Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-23 / 130. szám

1994. augusztus 24., szerda M KÜLFÖLD-BELFÖLD i ÜJ KELET Gazdasági helyzet az első fél évben Több cég, magasabb bérek, növekvő hiány Tűzharc Szimferopolban A krími város Puskin utcá­jában a Centaur biztosítási ügynökség épülete előtt egy személygépkocsi állt meg. Négy álarcos, golyóálló mel­lénybe öltözött, gépfegyve­rekkel felfegyverzett férfi szállt ki az autóból. Egyikőjük egy kézigránátot dobott az ügynök­ség ablakába, de a gránát az ablakkeretről visszapattant, s a bejárat előtt robbant fel. A támadók behatoltak az épületbe és tüzet nyitottak a bent lévőkre. Lelőtték az őrt és egy véletlenül bent tartózkodó ügyfelet, annak fiát, valamint egy férfit is súlyosan megse­besítettek. Közel az esethez egy két­tagú rendőrjárőr tartózkodott éppen. Amikor meghallották a robbanást, a hang irányába futottak. A banditák rögtön lőni kezdtek rájuk is. Az egyik rendőrt három golyó is eltalál­ta. Ennek ellenére sakkban tar­tották a négy banditát. Kettőt közülük sikerült ártalmatlanná tenni. A másik kettő elme­nekült. A vérnyomokból ítélve egyikőjük szintén megsebe­sült. Néhány óra múlva a hús­kombinát közelében meg­találták a támadók gépkocsiját. A kocsiban három Kalasnyikov géppisztolyt, két pisztolyt, kézi­gránátokat és sok lőszert talál­tak. A harmadik, sérült banditát, akit társa menekülés közben sorsára hagyott, elfogták. A még menekülésben lévő ne­gyedik terrorista után nagy erőkkel nyomoznak a krími rendőrök. Balogh Csaba Az első fél évben élénken növekedett a gazdálkodó szervezetek száma. Ezzel szemben az ipari termelés volumenindexe júniusban 2,7 százalékkal csökkent má­jushoz képest. Az ipari termelői árak ebben a hónapban 1,1 százalékkal, a fo­gyasztói árak pedig 1 százalékkal emel­kedtek az előző hónaphoz képest. Mind­erről a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatta kedden az MTI-t. A nyilván­tartott munkanélküliek száma júniusban 21 ezer fővel mérséklődött, ám júliusban megközelítően 7 ezerrel nőtt. A külke­reskedelmi termékforgalom behozatali többlete az első félév utolsó hónapjában 28 milliárd forinttal, a központi költ­ségvetés hiánya 49 milliárd forinttal emelkedett. Az ipari termelés volumene idén minden hónapban meghaladta a tava­lyit, az első félévben 8 százalékkal volt magasabb, mint 1993 azonos időszakában. A mezőgazdasági termékek felvásárlása megközelítően 9 százalékkal kevesebb a tavalyi első félévi mennyiségnél. Csökkent az energiafelhasználás is, ami 5 száza­lékkal maradt el az egy évvel ezelőtti értéktől. Az ipari termelői árak átlagos emelkedése 9,4 százalék volt, ami kisebb mint tavaly, az építőipari árak azonban a tavalyihoz képest nagyobb mértékben, 13.8 százalékkal, a mezőgazdasági fel- vásárlási árak pedig 23,9 százalékkal emelkedtek. A fogyasztói árak az első félévben 17,5 százalékkal, 7 hónap át­lagában 17,9 százalékkal haladták meg a tavalyi szintet. Tovább csökkent a foglal­koztatottak száma, ám a munkanélküliek száma a KSH munkaerő-felmérése alapján a félév folyamán csökkent. A nemzetgaz­daságban foglalkoztatottak bruttó átlagke­resete 25,4 százalékkal, a nettó keresetek pedig 27,7 százalékkal voltak magasab­bak, mint tavaly. A külkereskedelmi ter­mékforgalomban a behozatal minden hónapban nagyobb volt a kivitelnél, így az egyenleg 176 milliárd forint passzívu­mot mutat. A behozatal növekedési üte­me a