Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-21 / 154. szám
UJ KELET Ili !H MEGYÉNK ÉLETÉBŐL u ii 1994. szeptember 21., szerda 3 Átadásra az UNITERV Van még eladó iroda — Nem, a második és a harmadik emeleten még van pár szabad irodánk. — Irodát mondott... — Szándékosan tettem, ugyanis az 54 négyzetméteres helyiségek kimondottan irodának valók. Egyébiránt a kereskedelem és szolgáltatás szinte minden válfaja megtalálható majd az épületben. — Az üzlethelyiségek lassan teljesen elkészülnek, de hogyan áll a parkolóház? — Már belül is kész van. Egyelőre még csak 38 parkolóállást építettünk ki, s amíg a második ütemben el nem kezdünk — Kissé eltértünk az eredeti témától... A városban innen-onnan hallani a különböző pletykákat, mint például, hogy éjjelnappal nyitva lesz az üzletház... — Valóban folyamatos nyitvatartást tervezünk. Azt azonban nem mi döntjük el, hogy az egyes üzlethelyiségek meddig tartanak majd nyitva. Elképzelhető, hogy lesz nonstop bolt, de az is ugyanúgy elképzelhető, hogy minden tulajdonos a hagyományos nyitva tartás mellett szavaz. Úri Mariann Fazekas és faragó A Népművészeti Stúdió október 3-tól több szakkört és tanfolyamot indít. Erről kérdeztük dr. Puskásáé Oláh Júlia stúdióvezetőt. — A Népművészeti Stúdió a következő szakköröket indítja, 6 éves kortól felnőtt korig: fazekas, fafaragó, fa- és linómetsző, gyöngyfűző, nemezkészítő. Új lehetőségként kínáljuk a népi színjátszókört, ahol a gyerekek az év jeles napjaihoz kapcsolódó népi játékokkal, szokásokkal ismerkedhetnek meg. A megtanult népi színjátékokat különféle rendezvényeken be is mutathatják. A jól sikerült bemutatókat videóra vesszük. Változatlanul folytatjuk a játszóházi foglalkozásokat, amelyre a nagycsoportos óvodásokat és az általános iskolák alsó tagozatos osztályait várjuk. A foglalkozások 2 órásak, népi gyermekjátékok készítésével ismerkedhetnek meg a gyermekek. Természetesen az iskolák igényeit is figyelembe vesszük. A Népművészeti Stúdió felvételt hirdet azok részére, akik művészeti oktató bizonyítványt szeretnének kapni szövő és játszóházi klubvezető szakon. A képzés 2 éves, heti 6 órás délutáni elfoglaltságot jelent. A képzés és a különböző szakkörök, foglalkozások önköltségesek. Érdeklődni lehet: Nyíregyháza, Népművészeti Stúdió, Zrínyi Ilona u. 8-10. (udvarban). Telefon: 310- 005, naponta 11-19 óráig. Halászlé csak kockából? Annak, hogy képünkön egyetlen halat sem látnak olvasóink, nem az az oka, hogy nem jártuk le a lábunkat térdig azért hogy lefotózhassunk legalább egy halat, hanem az, hogy legfeljebb a fehérgyarmati Halászat Tsz Halászcsárdájában tudtuk volna bemutatni, halászlé formájában. Már ha nem kockából csinálják... — Rengeteg itt a probléma! — közli nemes egyszerűséggel Milu Albert ló- nyai halász. — Súlyos gondokkal küszködik a Halászati Tsz. Rengeteg adóssága van, és nagy átalakításra kényszerült. Ezt hozta nekünk a rendszerváltás. Nemrégiben minden halász vállalkozó lett. Ki kellett bérelnie azt a területet, amin halászik. Nagy összegeket kell kifizetnünk a helybérért. Nap mint nap kirakjuk a varsákat, hal meg nincs. A Tiszán, a Szamoson egyre csak jön a „fekete víz”. Ha nem fogunk halt, akkor miből fizessük ki a bérleti díjat? — Ha mégis van fogás, hogyan értékesítik a zsákmányt? — Mindenki úgy, ahogy tudja. Megszűnt az a rendszer, hogy be kell vinni a téeszbe. Most már mindenki maga jár a piacra. Ez engem már nem nagyon érint, mert nyugdíjba vonultam, és ki sem váltottam a vállalkozói engedélyt. Úgy tudom, nem vagyok egyedül. Az emberek félnek, hogy kitúrják őket a kenyerükből. Mindazon felül, hogy Jövőre mégis veletek A családnak nem volt pénze üdülésre, így maradtak otthon. Mármint az anya, az apa, és a nagyi. De a gyerekeknek muszáj elmenni, még akkor is, ha semmi pénz nincs. Kétnapos pakolás: ruhák, plédek, laticelek, kenceficék, törülközők, sátrak, matracok, eszcájg, konzervek, poharak, stb. stb. Eredmény: fél szekrénysor kipakolva, konyha majdnem üres, hűtő teljesen üres, fürdőszoba kifosztva, pénztárca úgyszintén. Bepakolás az autókba búcsú, elmentek. Következő műsorszám: mit hagytak itthon? Folyamatos műsorszám: mit fognak ezek enni, megfáznak, hőgutát, napszúrás kapnak, nincs vizük, van vizük és beleesnek, a szúnyogok, a kullancsok, a legyek, a darazsak, gombafertőzést kapnak, mérgesgombát esznek, kirabolják őket, nem rabolják ki őket, de mindent ellopnak, karamboloznak, berúgnak és kirúgják őket a kempingből, nem rúgnak be, mert már arra sincs pénzük. Ha telefonálnak, akkor biztos eltitkolják a bajokat, ha nem telefonálnak akkor biztos baj érte őket. A legnehezebb a csend. Nincs a lakásban zajongás, kiabálás, vita, családi perpatvar. Csak a tv szól, arra meg ki figyel oda — kivéve a rendőrségi hírekre. Na, ezt soha többé. Ezt a lelki terhet nem lehet elviselni még egyszer. Jövőre mi is megyünk! Igaz, akkor se lesz pénzünk, de veszünk fel kölcsönt. A kempingezéshez már öregek vagyunk, de azt az egy-két hetet féllábon is kibírjuk. Ha hőgutát, napszúrást, ételmérgezést, vírusos nyavalyát kapunk, akkor ott vannak a gyerekek, majd ápolnak minket. Hogy ne zavarjuk őket, félre fogunk húzódni. Tíz méterre, vagy — egye fene — tizenötre. Mindent vállalunk, csak egyet nem. Azt, hogy tőlük távol, otthon maradjunk. Nant. kevés a hal, minden nyáron meg kell küzdenünk az orvhalászokkal és a ron- gálókkal. Szinte minden nyáron előfordul, hogy valami városi turistaféle, csak úgy szórakozásból, kihuzigálja a varsáinkat. Még oldalba sem vághatjuk őket, mert annak is csak mi innánk meg a levét. W Egész nyáron üresen... — Lát valamilyen megoldást ezekre a gondokra? — Úgy tudom, a tsz el akarja adni az egyik horgászvizét. Annak az árából talán fedezni tudja az adósságait. Akkor talán rendeződni fog a helyzet. Szerdára összehívtak bennünket egy megbeszélésre, kíváncsi leszek rá, hogy mit mondanak, de erről a Halászat Tsz tud többet mondani. Megkerestük a fehérgyarmati Halászati Tsz elnökét, Őri Lajosnét is a kérdésben. — A halászok mindig csak sírnak, nem kell őket félteni, kifogják ők mindig a magukét. Ok maguk döntötték el, hogy mennyiért bérlik ki a területüket. Egyetlenegy ember fizet negyvenezer forintot, a többieknek tízezres tétel a díj. Problémáink voltak és lesznek. A legfőbbek, hogy minden évben halasíta- nunk kell, és ki kell fizetnünk a vízhasználati díjat az FM-nek. A halasítás azt jelenti, hogy évente hektáronként legalább négy mázsa halat kell a vizeinkbe kihelyeznünk. Azt elismerem, hogy tavaly jóval kevesebbet telepítettünk ki, de ígéretet tettem arra, hogy ezt pótolni fogjuk. — Mi az oka annak, hogy kevesebbet telepítettek a múlt évben? — Természetesen, mint minden másnak, a pénz hiánya. Elég szépen eladósodtunk. Ha nem teszünk eleget a halasítási ígéretünknek, már szóba került, hogy elveszik tőlünk a felügyeleti jogot decemberben. — Ha nincs elég pénzük, akkor hogyan akarnak eleget tenni az ígéreteiknek? — El kell adnunk az egyik halastavunkat. A vevő már meg is van, most folytatjuk a tárgyalásokat. Ennek a tónak az értéke tízmillió forint. Ebből fedezni tudnánk az adósságainkat és még maradna is körülbelül kétmillió a halasításra. Ezenfelül szerdára összehívtuk a halászainkat egy tanácskozásra, ahol javasolni fogom nekik, hogy csak azokat a vizeket hagyjuk meg a kezelésükben, amit valóban hasznosítunk is, a többit adjuk el. Megkérem őket arra is, hogy emeljék fel a területbért is, mert amit most fizetnek, az minimális és nem fedezi a valós költségeket. — Úgy tudom, hogy a halászok maguk értékesítik a kifogott halat, úgy ahogy tudják. Nem okozott ez fennakadásokat a terület ellátásában? — Dehogynem okozott. Már évek óta működik a városban egy halbolt, ezen a nyáron végig üresen kongott, a halászok nem hozzák be a halakat a tsz- hez. Igaz, mi nem is kérjük. Úgy gondolom, ha sikerülne eladnunk a szóban- forgó halastavat, minden porblémánk megoldódna. Garamvölgyi Imre A svéd modell — Amikor 1988-ban az ÁFÉSZ elnöke lettem, már sejteni lehetett, hogy politikai rendszerváltozás lesz, ami gazdasági szerkezetváltozást eredményez — kezdte beszélgetésünket Rácz Mihály ÁFÉSZ- elnök. A legfontosabb volt, hogy a nyírbátori szövetkezet arculatát formáljuk át, valamint a profilját konkrétan meghatározzuk. A hozzánk tartozó tizenhárom községgel együtt a bolti kiskereskedelmi ellátást, ezen belül az élelmiszer kereskedelmet jelöltük meg fő profilnak. — Ez milyen struktúraváltást jelentett? — Az ipari tevékenységet (rókatelep, varroda, műanyagüzem, gumifutózás, kéményajtó gyártás stb.) teljesen felszámoltuk. A melegkonyhás egységeken kívül az összes vendéglátóegységet értékesítettük. Az így befolyt pénzt az élelmiszer és napi fogyasztási cikkek készletnövelésébe fektettük. A nagyobb áruházakat felújítottuk, mert ezek , meghatározóak az iparcikk forgalmazásában, azok ellenére, hogy jelenleg ebben a szektorban a lakossági vásárlóerő csökkent. Hogy helyesen döntött az ÁFÉSZ vezetése, mi sem igazolja jobban, hogy a hat év alatt tízszeresére növekedett az árukészletünk, a bútorbolt alapkészletét a múlt hónapban már négyszer forgatta meg. — Említette, de még nem beszélt az arculatváltásról. — A világon minden üzleti tevékenységet folytató vállalkozásnak van valamilyen arculata. Ennek tanulmányozására tizenhárom szövetkezeti elnök társaságában kimentem Svédországba, egy tanulmányútra. Az ottani modell alapján hozzáfogtunk egy olyan szervezet kiépítéséhez, ami kiiktat egy láncszemet a termelő és fogyasztó között, ezzel nyolc százalékkal olcsóbban jut a vevő az ilyen üzletekben az áruhoz. Ezt a kereskedelmi hálózatot PRO-COOP üzletláncnak nevezik, és az ilyen emblémával ellátott egységek a mindenkori legmagasabb ártól olcsóbban forgalmaznak. Egyébként ez egy angolból alkotott mozaikszó, melynek jelentése: „szövetkezetért”. —Az árakon kívül, a szövetkezet mellett gondolnak a vásárlókra is? — Van nekünk két olyan élelmiszer- diszkontunk, aminek az a neve: ADU. Ez a kártya analógiájára ütőlapot jelent, de nem nekünk, hanem a vevőnek. Aki ott vásárol, az tapasztalja, hogy miért. Tavaly minden ezer forinton felül vásárló sorsjegyet kapott, amivel személygépkocsit lehetett nyerni. A szerencse egy Hajdú megyei vevőnek kedvezett. Most, októberben indul egy akció, szövetkezeti COOP-rendszeren belül, melynek keretében az alapvető élelmiszer- és vegyi cikkek az árváltozás előtti árnál is olcsóbban vásárolhattak meg. — Gondolom, egy ilyen jól működő szövetkezet, amely több száz milliós árbevétellel rendelkezik, áldoz a kultúrára és a sportra is. — A nyírbátori labdarúgást tudtommal az önkormányzat után mi segítjük a legtöbbel. Ha valamilyen kulturális rendezvény van, minket ki sem hagynak a szponzorok közül. Van egy ÁFÉSZ-vé- gyeskarunk, amelyik Olaszországban most nyert egy fesztiváldíjat. Aradi Balogh Attila Tavaly ősszel csodálkozva figyelhettük, hogyan növekedik napról napra a város közepén egy építmény. Aztán hamarosan fény derült a titokra, hatalmas táblákkal hirdették: itt épül az UNIVERZUM üzlet- központ. S bár a legtöbb csoda három napig tart, az üzletközpont építésének irama a későbbiekben sem lanyhult. Oly any- nyira nem, hogy alig egy év elteltével lassan az átadásra készülődik a beruházó és kivitelező UNITERV Rt. A közelgő átadás apropóján beszélgettünk Bartha Miklós igazgatóval. — Október 31-én adjuk át a kész üzlet- helyiségeket a tulajdonosoknak, akikre már csak a belső díszítési és berendezési munkálatok hárulnak. — Minden helyiség elkelt már? dolgozni, addig a felszínen tudunk biztosítani 100 helyet. — Második ütemben?... — Az épület jelenleg félkör alakú, mi azonban szeretnénk egy egész körre kiegészíteni. így logikusan a hátsó frontban gondolkodunk. A terület már a miénk, s előzetes tárgyalásokat is folytattunk lehetséges befektetőkkel. Bár a jelenlegi üzletházat saját pénzforrásból és hitelekből építettük meg, a további munkálatokhoz már a befektetők pénzére támaszkodunk. —Mennyire éri meg beszállni egy ilyen üzletbe a külföldi tőkének? — A piactól függ. Lassanként azonban „ráéreznek a magyar ízekre”, s egyre többször fektetik majd be nálunk a pénzüket.
