Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-21 / 154. szám
1994. szeptember 21., szerda BELFOLD-KULFOLD UJ KELET Bumeráng A szabaddemokraták azzal, hogy országos szinten beszálltak a hatalomba (bár szavazataikra a kormányzáshoz nincs feltétlenül szükség) „megalapozták” az őszi önkormányzati gyengébb szereplésüket. Egy ellenzéki szerepvállalás esetén jogosan remélhette volna ugyanis a párt, hogy jó sajtókapcsolatait kihasználva a csalódott szocialista szavazók a nagyobb liberális pártnál találnak menedéket. A hatalom rengeteg előnnyel — döntési helyzettel, pénzzel és apparátusok irányításának lehetőségével — jár, s ennek a csábításnak nem tudtak a tavasszal ellenállni. Még akkor sem bírták ezt „kikerülni”, amikor az MSZP 54 százalékos többsége egyértelművé tette, hogy nincs szükség arra, hogy az SZDSZ eljátssza az áldozati bárány szerepét. (Bár egyes szabaddemokraták ezt szerették volna, mert ebben az esetben nem kellett volna annyit magyarázkodni.) Amit azonban nyertek a vámon, azt minden bizonnyal elvesztik a réven. így ugyanis a népszerűtlen kormányzati intézkedések után a politikai ellenzők sem számíthatnak reálisan arra, hogy a párt ázsiója nőhet. Kis sarkítással az is kijelenthető, hogy míg a politikai elit Budapesten élvezi a helyzet előnyeit, annak negatív következményei lecsapódnak a végeken, a vidéki önkormányzatoknál. Márpedig általában az SZDSZ jól szerepelt a '90-es önkormányzati választásokon, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy a legfőbb helyen minden bizonnyal kevesebb önkormányzati mandátumot kaphatnak. Márpedig visszafelé lépni, leépíteni mindig nehéz, s ez így van a politikában is. Nemhiába tiltakoztak annyira a budapesti kerületek SZDSZ- es polgármesterei: érezték, hogy a koalíció az ő bőrükre megy. Ehhez még társult az a kezdeményezés, amelyet a párt által irányított Belügyminisztérium kerületeket gyengítő és a centralizáltságot erősítő törekvése jelentett. Nem lehet irigyelni ebben a helyzetben Kuncze Gábort. Persze ne feledjük, hogy ő eddig is a Jolly Joker szerepét játszotta. Először mikor egy mezei frakciótagból hirtelen frakcióvezető lett, majd másodszor, amikor gazdasági szakember létére elvállalta a Belügyminisztérium vezetését. Ezek után ébredt fel Kis János, az SZDSZ volt elnöke. Bár nem is olyan régen még terjedelmes cikket írt a szocialistákkal kötendő koalíció üdvös és szükségszerű volta mellett, de most hirtelenjében kitalálta, hogy az SZDSZ- nek kell lenni annak a pártnak, amely ellensúlyt, illetve alternatívát jelenthet az MSZP-vel szemben. Na de Uraim, döntsék már el, hogy mit akarnak: megházasodni és szűzen is maradni? Egyszerre??? — Opponens — A lélek mér mozdult, a hivatal még nem Papok szükséglakásban Néhány esztendeje, egészen pontosan 1991 -tői, a kárpátaljai történelmi egyházak végre törvény által deklaráltan is szabadon működhetnek. Megszerveződhetett a hittanoktatás, papnövendékek tanulhatnak ukrajnai és külországi teológiákon, számos helyen, főként a községekben, a hitA római katolikus templom, udvarában egy szobában lakik a pap Fotók: Markovics Mátyás közösségek visszakaptak valamicskét egykori vagyonukból. Ungváron sajnos ez a folyamat nehézkesen, vontatottan történik. A helyi hatalom nem igazán tolerálja még a legelemibb jogos igényeket sem. Bohán Béla római katolikus plébános évek óta egyetlen kicsiny szobában él. A templom udvarán lévő épület több lakását a jelenlegi bérlők nem hajlandók felszabadítani annak ellenére, hogy számukra a város egyik lakótelepén, nem kevés utánajárással, sikerült megfelelő cserelakást biztosítani. A hivatal széttárja a karját, s jogokra hivatkozik. Bohán Béla tisztelendő úr magyar állampolgár, missziót teljesít Ungváron. Viszont az