Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-20 / 153. szám

UJ KELET NB III Tisza-csoport SÉNYŐ NEM TRÉFÁL 1994. szeptember 20., kedd 11 Népes szurkolóhad és sűrű viharfelhők kísérték el mátészalkai kirándulására a sényői együttest. Pehely Zoltán, a vendé­gek szakosztályelnöke a szombati rang­adó előtti napon ünnepelte harmincnyol­cadik születésnapját, s a játékosok tudták mi a kötelességük, győzelemmel ked­veskedtek vezetőjüknek. A hazaiaknál közel sem volt ilyen vidám a hangulat, péntek éjszaka ugyanis meghalt a jobb­hátvéd Simák János édesapja, és a pályán sem elképzeléseik szerint alakultak a dolgok. Vojtkó István éveket öregedett a kilencven perc alatt, a vezetőedző első fe­lindulásában szűkszavúan értékelte az összecsapást. —Felháborító volt védelmünk produk­ciója! Nincs magyarázat sorozatos bet­űjükre, okvetlenül lépni kell, hiszen gólképességük riasztó méreteket öltött. A támadók sem bújhatnak ki a felelősség alól. Sokat hibáztak, s három-kettőnél, amikor folyamatosan rohamoztuk a sényői kaput, gyenge helyzetkihasználá­sukkal részeseivé váltak kudarcunknak. Négy gólt azonban akkor sem szabad kap­ni hazai pályán, így lehetetlen nyerni! Rubóczki Tibor, a sényőiek játékos­edzője speciális helyzetben van, ő aztán tényleg testközelből, a zöld gyepen, saját bőrén tapasztalhatta a mérkőzés minden örömét és bánatát. Persze összehason­líthatatlanul könnyebb nyilatkozni egy győztesen megvívott találkozó után. — Megérdemelten nyertünk! A fáradt­ság mellett határtalan boldogságot érzek, a csapat minden egyes tagja jelesre vizs­gázott küzdeniakarásból, hirtelen nem is tudnék kiemelni senkit sem. A becsúszott hibákat az idegesség számlájára írom, de hangsúlyozom, valamennyien a szívün­ket is kitettük a pályán. — A meccs fordulópontja az első játékrész közepe volt, ekkor egy perc le­forgása alatt kétszer is bevettétek a szál­kái kaput. — Igen, és büszke vagyok arra, hogy begyakorolt akciókból szereztük góljain­kat. Gyümölcsözött a rengeteg munka, be­jöttek a számyváltások, s nem utolsósor­ban annak köszönhetjük sikerünket, hogy az adódó lehetőségeinket az említett időszakban százszázalékos biztonsággal értékesítettük. Bevallom, amikor Kosa három-kettőre szépített, hirtelen nagyon melegünk lett, a hazaiak nyomtak be­csületesen, ekkor némiképp játékunk is visszaesett. Szerencsére átvészeltük a kri­tikus perceket, és ha Balogh kicsit ruti­nosabb, már hamarabb is zsebünkben érezhettük volna a három pontot. —Miért cseréltétek le a ragyogóan fut­ballozó Domokost?-— Papp Lajos szakosztályvezető a kis- padról higgadtabban átlátja az ese­ményeket, megegyezésünk szerint ilyen­kor bátran élhet a cserelehetőséggel. Mi­vel éppen Béla góljával ismét tetemes előnyre tettünk szert, féltettük a sérüléstől, emellett taktikai okok is közrejátszottak abban, hogy elhagyja a küzdőteret. Olyan fiatalok vártak bevetésre készen, akik a hétközi edzőmérkőzéseken már többször is bizonyították rátermett­ségüket, kiérdemlik a bizalmat, legalább egy röpke epizódszerepre. A rájuk kirótt feladatokat maximális odafigyeléssel tel­jesítették, hasznosan illeszkedtek be a csa­pat gépezetébe. Egyébként is most nagyon együtt van a társaság, mindenki beállt a sorba, egymásért is hajtunk a mér­kőzéseken. K.T. visszapillantó Megyei I. osztály Csengeriek csendes búja Vasárnap délután az idén mélyrepülést folytató csenged legénység látogatott Nyíregyházára. A papírforma szerint nem sok jó várt a vendégekre, hiszen a Hard­ware csapata a határmentiekkel szöges el­lentétben, ezidáig remek szereplésével hívta fel magára a figyelmet. Nos, a meg­lepetés