Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-20 / 153. szám

10 1994. szeptember 20., kedd SPORT 9 111 kelet A 7. Rádióstájfutó-vb után Újra itthon az aranycsapat Remek magyar, nyíregyházi sikerek születettek a múlt héten a svédországi Rsödertaljéban, a 7. rádiós tájékozódási- futó-világbajnokságon. URH verseny­számban a seniorok között Orosi János világbajnok lett, Venczel Miklóssal és a kecskeméti Börcsök Istvánnal csapatban a harmadik helyen végzett. Zarnóczai Klára női világbajnoki bronzérmet szer­zett, míg Fent Mariannái (Szeged) és Horváth Judittal (Eger) kiegészülve csa­patban világbajnok lett. Lukács József a férfi csapat tagjaként a dobogó harmadik helyére állhatott. Orosi János RH kategó­riában is folytatta remek szereplését, ezt a versenyszámot is megnyerte. Sőt, Ven- czellel és Bőrösökkel csapatban is a leg­jobbak lettek. A férfi felnőtt csapat ezút­tal is bronzérmet szerzett. Hétfőn délelőtt Venczel Miklós, a Nyír­egyházi Rádióklub elnöke — aki maga is remekelt a múlt héten, hiszen tagja volt az RH senior világbajnok, és az URH bronzérmes csapatnak — élménybeszá­molójában a következőket mesélte el: — A repülőtéren vártak bennünket a rendezők, majd a szálláshelyünkre vittek bennünket, az I. Hadmérnöki Akadémiára. Kaszárnyái körülmények között tízen lak­tunk egy szobában. Lópokróccal és papír­ágyneművel takaróztunk. Étkezésre egy­tálételeket kaptunk, rengeteg körettel és salátával. Túlzás lenne azt állítani, hogy meg voltunk elégedve a körülménye­inkkel. A verseny két egymás melletti te­repen zajlott. Utak nemigen voltak. Na­gyon sok 10-20-30 méteres kis domb azonban igen, melyek között legalább tér­dig érő mocsár húzódott. Szikla annyi volt, hogy nem is jelölték. A köveken élő zuz­mó és moha miatt nagyon csúszós volt a talaj, és nagyon oda kellett figyelnünk, hogy ne szedjünk össze valamilyen sérülést. — Milyen volt az URH verseny? — Az előbb elmondottak miatt rendkí­vül nehéz, nagyon boldogok voltunk, amiért ilyen jól sikerült az első verseny­napunk. Sajnos, a tájékoztatás nagyon rossz volt, ezért csak mi magunknak szá­molgattunk, és azt hasonlítottuk össze az óránként kiadott eredménylistával. Az RH lényegesen több izgalmat hozott, ott tény­leg az utolsó pillanatban dőlt el minden, így a seniorok világbajnoki címe, miként az is, hogy az ifi fiúk leszorultak a do­bogóról. Összességében az éremtábláza­ton az oroszok mögött a második helyen végeztünk négy aranyéremmel, egy ezüst­tel és öt bronzzal. —Anyagilag mennyit ér ez a remek sze­replés? Orosi János például mennyi pénzt kap a három világbajnoki címért és a bronzéremért? — Nem tudom. A rádiós tájfutás nem olimpiai sportág. A szövetségnek nincs arra pénze, hogy az eredményt elért spor­tolókat megjutalmazza, és az sem biztos, hogy az OTSH ad valamit. Mi a szerény lehetőségeinkhez képest nyilván elismer­jük ezt a kiváló teljesítményt, de közel sem olyan mértékben, mint az más sportágak­ban — elsősorban olimpiai sportágakra gondolok — szokás. Orosi János (41), a háromszoros világ­bajnok, és egyszeres bronzérmes elérzéke- nyülve beszél az „aranyos hétről”: — Hosszú pályafutásomnak a legszebb, legeredményesebb időszakát élem meg. Múlt héten szerdán URH kategóriában sikerült egyéniben világbajnoki címet sze­reznem, társaimmal bronzérmet nyertünk. Ez a csoda folytatódott pénteken azzal, hogy rövidhullámon szintén egyéni világ­bajnok lettem, és csapatban is a dobogó tetejére állhattunk fel. Húsz éve készülök az egyéni világbajnoki cím megszerzésére, és a sors nagy igazságtétele, hogy ezt a hetedik világbajnokságon elértem. A sportág történetében eddig csak az orosz Chistyakovnak sikerült egyszerre mind a két kategóriában elsőnek lennie. Napok kellettek hozzá, hogy feldogozzam a své­dországi eredményeket. Igazából most jön ki belőlem az a nagy feszültség, ami oda­kint felgyülemlett bennem. — Melyik elsőséget volt nehezebb elér­ni? — A rövidhullámot. Bár, lehet, hogy ez furcsán hangzik azok után, hogy URH-n öt másodperccel nyertem csak, rövidhullá­mon pedig 1 perc hat másodperc előnnyel végeztem az élen. Sokat számított, hogy a nehéz körülmények között jó sorrendet választottam. — Négy évvel ezelőtt egy Achilles-ín sérülés után azon gondolkoztál, hogy vég­leg visszavonulsz. A mai napig szinte csak az lebegett a szemed előtt, azért vállaltad a felkészüléssel járó szenvedéseket, hogy egyéni világbajnok legyél. Ez most sike­rült, mi a következő célod, mert valószí­nűleg még nem vonulsz vissza? — 1990-ben négy hónapon belül két olyan súlyos sérülés is ért, amik következ­tében a visszavonulás gondolatával foglal­koztam. Aztán dr. Pikó Károly segítsé­gével túljutottam a holtponton. 1992-ben csak minimális különbséggel szorultam a második helyre. Vasárnap délelőtt a stock­holmi szálláson nekem is eszembe jutott: hogyan tovább? A célomat elértem. Az­tán arra gondoltam, hogy azoknak az em­bereknek, akik eddig segítettek, még nyil­ván vannak elvárásaik velem szemben. Várják tőlem a folytatást. Bár ma délelőtt itthon. Nyíregyházán nagyon sok ember­rel találkozva úgy érzem, többen vannak, akik azt várják tőlem, hogy most a csú­cson visszavonulok. Igazuk van abban, hogy ennél többre már nem lehet jutni, de nálam ez már életforma. Nem tudnék nél­küle élni. Egyébként fantasztikusan friss­nek érzem magam, egyáltalán nem vagyok fáradt. Tele vagyok új energiával. — A nyáron az ukrán Velikanov saját terepeden, itthon vert meg. Taktikai húzás volt a gyengébb teljesítményed a Bereg- kupán? — Többször is találkoztunk Velikanov- val az idén, ez volt az egyetlen vereségem tőle. Arra a versenyre én igazán nem ké­szültem. Természetesen edzettem, de min­den erőmet a jó szervezés kötötte le. Tu­datosan volt úgy megkomponálva, hogy Svédországban legyek a csúcson. — Kegyetlen a kérdés, de nem sajná- lod-e, hogy nem olimpiai sportágban lettél háromszoros világbajnok? — Különösebben nem. Én is tudom, hogy annak nagyobb lenne az országos visszhangja. Nagyon nagy motivációt je­lent nekem, hogy itt Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében ezt a sportágat elismerik. Ez a sport sohasem a botrányoktól, hanem az eredményektől volt hangos. Az utóbbi években a város és a megye részéről az eredményeink után járó elismeréseket rendre megkaptuk. A gazdasági szféra már felismerte, hogy nem az számít, hogy