Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-09 / 118. szám

UJ KELET HÉTVÉGÉ 1994. augusztus 9., kedd 5 Szeretek számolnii, énekelni, enni Nyáron is oviban Nyírlugoson még ebben az évszakban is jó helyen tudhatják a szülők gyer­mekeiket, üzemel az óvoda. A kicsik közösségben, barátok közt vannak, mozognak, jászának, és még tanulnak is valamit. Nagy segítség ez, hiszen a legtöbb helyen óriási gondot jelent ilyenkor a gye­rekek, a kicsik elhelyezése, sok — főleg városi — óvoda bezár. Dalanics Lászlómé, vezetőhelyettes: —Itt mindig a helyi körülmények szab­ják meg a nyitvatartást. Önkormányzati óvoda vagyunk és mivel rengeteg in­tézmény létesült vagy most épül, kényte­lenek vagyunk akkor bezárni, mikor a munkások máshol végeznek, és jöhetnek ide. Augusztus 15-re beszéltük meg, most a legsürgősebb részek felújítását, a nyitás idejét pontosan még nem tudjuk. A kony­ha azonban csak egy hétre szünetel, mi­vel két öregotthont is ellát, tehát szüksége van a főzésre. — Van igény a nyári működésre, évközben mennyivel másabb? — 3+1 csoportunk van a tagóvodával együtt. Fontos, hogy már kiskorban meg­tanuljanak közösségben viselkedni, egymásra figyelni. Sikeresen meggyőztük a szülők többségét, hogy a gyerekeknek nem a videóra van szüksége, hanem hogy foglalkozzanak vele. meghallgassák.' meséljenek neki. A legfontosabb pedig, hogy iskola előtt mindenki járjon oviba legalább egy évet. Éppen ezért az önkor­mányzat ingyenessé tette ezt a cigányoknak, és úgy döntöttek, aki ennek ellenére sem járatja gyermekét óvodába, azt megbünteti. Még így is vannak né- hányan, akik az utcán tengőd- nek.Természetesen a légkör és a program más, mint évközben, hiszen mint mond­tam, most egy vegyes csoport működik. Foglalkozások nincsenek, de aki közvetlen iskola előtt áll, azt nem hanyagolhatjuk el, ismétlünk velük, megpróbáljuk őket felkészíteni. Egyébként folyamatos a mesélés, találós játékok, néha viszünk ki locsolót meg vödröket és pancsolhatnak. Ebben a nagy melegben csökken a kinti játék, vagy hűvösre visszük őket, szőnyegeket terítünk a fák alá. Van két színes tv, magnó, videó, a kedvenc meséiket meg szoktuk nézni. Én azt hiszem, szeretnek itt lenni, és én is öröm­mel maradok bent a nyár nagy részében. Rettentő barátságosnak találtam az egész óvodát, komolyan, szívesen eltöltöt­tem volna ott egy napot. Aztán úgy döntöt­tem. mégis visszamegyek a korban hozzám illőkhöz, de előtte a kép tel­jességének érdekében benézek a ki­csikhez, ők mit szólnak hozzá, hogy nyáron is itt kell lenniük. Heim Jancsika, négyéves: — Szeretek énekelni, számolni, játsza­ni meg enni. A kedvencem az uzsonna meg minden, és a mézes kenyér, abból repetázni is szoktam. Van szeretőm is, kettő: Tünde meg az Orsi. — És mit szoktál a szeretőiddel csi­nálni? — Építünk a tüsiből várat. Jó ez az óvo­da. Féki Alex: — Egyéves vagyok és kicsoportos (nekem Jancsikánál nagyobbnak tűnt, de nem szakítottam félbe). Hintázni szeretek, csúszkálni és verekedni, és lesz egy moun­tain bike-om, meg anyukám fog venni nekem egy szuperautót, olyat, mint a Knight Rider. — Verekedni nem szoktál? — Sosem. (Az óvónők nem túl meg­győzően bólogatnak.) És a kedvenc mesém, mert tévét is szoktunk nézni, a G.I. Joe, ahol robbantanak, meg a gumimaci, ahol vannak a szörnyek. De nagyon sze­retem, amit itt mesélnek, a Kis kakas gyémánt félkrajcárját. — Azért otthon is jó, ugye? — Igen, van egy kutyám, úgy hívják, hogy Csoki. Nagyon aranyos, hozzá lehet nyúlni, meg lehet simogatni, csak harapós. A többi gyerek is szépen lassan körém gyűlt, és mesélni kezdték az óvodás élményeiket. Megkérdeztem tőlük, hogy miért szeretnek oviba járni, mire egyön­tetűen rávágták, hogy: — CSAK! Koroknál Edit Hifi ötszázért Kevés olyan falu található már me­gyénkben, ahol csak egyetlen élelmi­szerbolt állna a vásárlók rendel­kezésére. Papos nem tartozik ezek közé, hiszen három üzlet közül is választhatnak az emberek. Legfiata­labb közülük az, amelyik Mini Cse­mege néven vonult be a falu tör­ténelmébe. Hivatalos neve: Csák és Lemák Bt. Egyik tulajdonosa, árube­szerzője és eladója, Lemák István, a bolt teraszán válaszolt néhány kérdé­semre. —Amikor megnyitotta a boltot, ezen kívül még három volt a faluban. Egyi­kük mára már bezárt. Miből gondolta, hogy van élettér még egy üzlet számára? — Csak kettő volt. Mikor mi nyitot­tunk, a szatócsbolt már megszűnt. Utánanéztünk a nagykeráraknak, a fo­gyasztói áraknak itt, a faluban, és úgy tűnt, mi olcsóbbak tudunk lenni, mint a konkurencia. Minél többet forgalma­zunk, annál nagyobb a haszon. — Bizonyos áruknál diszkont­árakkal, másoknál nagyobb haszon­kulccsal dolgoznak. Milyen szempon­tok szerint csoportosítanak? — A napicikkek inkább diszkont­áron mennek, a kevésbé fogyó dol­gokra, például édességre, samponokra, habfürdőkre átlagos haszonkulcsot al­kalmazunk. Igazán drága dolgot nem talál itt, sőt, inkább’a diszkontárak alá megyünk! — Ez hogy lehetséges? — Sok utánajárással. Csak beszerzés kérdése, na és a haszon sem 20-30 százalék, hanem csak 10. — Elégedett az üzletmenettel? — Igen. Nem számoltunk ennyi munkára és ilyen forgalomra. Jól megy a bolt. —Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért egy akciót indítottak. — Ezt májusban hirdettük meg. Úgy kezdődött, hogy aki hétfőn 500 forint felett vásárol, az kap egy sorsjegyet, amellyel először úgy volt, hogy augusztus 20-án nyerhet egyet 6 kony­hai robotgép közül, vagy elviheti a fődíjat, egy mini hifitornyot. Ezt most annyiban változtattuk meg, hogy hat héten át minden hétfőn kisorsolunk egy robotgépet, augusztus 20-án pedig már csak a hifitornyot. — Lesz-e folytatás? — Ha az akció segít a forgalmon, akkor tovább visszük olyképpen, hogy a hétfőn 500 forint felett vásárlók közül egy szerencsés levásárolhatja sorsjegye árát. —Mi az, amit másképp csinálna, ha most kezdené? — Mai szemmel csak nagyobb tőkével kezdeném el. Induláskor nem volt elég pénzem a szükséges árukész­lethez. — További tervek? — Színesíteni akarom a bolt kínálatát. Többfajta sampont, kávét, stb. akarok tartani. Ha lesz elég pénz, csinálok egy másik vállalkozást. Egy tésztagyárat tervezünk, amit Kocsor- don hoznánk létre. Az első gépet ép­pen ma rendeltük meg. Ha beválik, továbbiakat is veszünk, és két fővel beindítjuk a termelést. Dojcsák Tibor A Vay-család Vaján Ünnepi megemlékezést tartanak augusztus 7-én vasárnap Vaján abból az alka­lomból, hogy ezer évvel ezelőtt keresztelték meg az első Vay-t. A megemlékezést - melyen részt vesz a Vay-család összes élő tagja - fél 11 -kor tartják meg a vajai templomban. Az ünnepi istentiszteletet a Tiszántúli Egyházkerület püspöke. dr. Kocsis Elemér tartja, a témával kapcsolatban pedig Barcza József professzor előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A tisztelet koszorúit a Tiszántúli Egy­házkerület küldötte és az élő Vayak helyezik el, adózva a Vay-család emlékének. (szamosi) Fejés, mosás, kenyérsütés Eletmódtábor Kömörőn A Kömörőből elszármazott tanár, Ács László felesége Nyikes Judit gondolt egyet, és a fejébe vette, hogy a városi asz­falton nyári szünetben lődörgő ifjúság egy részét megismerteti a falusi életmóddal, annak is a civilizációs ártalmak miatt alig ismert részével. A too- bit elmondta ő és a néprajzi hagyo­mányokat ízlelgető tanulók egy része.- Az itt lévő gye­rekek többségét taní­tottam a nyíregyházi Benczúr Gyula Ál­talános Iskolában, és vannak olyanok, akik valahonnan hallottak erről a nyári program­ról és úgy csatlakoztak hozzánk - kezdte a tá­bor történetét a ma­gyar-ének szakos tanárnő. - Amikor egy vidéki iskolából Nyír­egyházára mentem tanítani, meglepett, hogy milyen keveset tud a mai , ifjúság népünk életmódjáról. Ezek ismerete pedig nélkülözhetetlen, mert ezáltal megtanul­ják. megszeretik, megértik őseik életmód­ját és közben örömüket is lelik a régi házi, házkörüli munkában.-A Művelődési és Szabadművelési Al­apítvány pályázatomra anyagi támogatás­ban részesítette ezt a hagyományőrző tábort. A másik nagy segítséget a nyír­egyházi múzeumfalutól kaptam. Személy szerint Pál István a múzeumfalu vezetője, Bősz Katalin és Hargitai Agnes tanárnők voltak hivatalosan segítségemre. Dagasztják a kenyeret- Ezen a nyáron a hagyományos, mán- gorlós kézi mosást ismertük meg először. Már az.is.nagy érdeklődést keltett, amikor mosógép helyett előkerültek az ócska fatekenők, mosószer helyett a főzött mosószappan, az akácfalug, de az igazi csodálkozás akkor következett, amikor a vászonneműt a Túrban öblítettük. Na­gyon tetszett a lányoknak és a fiúknak, amikor tanulták a tehénfejést, mert most tudták meg, milyen erőt és ügyességet követelő „tudomány” ez. Természetesen népi játékokat, táncot is tanultunk, mini vályogból házat épí­tettünk, de igazán nagy sikere a kenyér-, ka­lács-, és lángos süté­sének volt. — Elsősorban azért választottam férjem szülőfaluját helyszínül, mert itt még élnek olya­nok, akik ismerik a régi házkörüli munkát, és vannak néhányan akiket nem vadított el az elmúlt rendszer és szívesen segítettek. Ju­hász Bálintné és lánya Anna már második éve a legtöbbet közre­működő segítségem. Sajnos az az elkép­zelésem, hogy az iskolám egy régi parasztházat vásároljon itt és felváltva kis csoportok ismerked­jenek folyamatosa«^? néfii életmóddal, nem valósult meg!. >r,■ ■ r ■ - Pedig én szeretnék jövőre is jönni - kapcsolódott a beszélgetésbe Karakó Ju­dit, a Zrínyi Ilona Gimnázium tanulója. Nemcsak azért, hogy a most is itt lévő két húgomat elkísérjem, hanem azért, hogy még egyszer dagaszthassak kenyeret, mert annak jobb az íze, mint a boltinak. Azt is elhatároztam, hogy az itt megtanult szövést otthon szabadidőmben gyakorlom.- Ez a tábor egészen kizökkentett ben­nünket a városi életből - szólt rajongással Szabó Judit nyolcadikos tanuló. Én azért szerettem volna ha madártejet is csinálunk, seprűt kötünk, és lovagolunk, mint tavaly, de ez az idén elmaradt.- Régebben Nyíregyházán laktunk, de tavaly pestre költöztünk - mondta ko­molykodva Mag Ági hetedikes lány. Ha jövőre is lesz tábor, akkor a fővárosi barát­nőim is jönnek, mert elmondom nekik, milyen érdekes vályogból házat építeni, kemencében lángost sütni, meg népi tán­cot járni.- Amikor tanár néni meghirdette a tábort magyarórán, már akkor eldöntöt­tem, hogy itt leszek - emlékezett Antal Zoltán nyolcadikból kikerült tanuló. Anyai nagyanyám Markóbokorban lakik, én ismerem valamennyire a vidéki életet, de fejni ott sem fejtem, kenyeret nem da­gasztottam, és főleg nem mostam. Hallot­tam azoktól, akik tavaly is voltak, hogy akkor lehetett lovagolni is. Már csak azért eljövök jövőre, hogy akkor hátha meg­próbálhatom. Kisült a bélés

Next

/
Thumbnails
Contents