ugyan elmaradt, de a vendégek megúszták minimális vereséggel, emelt fővel távozhattak. Vránszki Péter a me­gyeszékhelyiek vezetőedzője szerint nyögvenyelősre sikeredett együttese produkciója. — Saját magunk dolgát nehezítettük meg azzal, hogy az első félidőben elszóra- koztuk helyzeteinket. Többen is gyenge teljesítményt nyújtottak, s megéreztük a besárgult gólzsákunk, Drágár hiányát is. A vendégek betömörültek kapujuk elé, jól romboltak. Szüntetben kértem is a fiúkat, hogy lőjenek bátrabban távolról és a széle­ket is jobban használják ki. Lippai hallga­tott is a szóra, s a második játékrész ele­jén, nem sokat teketóriázva kapásgóljával megtörte a jeget. Sajnos a hetvenötödik percben Papp buta módon kiállíttatta magát, így a mérkőzés hajrájában feljöt­tek a csengeriek. Nem sikerült elöl tarta­nunk a labdát, egy szem csatárunk, Lengyel eltűnt a védők sűrűjében. Minden­esetre a három pont a birtokunkba került, s ez a lényeg. — Sokan kérdezik, mi a titka a Hard­ware őszi feltámadásának, pedig a nyáron már megkongatták a vészharangot, a csa­pat léte is veszélyben forgott! — Nem eszik olyan forrón a kását! A Tiszakécskei FC - Nyíregyházi FC 1 -0 Nem sikerült a Nyíregyházi FC tisza­kécskei kirándulása. A megyeszékhelyi csapat egvgólos vereséggel tért haza a listavezetőtől. A kilencven percet Buús György, a nyíregyházi csapat vezető­edzője így látta: — Kalandos utazás után érkeztünk meg Tiszakécskére. Megkértem az edző kol­légát, hogy legyen belátással irántunk, és kezdjük közös megegyezéssel 19 óra he­lyett 19.15-kor a találkozót. Hiszen a késésről nem tehettünk. A kérésünket ők különböző okokra hivatkozva elutasítot­ták. Szabályosan a buszból estünk be az öltözőbe, óriási kapkodás után léptünk pályára. Amint az várható volt, nagy ro­hammal kezdett a hazai gárda, de nekünk sikerült megtartani a labdát. Bagoly Gabi- nak volt egy távoli lövése, ami esetleg egy kis szerencsével utat találhatott volna a tiszakécskei hálóba. Sajnos, azonban a szervezett játékunk az első félidő közepén egy pillanatra felbomlott, így vezetéshez jutott a hazai gárda. Nagyon bosszantó ez a hiba, hiszen ez az egyetlen értékelhető támadása volt a negyvenöt perc alatt Tiszakécskének, és azt mindjárt gólra vál­tották. A második félidőt két Bagoly-fejes nyitotta, az egyiket a kapus hárította, a másik alig csúszott el a bal kapufa mel­lett. Óriási egyenlítési lehetőség volt. Ezt követően enyhe hazai mezőnyfölény kö­zepette Cseke találta el a kapufánkat. — Erre az időszakra tehető Hudák kiállítása. Ón már többször megfogadta, hogy a játékvezetőkkel nem foglalkozik. Van-e erről az esetről véleménye? — Természetesen, mint minden esetről, erről is van. Szerintem túl szigorúan állí­totta ki a labdarúgónkat. És itt szeretnék válaszolni arra a felvetésre, hogy túl sok sárga lapot kapunk, illetve most már piro­sat is. Én a kemény, férfias játék híve va­gyok, ezt kérem a játékosaimtól is. Ők ezt maximálisan betartják. Labdaelrúgásért összesen egy lapot kaptunk, játékvezetővel való szövegelésért, szándékosságért pedig egyet sem, mint az más csapatoknál sűrűn előfordul. Nem tisztem ezt bírálni, de saj­nos a játékvezetők nem engedik a kemény játékot. Az ominózus esetnél Hudák sza­bályosan becsúszott, ellenfele nagy hiányposztokra remekül igazoltunk, a visszatért Lippai és Virág hamar beillesz­kedett, csakúgy mint a rutinos Dubóczki. A legnagyobb nyereség viszofit Drágár Zsolt idehozatala volt, góljai már eddig is pontokat hoztak a konyhára. El kell azon­ban mondani, hogy a rázósabb meccseink csak ezután következnek, de a mutatott játékunk és a csapat