Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-05 / 115. szám
4 1994. augusztus 5., péntek KÜLFÖLD ■ BELFÖLD UJ KELET Magyar honban, megfelelő életmódban POLÉMIA EXPÓUÁBAN! Hajdanában élt a Kárpátokkal övezett medencében egy teljhatalmú űr, aki minden hatalmát a Birodalom gesztusaként gyakorolhatott. A birodalmi elvárásokat, olykor kényszerítő erejét mind nehezebben tűrvén, kétes értékű fejbólintást tett szomszédja felé, minek következtében megszületett — mint politikai gondolat — a „K und K”, a jószomszédi attitűd igazolásaként. E gondolat egyben sanda kacsintás Európa nyugati felének egy, a magasztalásban is megkopott, felsőbbrendűnek hirdetett társadalmi formációból. Jelezvén: talán tartanánk veletek. A helytartó okos ember volt, érezte és tudta, hogy a Birodalom már nem vág vissza, napjai megszámlálhatok. így is történt! A rendszerváltás új „elitje” kapván bután és önérzetesen a „lehetőségen”, a gesztus értékű politikai fejbólintásból kreált lázálmot szőtt - a tényleges világkiállítást. Pedig tudták, hogy kicsik vagyunk, de azt már nem, hogy köreik önteltek és ügyetlenek. Nem akarták elhinni, hogy kreált reményük nem egyenlő a valós eséllyel. A munkás-paraszt szövetségből szerveződő polgárság helyében az akkor demokratikusan választott hatalom döntött. Megfeledkezvén a polgári tulajdonságok, reflexek valós élni akarásáról! A polgár nélkül, helyett, terhére döntöttek egy elképzelt világkiállításról. Pedig a szomszédból figyelmeztetés érkezett, hogy jó lenne mindezt megdiskurálni polgártársainkkal, mielőtt döntenénk. A szövetkezés gondolata több mint száz éve megfogant már Európában. Magyarországon az elmúlt negyven évben kialakult egy sajátos formája, a termelőszövetkezeti. A téesz egy-egy falu, nagyobb vidéki város koordinátori szerepét is betöltötte, hiszen a fő mezőgazdasági tevékenységen kívül melléküzem- ágaival, a háztáji segítésével munkahelyeket teremtett, kenyeret adott a helyi lakosságnak. Kétségtelen, hogy a 80-as évek közepére a közel másfélezer téesz fele gazdálkodási nehézségekkel küzdött, ami csak azért nem vezetett látványos összeomláshoz, mert az állam mögöttük állt a támogatással, a promptinkasszóval, a keleti piacok biztosításával. A rendszerváltás után a szövetkezeteket, mint gazdasági formák mindenképpen megváltozta- tandónak ítélték. E célt az 1992-ben hozott két szövetkezeti, valamint a kárpótlási törvény is segítette. Lakos László földművelésügyi minisztert arról kérdeztük, az új kormány hogyan látja a szövetkezetek jelenét, jövőjét?- Milyen hatással volt a két szövetkezeti törvény a téeszekre?- Részben pozitívan, részben negatívan érintette s szövetkezeteket. Pozitív volt abból a szempontból, hogy lehetővé tette a vagyon nevesítését, vagyis azt, hogy a szövetkezeti tagok gyakorolhatják tulajdonosi jogaikat. Az eddigi oszthatatlan közös vagyonnak név szerinti gazdái lettek. Ám azzal, hogy a vagyont száz százalékban fel kellett osztani, „elszaladt” annak a lehetősége, hogy nyugati, számunkra új típusú szövetkezetek jöjjenek létre. Ugyanis nem maradtak egyben azok az objektumok (szárítók, magtárak, borospincék, burgonyatárolók stb.), amelyekkel egy-egy közösségben - a szövetkezeti tagoknak éppúgy, mint a magángazdáknak - az integrátori szerepkört betölthetnék. A kívülálló üzletrész-tulajdonosok kategóriájának megteremtésével pedig gyakorlatilag a kárpótlási, tehát az igaz- ságtételi elemek jelentek meg a tulajdonosi struktúrában. Ezzel egy olyan tulajdonosi kör is kialakult, akik elsősorban nem a sikeres termelésben érdekeltek. Ezt a kérdést másképpen kellett volna megoldani - állítja a miniszter.- Ón szerint hogyan? Mert tudni illéft volna, hogy a polgárok az alapvető emberi jogok alanyai: adófizetők, szavazók, s részesei a dolgok alakulásának, olykor felelősek is értük. Nem vette tudomásul a hatalom, hogy nem alatta, sem nem felette, hanem egyszinten van vele a polgár. Pórul járt! Úgy vélem, az ex-Expót illetően, hogy egy polgárként kezelt magyar tudott volna lojális lenni adódott és választott közelállóihoz, de képes lett volna a maga különös mivoltában a hatalom tiszteletére, ha az partnerként keresi, kéri véleményét. A szomszédban ezt tudták, tudják és tisztelettel viseltetnek iránta! A polgári jobbközép kormányunk megbukott, mert a polgárok igazodtak azokhoz a normákhoz, amelyek által vélhető biztonságukat remélik. Új élettér-rendeződés van kialakulóban, új hatalommal. A fékevesztett nagyzási hóbort, a kirívó, hivalkodó rongyrázás nem fog megvalósulni. Nem, mert a polgár tud igazodni, szabálykövető, s nem csekély mértékben tudja, mi az illendőség. A polgár tudta, igaz kimondatlanul, hogy ez a világkiállítás egyenrangú egy B kategóriájú szakkiállítással, ha összeveti a spanyol honban látottakkal. Tudta, hogy esélyünk soha nem volt, és nem is lehetett a sikeres megrendezésre, mert irtózatosan szegények vagyunk. Tudta, hogy fölösleges és pénzpazarló lázálom, csak a gyorsan gazdagodni kívánó neppereknek, szűk bennfentes köröknek kedvez és a vidék la- Nem lett volna szabad a törvénykezéssel megkérdőjelezni a szövetkezetek alapvető működését, versenyképességét, hatékonyságát, alkalmazkodóképességét. Miután ilyen szempontok vezérelték a törvényhozókat, működési és átalakulási zavarok keletkeztek, s a kialakult folyamatokkal nem az elképzelt modell létrejöttét segítették elő. Óriási károk, feszültségek keletkeztek, amelyek aztán magukkal hozták a létbizonytalanságot, a bizalmatlan légkör kialakulását. Mindezzel azt hangsúlyoznám, hogy a törvénykezésnek a működőképes átalakulást kellett volna ösztönöznie, nem pedig a szétverést. Ennek már persze utána vagyunk...- A kormányprogram szerint módosítani kell a legutóbbi szövetkezeti törvény-módosítást. Miért?- Mert a szóban forgó módosítással a szövetkezetek további feldarabolását célozták. Mi pedig a szövetkezeti tagok tulajdonosi és döntési jogait csak a nemzetközi szövetkezeti elvekkel összhangban tudjuk elfogadni. A szövetkezetek életét érintő minden fontos kérdésben az „egy tag - egy szavazat” elve alapján a szövetkezeti tagság, a szövetkezeti közgyűlés többségének kell dönteni. Azzal sem értünk egyet, hogy olyan diszkriminatív szabályok jelenjenek meg a szövetkezeti törvénykezésben, amelyek csak a mező- gazdasági szövetkezetekre vonatkoznak. Mi azt szeretnénk, ha az átalakult szövetkezetek a klasszikus elvek szerint működnének.- Mi jelentheti tehát a szövetkezetek jövőjét?- Az a jó szövetkezet, amelyik jól szolgálja tagjai érdekeit. Politikailag ennél jobbat nem mondhatunk, s nem is kívánunk ebbe a kérdésbe beavatkozni. Az, hogy melyik szövetkezet mikor képviseli legjobban a tagok érdekeit, sok mindentől függ. Például attól, hogy az ország mely térségében fekszik, milyenek az adottságai, milyen az üzem-, illetve a termelési struktúrája, a likviditási helyzete. Ilyen alapon minden bizonnyal lesznek közös tulajdonú szövetkezetek, vagy beszerzéssel, értékesítéssel foglalkozó szervezetek, s lesznek olyanok is, amelyek a magán- gazdaságokat támogatják. Tehát sokszínű modellek alakulhatnak ki, amennyiben a közgazdasági környezet is segíti őket.- Milyen kormányzati intézkedések kossága csak a rászabott terheket viselheti. Mert tudta - hisz újságolvasó -, hogy az eddig megrendezett kiállítások mindig veszteséggel zártak. Tudta a polgár lelke mélyén, hogy ilyen flancos dolgokat a nagyon gazdag államok rendezték, és nem a vállalkozók, meg a szegények. . A polgárok e lelki kétkedéseiket is bizonyították szavazataikkal, s bebizonyították, hogy tudnak felelős polgárok lenni, tudják egyeztetni az érdekeket, a szolidaritást, az igazságot és a függetlenséget! A magyar polgár idejében felismerte azt a tényt, hogy egy ilyen jellegű megnyilvánulás, mint az expó, a világ felé képmutató, ügyetlen önigazolás az esetleges erkölcsi hasznon túl, és csak az adott kormánynak fontos. A rendszerváltás kormányának pedig életbevágóan fontos volt! A polgár tudja, hogy ma mit engedhet meg magának, tudja, hogy mindenkori pozíciójától mind függetlenebb. Tudja és az tudatta is a volt hatalom uraival, hogy nem kell körömszakadtáig kapaszkodnia „székébe”, mert nem a szék adott méltóságot az embernek, hanem az ember a széknek. A munkás-parasztból lett polgárság döntésének megfelelően megválasztott képviselők -és én sem - szeretném fülembe dúdoltatni az ismert nótát, mely szerint „... a pécskai cigánysoron nagy a sírás- rívás...” Magyar honban adottságainknak megfelelő életmódban, de gyarapodva anyagiakban, senkin nem átgázolva szeretnénk élni! Dr. Lenti István várhatók a szövetkezetek stabilizálására?- Külön a szövetkezetek pénzügyi, köz- gazdasági, piacszabályozási stabilizálására nem gondoltunk, mivel alapvetően szektorsemleges politikát kívánunk folytatni. De a szövetkezetek működésével kapcsolatos - főként az elmúlt időszak átalakulásából adódó - speciális nehézségek megoldására gondolunk, tehát segíteni akarunk.- A szövetkezeti üzletrész-forgalom megoldatlan, s mindenképpen állami beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy ez a probléma megoldódjon...- Az aktív szövetkezeti tagokat kell segíteni abban, hogy ezeket az üzletrészeket megvásárolhassák. Ehhez például kamatkedvezmény vehető majd igénybe. Ugyancsak megoldatlan a nyugdíjasok üzletrésze, akik nyilván értékesíteni szeretnék a tulajdonukat, mivel osztalékra nem számíthatnak. Ez a kérdés is megoldható kedvezmények biztosításával. Hogy ehhez mennyi pénzre van szükség, az majd csak a jövő évi költségvetés összeállításakor derül ki. Itt természetesen nem készpénzről, hanem elengedett adóról van szó. Becslésem szerint 25-30 milliárd forinttal megoldható a probléma.- A másik nagy kérdés a földtulajdoni viszonyok rendezetlensége. Van is földtörvényünk, meg nincs is, hiszen az Alkotmánybíróság vizsgálja a törvényt. Mi az új kormány álláspontja a földről?- A földtörvényt úgy kell átdolgozni, hogy a tulajdonszerzési korlátozások fenntartása mellett megengedő szabályozás érvényesüljön a helyi termelők elővásárlási jogának biztosításával. A közös földhasználat szabályozásának egyértelműsítését és közgazdasági ösztönzését szorgalmazzuk, miként a birtokkoncentráció kialakulását kedvezményes hitelek folyósításával kívánjuk elősegíteni, bizonyos területnagyságig. Újra kell szabályozni a földhaszonbérletet, különös tekintettel a haszonbérlet időtartamára és a terület nagyságára. S lehetővé kell tenni, hogy a jogi személyek is szerezhessenek földtulajdont. Itt említeném még meg, hogy a földjelzálog- és földhitel-intézetek működésére vonatkozó törvényi szabályozást is előkészítjük a tulajdonviszonyok egyértelmű, végleges rendezésével párhuzamosan. A MINISZTER A SZÖVETKEZETEKRŐL BSaWBBigBBSB—^—— A BIE elnökének levele Megértőén Kovács László külügyminiszter az elmúlt napokban levélben tájékoztatta Ole Philipsont, a Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE) elnökét a magyar kormánynak az 1996-os Budapesti Expóval kapcsolatos döntéséről. A BIE elnöke augusztus harmadikán válaszolt a levélre - tájékoztatta az MTI- t Szentiványi Gábor, a Külügyminisztérium szóvivője csütörtökön. Kovács László külügyminiszter - augusztus elsején keltezett - levelében többek között leszögezte, hogy a kormányzat vizsgálata szerint a világkiállítás megvalósításához szükséges állami források lényegesen meghaladják az eredeti előirányzatot, miközben a vállalkozók érdeklődése jóval elmarad a feltételezett és remélt mértéktől. A kabinet ezért úgy ítélte meg, hogy az expo megrendezése csak tovább növelné a lakosság terheit, ezt pedig a kormány nem vállalhatja..A magyar diplomácia irányítója a dokumentumban reményét fejezte ki, hogy hazánk és a Kiállítások Nemzetközi Irodája közötti jó viszonyt és eredményes együttműködést nem zavarja meg a magyar kormány kényszerhelyzetben hozott döntése. Öle Philipson válaszlevelében aláhúzta: „tökéletesen megértem azon nehézségeket, amelyeket a beruházók érdekeltségének hiánya okozott, és annak is tudatában vagyok, hogy lehetetlen a magyar lakosság pénzügyi terheinek növelése. A lemondás szomorúsággal tölt el, és biztos vagyok benne, hogy a BIE minden tagja osztozik ebben. Mindazonáltal biztosíthatom miniszter urat megértésünkről, valamint a jelenlegi és jövőbeni együttműködési szándékunkról. Meggyőződésem, hogy a tagállamok részéről, amelyek közül némelyek már tettek intézkedéseket a budapesti expón történő részvételre, ugyanilyen megértésre talál majd a hozott döntés, figyelembe véve az önöket kényszerítő tényezőket”. A bosnvák hadsereg katonái egy orvlövész golyója által megsebesített kutyát szállítanak hordágyon a kórház felé. A bosnvák-szerb orvlövészek a francia ENSZ csapat orvlövész-elhárítói ellenére a inai napig büntetlenül tevékenykednek. Ma egy asszonyt lőttek le, miközben az villamoson utazott Boszniai népszavazás A boszniai szerb parlament egyhangúlag úgy döntött, hogy népszavazást tartanak a nemzetközi béketervről. A referendumot augusztus 27-én és 28-án rendezik meg. Radovan Karadzic boszniai szerb elnök pillanatnyi tévedésnek nevezte a szerb kormány kedden kiadott nyilatkozatát, amelyben a belgrádi kabinet a kapcsolatok megszakítását is kilátásba helyezte. Karadzic „megértőén” szólt arról, hogy Szerbia a továbbiakban már nem tud segíteni a boszniai szerbeknek, de ez szerinte nem jelenti azt, hogy nekik le kellene mondaniuk az önálló államiságról. Karadzic kijelentette, hogy személy szerint a béketerv ellen van. A boszniai szerb parlament végül simán megszavazta a referendumot, majd ezzel véget ért a tanácskozás, amely immár a negyedik boszniai szerb nemet jelenti, ezúttal már Milosevic elnökkel szemben BANKNYITAS Októberben kezdi meg a pénzintézeti működést egy új, 100 százalékos külföl- | di tulajdonban lévő bank: a Nemzetközi Kereskedelmi Bank (IC Bank). A pénzintézet teljes körű kereskedelmi banki tevékenységre kapott engedélyt az Állami Bankfelügyelettől - mondta el az MTI-nek Török Béla vezérigazgató. Az egymilliárd forintos alaptőkéjű bank részvényein egyenlő arányban osztozik négy malaysiai üzletember: Robert Tan Hua Choon, Dato Osman Bin Mohd Zain, Lee Chen Chong és Ong Bin Yap. Malaysiával Magyarország jó kapcsolatokat ápol: két éve üzletemberek kíséretében hazánkba látogatott a távolkeleti ország miniszterelnök-helyettese, tavaly tavasszal pedig Göncz Árpád köztársasági elnök járt Malalaysiában. Ennek is köszönhető, hogy az évek óta erőteljesen növekvő malaysiai gazdaság szereplőinek figyelme Magyar- ország és a régió felé fordult. A növekedés lehetőséget teremt a malaysiai vállalkozóknak, hogy tőkeexportőrként lépjenek fel. Az IC Bank alapítói úgy vélik: a kelet-európai térség jó üzleti lehetőségekkel kecsegtet, így elképzelhető, hogy a bank után újabb vállalkozásokba kezdenek Magyarországon, vagy a közeli országokban. A Malaysia és Magyarország közti kereskedelmi kapcsolatok remélhetőleg a jövőben tovább fejlődnek, így az IC Bank részt vehet export-importügyletek finanszírozásában is.
