Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-16 / 150. szám

k II KÖZELKÉP 1994. szeptember 16. péntek * Színházak és művelődési há­zak napját tartják szeptember 16- án Nyíregyházán a Kossuth téren. A rendezvényt a Szabolcsi Fúvós Zenekar koncertje nyitja meg délután fél háromkor. Lesz töb­bek között kung fu-bemutató, bábjáték, néptánc, balett, mazso- rette-bemutató, fellépnek a Mó­ricz Zsigmond Színház művészei, valamint a Re-flex, és a Slip formációs tánccsoport tagjai. A rendezvény este fél tízkor kezdő­dő utcabállal zárul, a zenét a Polip együttes szolgáltatja. * Szeptember 17-én szom­baton a Sporcsarnokban meg­választják a megye szépségki­rálynőjét. A rendezvény 19 óra­kor kezdődik. * Dobd el a szemüveged!- ezzel a felszólítással fogadja dr. Balázsovics Ágnes mindazokat, akik kíváncsiak a kínai szem- tornára és annak módszerére. Az előadást a művelődési központ­ban lehet meghallgatni szeptem­ber 17-én tizenegy órától. * A Mesekert Bábszínház a Lusta Kismalac című előadását láthatják a gyerekek és a felnőt­tek lS-án a Kölyökvárban. Az előadás tíz órakor kezdődik. * Péchy Blanka születésének centenáriumi megemlékezését tartják 19-én a Krúdy Gyula Gimnáziumban. A három órakor kezdődő ünnepi megemlékezés után kiállításmegnyitóra és Ka- zincy emlékversenyre is sort ke­rítenek a rendezők. A verseny­ben a Kossuth Lajos Evangéli­kus Gimnázium, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, az orosi és a borbányai általános iskola, valamint a Krúdy tanulói mérik össze tudásukat. * L. Menyhért László művé­szettörténész nyitja meg a Városi Galéria őszi tárlatát. A kiállítás szeptember 20-tól október 16-ig látható, naponta 10-től 18 óráig. * A Bessenyei György Irodal­mi és Művészeti Társaság 22-én tartja új évadjának első előadá­sát a Kossuth gimnázium dísz­termében. Gyönyörű környezetben várja a kirándulókat a sóstói kilátó CsoRo Felvétele *Tisztelt szerfosztóségl Több sorstársammal egyetemben az Örökösföldön [alkom. Úgy Hozta a szerencsém, Hogy egy sarokházban kaptunk lakást. Még azt is szerencsésncktartom, Hogy abban a Hatal- mas betonrengetegben a mi házunknak.van egy zsebkendő- nyi udvara. 9{emrégiben azt az információt köptük,, hogy arra a kis udvarra garázsokat szándékozik építtetni az önkormányz­at. LA hátunkjnögött óriási terüket van még szabadon, sem­mi sincs rajta, csakgaz. JA közös képviselőnk, vezetéséveí aláírásokat kezdtünk, gyűjteni, Hogy ne oda építséfazokfit a garázsokat. Meg szeretném tudni, hogy mi lett az aláírások, sorsa. ‘Eljutott-e az illetékeshez, vagy sem? Van-e valami változ­tatás az ügyben? (név és cím a szerkesztőségben) * -k * A Városfejlesztési Irodán megtudtuk; ők semmilyen aláírás­gyűjteményről nem hallottak. A rendezési terv nyilvános, bár­ki megtekintheti Az, hogy hol lesznek garázsok, talán még a házak felépítése előtt el volt döntve A garázsügy kétoldalú— akiknek még nincs garázsuk, azok minél előbb szeretnének kapni, akiknek pedig nincs rá szükségük, nem akarják, hogy felépüljenek. 1 LVflSOl LEVEL Egy délelőtt a védőnővel Szerda délelőtt tíz óra van. Megindult a nyüzsgés az örökös­földi gyermekorvosi rendelőben. Mamák és babák türelmesen vár­ják a tanácsadás kezdetét. A védőnők szobájában is nagy a forgalom. Kartonok, oltóanyagok kerülnek elő, hogy mire a doktornő megérkezik, minden kéznél legyen. Ko­miszár Andrásné. Marikával. aki már 24 éve védőnő, mégis sikerül leülnünk egy pár percet beszélgetni. — Mi a feladata egy védő­nőnek? — Hát ez elég összetett. Bár a fő feladat a tanácsadás, ezen- belül terhesekkel és babákkal egyaránt foglalkozunk. Csalá­dot látogatunk, védőoltást sz­ervezünk, megpróbálunk jó kapcsolatot kialakítani a kis­mamákkal. Ezt elég korán, már a várandósság első heteiben meg­kezdjük. Mi együtt gondozzuk az orvossal a terhes mamákat. — Miről esik szó egy-egy ily­en alkalommal? — Minden olyan dologról, amit itt bent a rendelőben nem sikerül megbeszélni. Például hogyan vez­essük be a főzelékeket a baba étrendjébe, meddig szoptassunk, mivel egészíthető ki az anyatej. Mi csak tanácsot adunk és nem paran­csot. Ha az anyuka megfogadja jó, ha nem, akkor sem nekünk árt vele. — Milyen idős babákat fogad­nak a tanácsadáson? — Újszülött kortól egészen három évesig gondozzuk a gyere­keket. Fontos azonban, hogy csak egészséges babákat hozzanak, ne­hogy megfertőzzék a többieket. A beteg apróságoknak délután külön rendelés van. Igencsak elszaladt az idő. Meg­jött a doktornő, így Marika is feláll, hogy fiatal kolléganőinek besegít­sen a vizsgálat előtti súlymérésbe. — Jöjjenek velem- invitál ked­vesen a „mérlegház” felé. A pléd­del letakart öltöztetőasztalon Ta­mara már pucér popsival várja a súlymérést. Egészséges, gyönyörű kislány, most is hízott pár dekát. Márciusban érkezett meg a Tóth családhoz, két fiúcska után har­madik babaként. Nagyon jó és türelmes gyerek. Miután ráad­ták zöld fodros ruháját, komoly arcocskával néz fotósunk len­cséjébe. Marika közben térül-fordul, minden anyukához van egy kedves szava. Saját fia és lánya mellett több örökösföldi gyere­ket „mondhat magáénak”, akik már mind az ő szeme előtt cse­peredtek fel. Átmegyünk az or­vosi szobába. A három éves Edina otthonosan járkál a ren­delőben. Cseppet sincs meg­szeppenve, na de nem is neki készítik a védőoltást. Hugocs- kája, a pár hónapos Enikő fek­szik az asztalon, megmeredve a sírástól. Dél körül jár az idő, amikor búcsúzunk. A védőnő, Marika, egészen az ajtóig kísér. — Mi lesz a délutáni program? — kérdezem. — Kettőig még elnézek egy-két családhoz, feltéve, ha otthon talá­lok valakit ebben a kőrengetegben. Aztán jön a „nemszeretem” mun­ka. El se hiszi, mennyi adminisz­trációval jár ez a foglalkozás. Négy után hazamegyek a családomhoz, sütök-főzök. Ez az én hobbim. Sikli Tímea Az orosi beton A betontörmelék beborítja az egész tájat. Igaz, a fű és a gaz alól csak helyenként látszik ki, de azért csúnya. Szürke foltjai szige­teket képeznek a gaztengerben. Nem a világ végén járunk. Csak „itt”, Oroson, a Tomácos utca végén. A környéken frissen épült házak sorakoznak, némelyik kész, néme­lyik még a vakolatra vár. Talán az építkezők hordták ide ezt a tö­ménytelen mennyiségű törmelé­ket, szemetet? Nem hiszem. Az ide épült házak egyike sem idősebb két évnél, ez a törmelék pedig legalább három éve rondítja el a környéket. Van aki teherautókról beszél. „Azzal hozták ide a betont!”, vala­ki azzal érvel, hogy tudomása sze­rint az önkormányzat ezzel akarta feltölteni a terepet. Na jó, de ak­kor, ha ekkora betontömbök van­nak a földben, hogy ásnak majd ide alapot? Közelebbit azonban senki sem tud. Az önkormányzat illetékese csak a fejét ingatja: — „Mi nem tudunk semmiféle betonról. Az a rész magántulajdonban van. Nem hozzánk tartozik.” Rengeteg gondot okoz a sze­mét, az önkormányzat még vissza is téríti a szemétlerakás költségét annak, aki az építési törmelékét nem az utcára vagy a földekre bo­rítja, hanem kiviszi a regionális szeméttelepre. Minden hiába. Az orosi utcák hátsó része inkább szemétdombra hasonlít, mint egy dinamikusan fejlődő, szépülő vidéki város kertvárosára. A bajok nem oldódnak meg maguktól, tenni kellene valamit, még a magas költségek árán is, mert ahogy az idő telik, az „orosi betont” szépen lassan belepi a gaz, és akkor már nemcsak el­szállítani kell, hanem előtte ka­szálni is! Garamvölgyi Munka után Itáliai testvériskola Olaszul a Kölcseyben Lassan öt óra felé jár már. Lassú, munkában megfáradt sorok várakoznak elcsigázot­tan, a buszmegálló forró asz­faltján. Már csak pár perc, s megérkezik az a bizonyos sár­ga, ami végre hazviszi őket kis családjukhoz. Látszólag tü­relmesen várakoznak, mégis elégedett moraj tör fel tor­kukon, ahogy befordul a csuk­lós. Rendezett sorokban száll­nak föl, idegesen keresve ülőhelyet. Szótlanul huppan­nak le a felforrósodott műa­nyagra. Végre utaznak. Az alföldi táj talán másoknak sivárnak tűnhet, de számukra nosztalgiát, s a világot is jelenti egyben. Gondolataik már ott­hon járnak. Majd azon mor­fondíroznak, adtak-e már az állatoknak enni, vagy rájuk hárul ez a teendő is. Lelki sze­meik előtt már látják is az éhes párákat, sőt a vödröt felemelve indulnak az ól felé. Lassan oda is érnek, már csak pár apró lépés van hátra... az a mindent elnyelő álom azonban szétsza- kítja terveiket. Megadóan csukják le elnehezült sze­meiket... Juhász Gabriella A Kölcsey Gimnázium az utóbbi időben a sportban élért sikerekkel is egyre jobban a figyelem közép­pontjába került. A sporton kívül azért van még mivel dicsekednünk — mondja Klaucza Lajos igazgató.—Például oktatásunk hatékonyabb szerve­zésével alkalmazkodunk a megvál­tozott társadalmi igényekhez. — Mit ért ez alatt konkrétan? — Egyre nagyobb teret hódít az idegennyelv-oktatás. A város középiskolái közül mi tanítjuk a legtöbb idegen nyelvet. Kezdő és haladó csoportokban angol, német, francia, orosz, latin és a városban, sőt a megyében is egyedül csak mi tanítjuk az olasz nyelvet. Ennek az oktatását három éve kezdtük el, heti öt órában. — Hogyan jött az ötlet, és mi indokolta az olasz nyelv beveze­tését a gimnáziumban? — Az országban és ebben a térségben is növekszik az olasz érdekeltségű közös vállalatok létrehozása. Aztán városunknak is vannak olasz kapcsolatai, és ezál­tal az önkormányzat is segíti mun­kánkat. Van az olasz nyelvnek egy kuriózum jellege is, vonzó egy olyan nyelvet tanulni, amit keve­sen ismernek. Ezenkívül nagy segítség számunkra, hogy a tanár­képzőn is megvalósult a régi terv, miszerint beindult és megkezdte működését az olasz tanszék. így a mi tanulóinknak ez egyenes utat jelenthet a továbbtanuláshoz. — Milyen külső segítséget kap­tak? — A főiskolán az olasz tanszék vezetője Giancarlo Cogoi úr sze­mélyesen nagyon sokat segített, il­letve három évvel ezelőtt ő kezdte el nálunk tanítani a nyelvet. Az ő segítségével egy olasz várossal - Cividale Del Friuli - és annak is­kolájával kialakítottunk egy kap­csolatot és elhatároztuk, hogy köl­csönösen szakmai cserelátogatáso­kat szervezünk. Levelezgetéseink eredményeként október 16-22 kö­zött gimnáziumunk olasz nyelvet tanuló diákjai kezdik a látogatást, aminek elsődleges célja a nyelv élőbeni gyakorlása. -fa ­Múlt heti Városnézőnk két kérdésére a válasz a következő: A templom tervezője Nagy Virgil, az építés időpontja 1902- 1904. A jó megfejtést beküldő olvasók közül a sorsoláson a szerencse Bereczi Istvánnénak kedvezett, aki október elsejétől három hónapon át ingyen kapja meg az Új Keletet. Gratulálunk! E heti úti­célunk a Hő­sök tere. Jó pár éve még kocka­köves úttest szelte át a te­ret, villamos futott csilin­gelve a sín­párokon. A tér nyugati ol­dalán áll a Megyeháza épülete. Az egykori Vár- megyeháza Nyíregyháza egyik legszebb épülete. Alpár Ig­nác tervei szerint épült eklektikus stílusban, melyben túlsúlyban van­nak a barokk elemek. A megye névadója Szabolcs vezér, és az ál­lamalapító István király szobrai, valamint Szabolcs vármegye címe­re díszítik a homlokzatot. A szob­rok készítői ismeretlenek. Ezen a héten is két kérdésünk van az ol­vasóhoz, melyre nem lesz nehéz válaszolni. Első kérdésünk: Mikor épült a Megyeháza? Második kérdésünk egy kicsit nehezebb: Alpár Ignác javasla­tára mennyi munkadíjat kapott a szobrokért az előttünk már isme­retlen mester? A jó megfejtést beküldők között negyedéves Új Kelet előfizetést sorsolunk ki. Vála­szukat nyílt levelezőlapon a következő címre küldjék el: Városnéző, Nyíregyháza, Ber­csényi u. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents