Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-09 / 118. szám
Úi KELET 1994. augusztus 9., kedd 9 Az 1919. esztendőtől a teljes magyar rendőrség államivá vált. A legmagasabb szintű jogi szabályozás az iránymutatást megadta, a kereteket azonban még néni töltötték ki az elvárásoknak megfelelően. Túl sok volt a rendőri személyzettel kapcsolatos olyan feltevés, vizsgálat és szinte közismert tény, ami nem az eredményes munkát szolgálta, hanem a romlást idézte elő. Elhanyagolták a mulatók, a különböző „bűnbarlangok” ellenőrzését, ugyanakkor a testület nem egy tagját megcsapta a könnyű élet szele, aminek egyenes következménye lett a züllés útjára lépésük. A polgári biztosok erőszakoskodtak, zsarolásokat követtek el. Többüket a bíróság elítélte, volt, aki a. felelősségre vonás elől az öngyilkosságba menekült. Az újpesti hamispénzverő banda elfogásakor kiderült, hogy polgári biztosok is álltak velük bűnöző kapcsolatban. Ugyanakkor súlyos bűncselekmények elkövetői háborítatlanul éltek, és egyéb rendészeti kérdésekben is felmerült a rendőrség mulasztása. Báró Liptai Béla 1883-ban a fővárosi közgyűlés előtt interpellált a koldulások miatt. A polgármesteri válasz után a „kolduskérdést teljesen rendészeti kérdésnek tekintette. Minden felelősséget a rendőrségre hárított.” „1884 őszén a botrány túlcsap a határokon, szinte nincs nap, hogy a sajtó a törvényszéki tárgyalások kapcsán a rendőrség egy-egy újabb elszánt panamájáról, vakmerő bűnéről ne rántaná le a leplet, a külföld is figyel már, egyik parlamenti interpelláció a másikat követi.” Ezután volt az a vizsgálat, amelyet Thaisz Elek nem kívánt végigélni, mint főkapitány, inkább lemondott. A fővárosi államrendőrség ezen időszaka után csak jobb állapotok következhettek. InfoNet Bolgár útonállók Útonállók bandájára csapott le a bolgár rendőrség Pazardzsik cigánytelepen a hét végén. Több száz rendőr, közöttük különleges alakulatok tagjai vettek részt a hatalmas rendőri erőket megmozgató, több járásra kiterjedő akcióban, amelyben gyilkosokat, rablókat, fegyverrejtegetőket fogtak le. A szófiai sajtó beszámolói szerint 14 bandita került hűvösre, akiket azzal gyanúsítanak, hogy több támadást is végrehajtottak azokon a fő közlekedési utakon, amelyeket a Bulgárián átutazó külföldi turisták a leggyakrabban használnak. Rendőrségi bejelentés szerint az egyik őrizetbe vett cigány meghalt a fogdában, állítólag szívelégtelenség okozta halálát. A banditát egy vérrel borított kocsiban fogták el, amelyet a közelmúltban raboltak el útonállók. A szűkszavú rendőrségi közlemények szerint az elfogottak több tucatnyi gyilkosságot, rablást, fegyveres támadást követtek el, a rendőrök „ipari mennyiségű,, fegyvert és lőszert találtak az őrizetbe vetteknél tartott házkutatások során. A bolgár rendőrség szerint ma már mintegy 800-ra tehető azoknak a banditáknak a száma, akik útonállásra szakosodtak. A rendőrségi számítógépek memóriáiban őrzött adatok szerint a közúti támadások 99 százalékában külföldiek az áldozatok, s ez a körülmény magyarázza, hogy az útonállók többsége büntetés nélkül megússza a külföldiek kifosztását. Mint azt Ivan Bacarov, a bolgár rendőrség igazgatója a Trud című szófiai lapnak nyilatkozva kiemelte, a külföldiek nem is tesznek bejelentést bulgáriai tranzitútjuk során elszenvedett kisebb veszteségeikről, a nagyobb ügyekben pedig kicsi a bizonyítás lehetősége, hiszen a külföldiek elhagyják Bulgáriát, s a legritkább esetben térnek vissza szembesítésre, azonosításra, bírósági tárgyalásra. A bolgár sajtóban se szeri, se száma az útonállással foglalkozó összeállításoknak, mellékleteknek. A Reporter 7 című hetilap legfrissebb számában közölt összeállítás szerint tavaly az E80-as nemzetközi úton 370, az E79-esen 390, az E85-ösön 286 bűncselekményt követtek el, amelyek közül 60-at, 100-at és 85-öt derített fel a rendőrség. A bolgár hatóságok már 1991-ben külön ügyosztályt állítottak fel a nemzetközi utak 3 ezer kilométeres bulgáriai szakaszának az ellenőrzésére. Ezen az úthálózaton az év elejétől július 10-ig 74 fegyveres rablást követtek el gépkocsival közlekedők ellen. Az útonállók egy olasz turistát meggyilkoltak. (A tőle elrabolt aranygyűrű felbukkanása után léptek akcióba a bolgár rendőrök, s indították meg a pazardzsiki házkutatásokat.) Tavaly 7 halálos áldozatot követelt a főútvonalakon az útonállók garázdálkodása. Az útonállók gyakran rendőrnek álcázzák vagy adják ki magukat. A szófiai rádió egy minapi műsorában a megszólaltatott bolgár sofőrök csaknem fele már úgy nyilatkozott, hogy meg sem állna, ha rendőrök próbálnák stoptáblával leállítani, inkább kifizetné a borsos bírságot a későbbiekben, minthogy útonállók rabolják ki. Bacarov ezredes szerint sem könnyű megkülönböztetni a bolgár álrendőrt az igazitól. A felismerést segítheti, hogy a közlekedésrendészet egyáltalán nem használ „Police,, felirat nélküli gépkocsikat, a legritkább esetben hajtanak végre ellenőrzést „mozgásban,, , azaz nem hajtanak a kiszemelt gépkocsi mellé, s ablakból kinyújtott stoptáblával jeleznek, mint ahogyan azt a banditák előszeretettel teszik. Bacarov szerint az igazi rendőr intézkedése megkezdése előtt bemutatkozik, és megmutatja szolgálati igazolványát is. Elősegíti majd a felismerést, hogy hamarosan új, fényvisszaverő kabátokkal látják el a közúti rendőröket, s a közúti ellenőrző pontoknál sebességkorlátozó stoptáblákat szerelnek fel. Nem árt az óvatosság Bulgária közútjain, hiszen a 800 nyilvántartott útonállóbó! mindössze 14 van rács mögött. Ezért szakértők azt ajánlják, hogy éjszaka egyedül ne autózzanak a külföldiek, próbáljanak meg konvojban haladni, akár más nemzetiségű turisták gépkocsijaival együtt, kevésbé forgalmas parkolókban ne álljanak meg pihenni. Hogy a veszély nem kicsi, s ezt egyre több külföldi ismeri fel, azt a tranzitforgalom csökkenő adatai is mutatják. A szvilengrádi bolgár-török határátkelőnél idén körülbelül 200 ezer gépkocsi lépett át, azaz kétharmaddal kevesebb, mint tavaly ilyenkor. A Reporter 7 című lap szerint a fő ok ugyan a volt Jugoszláviában kialakult helyzet, de feltehetően szerepel játszik a csökkenésben az útonállóktól való félelem is. Papírhajók indultak útnak a Dunán a béke üzenetével augusztus 6-án este. A budapesti gyerekek gyertyákat gyújtottak a folyó partján a hirosimai áldozatokra emlékezve Kifelé az atomkorszakból? Derűlátást sugallnak a Géniből érkező jelentések: tapintható közelségbe érkezett a „teljes atomcsend” megvalósulása, az atomfegyver-kísérletek általános és talán örök időkre szóló szerződéses betiltása. Míg világunk helyi konfliktusai inkább az erőszak, mint a tárgyalások diadalát illusztrálják, a leszerelés, a fegyverzet-korlátozás területe olykor hoz ellenkező példákat is. Sajnálatos, hogy a kétpólusú világ megszűnte szinte kisöpörte a nemzetközi sajtóból a leszerelési kezdeményezések, javaslatok, tárgyalások és megállapodások híreit. Bár a világ legnagyobb országainak példája azt tanúsítja, hogy az atomfegyver az agresszió megelőzésének legolcsóbb és legmegbízhatóbb eszköze, s ennek érdekében mindent elkövetnek a nukleáris válaszcsapás megbízhatóságának szavatolásáért, illetve azért, hogy egyik atomhatalom se veszítse el nukleáris megtorló képességét, az atomleszerelés világszerte higgadt biztonsággal halad előre. Ezt mutatják 1972 óta a kétoldalú SALT- és START-szerződések, 1963 óta az „atomcsend” és az „atomsorompó” célrendszere érdekében tett sokoldalú erőfeszítések. Az atomfegyver-kísérletek közel fél évszázada velejárói az emberiség történelmének. E kísérletek túlnyomó többsége fizikai értelemben vett robbantás volt, de nem elhanyagolható eredményekhez vezettek a laboratóriumi kísérletek is, például Pakisztán vagy Izrael esetében. A nukleáris kísérleti robbantások vonalán az elmúlt évtizedek amerikaiszovjet primátust hoztak. Az Egyesült Államok először 1945. július 16-án robbantott atombombát. Nyolc amerikai atomrobbantásról tudtunk 1949. augusztus 29-ig, amikor magasba emelkedett az első szovjet atombomba „gombája”. A „Hruscsov- bomba” az 50 megatonnás termonukleáris szerkezet 1961. október 30-án robbant Novaja Zemlja felett, 3500 méter magasban. A világrekorder szovjet hidrogénbombát egy 12 ezer méter magasban repülő Tu-95-ös hadászati bombázóról ejtőernyővel eresztették le. A XXII. párt- kongresszus tiszteletére rendezett bemutatót megelőzően, 1961. október 23-án egy 30 megatonnás „szuperbombát” is kipróbáltak Novaja Zemlján. E robbantások vakító fényhatását 250 kilométer távolságra is észlelték, a tűzgömb 70 kilométer magasba emelkedett, a lökéshullám 700 kilométer távolságban is romboló hatású volt. 1961-62 csúcsforgalmat produkált az atomkísérleti terepeken. A szovjetek két esztendő alatt 94, az amerikaiak 106 atomrobbantással járultak hozzá a fegyver tökéletesítéséhez és egymás megfélemlítéséhez. A Szovjetunió megszűnéséig, gyakorlatilag 1992. január elsejéig a világon 2053 atomfegyver-kísérletet végeztek, ebből egyedül Nevada 699 robbantást mondhat magáénak. Az 'Egyesült Államok saját kísérleteinek zömét bejelen- • ttette; de 270 őlyaii atomrobbantást is végzett, amelyet nem kötött a világ orrára. Az 1963-as részleges atomcsend-szerződés előtti időszakban a két szuperhatalom az ellenrakéták vezérlésének nagyobb biztonsága, a rádióelektronikai zavarás hatásainak kiszűrése érdekében végzett sorozatos magaslégköri atomrobbantásokat. Az amerikai „Argus” és a szovjet „K művelet” nevű programok keretében 100-300 kilométer magasban végeztek nagy hatóerejű atomrobbantásokat. 1963 meghozta a moszkvai részleges atomcsend- szerződést, amely a légköri, a kozmikus és a víz alatti atomrobbantások betiltása mellett azért nem vetett véget a föld alatti nukleáris kísérleteknek, mert ezek ellenőrizhetőségét, észlelhetőségét és azonosíthatóságát a nyugati atomhatalmak kétségbe vonták. És elérkezett 1993. július 3., amikor Clinton elnök, szakítva a korábbi érvekkel, az Egyesült Államok első számú prioritásának minősítette az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásának megvalósítását a sokoldalú fegyverzet-ellenőrzési tárgyalásokon. Az ENSZ- Közgyűlés közfelkiáltással elfogadott határozata alapján ez év január 25-én kezdődtek meg Genfben a Leszerelési Bizottság tárgyalásai a teljes atomcsendről. Két munkacsoport augusztusra gyakorlatilag kidolgozta a szerződéses kötelezettségeket, a hatályba léptetés módozatait. a végrehajtás ellenőrzését és a nemzetközi megfigyelő rendszer működésének elveit. Kimunkálásra várnak az ellenőrzés technikai részletei és a világméretű szerződés megkötésének ütemezése. Ismeretes, hogy 1995 áprilisában New Yorkban monstre tanácskozás kezdődik az atomfegyverek terjedését megakadályozó atomsorompó-szerződés érvényességének meghosszabbításáról. A feltétlen és határidőhöz nem kötött meghosszabbítás egyik feltétele általános vélemény szerint az atomkísérletek átfogó megtiltása. Utóbbinak az ellenőrzésében szerepet kaphat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, amelynek atomsorompó vonalon már jelentős ellenőrzési tapasztalatai vannak. Az atomcsend ellenőrzése óriási műszaki és pénzügyi probléma, de egyetértés van egy globális szeizmológiai rendszer kiépítésében, légköri radioaktivitás-mérő hálózat létrehozásában, valamint a helyszíni ellenőrzés főbb feltételeiben. Száz- százalékos ellenőrzési biztonság természetesen nem lehetséges, de a fejlődés ma már megismételhetetlenné teszi a negyedszázaddal ezelőtti „trükköket”. A világ földrengésjelző állomásai 1968. december 12-én egy amerikai földalatti atomrobbantást észleltek, ezt Washington be is jelentette. Valójában egyszerre hat, egyenként 20 kilotonnás szerkezetet robbantottak fel a nevadai sivatagban, mintegy bizonyítva az észlelési eljárások akkori megbízhatatlanságát. A teljes atomcsend, egy időben és térben korlátlan atomsorompó-rendszer aztán lehetővé teszi olyan feladat napirendre tűzését, mint a hasadóanyagok katonai célokra való előállításának betiltása, ami már nagyobb esélyt ad egy újabb tömeg- pusztító fegyverfajta kiiktatásának. MTI-Press
