Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-12 / 146. szám
UJ KELET i g MEGYÉNK ÉLETÉBŐL I i 1 1 1994. szeptember 12., hétfő 3 Vaddisznó «sak ketrecben van Vadászok és lovasok „A vadászat nem cél, hanem eszköz a föld értékeinek megőrzésében.” Ez a mottója annak a nagyszabású vadászrendezvénynek, melyet a Kékesei Hubertus Vadásztársaság szervez a nyír- tassi Papp-Ker Kft. lovaspályáján szeptember 18-án, vasárnap. A műsor délelőtt tíz órakor kezdődik, a hagyományos vadászmisén kívül érdekes programokkal várják a környékbeli lakosokat és az ország távolabbi pontjairól érkező vendégeket egyaránt. Gergely Elemér, a vadásztársaság elnöke lót-fut a szervezéssel kapcsolatos ügyekben. Terepjáróján vastag rétegekben szárad a sár, egyszerűen nincs ideje lemosni. — Mit kell tudni a kékesei vadásztársaságról? — A tagság négy éve fogott össze, hogy életre hívja a társaságot. A terület, melyen gazdálkodunk 5200 hektáros. Igyekszünk szinten tartani, megőrizni a természet értékeit. Folyamatosan alakítottuk ki az állatok élőhelyének biztosításához szükséges feltételeket. A legnagyobb ellenségünk, az aszály kény- szerített rá minket, hogy kutakat telepítsünk. Az eredményt, azt hiszem, a megye bármelyik társasága megirigyelhetné: huszonnégy fúrott kút ontja magából gombnyomásra az éltető vizet. — Milyen állatok élnek a területen? — A nagyvadakat a dám- és a gímszarvas képviseli. Vaddisznónk nincs, így aztán nálunk vadkár sincs. Apróvadak — nyúl, fácán, róka —- bőven vannak. Vadkacsa eredetileg nem él errefelé, de minden évben veszünk naposkacsákat, fölneveljük őket, és a vendégeink számára röptetettkacsa-vadászatot rendezünk. Csak azért, hogy a környékbeli gyerekek lássák, hogy milyen a vaddisznó, vásároltunk néhány malacot, melyek ma már szép süldőkké cseperedtek, és a kis házi vadaskertünkben bármikor megtekinthetők. A vasárnapi rendezvény lebonyolításához nagy segítséget nyújtott a Papp- Ker Kft. azzal, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a lovasiskolát. Hegyes Lajos ménesvezető, edző, lovas és versenyző egy személyben. — Lovardánk boxaiban tizenöt ló lakik, ezekből hat versenyló, három paripa nemzetközi versenyeken is részt vesz. Néhány hete voltunk Szlovákiában. Stropkovban két első és egy harmadik, Eperjesen egy első, három harmadik, és még több értékes helyezést értünk el. A lóállomány a kft. tulajdonában van, az épületet a Dózsa Tsz-től béreljük. Állandó kapcsolatban állunk a vadásztársasággal, a vendégek számára például gyakran rendezünk fogatról történő vadászatot. A vasárnapi rendezvényen díszruhába öltözött lovasaink fognak bemutatót tartani az akadálypályán. A vadászünnepséget tovább színesíti a Magyar Ebtenyésztők Országos Egye- sülete nyíregyházi szervezetének kisvár- dai csoportja. Bódi Róbert kikékpzésveze- tő, Szarvas János és Marozsán Zsolt segédletével kiképzési és fajtabemutatót tart majd öt-hat kutya „közreműködésével”. Rajtuk kívül a kutyakedvelők is elhozhatják fajtatiszta kedvenceiket. Az enni- és főleg innivalót a nyírtassi Mikó Albert, a M. A. K. K. étterem és ABC tulajdonosa árusítja a helyszínen. Mikó úrnak nagy tapasztalata van az ehhez hasonló rendezvények kiszolgálásában, a legutóbb Nyíregyházán megrendezett nemzetközi lovasnapokon is ő segített tovább emelni a hangulatot. A szolgáltatás színvonala magas, ötféle meleg étel, különféle szendvicsek és minden elképzelhető italfajta megtalálható az étlapon. A pályán sem kell majd a földről enni, kulturált körülmények között, sátorban, asztal mellett lehet enni-inni. A rendezvény létrejöttéhez hathatós segítséget nyújtott még a nyírkarászi, a kékesei és a nyírturai önkormányzat, a nyírtassi Friss Gyümölcs Kft., az anarcsi FAT Kft., a demecseri Élelmiszeripari Kft. és a szintén demecseri Fonex RT. Ilyen kecsegtető beharangozás után arra is kíváncsiak voltunk, hogy a környékbeli emberek hogyan viszonyulnak a vadászrendezvényhez, el fognak-e menni 18-án, vasárnap a nyírtassi Papp-Ker lovaspályára. Olyasvalakit kérdeztünk meg, aki sok ember véleményét ismeri, hiszen munkájának köszönhetően naponta több emberrel beszélget. Tóth Elemérné, kisvárdai női fodrász: — Az emberek már nagyon várják a vadászrendezvényt, előre kérdezik, hogy mikor lesz, hol lesz? A közönségre jó hatással van, a szürke hétköznapok egyhangúságát megtöri. Kisgyerektől aggastyánig mindenki ott lesz, aki mozdulni tud, közelebb kerülhetnek a természethez, a vadászokhoz. Ez nem egy búcsú, nem kirakodóvásár, hanem érdekes, értelmes rendezvény. A szponzorok is kitettek magukért, de a legnagyobb elismerés Gergely Elemért illeti, aki éjt nappallá téve hajt azért, hogy a szűkös anyagi körülmények között is megrendezze az ünnepséget. Amit ő tesz, azt kevesen tudnák utána csinálni, ehhez megszállottnak kell lenni! Vasas László Egy a paripák közül Fotó: Harascsák Kutyaeledelből csupán a kutyák élnek jól Vállalkozói gondok —Nagy reményekkel nyitottam meg Nyírbátorban fél éve a kutya-macskaeledel boltomat — mondta Bodnár János, a kis üzlet tulajdonosa. Kutyákat tenyésztek otthon már régen, de ennek a vállalkozásnak az ötlete máshonnan jött. Villanyszerelő a szakmám, meg is van az iparengedélyem. A Dunántúlon egy baromfivágóhíd építésén dolgoztam. A megnyitás után mondták az ottaniak, hogy ellátnak engem, azaz a kutyákat csirke- és kacsafejjel. Jó lett volna, csak messze a gyár. így hát nyitottam magam egy boltot, segítvén az ebtartókat, s az árut közelebbről hozom. — Van konkurencia Nyírbátorban? — Még egy ilyen bolt működik a városban, de ott még horgászfelszereléseket is lehet vásárolni. — Milyen volt fél év alatt a forgalma? ^ « — Nem jó, jóval nagyobbra számoltam. Sokan tenyésztenek kutyákat a környéken. Hiába a jó kutyatáp, ha az embereknek nincsen pénzük. Kapják a jószágok a megmaradt ételeket. Én nem emelek az idén árat, csak ha a nagykereskedők rá nem kényszerítenek. Pedig az energiaárak növekedése engem is érint. Nem is any- nyira az adó, inkább a magas társa- dalombiztosítási költségek bosszantanak és vágnak^ meg anyagilag. Ilyen kisvállalkozásból itt nem lehet megélni, ez nem nyugdíjas állás. Lehet, hogy bővíteni a boltot, lehet, hogy valami más után kell majd néznem. A feleségein rokkantnyugdíjas. Jobb nagyobb cégnél dolgozni, ott van végkielégítés, majd munkanélküli-segély. Ha hirtelen tönkremegyek nekem az utóbbi sem járna. Nehéz ma vállalkozónak lenni! Kovácsvölgyi Zoltán Új postaépület Nyírbátorban Fotó: Csonka Amióta visszaadták a földet, veszekszünk Mérki méricskél esek Újabb áldozatai vannak a „téeszcsés” világnak, a termőföldet megsarcoló szerencselovagoknak, a szövetkezeti törvény végrehajtását szabadjára engedő kormányzati politikának. Mérkre hívott a panaszos hang, hogy írja már meg az újság, miként csaptak be több mint negyven családot. A sértettek meghallgatása előtt a „hivatalos” embereket kerestem fel, mondják el először ők, mi is történt ebben a dolgos sváb faluban. — Amikor az átmeneti szövetkezeti törvény megjelent, többen visszakérték földjüket — tájékoztatott Kárpáti István, a földkiadó bizottság elnöke. — Akkor, a kilencvenkettes évről beszélek, megjelentek a „Hét Mérföld” Kft. emberei, és azt mondták, ők kimérik az embereknek a földeket, mérésenként ötezer forintért. Azt is elintézik egyben, hogy a földhivatalnál a nevükre kerül a föld. Ennek lassan két éve, de csak annyi történt, hogy kijöttek valakik, és méricskéltek a határban. Ráadásul hibás volt a munka, mert a szomszéd falu földjébe is belemértek. Ezután jött a földkiadó bizottságról szóló törvény, ami új helyzetet teremtett. A méregetők persze a mai napig nem rendezték a papírmunkát. Alig egy hete járt bent náluk a volt téeszelnök, ő valószínűleg többet tud. — Sajnos, én sem tudok többet mondani — tárja szét karját Aradi István, leköszönt téeszelnök. — Amikor bent voltam, az ügyvezetőjük azt ígérte, felveszi a kapcsolatot az itteni földkiadó bizottság elnökével, de ez a mai napig nem történt meg. Úgy tájékoztattak egyébként, hogy a nyíregyházi földhivatalhoz beadták az iratokat a tulajdonjog bejegyzéséhez. —Néhány dolgot nem értek. Úgy tudom a mérki föl ?ügyben a mátészalkai földhivatal az illetékes, hivatalos, tulajdonjogi bejegyzésre alkalmas mérést csak ők végezhetnek. Egyébként a téesz kiadta a földet annak, aki kérte, tehátfelesleges volt a mérés. — Van, amit tisztázni kell, fel is hívom mindjárt őket. Egyébként az emberek nem károsodtak, mert a földet visszaadtuk, és használják, csak két éve nincs a nevükre írva, a pénzük meg oda van. — Négy darabban mérték ki a kilenc hold földemet — háborgott László János. — Ezért húszezer forintot fizettem azoknak az embereknek, mert ötezret kértek egy mérésért, de még a mai napig is csak művelem ezt a földet, és nem tudom, hogy kiét. Ezzel a pénzzel becsapódtunk, de a földdel elégedett vagyok. Csak az a baj, hogy a rádió azt mondta, a mérés árának a negyven százalékát visszafizetik, de én most kitől kérjem? —Amikor elvették a földet, fizettek érte? ■ — Lenne mit visszaadnom, amit akkor kaptam, mert jól meghánytak a tanácsházán, gyomorszájon vágtak, lesváboztak. Az elsők között voltam, akivel törették a belépés útját az Újfehértóról jött agitálóbrigád vezetőjével. Elvették két lovamat Nagyapó meg nagyanyó a málenkij robotban is volt. Az unokára, reméljük, szebb élet vár! szerszámmal, szekérrel, ekével, boronával, kaszálógéppel. Most meg a pénzünkért is úgy adják vissza a földet, hogy van is, meg nincs is. — Nekem is húszezer forintot kellett volna fizetnem a négy helyen mért három hold földemre — bosszankodott Konczili Károly nyugdíjas. — Az utolsó ötöt azonban nem adtam oda, mert az emberek azt mondták, vigyázzak, baj lehet belőle. Tudja, az egyik ember itt hall valamit, a másik ott. De a négyszáz öl szőlőmet így sem adták vissza, pedig még az adókönyvem is megvan róla. — Nem adtuk volna mi oda a téesznek a földet, de olyan megfélemlítésben voltunk — zokogott percekig Koncziliné Galambos Ilona. — A férjem három és fél évig, én majd három évig voltam az orosz télben málenkij roboton. Tizenhét éves lány voltam, amikor Nagykállóig gyalog hajtottak, hogy onnan vagonban vigyenek a kényszermunkára. Volt egy orosz katonatiszt, aki velünk sírt, mert olyan szenvedésünk volt nekünk. Most meg a férjem kárpótlási jegyét egy nyíregyházi ember becsapással elvette, és azóta is oda van. Akkor most itt van ez a föld- kimérési dolog is, amiből csak a csalafintaság látszik, a földművesember java nem. — Nekem még a földet sem jó helyen adták vissza, mert olyan helyen van, ahol mindig kijön a Kraszna, rosszabb ez, mint amit elvettek — dohogott egy utcával odébb Tihanyi Lajos. — Lepengettük a húszezer forintot, de azóta csak veszekszünk a feleségemmel, hogy kellett ez nekünk öregségünkre. Ráadásul magától tudom, hogy nincs is a nevünkön, akkor meg miért kérték azt a sok pénzt? A panaszok meghallgatása után felkerestem a Mátészalkai Földhivatalt. Szent- mihályi Zoltán hivatalvezető először meghallgatta a mérkiek által elmondottakat, majd kifejtette álláspontját. — Csak a kárpótlási földeket kötelességünk kiméri, a részaránytulajdont mindenki azzal méreti, akivel tudja. Fizikai teljesítőképességünket is meghaladják a föld körüli problémák, mert négy emberünk és egy műszerünk dolgozik erre. Megértem a panaszt, tényleg sok, hogy két év alatt sem rendeződött a gond. Egyébként az a rend, hogy a kft. az elkészült munkarészeket beadja hozzánk megvizsgálásra. Ha nincs hibája, egy példányt visz- szaadtunk. Ennek alapján a földkiadó bizottság meghozza határozatát, és a kettő szolgál a bejegyzés alapjául. Azt javaslom, a földméréssel kapcsolatban a vállalkozót keressék, mert hozzánk a mái napig nem érkezett be semmi. A bejegyzés hiánya hátrányosan érintette a tulajdonosokat, de mi erről nem tehetünk. Azt viszont ne tőlem kérdezze, hogy miként alakult úgy a helyzet, hogy ma tulajdonképpen mindenki mérheti a földet, aki bizonyos feltételeknek megfelelt. A Mérken dolgozó kft.-nek is, tudtommal, legális a működése, tehát jogosan mérték a földet. Végül többszöri kísérlet után sikerült a vállalkozást elérnem, Schök János úr nyilatkozott röviden. — Igazából ezt az egész mérést két kollégám végezte, én úgy tudom, már művelik is az így visszakapott földeket. Hogy a papírmunkát miért nem készítettük még el, ebben sem vagyok biztos, mert én úgy tudom, Nyíregyházán a földhivatalhoz beadtuk. Ha a vezető visszajön a szabadságról, utánanézünk a dolognak, és akkor hívjon fel megint! Aradi Balogh Attila