csupaszív teljesít­ménye több mint biztató. Csengerben talán csak a legöregebbek emlékeznek arra, hogy mikor szerepeltek utoljára ilyen katasztrofálisan a helyi ked­vencek. Barcsai István intéző ennek el­lenére még nem adta fel a reményt. — Tudom, sokan temetik a csengeri futballt, mégis biztos vagyok abban, hogy innen már csak felfelé vezet az út. Meghatározó játékosok távoztak a nyáron, öt stabil kezdőemberünk hiányzik, s ezt nálunk jobb csapatok is megéreznék. Sze­rencsénk sincs, vasárnap is hősiesen küzdöttek a srácok, de mostanában sem­mi sem sikerül! Újra csak kevés hibád- zott a pontszerzéshez, a hajrában közel áll­tunk az egyenlítéshez. Emberelőnyünket nem tudtuk gólra váltani, ráadásul újabb meghatározó embert vesztettünk. Eszenyi a második félidőben megsérült, s ez már túl sok a jóból. Nem adtuk még föl a reményt, nincs pánik, Anderkó Ottó vezetőedző élvezi a bizalmat. A sorsolás szerint most papíron könnyebb ta­lálkozóink jönnek, egy győzelem visszaadhatná megcsappant önbizal­munkat. Koncz Ki a felelás a „kalandos utazásért"? A Nemzeti Sporttól kezdve minden újság csak „kalandos utazásként” em­líti az NYFC tiszakécskei útját. Egy órával később indult el a csapat Nyír­egyházáról, mert a busz nem tudott kiállni az NYVSC sporttelepéről a kutyakiállítás miatt. Aztán Debrecen után nem sokkal kidurrant az autóbusz jobb hátsó, belső kereke. Újabb egy órát vesztegetett így el a csapat. A késések miatt az ebédet a játékosok fél ötkor fo­gyasztották el. A kis tiszakécskei kerin­gő már csak hab volt a tortán. Ennyi malőr előfordulhat-e egy NB 11-es csa­patnál? Ezt kérdeztük Tóth János klub- igazgatótól.-—Nem lenne szabad, hogy előfordul­jon. A gépkocsivezető indulás előtt egy órával kiment az autóbuszhoz, de egy újabb órába beletelt, amíg ki tudott állni. Ez persze, elkerülhető lett volna, ha a gépkocsivezető bekalkulája, hogy kiállítás van. Máskor haza szokta vinni a buszt, most ezt nem tette. Végül is nem ez volt a súlyosabb hiba, hanem a de- fekt. Aki kocsival jár, azzal ez bármikor előfordulhat. Nyilván a klub részéről azon leszünk, hogy ne forduljon még­egyszer elő ilyen tömeges véletlen bal- szerencse. — Mennyire befolyásolta ez a pech- széria a végeredményt, a vereséget? — A csapatot csak dicsérni tudom, miként az edzőket is. Nem csináltak pánikot abból, hogy nem tudtak fel­készülni a mérkőzés előtt. A fiúk a 90 perc alatt rendkívül fegyelmezetten, hig­gadtan játszottak. Nem sok hiányzott a meglepetéshez. — Reszeli-Soós úr nem járt el a fair play szellemének megfelelően, amikor nem járult hozzá a 15 perc csúszáshoz. Nem indított el ezzel egy lavinát a tisza­kécskei edző, aminek következtében legközelebb az NYFC sem lesz meg­értő? — Ez Magyarország! Hasonló eset­ben mi 15 percet biztos, hogy várunk. Tiszakécske most jobb tőlünk egy ár­nyalattal, és ez valószínűleg akkor is igaz lenne, ha 15 perccel később kezdődik a játék, és mi bemelegíthettünk volna. Nem volt sportszerű ez a ven­déglátói magatartás, bár én személy sze­rint nem foglalkozom vele. Száraz Attila színészi teljesítményt nyújtva látványosan elesett. Hudák belépőjét pedig piros lap­pal honorálták. Tíz emberrel játszottunk tovább. A bal oldalon keletkezett zűrt gyors átszervezéssel megoldottuk. Nyu­godtan mondhatom, hogy az utolsó húsz percben a hazaiak csak a labdát keresték. Egyáltalán nem játszottunk megfogyat­kozva sem alárendelt szerepet, sőt voltak ekkor is egyenlítési lehetőségeink. Sajnos, a mérkőzés krónikájához tartozik, hogy Kovács megsérült, nem valószínű, hogy szombatra meggyógyul. Szkunc össze­szedte a harmadik sárga