Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-10 / 119. szám

UJ KELET H II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 11 it 1994. augusztus 10., szerda 3 Levélügyeink HAT FALU, HAT NÓTA Országosan egyedülálló „faluszer­kezetet” produkált a „szocialista tele­püléspolitika”, amikor Tiszabecshez csatolta közigazgatás szempontjából Tiszakóródot, Tiszacsécsét, Milotát, Uszkát, Magosligetet. Akkor egyetlen funkcionárius sem ágált a településsor­vasztás ellen, a háborgó lakossággal szemben meg úgy működött a demokra­tikus centralizmus, hogy az apparátus döntött, amúgy centrálisán. Azóta sokat változott a rendszer, a hat település már önálló. Az együttlét és a szétválás leg­jobb ismerője Gyulai Gáspár, aki az em­lített települések függetlenített párttit­kára volt, most polgármester.- Amikor jött a rendszerváltás, meg­betegedtem és leszázalékoltak. Ekkor Tiszakóród és Csécse közösen kivált, én lettem a tanácselnök, majd megválasz­tottak polgármesternek. Azóta sokat tettem a múlt rendszerben elnyomott Kóródért. Most hátravan még a gáz és a telefon együttes vezetése, az iskola felépítése, de ezek is megoldódnak.- Ami viszont még a mai napig lezáratlan ügy, az összekényszerített települések vagyonmegosztásának vitás kérdése. A demokratikus átalakulás segített annyit, hogy a hat település sa­ját nótáját fújhatja. Kérte is az öt társ­község, hogy Tiszbecs az ott megvalósí­tott fejlesztésekből és a GAMESZ- vagyonból fizessen részarányosán min­denkinek, mert azok a beruházások, Az egykori pártház ma posta amelyek a székhelyközségeket fejlesz­tették, a társközségektől vettek el pénzt. A könyvszakértői vélemény alapján nekünk Csécsével közösen közel nyolc­millió forint járna. Mint említettem, ez a két falu közösen vált ki, és ezért jogilag együtt szerepel a követelésünk.- Volt már néhány bírósági tárgyalá­sunk, de végül hatósági beavatkozás nélkül is megoldódhat a dolog, mert most aláírtak az érdekeltek egy megállapodást, hogy elfogadják a könyvszakértői vé­leményt, és az alapján a társközségek megkapják részüket. Van Tiszabecsen egy hatlakásos épület, azt szeretnénk a rész­jogosultságunk fejében, mert azt nem várhatjuk, hogy az egykori székhely­község pénzzel fizessen.- Ahogy itt most nézegetem önnel a dokumentumokat, nem találom a köz­ponti pártház értékét, pedig az 1979-ben lett kialakítva, és több mint kétmilliót ér. Ezt is közösen hoztuk létre, most posta és diszkont van benne, és ennek az értékét is figyelembe kell venni a meg­egyezéskor. Ezekkel az értékátadásokkal visszakapnak valamit az egykori társ­községek, és saját fejlesztésükre for­díthatják. Maksa híradó Mint már tájékoztattuk olvasóinkat, a Debreceni Agrártudományi Egyetem adott helyet az augusztus 4-7. között megrendezett XIV. Országos Postás Konferenciának. A haladó postáshagyo­mányok szellemében megrendezett kon­ferencia szervezőinek célja az volt, hogy a találkozó járuljon hozzá a szakmai, gazdasági célkitűzések megvalósí­tásához, a posta üzleti és nemzetközi kapcsolatainak ápolásához, erősítve a postás dolgozók szakmai összetar­tozását is. A plenáris üléseken szó esett a világ postai fejlődésének, átala­kulásának tendenciáiról, a piaci kihívá­sokról, a postahivatali hálózatjavítás vizsgálatáról, a szekcióüléseken pedig postaforgalmi, szállítási, gazdasági, banki és pénzforgalmi, hírlap-előfizetési stb. témakörökről is. A konferenciát lezáró, augusztus 7-én megtartott sajtótájékoztatón a Magyar Posta Rt. vezetői értékelték a posta és a konferencia munkáját, Doros Béla, a Ma­gyar Posta Rt. vezérigazgatója pedig újságírók kérdéseire válaszolva elmond­ta, hogy a Magyar Posta Rt., a nemzetközi szolgáltatásait nézve, összességében azonos szinten dolgozik, mint a legfej­lettebb nyugat-európai országok, vagyis 3,5-3,7 nap alatt megjárja a levél pl. Hol­landiát vagy Hollandiából Magyar- országot. Kelet-Európa tekintetében már nem ilyen jó a helyzet, a legsúlyosabb probléma Ukrajnával van, hiszen Záhony­ból Csapig 6 hétig megy a levél, ám úgy néz ki - tette hozzá a vezérigazgató -, hogy egy közel másfél éve tartó tárgyalás- sorozat eredményeként az átfutás időtar­tama lecsökken néhány napra. Négy napról 3 napra csökkent le a Szlovákiába irányuló levélkézbesítés időtartama - tud­tuk meg -, hiszen július 1-től vonat he­lyett mindennap oda-vissza járó, Po­zsonyból Budapestre, Budapestről Po­zsonyba induló gépkocsijáratot indítottunk be. „Hasonló terveink vannak Romániával kapcsolatban is, hiszen Debrecenben és Nagyváradon közösen szeretnénk nyitni egy úgynevezett nemzetközi kicserélő hi­vatalt, ami azt jelenti, hogy a romániai címzettek esetében nem kellene minden levelet felküldeni Bukarestbe és ott elosz­tani, hanem már Nagyváradon „megállhat­na” az Erdélybe címzett küldemény, hogy rövidebb idő alatt érkezhessen meg a címzetthez. A belföldi levélszolgáltatás helyzetéhez érve a vezérigazgató elmondta, hogy míg - napi kétmillió levéllel számolva — 1991- ben a feladott levelek 71%-a érkezett meg másnap Budapestre és 76%-uk a vidéki címekre, ma már, s ezt az eredményt a Gallup-felmérések is igazolják, 81-86 és az utóbbi hónapokban 90%-os ered­ményekről is beszámolhatnak. Ez hiába jó eredmény Európa-szerte, nem lehetünk elégedettek, mert a maradék 10% kül­demény nagy szóródással 2-3-5 napos kézbesítési idő elteltével érkezik meg a címzetthez, ami a megbízhatatlanság érzését kelti az,emberekben. A fennálló problémák megoldási le­hetőségét a Magyar Posta Rt. keresi, s az is az elképzelések között szerepel, hogy a nagy mennyiségű közületi levelet fel­adókhoz a posta menne el a levelekért (küldeményekért). Felülvizsgálják a közú­ti szállítás lehetőségét is, hiszen a vasút drágaságát és rugalmatlanságát a postán kívül a piac is megérzi. A vezérigazgató úgy véli, hogy postai díjszolgáltatás- emelés az idén nem lesz, s egyben el is ítélte a MÓL Rt. hozzáállását, mely cég a piacra kevésbé érzékeny vállalkozásként nem nyeli le az infláció egy bizonyos mértékét. Törvényi kötelezettségek alapján a Magyar Posta Rt. minden 600 lélekszámú­nál nagyobb településen állandó postai szolgáltatást kell hogy nyújtson, ám sok­szor a forgalom az ingatlan bérleti díját sem fedezi. Megoldás lenne a helyi szolgáltatókat jutalékos rendszerben meg­nyerni e célból, de a helyi önkormányza­tok ezt sokszor akadályozzák, mert számukra egy önálló postaépület státuss­zimbólum, amelynek „elvesztése” esetén a falu népességmegtartó képessége - sze­rintük - csökkenne. V. A. Jön a A Maksa Híradó és a Rádió Ka­barécsütörtök a legfőbb vonzere­je annak a szombati rendez­vénynek, mely a Magyár Techni­kai és Tömegsportklubok Orszá­gos Szövetsége jóvoltából csa­logatja vendégeit a Sóstói Múze­umfaluba. A harmadik országos tur­isztikai találkozó a turistáknak is felejthetetlen emlékeket ígér a lova­glás, sétakocsikázástól kezdve a be­mutatókon át — tánc, ejtőernyős re­pülés avagy tűzoltás — az ügyes­ségi ésdözőversenyig. A program reggel kilenc órakor kezdődik, és az esti bál zárja, melyhez a zenét a Simli Show és a régi Zenit együttes szolgáltat­ja. Herczku Tünde föld szeretetéből nem lehet megélni Szövetkezni új módon Szolomájer István Szolomájer István négy évvel ezelőtt a vállaji tsz szervezésében termesztett kézi­növényeket ■— paradicsomot, paprikát, sárgarépát, takarmánykukoricát. Akkor még kicsiben ment az üzlet, ma azonban két unokatestvérével közösen 250 holdon gazdálkodnak. — Mikor a tsz kezdett bizonytalanná válni, két unokatestvéremmel, Harcsa Jánossal és Piánk Jánossal összefogtunk, és nekivágtunk a földművelésnek. Évről évre fejlesztettük a gazdaságot. Ma 250 holdon termelünk kukorifcát; búzát,- tri- ticálét, sárgarépát, paradicsomok paprikát. A,traktorvásárlási akció segítségével vettünk két MTZ-t, és egy nagyobb —140 lóerős — traktort. Ezekhez folyamatosan vásároltunk munkagépeket. Sokat köszön­hetünk az állami támogatásnak és annak, hogy egy kft. meghitelezte az áfát. Elnyer­tük az AFI egyik pályázatát is. —Az egyébként sem remekelő mezőgaz­daságot most az aszály is sújtja,. Okoz-e ez nehézségeket az önök gazdaságában? — Hát igen. Májusban volt elég eső, sőt még sok is. A mélyebben fekvő részekre nem tudunk rámenni a géppel. Még június­ban sem volt gond a szárazság, volt egy­két eső is. Most viszont már csontszáraz a föld. és a hőség valószínűleg augusztus végéig fokozódik. Ez legsúlyosabban a paradicsomot érinti, csak fele termés várható. Ha a sárgarépa nem szárad ki, akkor még szeptemberben helyrejöhet. A csemegekukoricánk sem lesz olyan, mint a tavalyi. Ez annak is betudható egy részben, hogy a vetését kénytelenek vol­tunk öt-hat naponként ütemezni, ugyanis nincs kombájnunk, és a kézi betakarítás időigényes. Pedig most kellene kötni a szemnek. Ha nem köt,és ez a szárazság miatt lehetséges, akkor hiányos lesz a cső. A búza szépen termett — 28 mázsa egy holdon —, a minősége is jó volt, a nábrá- di keverő 840 forintért vásárolta fel. — Melyik növény éri meg legjobban a ráfordítást? — Tavaly a sárgarépa volt a legjobb üzlet, és még mindig az tűnik a leg­jobbnak. A búzával és a kukoricával az a legnagyobb problémánk, hogy nem tud­juk (árolni, kivárni a legmegfelelőbbÁbE jánlatot. Kényszerhelyzetben vagyunk, és ezt a felvásárlók nagypp jpl.tpdják. Kény­telenek vagyunk odaadni a termést ala­csonyabb árért is, mert szükség van a pén­zre, hgoy fedezni tudjuk a kiadásokat. Ebből a vállalkozásból még nem sok pénz lett. Vagyis lett, de azt mind visszaforgat­tuk a fejlesztésbe, a traktorok, gépek fenntartásába, javításába. Köztudott, hogy magasak a vegyszerárak. Egy adag műtrágya négy évvel ezelőtt 950 forint volt. most ugyanaz a szer 1716 forint. — Megéri? — Én úgy gondolom, hogy a mezőgaz­daságot legalább öt év távlatában kell vizs­gálni. Ha egymás után jönne három eh­hez hasonló száraz év, akkor bezárhatnánk a boltot. Az ember úgy van vele, hogy ha ennyi pénzt beleölt, akkor nem szívesen száll ki belőle. Sok volt tsz-tagnak nincs is más választása. Vagy belevág a föld­művelésbe, vagy kenyér nélkül marad. Aki az idén kezdte el, az most nagy bajban van az aszály miatt. Mi könnyebben átvészel­jük a szárazságot. De az összetartás kiváló, együtt sírunk, együtt nevetünk. Ennyiféle kultúránál lehet, hogy lesz olyan növény, ami kevesebb termésátlaggal is nyeresé­ges lehet. — Hogy tervezik a jövőt? Mire lenne a legnagyobb szükségük az elkövetkezők­ben? ■— Nagyon jó lenne, ha ki tudnánk építe­ni egy öntözőrendszert, csak sajnos ez nagyon sokba kerülne. Egyedül a Krasz- na van hozzánk közel, annak pedig nagyon rossz a vízminősége. Fúrt kútból kellene locsolnunk. Persze, csak szükség esetén. Fej kell,készülnünk,,mert még egy .ilyen aszályos év nagyon súlyos'gondokatokoz- na. Szeretjük alföldet, dö.3t$3eretetből hem lehet megélni. Sokan nagy gondot fordítanak a vetésre és a vegyszerezésre, de a betakarításra nem gondolnak. Jó lenne egy ütőképes kombájn. Csak hát az is 8­10 millió forint. Csak úgy lehetne szert tenni rá, ha többen összefognánk, és közösen vennénk meg. — A közmondás szerint közös lónak táros a háta. — Igen, errefelé is sokan gondolkod­nak így. Pedig, ha tapasztalnák, hogy mennyivel könnyebb és gazdaságosabb lenne a betakarítás, akkor megváltozna a véleményük. — Akkor lényegében visszatérnének a szövetkezeti formához. — Nem egészen, ugyanis csak azzal szövetkeznék, akivel akarok, akiben meg­bízok. Az ilyen szövetkezéseket kizárólag az üzleti érdekek és kapcsolatok vezérel­nék, és nem valamiféle ködös eszmék. Egy ilyen összefogással hatékonyabb ter­melést, sikeresebb munkát lehetne elérni. Nem lennénk kiszolgáltatva a felvásárlók kénye kedvének, nagyobb lenne a haszon, és mindenki jól járna. De ez még messze van. Idő kell az embereknek, hogy felis­merjék ezt a lehetőséget, mint — ha nem is az egyetlen, de — a legjárhatóbb utat. Ehhez azonban tapasztalatokat kell szerez­ni és bátorság,kitartás, lendület kell hozzá. Aki mer, az nyer. Vasas László (A szerző fotóival) A vállaji Szolomájer István a szomszédos Mérken működteti ezt a gaz­daboltot, ahol növényvédő-szerekkel áll a gazdák rendelkezésére

Next

/
Thumbnails
Contents