Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-10 / 119. szám
UJ KELET Harminc új munkahely Milotán Húsüzem házasságból Milotára nősült egy vállalkozó. Ebben még nincs semmi különös. A történet akkor kezdett érdekessé válni a falu és a tőkével rendelkező számára, amikor felismerte, hogy országunknak ebben a keleti szegletében van munkaerő, van piac, és nincs húsfeldolgozó. Többmilliós beruházással befejezéséhez közeledik az üzem felépítése. A hűtőberendezés szerelése, és kevés burkolómunka van még hátra. A tervek szerint szeptember elején kezdődik a termelőmunka egy próba- üzemelés után. Egyelőre tizenöt főt foglalkoztat a vállalkozás, de még ebben az évben harminc fővel emelik a termelőlétszámot, elsősorban helyiek alkalmazásával. Elővágott félsertésekből tartós és gyorsfagyasztású töltelékárukat készítenek. Ha felépül a községi szennyvízmű, akkor helyben vágják a sertéseket, és ezzel az állattenyésztők is értékesítési lehetőséghez jutnak. Az épülő üzem Kép és szöveg: Aradi Csak a szél vendégeskedik a padlásokon A béke szigete Vajdabokor mögött elfogy a kövesút. Száll a por, akár sárga felhő. Felhajtok a pici dombra, a rozsdás drótkerítés mellé. Nem állok be az udvarra. A motort gyorsan leállítom. Imhol a ház, ahol életem első tíz évét töltöttem. Pedig nagyanyám mondotta volt többször: ahol boldog voltál, ne menj oda vissza soha. Bevallom, különös hangulat vesz erőt rajtam, kár lenne tagadni, valahányszor eljövök. Néha valahogy muszáj. Jöhetnék akár csillagtalan éjjel, mindhárom irányból, idetalálnék. De most szikrázik a Nap. Monoton búg valahol egy repülőgép. Mélyíti a csendet. Könnyű szél csörgeti a nyárfák leveleit. Debrő-bokor ma is a békesség szigete. Apámat ötvenháromban helyezték ide. Kétszobás szolgálati lakás, egybeépítve tanteremmel. Itt éltünk nagyon szegényen és nagyon boldogan. A ház állapota elszomorító. A terméskő fölött fantasztikus térképeket rajzol a hulló vakolat. Vajon miért alulról indul vándorútra? Pusztul a fal is, sarkaiba mintha beleharaptak volna. Na, és az ablakok! Alig van ép üveg. Kik művelik ezt? És honnan való ez a tömérdek szemét? Az udvaron szakadt cipő, lábas, büdös rongy. Áll az ember, földbe gyökerezik a lába. Nini. mozog a méteres gaz. Hamisítatlan barna és egy szőke cigánygyermek kukucskál kifelé. A kékszemű, szőke lányka kifejezetten szép teremtés. Meztelen testükön lemoshatat- lan ős-kosz. Szevasztok, mondom, de csak nézek, mint aki most lát először fehér embert. Hihihi -nevetnek föl, és ügyesen elkacsáztak a pengétől élesebb törött ablaküvegdarabok között, nézni is hajmeresztő. A házból fiatal cigány férfi bújik elő, jön vigyorogva. Rövid magyarázkodás következik. A férfi barátságos, igyál egy kávét, mondja, vagy valamit, na. Nehezen tudom lebeszélni. Kifelé menet bekukkantok a tanterem ablakán, a rothadó padlón vastag galambszar. Düh és keserűség felváltva kél bennem. Elsétálok az erdő felé. Ki hinné ma, hogy valamikor ez volt a boldogság szigete? Az ötvenes években nem volt szomszédunk. Háromszáz méterre lakott Petris Andii bácsi Jutka nénivel és felnőtt leányukkal, Zsuzsikával. Andri bácsi kimondottan intelligens volt, és jól snapsz- erozott. Átjött néha vecserkázni. Háza körül öreg gyümölcsfák, öreg szőlők tengődtek a homokon. Számban érzem a delaváré ízét, meg az Izabelláét. Apám azért legalább kóróval kerítette körbe a kertjét.. Ablakunk alatt nárciszok, gladióluszok nőttek, előtte nyárfalécből kerítés. Szent ég! Valaki kivágta az összes orgonát! A négy-öt méter magas gyönyörű ligetnek nyoma sincs. És az öntöttvas kút? Szaladok vissza, bizony lába kelt annak is, tátog a deszkával félig fedett üreg. Ez az erdő sem az az erdő. Alighanem a régi erdő fia. Azért szépen cseperedik, már majdnem felnőtt. Alján korhadnak a régi vágású rönkök. Nagyanyám sétált gyakran itt, eső után gombát keresve. Meg én. Személyesen ismertem minden fát, bokrot. Valaki jön. Ez ma is ritkaság. Köszönünk. A férfi ötvenen túl, fakult surcban. Köszönés után csak néz, néz. Azt mondja, ne haragudj mán, te a Tamás vagy, vagy a Sanyi. Mondom a Sanyi. Én meg a baka Petris unokája vagyok, megismersz? Hogyne, mondom, de hát halvány dunsztom sincs persze. Hallottam, apád meghalt. Hát igen, hümmögök. Itt laksz? -kérdezem. Csodálkozik. Hol laknék, persze hogy itt. Hová mész? -kérdi. Csak úgy széjjelnézek, tudod, mondom. Nem érti, látom, de nem baj. Csend. Na, majd visszafelé benézek, jó? -kérdem. Gyere nyugodtan, a kutya fel van fogva. Ég veled, testvér. Indulok balra, a Juliska néni héza felé. Gabulya Pista bácsi a szó szoros értelmében törte a magyart, de feleségével, Juliska nénivel együtt áldott jó szívű emberek voltak. Sok krumplilángost ettem náluk. Lehet ma a városban huszonnyolc szép nevű pékség, olyan tiipák rozskenyeret, amilyet Juliska néni tudott sütni, nem tud bizony egyik sem. Egyszerre volt gasztronómiai és esztétikai élvezet, nézni, amikor egy hatalmas szeletet vágott belőle. A titkát valószínűleg magával vitte a sírba. Gabulyáék és Petrisék háza ma üres. A szél vendégeskedik csak néha a düledező padlásokon. Az udvarokat felverte a gyom. Tulajdonképpen mi a fenét ténfergek én itt összevissza? Kedvetlenül bandukolok a puha homokon vissza az autóig. Azt hiszem, baka Petris unokáját ma mégsem látogatom meg. (A visszapillantó tükörben látom a két purdét, szobormereven bámulják a távolodó autót.) Fábry Szakái Sándor I _____________________\> Bár közigazgatásilag Szabolcs-Szat- már-Bereg megyéhez tartozik Raka- maz, lakói inkább a szomszédos Borsodhoz húznak. Nagy bevásárlásra nem Nyíregyházára mennek, hanem a sokkal messzebb lévő, de vitathatatlanul nagyobb Miskolcot részesítik előnyben. S mintha a megyebeliek sem éreznék igazán idetartozónak a városjelöltet. A hírközló'szervek is rendszeresen megfeledkeznek létéről. így hát kisebbfajta meglepetést, majdhogynem csodát okoztunk, amikor is megjelentünk a polgármesteri hivatalban. — Mire kíváncsiak tulajdonképpen? Arra, hogy mi újság nálunk? — kérdezte Pirin! Frigyes polgármester, s már folytatta is kérdezetlenül. — Éljük megszokott életünket. Túl vagyunk a politikai választásokon, s igyekszünk úgy folytatni munkánkat, hogy a lakosság csak a pozitív oldalát érezze a változásnak. Ezenfelül pedig az előre meghatározott ütemterv szerint haladunk a teendők elvégzésében. — Mint például? ■— Megépült, sőt, már üzeméi is'ázúj1 tizenöt férőhelyes szociális otthon. Az úthálózat javítására az idén mintegy hárommillió forintot költöttünk. Egyedül a gázhálózat egységességével nem bírunk. A gáztörvény egyszerűen kettévágta a fejlesztést. Az emberek érthetően bosszankodnak azon, hogy a város egyik fele fizet a gázóráért, a másik fele pedig nem. Rendeznünk kellene végre ezt az ügyet a TIGÁZ-zal. — Nagyon sok helyen már kénytelenek voltak hitelt felvenni az önkormányzatok... — Bár az eredeti költségvetésbe mi is ütemeztünk be rövid lejáratú hiteleket, szeretnénk hitelmentesen zárni az évet, s erre eddig minden esélyünk megvan. —Egy választáson már túl vagyunk, ám nemsokára nyakunkon a másik... — Valóban, nemsokára ismét szavazni kénytelenek a szavazásra jogosultak. Azt hiszem — ha nem is olyan horderejű, mint a májusi volt —, sokkal fontosabb a városok, községek életében az önkormányzati választás. Bár még nem tudom, hogy milyen feltételekkel kell és lehet újrajelöltetni magam, mindenképpen szeretnék ringbe szállni a polgármesteri címért. Nagyon sok tervem van még a település fejlesztésével kapcsolatban, amelyek, azt hiszem, elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy megkapjuk végre a városi rangot. — Egy kívülálló szemében nem igazán tűnik fejletlen infrastruktúrájúnak Raka- maz... — Végül is nem alapvető dolgokról van itt szó, hiszen sok olyan nemrégiben kikiáltott várost tudnék megnevezni, amelyek ugyanilyen szinten állnak. Elsősorban az egészségügy fejlesztésére, korszerűsítésére és bővítésére gondolok. Nagy szükségünk lenne egy gyermekorvosi rendelőre és egy központi ügyeleti szolgálatra kis laborral és fizikoterápiás kezeléssel együtt. Eddig ugyanis változó telephelyű ügyeletünk volt, azaz a háziorvosok egymással egyeztetve saját lakáson és rendelőben láttak el az orvosi segítségre szorulókat. Nagyon szorgalmaznám a mentőállomás kiépítését'is, hiszen a megyeszékhely elég messze van tőlünk, sorompó is lassítja az útját, s meg kell vall- jam őszintén, az útviszonyok — pláne a kis falvakban — katasztrofálisak. Ugyanezen szempontok indokolják egy tűzoltóállomás építését is. Körzetellátási szerepkörrel, állandó ügyelettel és hírlánc biztosításával. Mindkét bázis nagyon fontos lenne az életmentés gyorsasága miatt. A szennyvíz ügyében is lépni kellene. Bár részben elkezdtünk már, a település 30 százalékán megoldott a szennyvíz elvezetése, tovább kellene folytatni. Csak hát ezt nem lehet ráerőltetni a lakosságra, az önkormányzatnak pedig nincsen erre pénze. S ha már a szennyvízhálózatot megemlítettem, szót kell ejtenem a csapadékhálózat kiépítéséről és tökéletesítéséről is. Ja, és egy kis parkosítás, a településarculat csinosítgatás a is ránk férne. Természetesen ezekben a kérdésekben nagyrészt a lakosság véleményére és javaslatára hallgatunk majd. — Mennyire vonzza Rakamaz az építkezni vágyókat? — Aránylag olcsó telkekkel várjuk az építkezőket, már 120 ezer forintért köművesített telket tudunk adni. Sajnos ennek ellenére sincs nagy építkezési láz. Pedig a lehetőségeinkhez mérten még támogatjuk is az első lakáshoz jutókat, akár vásárolnak, akár építenek lakást. — Milyen összeg áll rendelkezésükre e célra? — Évente kétmillió forintot biztosítunk a fiatal házasoknak és első lakáshoz jutóknak. Negyedévente bíráljuk el a kérvényeket, olyankor félmillió forintot osztunk szét. A maximális támogatás 150 ezer forint. Minden évben szétosztjuk a teljes összeget, és az az tapasztalatunk, hogy szívesebben vásárolnak a fiatalok kész lakást, mintsem hogy maguk vesződjenek a megépítésével. — Mindenhol nagy problémát jelent a munkanélküliség... — Nálunk 20 százalékos a munkanélküliségi ráta. A stagnáló szövetkezetek — Rakamaz mindig termelőszövetkezeti település volt — miatt jelentős lett a dologtalanok száma. Bár lassacskán megindul az új munkaadó réteg kialakulása, sokkal több idő kell hozzá, mint ahhoz, hogy egy vállalkozás tönkremenjen. Nem tudom, ez mennyire fog lendíteni a munka- nélküliség problémáján, hiszen általában a kis létszámú alkalmazottak foglalkoztató kft-k vannak és lesznek is túlsúlyban. De örülhetünk, hogy ez is van... — A Tisza közelségét is jobban kiaknázhatnák... — Alapvetően nem mi tudjuk kiaknázni, hanem Tokaj, a pénzt ott költik el a turisták. Nálunk mindenki tisztában van vele, hogy ez idényjellegű üzlet, s két hónapra nem érdemes leköltözni oda. Nekünk csak a szállásadásból lehet profitunk. S ha már a profitnál tartunk! Az üdülőövezetből származó bevételt teljes egészében vissza is forgatjuk oda, úgyhogy olyan, mintha nem is lenne... Mary BORSODHOZ HÚZNAK? Hitelmentesen szeretnénk zárni az évet
