Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-04 / 114. szám
Ui KELET MEGYÉNK ELETEBOL in 1994. augusztus 4., csütörtök 3 „A gyerekek is itt szeretnének élni" Angyalost csendélet Farkas Andrásrté, miközben a lakás hűs étkezőjébe invitál, kávéval kínál. — Pedagógus vagyok — folytatja gondterhelt arckifejezéssel, de mivel Nagyecseden tanítok, valamivel fedeznem kell a benzinköltséget. A férjemet nemrég nyugdíjazták, sajnos most is baj van a lábával. Szerencsére a gyerekek sokat segítenek az uborkaválogatásban. Ez itt a legkisebbik — mutat büszkén a mellette héttagú testületnek mindig van munkája— vált hirtelen témát az asszony. Kövesét is kevés van a faluban, telefonhálózatunk sincs még. A munkanélküliség meg csak egyre nő. Az még a jövő kérdése, hogy vállalom-e továbbra is a képviselőséget. — Jó lenne, ha a falu sorsa jobbra fordulna. Én bízom benne, hogy így lesz. Szép ez a vidék, a gyermekeim is itt szeretnének letelepedni — mosolyodik el-ÍK-.:,; Válogatják a benzinre valót (Fotó: Uri M.) Az alig hatszáz lelket számláló Szamos- angyalos kövesutcáján ballagok kollégáimmal a töltéspart felé, a léleköltő hőségben. A Szamos folyó látványa azonban nemigen jelent gyógyírt a tűző napsütésben. Önkéntelenül is Petőfi versének egyik strófája jut az eszembe, de az utolsó sornál a valóság hű ábrázolása végett kénytelen vagyok változtatást eszközölni: „Falu végén kurta kocsma Oda rúg ki a Szamosra Meg is látná magát benne ” (Eddig ugye ismerős) Ha a folyó tiszta LENNE (itt a lényeg!) De-nem tiszta! Sőt színe megegyezik azzal a bizonyossal. (A jó fantáziával megáldottak biztos értik, mire gondolok). Ez viszont láthatólag nem zavarja azt a pár fiatalt, akik önfeledten lubickolnak a folyékony koszban. Mentségükre talán csak az szolgál, hogy irdatlan hőség van, habár az igazat megvallva én inkább Szent Johannaként végzem itt a napon, minthogy az Isten tudja miféle piszok fürdőben keressek enyhülést. Gondolatainkba merülve poroszkálunk visszafelé, amikoris egy parthoz közeli házra leszünk figyelmese^.,. Az udvar szépen rendezett, no nem ezért figyelünk fel rá - ami különös, hogy nyugati vagy keleti autócsodák helyett egy piros traktor mosolyog ránk. A ház lakói - kicsi és nagy - uborkaválogatással foglalatoskodnak. Az egyetlen lazsáló az a termetes, fehér-barna pettyes kutya, aki érkezésünkre heves ugatással üdvözöl minket. — A traktort nézik? — veszi észre kíváncsiságunkat Farkas András, a ház ura. — Nemrég vettük a mezőgazdasági munkához. — Már húsz éve, hogy uborkatermesztéssel foglalkozunk. Ez a jövedelemkiegészítés számunkra. Általában annak adjuk el, aki a legtöbbet kínálja, nem szoktunk szerződést kötni — veszi át a szót álló tíz év körüli kislányra, aki szégyenlősen elmosolyodik. —Hány gyermeke van ? — Három. A fiam a legidősebb, ő Mátészalkán tanul, a középső lány gimnáziumba jár ugyanott. Ez a kicsi pedig hatodikos Csengerben. Szerencsére mindegyik nagyon ragaszkodó gyermek, a nyarakat is itthon töltik, pedig lenne lehetőségük arra, hogy más helyen nyaraljanak. De hát ők már csak ilyenek... Bár én eredetileg ököritófülpösi vagyok,, s a férjem révén kerültem ide, mégis megszoktam és megszerettem ezt a csendes kis falut. Pedig van gondunk elég. Én már negyedik éve vagyok itt képviselő, s a először a beszélgetés során a talpraesett asszony. Nem is vettük észre milyen gyorsan elszállt az idő. Lassan indulunk kifelé, megköszönve a szíves vendéglátást. Az ajtóban egy újabb eb, egy harcias tacskóasszonyság szemez velünk. Bizalmatlanságának oka (i) az a három elbűvölő kutyaapróság, akik szorosan anyjuk mögül pislognak ránk ártatlanul. A kapu feléindulva, a házigazdákon kívül a már jól ismert fehét-barna négylábú is társul szegődik, s vidáman csaholva kísér ki bennünket egészen a kapuig. Azonban onnan egy tapodtat: sem jön tovább,- Mégiscsak biztonságosabb a jól bevált gazdik mellett... Juhász Gabriella rosszkedvem egy óráig tart Kisvasút, komp, szivattyú Dombrád. Egy falu, mely meg akarja őrizni a múlt emlékeit. Egy falu, mely rengeteget fejlődött és mégsem város. De hogy mi az és mi nem az, nem a tábla dönti el, azt az oda érkezőnek kell éreznie. És én, mikor Dombrádon sétáltam, úgy gondoltam. hogy ez egy nagyon barátságos nely zöld parkjaival, régi és új házaival. A Tisza-parttal és a trabantosokkal együtt - mert a legtöbbet Trabantot láttam. Szívesen jövök ide még egyszer vagy kétszer yagy akár százszor is, és gondolom ezzel sokan vannak így rajtam kívül. Solymosi László, polgármester:- Igen, általában szeretik Dombrádot. 120 üdülőtelket mértünk ki, de a számukat nem akarjuk növelni, mert a part ezt a leterheltséget bírja el a környezet károsítása nélkül. Ezenkívül több vállalatnak van itt üdülője, például a Papírgyárnak, Titásznak, Vulkánnak és a Hajdú- Bihar megyei önkormányzatnak is. Sokan az egész nyarat itt töltik.- Az ellátásuk ezek szerint kellően biztosított.- Jelentősebb fejlődés a nyolcvanas évektől indult. Az úthálózatnak még csak negyven százaléka szilárd, ám elektromos árammal és vezetékes ivóvízzel az egész telep el van látva. Működik mozgó ABC egy buszban, motel, csárda, lángossütők és más szezonjellegű szolgáltatások. Szórakozni is lelyet, a Vigadó csárda üzemeltet egy hatalmas diszkósátrat a parton.- Ha valaki megbetegszik, hová fordulhat?- Egy fogszakorvosi és három orvosi körzetünk van jól felszerelt kislaborral. Elvileg a betegkártyáját mindenkinek magánál kell hordania, az orvos pedig köteles bárhol a sürgősségi ellátást elvégezni.- Gyakoriak a vízi balesetek?- Ez a szakasz nem veszélyes, a fulladás az utóbbi időben egyre csökken. Egyébként fürdőőr mindig készen áll a mentésre.- Sok idegen csak úgy meglátván a helyet, hirtelen szeretne ott tölteni pár napot.- Dombrádra a falusi turizmus nem jellemző. Van egy százhúsz férőhelyes faházas ifjúsági táborunk, amely egyaránt fogad beütemezett csoportokat valamint alkalmi turistákat. Sőt, egy szezonban száz gyerek az itteni iskolából önköltséges áron igénybe veheti a tábort. Nagyobb számban szoktak jönni hollandok lakókocsikkal, sátorral, motorral, tehát aki hirtelen dönt, az is itt tud maradni.- A falunak milyen előnye származik mindebből?- Gyakorlatilag bevétel az üdülőtelkek Privatizációs Gépbörze Már lehet tallózni Mint lapunk egy korábbi számában olvashatták, az ÁVÜ és az ÁV Rt. Privatizációs Gépbörze elnevezéssel új akció sorozatot indított. Ennek lényege, hogy az állami gazdálkodó szervezetek — de bárki — használaton kívüli gépeiből, eszközeiből önkéntes csatlakozással központi gépalapot létesítenek és ezt elemenként is magánvállalkozóknak értékesítik. — Válogathatunk-e már az eszközök között? — Igen, az adatbankunk feltöltéséhez már megkaptuk az első számítógépes lemezt, — tudtuk meg Tóth János területi megbízottól, a Primom Info Kft. munkatársától. — Egyelőre a további információk megérkezéséig csak a főváros és környéke, valamint Borsod megye kínálatát ismerhetik meg az érdeklődők. A felajánlott termékek értéke több mint tízmillió forint. — Mi minden közt böngészhetünk? — A legnagyobb kínálat szövőgépből van, mintegy nyolcvan eladó. Több fémmegmunkáló- és néhány számítógép is várja új tulajdonosát. Remélhetőleg szeptembertől pezsgőbb lesz a piac, főképpen a mezőgazdasági gépek területén, hiszen kezdődnek a talajelőkészítési munkák. A szabolcsi cégek ajánlataikat a Primom Info Kft-nél tehetik meg, az első eladási ajánlat egyébként most érkezett meg Mátészalkáról. — Mivel fizethet a vásárló? — Készpénzzel, de lehet kárpótlási jeggyel is. KvZ Nyári biztonság Itt nem elsősorban a' cipőfűző biztos csomózására gondolok, no persze nem árt, ha ez is jó szoros. Más esetben ugyanis könnyen előidézője lehet, akár ez is egy balesetnek. Balesetre egyébként úgy látszik egyre többen számítanak azok közül, akik a nyár folyamán külföldre utaznak. Az utazási irodák dolgozói elmondták, hogy az előző évekhez képest jóval többen kötnek biztosítást úgy a saját testi épségük, mint poggyászuk megóvása érdekében. Miután a volt szocialista országokkal megszűntek az államközi megállapodások, így akik csak a közvetlen határos országokba utaznak bebiztosítják magukat. Hisz egy tíznapos útnál az a hat-hét, vagy akár kilencszáz forint elenyésző ahhoz képest, amit egy kórházi kezelésért kémek. Jó ha tudjuk azonban, hogy csak hirtelen felmerülő problémákat kezelhetnek. így nem jó taktikát választanak azok, akik csak azért utaznak ki, hogy ezen az alapon műtes- sék meg a már előre tudott betegségüket. A különleges kórházi ellátások is - (pl. egyágyas szoba) - csak indokolt esetben kérhetők. Minden alkalommal jegyzőkönyvet kell felvenni, mert a biztosító csak ezeknek- alapján tudja a kártérítést elbírálni, melynek lefutási ideje elég gyorsnak mondható. Ami az egészben elszomorító, hogy sajnos csomagjainkat sok esetben saját utastársainktól kell megvédenünk leginkább. Tóth Katalin értékesítéséből van. 90 000 forint egy telek 3 éves beépítettség! kötelezettséggel. Ezenkívül bizonyos munkalehetőségeket ad az itt élőknek, pl. a csárda, a vállalkozóknak pedig megélhetést biztosít,- Meg is tudnak itt esetleg gazdagodni?- Nem találkoztam még olyannal, de szerintem ha egy vállalkozás tisztes megélhetést teremt, akkor az már jó.- Mire büszkék a dombrádiak, vannak- e hagyományaik?- Egyik jellegzetességünk a kisvasút. Van, aki életében először nálunk ül ilyenre. Önkormányzati tulajdonba kértük a kompot, ami a gyalogos és kerékpáros közlekedést segítené, 14 kilométer kerülőt vágna le. A falu értékére azt szoktam mondani, hogy annyira becsüli önmagát, amennyire meg tudja őrizni a múlt emlékeit. Ezért most vettünk egy nagy épületet, ahol régi tárgyakat kívánunk elhelyezni a honismereti szakkör támogatásával, és az önkormányzat tulajdonba kérte még a szivattyútelepet, amit múzeumként szeretnénk megőrizni. A közel 80-90 éves gépek már ipartörténeti ereklyének számítanak. Hagyományaink is vannak, a Rétközi Napokon belül a Dombrádi Napok rendszeresítését szorgalmazzuk június-július hónapokban, szeptemberben pedig az évek óta ismétlődő szüreti felvonulásokra néha környező településeket is sikerül bevonnunk helyi néptáncegyüttesekkel, zenekarokkal, fogatokkal. Ezt gyakran a nyaralók is megvárják vagy visszajönnek rá.- Gondolom, a munka mellett nem nagyon juthat ideje lemenni a vízpartra.- Többet utazom, mint kellene, de én azt mondom, az eipber oda jut el, ahová akar. Biztos, hogy nagyon keveset úszom, de eljárok a Tiszához, ezt ki sem lehet kerülni, hiszen gyakran tartunk szakmai gyűléseket az üdülők vagy a csárda tanácskozó termeiben. Ezek mindig nagyon jó hangulatban zajlanak.- Vidám embernek tűnik polgármester úr, mindig jó kedve van?- Van nekem rossz kedvem is, de jó tulajdonságom, hogy egy óránál tovább nem tudok haragudni, bennem is ugyanannyi a hiba, mint másokban. Éppen ezért hamar elszáll a mérgem, azt hiszem, ebben rejlik harmincéves itt maradásom. Koroknai Edit