olimpiai vagy nem olimpiai sportág a miénk, hanem az, hogy eredményeket érünk el. Ezúton köszönöm meg azoknak a szponzoroknak, sportvezetőknek a segít­ségét, akik egy kicsit is tettek értünk azért, hogy csapatunk ilyen jól szerepeljen. Száraz Attila Kosárlabda NB l/B Nyíregyházi TKFSE—MEAFC 94-85 Vasárnap lehetett szemtanúja a nyíregy­házi közönség a TK-s fiúk első hazai mérkőzésének. A vártnál kicsit nehezeb­ben rázódott bele a gárda a játék menetébe, de a végeredmény azt tükrözi, hogy job­bak voltak ellenfelüknél. A kezdőcsapat egyik bedobóját, Borosnyai Szabolcsot kérdeztük a találkozóról. — Nehezen indult a játék, mert a csa­pat nem tudott ráhangolódni a meccsre. Ez annak is köszönhető, hogy ez már a ne­gyedik hét, amikor a gárdának nem volt egy teljes nap pihenője sem, és a fásultság most megmutatkozott. A napi többszöri edzések nagyon kiveszik az erőnket. Fris- sítőleg hatott, amikor Balázs a tizedik perc környékén feljött a pályára, és vele együtt, ketten keményen védekeztünk, így sokkal nehezebben tudott helyzetbe kerülni az ellenfél, kevesebb dobóhelyzetük volt, és a megszerzett labdával gyorsan tudtunk indulni. Ekkor vettük át a vezetést, tíz-ti- zenkét ponttal, amit majdnem a meccs végéig tartani is tudtunk. A második félidőben ismét álmosan kezdett a csapat, és ennek köszönhetően lassú volt a játé­kunk. Nagy gondot jelentett, hogy három magas emberrel sem tudtuk a lepattanó labdákat megszerezni. —Mi az oka, hogy a félidők elején min­dig nehezebben megy a játék? — Nem tudom mi lehetett a gond, de már a Budafok és a miskolci csapat ellen is így kezdtünk. Talán másfajta sziszté­mára kellene áttérni. Véleményem szerint a mostani mérkőzésen az lehetett még a probléma, hogy nem ugyanaz az ötös ment fel a második félidő elején, mint akik le­jöttek az első félidő végén. Ez a Klisura, Kozma, Szekulovics, Borosnyai B., Boros­nyai Sz. összeállítás. Ez a gárda lendület­ben volt, ezt nem lett volna szabad meg­bontani. — Saját teljesítményedet hogy érté­keled?-—Annak ellenére, hogy sérülésem volt, és kevesebbet tudtam edzeni, mint a töb­biek, úgy érzem, hogy megfelelő teljesít­ményt nyújtottam, bár a dobószázalékom most alacsonyabb volt, ezért nem is kísér­leteztem távoli dobásokkal. Egy ítélet na­gyon befolyásolta a játékomat: amikor technikait ítéltek ellenem zsákolásnál, pe­dig éppen azért fogtam a gyűrűt, nehogy ráugorjak az alattam állókra. A második félidőben Balázs sérülése is meghatározó volt az eredmény tekintetében. Valószínű­leg elég komoly gondok lesznek az olda­lával, így az sem biztos, hogy szerdán velünk tud utazni Bajára. — Milyen eredményt vársz a szerdai mérkőzéstől? — Kemény meccsnek nézünk elébe, de tízpontos győzelmet, mindenképpen szo­ros küzdelmet várok. Krasznai Kata A labdarúgó megyei II. osztály tabellái 1. csoport 1. Gávavencsellő 5 4 1­11-3 13 2. Demecser 5 4­1 11-2 12 3. Dombrád 5 3 1 1 5-3 10 4. Volán Kárpát-Hús 5 3­2 6-7 9 5. Fényeslitke 5 3­2 7-10 9 6. Tuzsér 5 2 1 2 8-9 7 7. Kálmánháza 5 2 1 2 8-12 7 8. Kótaj 5 2­3 10-12 6 9. Napkor 5 1 2 2 9-4 5 10. Nyíribrony 5 1 2 2 6-8 5 11. Ajak 5 1 2 2 4-6 5 12. Anarcs 5­4 1 8-10 4 13. Nyírtelek 5 1 1 3 4-6 4 14. Zsurk 5 - 2. csoport 1 4 4-13 1 1. Nyírcsaholy 5 5­­15-4 15 2. Nyírmeggyes 5 4­1 18-4 12 3. Nagyecsed . 5 3 1 1 9-6 10 4. Jánkmajtis 4 3­1 9-2 9 5. Balkány 5 2 2 1 7-2 8 6. Olcsva 5 2 1 2 11-14 7 7. Vaja 5 1 2 2 9-8 5 8. Kállósemjén 5 2 2 1 8-7 5 9. Túrricse 3 1 2 2 4-6 5 10. Encsencs 4 1 1 2 4-6 4 11. Nyírmihálydi 4 1­3 4-10 3 12. Nyírbéltek 4 1 3 1-9 3 13. Kocsord 5 1 1 3 3-9 1 14. Gyüre 5­­5 5-19 0 Kállósemjéntől és Kocsordtól három-három' büntetőpont levonva. Kézilabda NB l/B, visszapillantó Sikeres premier Jól sikerült a kézilabda NB l/B újon­cának, a Kölcsey DSK-NYSI női csapa­tának a bemutatkozása. Vasárnap délután az elmúlt évben még NB I-es Kőbányai KC csapatát látták vendégül a bujtosi csar­nokban, a nyitótalálkozón. A sérülés mi­att rossz előjelekkel induló találkozón végül is hazai siker született, a diáklányok biztosan vették az első akadályt és tartot­ták itthon a két pontot. Elég sok izgalmat hozott az első NB I/B-s mérkőzés, ezt még tetézte, hogy a csapat gólerős játékosa, Kulcsár Anita hét közben megsérült.... Nem volt könnyű helyzetben a csapat ed­zője, Hadobás István. — Nagy izgalommal vártuk a rajtot a magasabb osztályban. A rossz előjelek mellett — Kulcsár sérülése — rögtön a csoport egyik favortjának hitt csapattal kerültünk össze. Az első mérkőzésnek egyébként is nagy a jelentősége, ami ki­hat az egész bajnokságra. A sérülés miatt át kellett szervezni a csapatot, és erre a feladatra mindössze három edzés állt ren­delkezésre. — Az első félidőben látszott, hogy a lányok feszültek, viszont tetszetős játékkal tetemes előnyre tettek szert... — Ekkor pontosan és nagy fegyelem­mel játszott a csapat. Nagyszerű véde­kezésünket bizonyítja, hogy mindössze két gólt kaptunk ebben a játékrészben. A támadásvezetés folyamatos volt, a lero­Kézilabda NB II Északkeleti csoport Két pont Egerből hanásos akciókat és az előre megkom­ponált figurális elemeket jó százalékkal fejeztük be. — A második játékrészben érthetetlen volt a közönség számára is a gólsze­génység és a kapkodó játék, és az is, hogy az ellenfél védőfalát nem tudták áttörni... — A második félidőben főleg fejben fáradt el a csapat. Hiányzott az ötlet, a fris­sesség, ekkor görcsössé vált a játék. A nagy stressz miatt sokat hibáztunk és rá­adásul négy büntetőt is kihagytunk, ami szorosabb mérkőzésnél végzetes is lehe­tett volna. Ez mindenképpen figyelmez­tető kell, hogy legyen számunkra. Meg kell tanulni 60 percen keresztül egyenle­tesen jó játékot nyújtani. Ebben a felállás­ban is tovább kell tudatosítani a játékunkat, ami a támadásainkat eredményessé teszi. Bízom a csapatban, hogy Anita nélkül is képesek lesznek a jó folytatásra. — Kikkel voltál elégedett a mérkőzés folyamán? — Koós Anikó a kapuban kiemelkedőt nyújtott, végig jól védett. Támadásban a hibák ellenére is Kocsik és Nádasi tűnt ki, a védekezésben Szabó és Kulcsár játé­kával voltam elégedett. A csapat többi tagjának a lelkesedésével is maximálisan elégedett voltam. — Ki lesz a következő ellenfél? — Csütörtökön a Füzesabony vendégei leszünk. Igyekszünk itt is helytállni.-fuli­A kézilabda NB Il-ben hétvégén tovább folytatódtak a küzdelmek. Megyénk csa­patai váltakozó sikerrel szerepeltek. Női csapataink közül csak a nyírbátori lányok tudtak nyerni, kitűnő játékkal Egerből hozták el a két pontot. A férfiaknál érvényesült a hazai pálya előnye. Fehér- gyarmat és Mátészalka biztosan tartotta otthon a két pontot, míg a csengenek ere­jéből csak egy pont megszerzésére tellett. A záhonyiak nagyarányú vereséget szen­vedtek a bajnokaspiráns Balmazújváros otthonában. Eredmények, nők: Balmazújváros—Nyíregyházi Tanárképző 37-19 (16-11) Az első félidő 20. percéig tartotta magát a vendégcsapat, ekkor még 11-11 volt az eredmény. Ezután a hazai csapat megtál­tosodott és jócskán elhúzott. A szám sze­rinti eredmény túlzott, de megérdemelten nyert a Hajdú megyei gárda. Góllövők: Benke 8, Nagy 4, Pál 3, Morovecz ésVass 2-2. Vásárosnamény—Miskolci Kórház 14-28 (5-16) A miskolci csapat egy hét alatt 4 pon­tot vitt el a megyéből. Pár nappal ezelőtt a Tanárképzőt is simán két vállra fektette. Érdekesség, hogy a borsodi csapatban több volt kisvárdai játékos is játszik. Például Fodor, Kovács, Béres, ők hárman 22 gólt lőttek! Hazai góllövők: Koncz 8, Hideg 3, Harangozó, Dobosi, Magyar 1-1. Eger—Nyírbátor 23-26 (10-15) Bravúros győzelem idegenben. A véde­kezésben nem jeleskedtek a bátoriak, de annál inkább eredményesek voltak a góllövésben. Góllövők: Vona 7, Pataki 6, Bánszegi 5, Zelenákné 4, Makranciné 2, Huszti és Kovácsné 1-1. Férfiak: Mátészalka — Püspökladány 24-20 A kemény mérkőzésen színvonalas csatában tartotta otthon a két pontot a hazai csapat. Góllövők: Pásztor 7, Magyar 6, Szende 4, Oláh 3, Tamás, Maródi 2-2. Fehérgyarmat — Lyukóbánya 26-14 (9-9) Fehérgyarmat, 300 néző Varga 1. — Torma 6, Alexa 5/2, Varga Z. 1, Szűcs 3, Nagy 1, Csapos 2. Csere: Bujánszki (kapus), Vas 1, Balogh 5/1. Veszprémi 2. A hétköznapi kupamérkőzésen nyújott jó játék hatására szépszámú nézősereg volt kíváncsi a mérkőzésre. A hazai csapat újoncot is avatott Balogh Péter szemé­lyében, akit a Tanárképzőtől igazoltak át. A kellemetlen stílusú ellenféllel szemben szorosra sikeredett az első félidő. Elsősor­ban a kilenc lőtt gól volt kevés, ez főleg a támadójáték pontatlansága miatt volt. A második játékrészben a nyitott védekezés meglepte a borsodiakat, és ennek ered­ményeként 4 perc alatt 5 gólt lőtt a gyarmati legénység. Ezután a hazai csap­at már tetszés szerint érte el góljait, volt amikor az ellenfél 15 percig sem tudott gólt lőni. Csenger—Nádudvar 19-19 (9-12) Kapkodva, idegesen kezdett a hazai csa­pat. Számtalan ziccert is kihagytak. Az első félidő végén és a második játékrész elején a gyenge védekezés és sok eladott labda miatt az ellenfél már 12-16-ra is vezetett. Innen gyakorlatilag bravúrnak számít, hogy az egyik pontot meg tudta menteni a csengeri gárda. Góllövők: Juhos 5, Koroknai 4, Szabó 2,.Barcsai, Moldvai 3-3, Katona és dr. Balogh 1-1. Balmazújváros—Záhony 36-20 (17-5) A hétközi jó kupaszereplés után a csa­pat nem tudta megismételni az akkor nyúj­tott jó játékot. Az esős idő nem ízlett a vendégcsapatnak, a hazaiak jobban alkal­mazkodtak, és ilyen arányban is megérde­melten nyerték meg az összecsapást.

Next

/
Thumbnails
Contents