új református lelkipásztor, aki Nagy János tiszteletest váltotta fel, családostul költözött Ungvárra, így a korábbi, Magyarországról jött missziós pap szobakonyhája számára, számukra még szükségmegoldásként is elviselhetetlen. Az Ungvidéki Magyar Szövetség és a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége beadvánnyal fordult a város vezetőihez, melyben a lehetetlen állapot megoldását sürgetik. A válasz még várat magára, a tapasztalatok birtokában félő, a megoldásra még a hivatal reagálásánál is hosz- szabb idő telik majd el. Horváth Sándor A KUPON MÁR NEM IS PÉNZ Tiszta Amerika! Ma már gyakorlatilag minden pénznemmel lehet fizetni Kárpátalján. Beleértve a dollárt, a márkát, a forintot és a szlovák koronát. Persze, nem hivatalosan. Hivatalosan csak a dollárt és a márkát fogadják el, de ahogy nálunk a dolgok mennek, nagyon úgy néz ki, hogy e téren is lesznek további engedmények. Addig azonban szabad a vásár! Mostanában az erdőkben sok a gomba. A vásárcsarnokban olyan nagy a választék, hogy az ember akaratlanul is elidőz egy-egy árus mellett. — Mennyi? — kérdeztem a minap egy 15 év körüli fiútól. — 15 dollár—válaszolta szemrebbenés nélkül. — 15 dollár, vagyis 700-800 ezer kupon? — néztem rá kérdően. — 15 dollár — ismételte meg konokul, s többé nem vett rólam tudomást. Nyilvánvaló, hogy számára nem én voltam a kliens. Kissé odébb kosarakat, vesszőből font virágtartókat árusított egy fejkendős néni. — Mennyi? — tettem fel a kérdést az egyik virágtartóra mutatva. — Csak koronáért! — mondta nyomatékkai, és az arcomat fürkészte. Látszott, azon gondolkodik, fizetőképes vagyok-e. — Kuponért? — próbálkozom. — Nem. Esetleg forintért — hangzik a válasz. És már egy másik hölgynek ajánlgatja portékáit. Kassára akartam utazni. Az autóbuszállomáson a pénztárablakon a következő cetli olvasható: szeptemberre minden jegy elkelt. Érthetetlen volt számomra, hogy akkor miért ácsorog naponta 30-40 ember a pénztár körül. — A dolláros buszra még van jegy — mondja valaki a tömegből... A vízvezetékszerelő is minden pénzegységet elfogad, a kupon kivételével. — Ja kérem, alkatrészeket én is csak valutáért kapok! — válaszolja méltatlankodásomra. Van valami, amit nem értek. Miért kapjuk még mindig kuponban a fizetésünket? Méghozzá akkor, amikor a lakosság apra- ja-nagyja csak valutában oszt-szoroz? De különben nem ez az egyetlen olyan kérdés, amelyre egyelőre nincs válasz. Tóth Éva A történet valójában 1892-ben kezdődött, amikor már épültek teniszpályák Ungváron és Munkácson is. A sportág születését azonban 1894. augusztus 20-tól számítják. E napon rendezték ugyanis az első hivatalos nemzetközi versenyt. A munkácsi tornát követően gyors fejlődésnek indult a sportág. Egymás után épültek a pályák Ungváron, Beregszászon, Nagyszőlősön és a többi nagyobb településen. A tenisz meghonosítója Medveczky István gimnáziumi tanár volt. Az ő nevéhez fűződnek az első sikerek is. Az utódok tovább öregbítették a megszerzett jó hírnevet. A legnagyobb sikereket e sportág az ötvenes években tudta felmutatni. Háger József többszörös ukrán bajnok volt, mintegy ezer mérkőzésen nyert ellenfeleivel szemben. A munkácsi Mózer Mihály tízszer szerepelt az országos ranglista élén, kivívta a Szovjetunió abszolút bajnoka címet, s évekig oszlopos tagja volt a válogatottnak. A századik születésnapját ünneplő, változatlanul népszerű sportág napjainkban válságba került. Igaz, rengeteg pálya áll a tenisz szerelmeseinek rendelkezésére. De ezek zöme gazdátlan, elhanyagolt. Nincsenek egyesületek, teniszszakosztályok. Az egykori fellegvárak, mint Munkács, Té- cső vagy Huszt mára teljesen eltűntek a színről. Jelenleg Ungváron koncentrálódnak az erők. Ha egy-egy versenyre csapatot kell állítania a megyének, szinte kizárólag ungváriak jöhetnek számításba. A vidék képtelen megfelelő szintű versenyzőket delegálni. A fentiek ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy a nagyszabásúra tervezett egyhetes ünnepi teniszgála nagyon silányra sikeredett. A szervezők nem bizonyultak eléggé körültekintőnek, s így a meghívottak nagy része el sem jött. Maradtak a kezdők és a hobbiból teniszezők, akik viszont nem tudnak kellő nívót adni az ünnepi tornának, mely e hét végéig tart. Balogh Csaba Ül kár: 23 1 millió karbovanec RABLÓGAZDÁLKODÁS Nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy Kárpátalja gazdag erdőségeiben, a különböző erdőgazdaságokban valóságos rablógazdálkodás folyik. Hosszú idő óta tart a huzavona, ki legyen a kárpátaljai erdők igazi gazdája. És bár már a megyei tanács ülésszaka is foglalkozott e fájó kérdéssel, az eredmény mind ez idáig még nem született meg. Azok pedig, akik a fából jó üzletet csinálnak, nem is nagyon siettetik ezeknek a dolgoknak az eldöntését. A következmény: óriási kár a természet- és környezetvédelemben, és nem utolsó sorban anyagi kár. Az utóbbi időben elvégzett ellenőrzés során derült fény arra, hogy a kárpátaljai erdőkben 3827 köbméter fát vágtak ki engedély nélkül, amelynek következtében a népgazdaságot 231 millió karbovanec kár érte. Ezek az adatok nem véglegesek. Ugyanis csak az állam fennhatósága alá tartozó erdőségekre vonatkoznak. A különböző fennhatóságok alá tartozó erdőgazdaságokban ismét csak engedély nélkül 4400 köbméter fát vágtak ki. Ha eltekintünk a tetemes anyagi kártól, marad a másik csapás, mely egyenes következménye az erdőségek vandál pusztításának. Hiszen köztudott, az erdők biztosítják a tiszta levegőt, a tiszta vizet, következésképp egészségünket. Mi több, az utóbbi években tapasztalható felelőtlen magatartás miatt egyre gyakrabban van Kárpátalján árvíz. Hiszen a kivágott erdők helyén újratelepítés nem történt. Amikor nagy felhőszakadások fordulnak elő, a hegyekből lezúduló vizeket képtelenek felfogni a kisebb folyók és patakok, és azok kilépnek medrükből. Az utóbbi két-három évben sajnos ez nem egyszer fordult már elő. A megye ügyészei a múlt évben és ez év első fél évében több ízben is rámutattak milyen szabály- sértések fordulnak elő, pénzbírságokkal sújtották az elkövetőket. Ez azonban nem hozta meg a várt eredményt, mivel azok, akik a fával üzletelnek, inkább fizetik a bírságot, és tovább folytatják a gazdálkodásnak ezt a barbár módját. T.É. A válság tovább mélyül Ukrajna és Kárpátalja gazdasági életében tovább tart a zuhanás. A múlt évi látványos visszaesést még csak lassítani sem sikerült. A tavalyi mutatókhoz képest az ipari termelés a megyében 47,5 százalékkal csökkent. Közszükségleti cikkekből 48,5, élelmiszerekből 41 százalékkal gyártottak kevesebbet. A vállalatok 76 százaléka csökkentette jelentős mértékben a termelést. Ezzel egyidejűleg nőtt a munkanélküliek száma. Az elszegényedés immáron a lakosság többségét fenyegeti. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint az egy főre jutó havi jövedelem 537 ezer kupon, míg a létminimumon való megéléshez 663,6 ezer kupon szükséges. Egy esztendő alatt az árak több száz százalékkal növekedtek. Egy tévékészülék ára például 15-20 havi középfizetésnek felel meg. Az ellehetetlenülés elsősorban a városokban lakókat fenyegeti. A fizető- képesség drasztikusan csökkent. Ezt bizonyítja a tény: az őstermelők az idén a tavaly értékesített zöldség- és gyümölcsmennyiségnek csupán a felét tudták eladni. A városokban lakók szűkölködnek, a termelők ezáltal képtelenek eladni portékáikat, így előbb- utóbb teljes lesz'a csőd. Horváth 100 éves a tenisz Kárpátalján Az ungvári református templom, mellette az egykori megyeháza
