor sem biztos.” Én: — Tehát, fertőződhetünk. Ny.: — „A kolerabacilus kizárólag rossz higiénés viszonyok között tenyé­szik.” Én: — Még szerencse, hogy nálunk nincsenek rossz higiénés viszonyok, és a keleti bátyus turisták kizárólag a finom, úri helyeket keresik fel frakkban, rosszabb esetben szmokingban. Ezek az emberek messze elkerülik az olyan fertőt, mint például a piac. Annak is örülünk, hogy ha a bacik meglátják a nálunk uralkodó szuper higiénés viszonyokat, léleksza­kadva rohannak vissza tenyészhelyükre. Ny.: — „Nálunk azért túlnyomó részben zárt vízhálózat és csatornarendszer van...” Én: — A megyénk fővárosát keresztül­szelő nyitott csatorna is jól le van zárva. Ny.: — „De még ha elő is fordulna néhány megbetegedés, teljesen fel va­gyunk készülve a visszaszorításra.” Én: — Erre mondja a közmondás: „Eső > után köpönyeg.” A hómunkások egész nyáron azt nyilatkozzák: Fel vagyunk készülve a télre. Aztán mikor leesik az első hó... Esendő javaslatom: Ne a visz- szaszorításra készüljünk, előzzük meg! Ny.: — „Ez a koleravírus egyébként már nem az a történelemből ismert, borzalmas pusztító betegség, hanem an­nak egy jóval szelídebb változata. Tünete a rendkívül erős hasmenés és a szervezet nagy folyadékvesztése.” É: — Ez aztán végképp megnyugtató, mert hát végül is nem azzal a borzalma­san pusztító vírussal talál­kozunk majd megbetegedé­sünk esetén, amely a rendkí­vül erős hasmenésnél is erő­sebb hasmenést, és a nagy folyadékvesztésnél is nagyobb folyadék­vesztést okoz, hanem egy szelídebb vál­tozattal, amelyet jó higiénés viszonyok között akár meg is lehet simogatni. Ne fessem az ördögöt a falra? Mégis ráfestettem, mert jobb az ör­dögöt a falra festeni, mint hadakozni ellene. így hát polgártársaim: pánikra semmi ok. Ugyanis: ha Magyarországon kolerajárvány lesz, az csak a mi hibánk­ból lehet. F. Sípos József Pánikra semmi ok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents