Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-10 / 119. szám

4 m 1994. augusztus 10., szerda KULFOLD-BELFOLD UJ KELET Ahol az állampolgárt meghallgatják megnyílt a panasziroda Az állampolgár interpellál a Parlament­ben. Személyesen. Amióta az Ország- gyűlés új elnöke közzétette: bárki elme­het az Országházba, hogy elmondja pa­naszát, véleményét, javaslatát, sokan él­nek e lehetőséggel. Kisemberek az ország minden részéből érkeznek a Parlament XI- es kapujához, ahol jogászok, közigazgatási szakemberek fogadják őket. A nemrég megnyitott úgynevezett panaszirodában nincs nyári szünet, csak a honatyák számára. Miért volt szükség erre a fórumra, amikor a Miniszterelnöki Hivatalban is szinte mindegyik főhatóságnál van tá­jékoztató és panasziroda ? - kérdeztük Ha­vas Aladárt, az Országgyűlés elnöke pa­naszirodájának vezetőjét.- Ezt firtatták egyes hivatalok is. A válaszunk az volt: több ezer levél érkezett az állampolgároktól az Országgyűlés elnökéhez, ezek többsége egyéni panaszt tartalmaz ugyan, összességükben azonban gazdasági, társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet. Jelzik a törvényalkotók tennivalóit is - mondotta az iroda vezetője. - A levelek zömének írója azért fordul a Parlamenthez, mert az illetékes állami szervek, intézmények, hivatalok intéz­kedéseivel elégedetlen. A Tisztelt Háztól várják a segítséget, a jogorvoslatot. Bizalommal fordulnak az Országgyűlés elnökéhez, s a válasz nem szorítkozhat csupán az ismert mondatra: „panaszát” továbbítottuk az illetékes szer­vekhez. Érdemi intézkedés szükséges, ez pedig csak úgy lehetséges, ha szak­emberek foglalkoznak mindegyik levéllel. De a levélírók közül számosán kérték az Országgyűlés elnökét: tegye lehetővé, hogy személyesen elmondhassák prob­lémáikat. A népfelség kérését teljesítették, amikor megnyitották az Országgyűlés pa­naszirodáját. Már kezdetben annyian je­lentkeztek személyesen és telefonon, hogy a hétfői és szerdai fogadónap kevésnek bizonyult. A következő héten kedden és csütörtökön is fogadták az állampol­gárokat. Többségük - miként várható volt közérdekű problémákat vetett fel. Sokan a kárpótlás intézésének módjára panasz­kodtak. Mint írták és elmondták, a kár­pótlási hivatalokban azt mondják az érde­kelteknek, hogy a földhivatal 60 napon belül kiadja számukra a telekkönyvi kivonatot. Azt azonban hiába várják hó­napok óta. Az érdeklődőknek a földhivatalban azt válaszolták: fizessenek 500 forintot, s akkor intézkednek soron kívül. A licitálás egy évvel ezelőtt volt - mondották az em­berek - földjüket még nem kapták meg, illetéktelenek művelik, az általuk bevetett földet pedig az arra pályázók kiszántot­ták. Jogos az elkeseredésük. A nehéz anyagi helyzetben levő emberek helyett mi kérdezzük meg az illetékes hivatalokat, miként szünteti meg sürgősen ezeket a visszásságokat. A nyugdíjasok nyomatékkai kérik, hogy a törvény előírásainak megfelelően, az inf­láció mértékének növekedésével arányban növeljék a nyugdíjakat. Kifogásolták azt is, hogy a gyógyfürdőkben már nem része­sülnek minden szükséges kezelésben. Fel­háborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy miközben a nyugdíjak emelésére nincs pénz, sok-sok milliót fizetnek ki végkielégítésként azoknak, akiktől rossz munkájuk miatt meg kell válni. Számo­sán az önkormányzatoknál tapasztalt bürokratikus eljárásra, lélektelen ügy­intézésre hívták fel az Országgyűlés elnökének, illetve irodájának figyelmét. Az egyik budapesti állampolgár például lakáskiutalással kapcsolatos visszaélést Új hangok A nagy áttörés nem történt meg, de ezt komolyan senki nem várhatta. Az új magyar miniszterelnök első hivata­los pozsonyi látogatása sikernek számít - állapította meg hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív beállítottságú tekintélyes német lap kiemelte, hogy „a pénteki megbeszélések utáni sajtóértekezleten mind Horn, mind Moravcík méltatta a- tárgyalások légkörét. Mindkét fél elismerte a másik politikai szándékát az alapszerződés megkötésére, a bősi vita megoldására. Ezek új hangok voltak a két szom­széd viszonyában, miután Szlovákia önállóvá válása óta inkább az ellen­ségesség volt jellemző”. A főbb tár­gyalási témák és a sajtóértekezleten el­hangzott kijelentések ismertetése után a cikk szerzője, Matthias Rüb azt írta, hogy „az úton, amelyen Budapest és Pozsony közösen kíván haladni, min­denütt akadályok vannak, amelyek közül a szlovákiai magyar kisebbség önkormányzatának lehetősége és a dunai vízlépcső ügye a legnagyobb”. „Szlovákiában aligha van még egy olyan külpolitikai téma, amelynek akkora belpolitikai jelentősége lenne, mint a Magyarországhoz fűződő vi­szonynak. Horn láthatóan kiegyensúlyo­zottságra törekedett pozsonyi tárgya­lópartnerei kiválasztásánál.” A német újság szerzője szerint a magyar miniszterelnök azzal, hogy nem az alapszerződés megkötésének gyor­saságára helyezte a hangsúlyt, tekin­tettel volt Moravcíkra, aki a szeptem­ber végi választások előtti kampány­ban nem mutatkozhat a magyarokhoz nagyon közel állónak. Ku Klux Klán kereszt Az amerikai alkotmány nem tiltja egyet­len jelvény hordását, mutogatását, fel- állításSt séró.fe áieriíltki az ohiói fellebb- viteli bíróság ítéletéből is, amikor a bírák úgy döntöttek, hogy a Ku Klux Klan alkot­mányos joga jelvényének, a keresztnek a felállítása az állami capitolium előtti téren. A döntést megelőzően az állam fordult a bírósághoz azzal, ho^y a Klan kereszt- kiállítása megsértené az állam és egyház szétválufiitásápak alkotmányban lefekte­tett törvényit. A*bu$sag ózonban ezt nyil­ván nem így gondolta. InfoNet Történelmi határnyitás tárt fel konkrét adatokkal. Némelyek azt sérelmezték, hogy az újrakezdési hitelek kamatai megfizethetetlenek, mások azt, hogy egyszerű bírósági eljárások évekig húzódnak, amiatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Mindegyik esetben az illetékes tárcához fordulunk, tájékoztatást kérünk az ügyről, s ha lehetséges, gyors intézkedésükről. Válaszukat csak akkor továbbítjuk a pa­naszosnak, ha az kielégítő. A hozzánk for­duló lakosoknak elmondjuk: a helyi vagy a főhatóság hivatott intézkedni, nem az Országgyűlés. Mi csak azt tehetjük, amit a honatyák tesznek a parlamenti üléseken: választóik nevében interpellálnak a minisztereknél, a kormánynál. Az Ország- gyűlés elnökét is rendszeresen tájékoztat­juk. A panaszosok is abban reménykednek, hogy az Országgyűlés közbenjárására problémáikat megoldják az illetékesek. Egyes hivatalokban már nem nagyon bíznak. Jellemző, hogy az egyik állam­polgár a miniszterhez címzett levelét is hozzánk hozta el azzal a kéréssel, hogy az Országgyűlés elnöke továbbítsa. így biz­tosan kézhez kapja - mondotta. Megtisz­telő ez a bizalom, szolgálatunkkal szeret­nénk megfelelni ennek - hangsúlyozta Ha­vas Aladár. Azt fontolgatjuk, hogy miként lehetne kedvezőbb feltételeket teremteni az állam- polgári beszélgetésekhez. A jelenlegi fogadóhelyiség ugyanis kicsi, ebben egyszerre csak 6-8 ember foglalhat helyet. Addig is, amíg tágabb helyiséget kapunk, előzetesen megbeszéljük a hozzánk for­dulókkal: melyik időpontban jöjjenek. Szeretnénk megkímélni őket a vára­kozástól. (MTI-Press) Tchibo­hódítás A Tchibo Budapest Kft. a ham­burgi Tchibo Gmbh százszázalé­kos leányvállalata arra számít, hogy az idén a magyarországi kávé összértékesítésben mintegy 15-18 százalékos részesedést szerez. Ebben az esztendőben valószínűleg 16.500 tonna kávét adnak el az országban. A Tchibo a múlt esztendőben 10 százalé­kos részesedést ért el a magyar piacon. Balogh Attila ügyvezető igazgató elmondta, hogy az országban jelentős kávéfel­dolgozó kapacitást építettek ki. Az elmúlt években több millió márkát fordítottak beruházá­sokra, s így Budaörsön 120 mun­kahelyet teremtettek. Magyar- országon dolgozzák fel a nyers­kávét, pörkölik, darálják és cso­magolják. Tizenhárom féle kávét kínálnak a magyar piacon, ahol a legjelentősebb versenytársuk a Douwe Egberts, az Eduscho Franck és a Jakobs. Az idén január óta mintegy duplájára emelkedtek a világpia­con a nyerskávé árak. A forint leértékelés miatt is drágul a nyersanyag. Ezért a Tchibo is hamarosan áremelésre kénysze­rűi. Balogh Attila szerint erre au­gusztus közepén kerül sor. A Tchibonál az áremelés mértéke 35 százalék körüli lesz, in­formációi szerint a versenytársak 40-50 százalékos áremelést ter­veznek. Jordániái és izraeli határőrök kezet fognak a tegnapelőtt ünnepélyesen megnyitott határátkelőhelyen. A békekötés első gyakorlati követ­kezményeként is felfogható eseményen jelen volt Simon Perez izraeli miniszterelnök, Jordánia képviseletében pedig Hasszán herceg. Az ágabai átkelőt egyelőre csak külföldiek vehetik igénybe Nem együtt, csak egymás mellett Magyaros szövetségek Lembergben, Nyugat - Ukrajna egyik legjelentősebb ipari, művelődési köz­pontjában, mintegy kétezer magyar lakik. Két szervezet, a Lembergi Magyarok Kultúrális Szövetsége és a Lembergi Petőfi Társaság tömöríti őket. Skotnyár József ez utóbbi elnöke. Őt kértem meg, beszéljen az ott élő kisebbségek hely­zetéről. — A legfontosabbal kezdeném. A leg­utóbbi választásokon városunk önkor­mányzata teljesen átalakult. Nagy örömünkre nem a nacionalista színezetű erők győztek, pedig Lemberg köztudottan egyik fellegvára az ilyen jellegű csopor­tosulásoknak. Az új polgármester, Vaszil Kujbida a centrumhoz tartozik, liberális demokratának nevezhetném. Más nem­zetiségi szervezetek vezetőivel egyetem­ben alkalmam volt találkozni vele. E meg­beszélésen ígéretet tett arra, hogy messze­menőkig támogatja a kisebbségek kultúrá­lis tevékenységét. —Milyen a magyarok kapcsolata a töb­bi nemzetiségi szervezettel? — Lembergben a legnagyobb kisebb­séget, érthető okokból, az oroszok képe­zik. Ők négy szervezetbe tömörültek. A Lengyel Kulturális Szövetség harmincezer lakos érdekeit képviseli. Ugyanilyen szer­vezetük van a beloruszoknak is. E három csoport helyzete kedvező, hisz a civil szer­veződések mellett vannak hivatalos struk­túráik is. Az oroszoknak például színhá­zuk, iskoláik. A lengyel és belorusz gye­rekek is anyanyelvükön tanulhatnak. Vi­szont a görögök, a litvánok, a csehek - s ide tartozunk mi. magyarok is - nem ren­delkeznek ilyen lehetőségekkel. Ez a közös gond szülte a tömörülés ötletét. Megalakítottuk a Nemzetiségi Szer­vezetek Tanácsát. Ez a szervezet nem szól bele a kisebbségi szövetségek belső életébe, viszont vállalja a közös érdekek képviseletét. Mind a négy nemzetiség számára fontos lenne, ha rendelkezne egy olyan épülettel, melyben berendezhetné irodáit, működtethetné klubjait, vasárna­pi iskoláit. E kérésünkkel nemrég fordul­tunk a város önkormányzatához, most vár­juk a választ. — Milyenek a lembergi magyarság kapcsolatai az anyaországgal, illetve a kárpátaljai magyarsággal? — Az anyaország különféle intéz­ményei jelentős segítséget nyújtottak számunkra a múltban. Kaptunk technikai berendezéseket, melyeket ifjúsági klubunk felszerelésére használtunk. Évről-évre egyre több lembergi szakember jut el ma­gyarországi konferenciákra, más szakmai találkozókra, beindult a gyerekek üdül­tetése is. Számunkra Kárpátalja egyfajta kis anyaországot jelent. Korábban a Kár­pátaljai Magyar Kulturális Szövetség nyúj­tott számunkra némi támogatást. Az utóbbi időkben ezek már elmaradtak. Úgy tűnik, a szövetség ugyancsak el van foglalva sa­ját belső gondjaival, s figyelme nem ter­jed ezeken túlra. — Üembergben a Petőfi Társaságon kívül a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége is igyekszik szervezni, tenni a diaszpórában élők érdekében. Milyen a két szervezet kapcsolata? — Kapcsolat helyett egymás melletti tevékenységről beszélhetünk. Mindkét szervezet éli a maga életét, igyekszik több - kevesebb sikerrel elkerülni az ütközést. Szerintem a munkára, a feladatokra kell koncentrálni, s akkor nem lényeges, hány szervezeten belül tevékenykedünk. Horváth Sándor Francia nyelvtörvény A francia parlament végérvényesen elfogadta azt a törvényt, amely a fran­cia nyelvet védi az idegen, minde­nekelőtt az angol behatásoktól. Mos­tantól a francia újságíró akár 8 hónap börtönnel vagy majdnem egymillió forintnak megfelelő, 50 000 frankkal büntethető, ha idegen-szavakat használ. Az új nyelvtörvény arról is ren­delkezik, hogy a Franciaország területén zajló valamennyi kongresszusnak, szemináriumrtak,,. kqnfefenciának Mo-, liére nyelvén kell tanácskoznia. Mind­enekelőtt az orvoskongresszusokra lesz a törvény nagy hatással, ahol is eddig általános volt az angol nyelv használa­ta. A párizsi kulturális minisztériumban állítják, hogy szó sincs az angol nyelv teljes kiszorításáról, csupán arról, hogy az idegen nyelvet franciára cserélik. Számos politikus nevetségesnek, és a siker minden reményétől megfosztott- nak tartja ezt a hatalmas méretű anyanyelvvédő akciót. A szocialisták xenofóbiával (idegengyűlölettel) vádol­ják az új törvényt, és „nyelvészeti Ma- ginotvonal” elnevezéssel illetik. InfoNet

Next

/
Thumbnails
Contents