lapját, így ő már biztos, hogy Kaba ellen nem lép pályára. Nem vitatom, hogy Tiszakécske a mér­kőzés egyes szakaszaiban jobb volt, de összességében úgy érzem, hogy az egyik pontra feltétlenül rászolgáltunk volna. — Kikapott a csapat. Tulajdonképpen szerencsés helyzetben vagy, hiszen lenne mire fogni a vereséget. A hibák alól nyu­godtan felmentheted a játékosaidat, és magadat is. Mennyire volt szerepe a vereségben a külső körülményeknek? — Nem keresem a külső körülmények­ben az okokat, elsősorban szakmai kér­désekkel szeretnék foglalkozni. Ezt a vereséget nem fogom fel tragédiaként, az első helyezett otthonában egy góllal alul­maradni nem bűn. Szakemberként el kell ismernem, a labdarúgás egyes elemeit a hazaiak jobban alkalmazták, mint mi. A mérkőzés összképe alapján egy döntetlen jobban megfelelt volna a játék képé­nek. A Keleti csoport állása: 1. Tiszakécskei FC5 3 2­10- 1 11 2. Salgótarjáni BTC5 3 2­14-7 11 3. Kábái Cukor 5 3 2­6-2 11 4. MTK 5 3 1 1 8-2 10 5. Kazincbarcika 5 3­2 11-8 9 6. Szarvasi Vasas 5 3­2 4-3 9 7. Nyíregyházi FC 5 2 2 1 9-8 8 8. B.újvárosi TC 5 2 1 2 13-10 7 9. H.vásárhelyi LC 5 2 1 2 8-10 7 10. Diósgyőri FC 5 1 3 1 5-4 6 11. G. Verzál LC 5 1 3 1 5-5 6 12. FC Hatvan 5 1 2 2 5-9 5 13. 111. kér. TVE 5 1 1 3 5-8 4 14. Stop M. VFC 5 1­4 4-10 3 15. Hajdúnánási FC 5­1 4 1-7 1 16. T.vasvári Alk. 5 . 1 4 4-18 1 Bognár György nem lesz többször válogatott A BVSC-Dreher futballcsapata szom­baton fölényes győzelmet aratott a DVSC ellen. Az 5-1-es végeredménnyel zárult mérkőzésen a Szőnyi útiak legjobbja a veterán Bognár György volt. Remekül irányította csapatát, két gólt is rúgott! Az idáig lőtt hét góljával a góllövőlista első helyén szerepel az NB I-ben. Joggal vetődött fel sokakban a kérdés, hogy talán nem lenne-e szüksége a válogatott­nak Bognárra, aki Verebes Józsefnél bú­csúzott a nemzeti tizenegytől?- Nem fogok többször a válogatottban játszani - válaszolta Bognár György az MTI munkatársának kérdésére. - Úgy éreztem, az 50 szép kerek szám, ezért az 50. válogatottság megfelelő alkalom a búcsúra.- Ha esetleg Mészöly Kálmán szövet­ségi kapitány visszahívná, vállalná a szereplést?- Nagyon nagy dolognak tartom a válogatottságot, ezért megköszönném, ha hívnának, de nem játszanék. Ezt már végleg eldöntöttem magamban. Bármi másban - ha segíteni tudok - szívesen segí­tek.- Érdeklődött már Mészöly, hogy visz- szatérne-e a „címeresek" közé?- Nagyon szeretem Kálmán bácsit. Mi­vel ő is tudja, mi a döntésem a válogatottal kapcsolatban, ezért nem is keresett meg. Két nagyon jó játékos szerepel a posztomon a válogatottnál: Détári Lajos és Véber György. Détári képességeit senki sem vi­tatja, fizikailag azonban utói kell érnie magát. Véber, aki az Újpestben hétről hétre kitűnően játszik, ha így folytatja, biztosan megkapja a lehetőséget a bizonyításra.- A BVSC-ben meddig kívánja folytatni a játékot?- Az utóbbi időben mindig csak egyéves szerződést írok alá. Természe­tesen ameddig fizikailag bírom, addig itt, a BVSC-ben játszani szeretnék!- A Szőnyi úti klub célkitűzése erre a bajnokságra?- Legutóbb a biztos bentmaradás volt a cél. Idén természetesen már nagyob­bak a követelmények. Az 1-8. hely között kell végeznünk. A szerződéseket is úgy kötötték meg, hogy csak akkor keresünk jól, ha ezt a helyezést elérjük. Jövőre már a négy közé kerülés az előirányzat.- Ha befejezi labdarúgó-pályafutását, mivel kíván foglalkozni?- Mindenképpen a „futballon belül” akarok maradni. Ha lesz lehetőségem, akkor edzőként szeretnék dolgozni. Úgy érzem, ez sikerülni is fog.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents