Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-29 / 135. szám
UJ KELET ■ MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 30., kedd 3 Remélhetőleg nagy lesz itt a nyüzsgés! Vadászok és lovasok Panzió épül Kocsordon Nagyecsedről érkezve, a vasúti átjáró után egy reprezentatív épületet fedeztem fel Győrteleken. Megkérdeztem egy járókelőt: — Irodaház, vagy talán új polgármesteri hivatal épül itt? — De eközben leszólt az épületállványról egy férfi: — Miért nem a tulajdonost kérdezi? Amikor leültem a megszólító idegennel, kiderült, hogy ő a tulajdonos: Lipcsei Attila vadász, vállalkozó. Az építkezés történetét ő mesélte el: — Mátészalkai vagyok, Győrtelekre nősültem, feleségemmel és két gyermekünkkel itt élünk. Nagyon szeretjük a természetet. A gödöllői Bérkilövő Vadász- társaság tagja vagyok. Társaságunk nem rendelkezik vadászterülettel, de az egész ország területén vadászhatnak tagjai. Innen jött az ötlet, hogy egy vadászpanziót építsek. — De hiszen Mátészalkán már van egy panzió... — Igen, de kicsi a befogadóképessége. A környék bővelkedik vadászterületekben, és az idelátogató bel- és külföldi vendégek elszállásolása nehézségekbe ütközik. — Az ön panziója nagyobb lesz, mint a mátészalkai. Milyen szolgáltatásokat kínál az ideérkezőknek? — Egy minden igényt kielégítő kis szállodát építettem. Nyolc szoba, kettő lakosztály (telefonnal, kábeltelevízióval), uszoda, szauna, kondicionálóterem és lovarda várja terephintókkal a kikapcsolódni vágyókat. —A lovarda meglehetősen nagy területet igényel. A saját földjén alakítja.ki a saját lovaival? — Jelenleg 48 hold legelőt bérelek, ez igen költséges. Ősszel szeretném megvásárolni a területet. A lovakat pedig Moldáviából hozatom. Arab tenyésztésű, négyéves sportlovakat vásárolok. — Említette, hogy hintákat is szeretne. Ez teljesen új és költséges vállalkozás ezen a környéken. Gondolja, hogy lesz erre igény? — Természetesen. Teljesen biztonságos, kényelmes terephintókat készíttetek. Ez biztosan növeli az idegenforgalmat. —Ha megnyílik a panzió, még személyzetről is gondoskodnia kell. Hogyan fogja ezt megoldani? * — Valójában ez egy családi vállalkozás. A személyzeti kérdést is a családon belül oldom meg. Az egyik öcsém jelenleg konyhafőnökként dolgozik egy másik panzióban. A másik testvérem pincér. A vendégek teljes biztonsága és nyugalma érdekében biztonsági őröket szerződtetek. Róluk is a családon belül gondoskodom. A testvéreim pedig természetesen ősztől itt dolgoznak majd. — Önök jelenleg itt élnek a készülő panzió épületében... — Igen, átmenetileg. De a panzió megnyitásával mi kiköltözünk innen. Remélhetőleg nagy lesz itt a nyüzsgés, s emiatt nem lenne magánéletünk. — Mikorra tervezik a megnyitót? — A munkálatokat október 1-jéig befejezzük. Az őszi szezonra már várjuk a vadászni és kikapcsolódni vágyókat. Bálint Krisztina Kis pénzzel is elérhető Szabó Zoltán, a Génius vállalkozás tulajdonosa 29 éves. Négy éve végzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Jelenlegi tevékenységéhez az út nem volt sem könnyű, sem egyenes. Kitérő volt az ISG, ahol fejlesztőmérnök, majd a Szalka Elektronikánál ügyvezető. Aztán belevágott. Előbb kicsiben, majd egyre szélesebb skálán mozogva. A parányi nyomtatványszaküzletben 60 százalékkal nőtt a forgalom a tavalyihoz képest. A háttérben tovább terjeszkedtek, egyre nagyobb szeletet hasítva az eléggé telített piacon. Újabb és újabb próbálkozások egyik kevesebb, másik nagyobb sikerrel. Jelenleg a fénymásoló a sláger. Úgymond, erre szakosodnak. Eladás és szervizelés. Új és használt, illetve felújított készülékek egyaránt kaphatók. A MINOLTA AUSZTRIA cégen keresztül Sharp, Xerox, Toshiba, Mita fénymásológépeket hoznak be, és német alkatrészekkel teljesen felújítva árusítják. Kisvárda, FehérSzabó Zoltán gyarmat, Vásárosnamény, Csenger, Mátészalka és környéke a fő körzetük. Zoli büszkén mondja: „A jó szakembergárdának köszönhetően elértük, hogy olyan fénymásológépeket is sikerült megjavítani, üzembehelyezni, melyeket a nyíregyházi és a pesti szakszervizek kicserélésre, leselejtezésre ajánlottak. Több millió forintot érő, régóta nem használt fénymásolót alig százezerért megjavítottunk. A mai napig üzemel. Terveiről faggatva, a jövőt illetően nagyon ambiciózusan mesél: — Régi álmom egy menedzseriroda létrehozása, amely a régió vállalkozóit vinné a külpiacra. A marketinghez nem értő, de amúgy kitűnő szakembereket szeretném segíteni, 5-10 vállalkozót szolgálni. Segítséget a külföldön élő magyaroktól kapnék. Ukrajnában és Romániában fokozatosan épülnek a kapcsolatok. Több szerződése van már érvényben, ígéretes jövő várhat a Géniusra. (Zefl) Kolozsvárott mindent nehéz tanítani Falmászás, síelés Öt szomszédos ország magyar pedagógusainak részvételével nemrégiben ért véget az ötnapos Bessenyei Nyári Akadémia Nyíregyházán. Finta Anna és Szabó Attila Kolozsvárról és Nagyváradról érkeztek hozzánk, testnevelő tanárok. Beszélgetésünk során kiderült, az oktatási feltételek az elmúlt években fokozatosan romlottak Romániában, mégsem települnének át, mert minden abba a városba köti őket, ahol tanítanak... — Kolozsváron nagyon nehéz tanítani bármilyen tantárgyat — kezdi a beszélgetést a tanárnő. Nem azért, mert például a testnevelést huszadrangú tantárgyként kezelnék, egyszerűen a tárgyi feltételek hiányoznak. A gyerekek pedig szeretnek mozogni, szívesen részt vesznek a sportköri foglalkozásokon, amelyeket hetente kétszer tartunk. — Melyek a legnépszerűbb sportágak? — A torna, a labdarúgás, ami érthető, hiszen ezekben a sportágakban Románia a világ élvonalához tartozik — kapcsolódik a beszélgetésbe a tanár úr. Újabban egyre népszerűbb a falmászás, télen a síelés. Én például a téli szünetben szívesen vinném táborba tanítványaimat, de ezt anyagilag képtelenek lennének a szülők fedezni. Az egyhetes tábor költsége egy átlagos havi fizetés egyharmadát teszi ki. Nagyváradon valamivel jobb a helyzet, de a sporteszközök egy részét itt a szülők vásárolják meg saját pénzükből. — Milyen szakmai programon vettek részt? — Az első napon közös előadáson vettünk részt a biológia-, ének-, irodalom-, kémia- és rajzszakos kollégákkal. Kedden, szerdán és csütörtökön elméleti és szakmai előadásokat hallgattunk. Legjobban egy őszi továbbképzésnek örültünk volna, mert akkor több iskolai testnevelési órát látogathattunk volna meg. Azért így sem panaszkodhatunk — mondja a tanárnő. Megismerhettük a főiskola létesítményeit, elvittek minket kosárlabda- és teniszedzésre. Ha nem is kaptunk teljes képet Magyarország sportéletéről, egy részét sikerült megismerni. — Otthon mit tudnak majd hasznosítani munkájukban az itt szerzett tapasztalatokból? — Az anyagi feltételeken nem tudunk javítani, az elméleti oktatást viszont szívesen alkalmaznánk iskolánkban is. Ehhez kézikönyvekre lenne szükségünk, az itt leírtakat átültetnénk a mi tantervűnkbe. Hajdú Gabriella Kát tea nem vár a „hertegre, fehér lovon" ősi foglalkozás Egy forgalmas főközlekedési utunk mellett állt. Fiatal és csinosnak mondható. Feltűnő, piros, rövid szoknyában csábította az utak megfáradt vándorait, akik „felhőtlen szórakozásra vágynak”... Katicának hívják, és drága az ideje. Minden beszélgetéssel eltöltött perc súlyos ezreket húz ki a zsebéből. Nagy nehezen mégis rááll egy-két szóra. — Miért döntöttél emellett az ,,ősi" foglalkozás mellett? — Sok mindennel foglalkoztam eddig. Semmi se jött be. Nem bírtam megülni egy helyen, keveset kerestem. Egy darabig hadakoztam magammal, de végül is csak kimerészkedtem az utcára. Sokáig vártam az igazi szerelemre, vártam a herceget fehér lovon. De csak nem jött, én meg meguntam a várakozást... — !gy jobban jössz ki anyagilag? — Kenyérre elég! Persze marad is valami... — Mennyi a tarifa? — Igen változó. Általában megalkuszunk. De 1000 forint alatt nem megyek el senkivel. — Van forgalom? — Akad. Bár a valódi kuncsaft elég kevés. Inkább csak érdeklődnek az árak felől. — Kik veszik igénybe a „szolgáltatásaidat” ? — Főleg oroszok, románok és néha kamionosok. Egyedül vannak, meglátnak, és kedvet kapnak egy kis hancúrozásra. — Van valami rossz emléked? — Egyszer egy ukrán meg akart verni, de még idejében kiszálltam a kocsijából, és elszaladtam. Eleinte a rendőrök is sokat zaklattak, de már nem nagyon foglalkoznak velünk. Garamvölgyi Imre Biciklivel, szekéren Aligha van olyan ember a szamosközi, erdőháti vidéken, aki ne ismerné a mindig vidám, anekdotázó, betegeihez türelmes Takó Lajos doktor urat. Egy éve ment nyugdíjba, de máris visszatért egykori tevékenysége helyszínére.- Megkeresett a gacsályi polgármester, hogy orvos nélkül maradt a faluja, és segítsek megoldani a betegek ellátását. Gondolkodás nélkül igent mondtam.- Feltételezem, hogy ennek valami oka van.- Ráadásul nyomós oka. Negyven éve, mint frissen végzett orvos, itt kezdtem a tevékenységemet a szatmári részen. Cse- kében nyitotta rám az ajtót az első beteg ötvennégy december huszonkettedikén. Hozzám tartozott akkor öt falu is, de nem éreztem fáradtságot,, mert kárpótolt az a szeretet, amivel fogadott e vidék munkától göcsörtös tenyerű, halk szavú népe. Azóta sokat változott a világ. Akkor még biciklivel jártam a vidéket, vagy trágyahordó szekérrel jöttek értem, és vittek a beteghez. Volt olyan, hogy megálltunk az istvándi korcsma előtt, hogy bekapjak egy felest, de már ott volt értem a másik fogat, hogy Kömörőbe vigyen beteghez. Tizenhárom év után a Tisza partjáról a félórányi kocsikázásra lévő Túr partjára költöztem, hogy onnan még huszonhét évig, azaz nyugdíjazásomig el se menjek. Az egy bokorban lévő Rozsály, Gacsály, Zajta, Császló tartoztak hozzám. Életemben ez az első eset, hogy egy falu betegeit kell gyógyítanom. Nem ennek a tájnak a szülötte vagyok, de az itt eltöltött négy évtized annyira belém ivódott, hogy már lokálpatriótának js mondhatom magamat. Azért jöttem, mert ide hívtak. Ha a Dunántúlról keresnek meg, nemet mondok. I napvilágot. Mondana erről valamit?- A Bihar megyei Nagyszalontán születtem, amely településnek mintha nem én lennék az első és leghíresebb gyermeke... Ismeretes, hogy a trianoni nepizetcson- kítással ezt Romániához csatolták. Itt kezdtem általános iskolai tanulmányaimat, majd két évig Bukarestben jártam román iskolába. A második világháborúban ezt a területet ismét visszacsatolták Magyarországhoz, majd a háború befejeztével megint Romániáé lett. Ennek a kacskaringós politikai döntéssorozatnak az lett a személyemre vonatkozó következménye, hogy áttelepültünk, és Debrecenben fejeztem be középiskolai tanulmányaimat, majd itt lettem egyetemista. Ide tértem vissza pihenni nyugdíjas éveimre.- Ez mit jelent egy hatvanöt éves orvos •esetében?, 1 < ; r< -L'r f I í v s ? i- A mostani megkeresést kivéve nem praktizálok. Feleségem, két fiam és két unokám társaságában töltöm az időt, és kijárok a balmazújvárosi tóra horgászni, mert ez a szenvedélyem egyidős orvosi tevékenységemmel. Büszke vagyok rá, hogy horoggal én fogtam az első rekordsúlyú, tizenöt kilós harcsát az országban, Szatmárcsekén. Most is hoztam magammal a pecafelszerelést, mert kéthetenként megyek haza, és a szabadidőmben szeretnék fogni néhány kapitális halat.- Meddig dolgozik egykori sikerei helyszínén, doktor úr?- Úgy egyeztünk meg, ha állandó szolgálatra jelentkezik orvos, akkor elköszönök. Már tudok is egy ilyen szándékú kollégáról, de most nyolcadikos a gyereke, és nem akarja, hogy itt járjon iskolába, tehát lehet, hogy egy évig még néhányszor ráköszönünk egymásra, ha erre jár. Aradi Balogh Attila
