Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-09 / 118. szám
4 1994. augusztus 9., kedd KARPATALJA UJ KELET Megegyezés helyett Osztódás Kárpátalján TOLLHEGYEN Közel a tűzhöz... (Folytatás az 1. oldalról) Az alakító szervezetek: a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség, a Szoly- vai Magyarok Kulturális Szövetsége, a KMKSZ técsői városi szervezete, a KMKSZ ungvári városi középszintű szervezete és'a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége huszonhat vezetőségi tagja gyűlt össze Beregszászon, augusztus 6-án, megszövegezett és elfogadott egy nyilatkozatot, melyben többek között az alábbiak foglaltatnak: e jogilag önálló szervezetek tanácskozásukon kinyilatkoztatták, hogy a továbbiakban lehetetlennek tartják az együttműködést a KMKSZ jelenlegi megyei szervezetével. A döntés okai:- A KMKSZ alapszabálya és strukturális felépítése kizárja a belső demokrácia érvényesülését.- A jelenlegi, a tagságtól elzárkózó vezetés diktatórikus módszerekkel irányít, nem biztosítja a véleménynyilvánítás szabadságát, nem ad teret a másként gondolkodóknak.- Politikai síkon számos, a kárpátaljai magyarságot érintő hibás döntést hoz: a. / a parlamenti és helyhatósági választások során több esetben egyes körzetek magyarságának érdeke és akarata ellen lépett fel, b. / megszakított minden kapcsolatot a megyében működő nemzetiségi szervezetekkel, c. / sem országos, sem megyei szinten nem folytat tárgyalásokat a hatalom képviselőivel és az önkormányzatokkal, elmulasztotta a hatalomban való aktív részvételt, d. / nincs kapcsolata a köztársaságban működő más magyar szervezetekkel, e. / Budapest irányában önhatalmúlag, saját szűk csoportérdekeit szem előtt tartva politizál.- Az ukrajnai, azon belül a kárpátaljai gazdasági életben a KMKSZ nincs jelen.- A szervezetnek nyújtott különböző eredetű anyagi támogatások nagyságrendjét eltitkolják, azok felhasználásáról a vezetőség egyetlen fórumon sem számolt még be. A felsoroltak összessége a kárpátaljai magyarság félrevezetéséhez, elszigetelődéséhez és megosztásához vezetett. A kialakult helyzetből kiindulva a tanácskozás résztvevői szükségesnek tartják az új, nyitott, demokratikus alapokon működő, föderatív szervezet létrehozását. E szervezet célja a kárpátaljai magyarság gyakorlati politikai, gazdasági és kulturális érdekképviselete. Elsőrendű feladatának tekinti az ittmaradás és megmaradás feltételeinek megteremtését. Szorgalmazza a két- ^ oldalú kapcsolatok kiépítését minden haladó gondolkodású köztársasági, megyei szervezettel, párttal. Egyenrangú és korrekt kapcsolatokra törekszik a magyarországi és más külföldi demokratikus magyar pártokkal, szervezetekkel. A Kárpátaljai Magyar Szervezetek Fóruma munkájába be kívánja vonni mindazokat, akik a fent vázolt célokkal egyetértenek, megvalósításuk érdekében tenni akarnak és tudnak.” Augusztus 6-a után immáron egyértelmű: kárpátalján a magyarságot több, legitim tömegszervezet képviseli. Ez új helyzetet jelent, melyre úgy bel-, mint külföldön érdemes odafigyelni. Horváth Sándor ... Aki közelebb ül a tűzhöz, az melegszik - tartja a közmondás. Vagyis mindenből nagyobb rész jut annak, aki jó viszonyban van olyan emberekkel, akiktől sok minden függ. És hogy mennyire igaz a mondás, arról lépten-nyomon meggyőződhetünk. Ismerősöm kitűnő szakember, vezető beosztásban két felsőfokú nyelvvizsgával, aki hosszú évek óta dolgozik egy munkahelyen, és fizetéséből ítélve talán meg is becsülik. Most viszont borzasztóan elkeseredett. Elmondta, hogy cégük vegyesvállalattá lépett elő. A külföldi partnerekkel való első ismerkedésnél még bemutatták őt is a szerződő feleknek, megemlítve, milyen kitűnő szakember, milyen nagy része van a vállalat által elért sikerekben. De ezt követően munkáján kívül már szinte mindenből kimaradt. Nem vett részt a külföldi cserelátogatáson. Megfeledkeztek róla akkor is, amikor kidolgozták és aláírták a megállapodásokat, szerződéseket. Külföldre csak a vállalat vezetői utaznak (szinte folyamatosan) és természetesen a titkárnő, akiről azonkívül, hogy feltűnően csinos, sajnos nincs mit mondani... - „Ugye fölösleges ember lettem?” - szegezte nekem keserűen a kérdést ismerősöm. Bevallom, akkor hirtelen nem tudtam mit válaszolni. Bár vigasztalhattam volna Fraser amerikai szociológus nagyszerű szavaival, miszerint vannak emberek, akik felülnézetből töipék, alulnézetből óriások, vagyis fölfelé, a főnökség felé talpnyalók, lefelé pedig taposnak... Több nagy nevet is említhettem volna, olyan emberekét, akikkel a történelem során nagyon méltánytalanul bántak el. De akkor nem mondtam semmit. Úgy éreztem, nincs értelme. Azóta viszont gondolkodtam a dolgon. És bár igaz, hogy a gátlástalanok, az ügyeskedők, a képmutatók minden órában és minden politikai körülmény között talpon tudnak maradni, az utóbbi öt-hat év csak még jobban kezükre játszott, mert visszaélve a gazdasági zűrzavarokkal, egyfolytában nyerészkednek, önbizalmuk egyre csak nő. Mindig nagyszerűen meglátják az itt-ott keletkező réseket, és „demokrácia van?” felkiáltással gátlástalanul törnek előre kihasználva a meglazult fegyelmet, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy befurakodjanak az őket meg nem*íllető tisztségekbe. Tehát nincs megoldás? De van. Ismerősömnek és minden hasonló sorstársának üzenem: fel a fejjel, a pálya széléről csak egy meccs alatt lehet bekiabálni! Tóth Éva A számok tükrében Visszaesés A Megyei Statisztikai Hivatal összegezte a gazdálkodás első félévi eredményeit. A kép lehangoló: minden téren lényeges visszaesés tapasztalható. Az ipari termelés több mint negyvennyolc százalékkal csökkent. Gyakorlatilag minden fontos iparcikk termelése visszaesett. Mivel a még működő iparvállalatok pénzügyi lehetőségei igencsak korlátozottak, egyszerűen nincs miből korszerűsíteni a termelést. Az elmúlt években sikeresen működő Munkácsi Szerszámgépgyárban például lényegesen kevesebb fémmegmunkáló szerszámgépet bocsátanak ki, az ipari robotok gyártását pedig megszüntették. Ugyanilyen kedvezőtlen a helyzet az élelmiszeripari termékek terén. A hústermelés 40, a tejtermelés 30 százalékkal esett vissza. Tojásból 28 százalékkal kevesebb kerül a fogyasztók asztalára. Ennek legfőbb oka, hogy drasztikusan zsugorodik a jószág- és baromfiállomány. Lényegesen csökkent az építkezés üteme, komoly gondokkal küszködik a szolgáltatási és a szállítási szféra. Az állami szektorban dolgozók átlagfizetése az első félévben 633 ezer kupon volt júniusban 750 ezer. Az iparban 95 vállalat (több mint 38 százalék) kivált az állami szektorból. Ezek többségét az ott dolgozók privatizálták. A lakosság a tanácsi lakások közül 5,8 ezret privatizál. Az export több mint 61 százaléka konvertibilis valutában történik, de folyamatosak a bar- terüzletek is. Tóth Éva Adésságmilliárdolc A napokban Ukrajna Kőolaj- és Földgázipari Állami Bizottságának magasrangú tisztviselője közölte az ukrán rádióban, hogy Ukrajna 239,5 milliárd rubellel tartozik Oroszországnak még a múlt évi petrolkémiai szállításokért. Többek között ezzel magyarázható, hogy a szállításokat részben leállították. Ukrajna a kőolajért csak klíring elszámolással tud fizetni, főleg fémmel és mezőgazdasági termékekkel. A köztársaság hat kőolajfeldolgozó kombinátja évente 62 millió tonna kőolajat képes feldolgozni, ám a megterhelés aránytalanul oszlik el. Többek között ez is zökkenőket idéz elő a kőolajszállításban. A népgazdasági vállalatok már 1,6 trillió karbovaneccel tartoznak az ukrajnai feldolgozóknak, kőolajipari termékekért. Ahhoz, hogy a szállítások ismét meginduljanak, ki kell fizetni a tavalyi adósságot. Ez csak hitelek felvétele útján oldható meg. Ukrajnának évente 44 millió tonna kőolajipari termékre, 10 millió tonna benzinre, 20 millió tonna muzutra van szüksége. A köztársaság saját kőolajtermelése mindössze 4 millió tonna. AKNAMEZŐ A nagybereznai járási Fenyvesvölgyben lévő gyermeküdülő területén földmunkák közben négy fel nem robbant aknára bukkantak az építők. A veszélyes leletek erősen rozsdás volta arra engedett következtetni, hogy a második világháborúból maradtak vissza. Az aknák megtalálói azonnal intézkedtek. Biztonságos távolságra vitették a gyerekekét,' s értesítették a tűzszerészeket. Órák teltek el, ^spijkj Sjepi^jelent meg a munkások által biztosított helyszínen. Újabb telefonok mentek, de a tűzszerészek továbbra sem vették a fáradtságot. Nyolcórás hiábavaló próbálkozás után kénytelenek voltak magasabb fórumhoz fordulni. Egyenesen a belügyminisztériumot hívták fel, s a miniszternek mondták el, mi a helyzet. Végül a miniszteri dorgálás hatására megjelentek a tűzszerészek. A környéket átvizsgálva újabb fel nem roíttfahl'afcnákrá bukkantak. Számuknía» meghaladja a húszat. A keresést tovább folytatják* mert alapos a gyanú, hogvíaiv egész aknamező maradványaira bukkantak. Balogh Csaba BARANGOLÁS Templomsorsok Az utazó, főleg ha magyar, kutatva áll meg egy-egy régi épület előtt - a múltat, múltunkat fürkészi. A templomok hiteles őrzői nyelvünknek, magyarságunknak. Valóságos őrhelyek, s nem csupán múltunkat vigyázzák, jelenünket is óvják. A Beregszászból Tiszaújlakra vezető útról jól látszik a kismuzsalyi templomrom, melyet a helyiek csak pusztatemplomként emlegetnek. A XIII-X1V. században épült templom a faluval együtt 1657-ben a lengyelek betörésekor pusztult el. Lakói nem építették újra sem a falut, sem a szentélyt, Nagymuzsalyra költöztek... Csetfalva, ez a félezer lelkes kis község már a XIII. században is lakott település volt. Temploma a XV. században épült. A faszerkezetes harangtorony 1796-ból való. Aki erre jár, ne mulassza el a hajó és a szentély meny- nyezetének megtekintését. A hajó meny- nyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773- ban Asztalos Lándor Ferenc festette, s munkája e műfaj remekei közül való. A husztiak 1524-ben tértek a református hitre. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomuk a XIV. században épült. Nemcsak a templom, környezete is megmaradt eredeti állapotában. Szöveg és fotó: Markovics Mátyás Az első' képen a huszti, a másodikon a csetfalvai templom látható. A harmadik fotó a muzsalvi „pusztatempiomot” ábrázolja Mesés utak, lapos pénztárcák Kárpátalját nevezték már kis Svájcnak, Ezüst Földnek. Hatalmas lehetőségekről, nagyszerű befektetésekről, e vadregényes táj rendkívüli szépségéről beszéltek. Csak az a baj. hogy a szó elszállt és maradt a valóság: a turizmus fejlesztésiében egyjöt- tányit sem jutottunk előbbre. Nincs bázis, nincs pénz, minden sokba kerül... És nagyvonalúan visszautasítottuk a külföldi üzletemberek jobbnál jobb ajánlatait, mert ugye sohasem lehet tudni... Az, hogy osztrák vadászok szívesen jönnének hozzánk?... Ugyan kérem, ez nem olyan egyszerű! Mert mi lesz az 'élfearhóláks’aÚÉs' kütónben i's fníndenriek sajátos forgatókönyve van! Ennek ellenére minden elismerésem a kisebb-nagyobb utazási irodáké. Ok ugyanis mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kárpátaljai emberek pénztárcájukhoz mérten, ha nehezen is, de eljussanak távolabbi égtájakra is. Utazhatunk tehát közvetlen szomszédainkhoz, barimkor:' Becsbe, hä futja rá. SŐtrGörögországba, Olaszországba, New Yorkba, Tunéziába... Csak megfizetni nem tudjuk. Tóth Éva