második negyedévben mérséklődött, a kivitel pedig gyorsult. A konvertibilis folyó fizetési mérleg hiánya az első öt hónapban 1,4 milliárd dollár voLt, az ország bruttó adósságállománya pedig 25.8 milliárd dollár, a nettó adósságál­lomány megközelítette a 17,1 milliárd dollárt. A központi költségvetés kiadása 33 százalékkal, bevétele 27 százalékkal nagyobb, mint tavaly, hiánya pedig 184 milliárd forint, másfélszerese a tavalyinak. Peepshow nyugdíjasoknak Izsák Jenő rajza Ha költői lélek lennék, úgy monda­nám, csupa V, csupa A, csupa M. De nem vagyok az. Egyszerű földi halan­dó vagyok, akit e szó hallatán meg­magyarázhatatlan szorongás fog el. Pedig ez utóbbi nem jellemző rám. És mégis. Most nem akarok arra kitérni, hogy mi történik a sorompó előtt, meny­nyi a várakozási idő. A lényegre térek. A vámteremben általában 40 percet, egy órát ácsorgunk. Senki sem tudja, hogy miért. Pedig még csak az út ele­jén állunk. Most készülünk átlépni az ukrán-magyar határt. Vámtiszt egy tu­catnyi, ám ennek ellenére hosszú per­ceken keresztül nem történik semmi. Végre azonban elkezdődik. Előttem megszámlálhatatlan cso­magokkal állnak azok, akik a Kárpá­tokon túlról, Kárpátalján keresztül igyekszenek Magyarországra. És bár az előttem lévő, jobb híján, egyik cso­magját már csak a lábával tudja előre taszigálni, rugdosni, elvámolnivalója nincs. Mutogatnak holmi valutacsek­keket meg vámnyilatkozatokat. Ez utóbbi szerint két vámon már sikere­sen túljutottak. Az én válltáskámban és a mellette lévő reklámszatyorban könyökig turkál a vámtiszt, majd kis idő múlva szúrósan rám néz és kérde­zi: Mennyi? Mi mennyi? — kérdezek vissza értetlenül. Valuta —hangzik a válasz. — A megengedett minimális összeg. Az arcára van írva, hogy nem hisz nekem. És ha megtalálom? Elveheti, válaszolom. No, menjen, csapja össze bosszúsan a táskámat, csak azt nem tu­dom, mormolja a foga közt, hogy minek megy az ilyen külföldre. Ez volt tehát a hazai vám. Újabb vára­kozás, nem is kevés. Várunk a határőrre. Az ukrán határőr nem kérdez, nem szelle- meskedik, csak néz. Hol az útlevelet, hol az arcunkat fürkészi. Majd sebesen lapoz kis piros noteszében. Ellenőrzi, hogy nem vagyunk-e rajta a feketelistán. Végre továbbmehetünk. A híd túlol­dalán újabb várakozás. Záhonyban először a határőr lép be. Köszön, majd különböző kérdéseket tesz fel. „Kudá?” Többszöri nekifutásra megkapja a választ is. „Nyír­egyháza, Miskolc, Debrecen.” A kárpátal­jaiak készségesen tolmácskodnak. Újabb kérdések: „Priglasenyije, vaucser jeszt?” És amikor az illetékesek válaszolnak, a határőr befejezi ténykedését. Újabb vára­kozás. Ez azonban már távolról sem olyan passzív, mint a csapi vámteremben volt. A nagy többség izeg-mozog. Meg­próbálja hatvanhatodszor átcsomagolni a táskát és elhelyezni valahol, lehetőleg nem feltűnő helyen, az egy-két karton cigaret­tát. De a vámtiszt még mindig nem jön. Aztán bekövetkezik a nehéz pillanat. Belép, köszön, sapkáját feljebb tolja izzadt homlokán, kezét csípőre teszi és megkérdezi: „Melegük van? Na, mindjárt még melegebb lesz. Előre figyelmeztetek mindenkit, akinél két kartonnál több ciga­retta van vagy elektromos holmi, az máris leszállhat.” Néhányan szótlanul azon­nal eleget tesznek a felkérésnek. „Na látják—- néz körül diadalmasan a vám­tiszt, —fog ez menni.” Közben a leszállók valamit mondanak egymás­nak. Minden esetre valaki beszélget. „Na, mi van ott hátul, kaszinó?” — üvölti a vámtiszt, és utasítja a jónépet. „Mindenki leszáll. Majd egyenként fognak felszállni, miután ellenőriztem a csomagokat!”-páran ismét lemarad­nak, de végre indulhatunk tovább. Már rég elhagytuk a határállomást, amikor a buszban a túloldalról felém hajol egy nő, és a következőket kérdezi: „Mond­ja, ismerőse volt magának ez a vá­mos?” Miért? — nézek rá csodálkoz­va. — Mert tudja, a beszálláskor vé­gigsimított a hátán. Öregszem, nyugtá­zom magamban. Egy férfi végigsimít a hátamon és nem is érzem. Majd hirtelen leesik a tantusz, és válaszolok útitársamnak. —- Tudja, csak az történt, hogy el­lenőrizte, nincs-e cigarettával kitapé­tázva a hátam és környéke. Mit is írhatnék még egy-egy ilyen határátlépésről? Hogy elmegy tőle az ember utazási kedve? Hogy beletipor­nak emberi méltóságomba? Vagy ne­tán panaszkodni akarok, burkolt üze­netnek szánom írásomat? Mérlegelve a dolgokat, talán ez utóbbi a helytálló. Mert azokat, akiknek szántam, csak egy dologra szeretném megkérni: most az egyszer próbáljanak meg a sorok közt olvasni, és gondolkodjanak el azon, amit mondani akartam. Tóth Éva, Ungvár A Magyar Hírlap-sztori Augusztus 16-a óta új főszerkesztője van a Magyar Hírlapnak. Vince Mályás személyében egy tekintélyes, 48 éves közgazdász-újságírót nevezett ki a lap élére a tulajdonos a szerkesztőségi ku­ratórium egyetértésével. Vince 1979 és 88 között szerezte meg hírnevét a Heti Világgazdaság alapításával és felfut­tatásával. A magyar olvasó számára ad­dig szokatlanul sok tényt és szakszerű elemzést adó gazdasági szaklap a legkri­tikusabb orgánum rangját vívta ki. Nemcsak azért, mert a főszerkesztő jól tudott lavírozni a pártállam berkeiben, hanem főképpen azért, mert a HVG — a gazdasági és az újságírói szakértelem párosításával — a társadalom minden területét kritikai megvilágításba helyez­te. Kimondatlanul, de egy olyan „pol­gári” attitűdöt képviselt, mint a gazdasá­gi racionalitás, a pénz. Vince a HVG után négy évet a Világbanknál töltött, aztán a Világgazdaság, a Napi Világgazdaság, majd a Napi című újság, legutóbb pedig a Tesztmagazin főszerkesztője volt. Idén júniusban ő volt a Magyar Rádió első elnökjelöltje. A Magyar Hírlap előző főszerkesztője, Németh Péter 1990 februárja óta töltötte be tisztségét. 1989- 90 rendszerváltás volt a nyomtatott saj­tó történetében is. Zömében nyugati tőkés magántulajdonba kerültek az országos és megyei napilapok, megje­lent Springer, Bertelsman, Murdoch és Maxwell a magyar sajtópiacon. Akkor és azóta folyamatosan vádak hangzanak el az MSZMP, illetve az MSZP ellen, mis­zerint „saját zsebre” kiárusította a mag­yar sajtót. Az Antall-kormány már csak a Magyar Nemzet privatizálásakor tudott ringbe szállni, amikor a politikai és gaz­dasági nyomás eszközeivel élve, sokak szerint tulajdonképpen kirobbantotta a médiaháborút. A részvénytársasággá alakított Magyar Hírlap negyven száza­lékos tulajdonosa Robert Maxwell brit sajtómágnás lett. A privatizálást elő­készítő, még az előző rezsimet is kép­viselő főszerkesztő-helyettes, Tábori András, aláírta a jegyzőkönyvet és más­nap meghalt. A makulátlan tisztességű kolléga még megtette a rendszerváltó gesztust, aztán elment. Milyen lapot is vett Maxwell 1989- ben? A Magyar Hírlapot 1968-ban alapítot­ta a pártközpontból jött (és éppen a napokban elhunyt) Darvasi István. Kétségkívül az „új gazdasági mechaniz­mus” fedőnévvel ellátott szocialista re­formkísérlet terméke volt. A kormány félhivatalos orgánumának nevezték, ter­mészetesen nem hivatalosan. Fejlé­cében akkor is — akárcsak ma — az állt, hogy politikai napilap. Az újság huszadik születésnapján írt vezércik­kében Tábori András bejelenti, hogy továbbra is elkötelezetten vállalva a reformgondolatot, a Magyar Hírlap ezentúl a kormány hivatalos lapja. A lap főszerkesztője ekkor a kormány tájékoz­tatási hivatalának volt elnöke, Bajnok Zsolt. 1990 februárjában a szerkesztőség tit­kos szavazással Németh Pétert, a sportrovat addigi vezetőjét választotta főszerkesztőnek. Most, augusztus 17- én, leváltásakor, így búcsúztak tőle: „Az ő irányítása alatti négy évben lett lapunk országosan elismert, politikailag mér­tékadó újság.” A Magyar Hírlap valóban tekintélyes liberális orgánummá vált. 1991 februárjában új külsőt kapott: nagyformátumú, elektronikus szerkesz­tésű, sók melléklettel rendelkező újság lett. Az országos napilapok között 70- 80 ezres példányszámával a harmadik helyen áll. Túlélte Maxwell 1991 no­vemberi, máig rejtélyes halálát és birodalmának bukását. A Magyar Hír­lap megszerzéséért nagy nemzetközi vetélkedés folyt, amelyből 1992 áprili­sában a svájci Jürg Marquard került ki győztesen, aki immár a részvények 96 százalékát birtokolja. Németh Péter négy évvel ezelőtti definíciója szerint a lap olvasótábora a közigazgatásban dolgozók, a menedzserek és a liberális értékeket képviselők köreiből tevődik össze. A hazai sajtóban ez a lap választja el a legmarkánsabban a tények és vé­lemények világát. Híressé vált a hete­dik oldal, a publicisztikai rovat, amely­ben a véleményújságírás színe-java megjelent, hogy csak R. Székely Julian­na, Gádor Iván és Meggyest Gusztáv, vagy Lengyel László, Moldova György és Bolgár György nevét említsük. A kormány-, majd a főszerkesztőváltással most valószínűleg új korszak kezdődik a Magyar Hírlap életében is. Bár mind a tulajdonos, mind az új főszerkesztő a független, liberális kon­cepció mellett foglalt állást, Marquard úr nyilatkozatából tudható, hogy túl agresszívnak tartotta a lap hangvételét és kritikáját az előző kormánnyal szem­ben. Vagyonadót? Miniszterelnökünk — valószínűleg a fel, és vásárol egy lakást, felépít egy házat nagyobb közönségsiker érdekében — va- — immáron viszszaszorított és egyáltalán gyonadót emlegetett a minap egy nagy- nem inflációkövető áfa-visszaigénylési gyűlésen. Azt nem tudni pontosan, hogy lehetőség mellett — azt még meg is adóz­ott és akkor mekkora volt a siker, de a tátják. Mint ahogy azt sem tartom rend­koalíciós partnereknek, mi több a minisz- jénvalónak, hogy ha egy gazdálkodó trak- terelnök tanácsadó testületének nemigen tort, gépeket vásárolva — köztudott, hogy tetszett a dolog. A vagyonnövekedési ezek ma már milliós értékek — fejleszti adóvá szelídített magyarázat sem aratott gazdaságát, azt „gazdagodás” miatt meg­osztatlan tetszést. MegvaBom, nálam sarcolják. Vállalkozók elmondhatják: sem, pedig nem mondható rólam el, hogy mennyi mindent kell latbavetniük, évti- gazdag ember vagyok. Egyetértek én az- zedre kell eladósodniuk, hogy céget, gá­zai, hogy meg kell vizsgálni a közelmúlt pékét, termelőeszközöket vásároljanak, sok-sok vagyonosodási ügyét, a priva- Miniszterelnökünk talán azokat szeretné tizációs botrányokat. Ám azt mégis fut - büntetni újabb sarccal, akik hajtanak, dol- csállom, hogy ha valaki a jövőben, össze- goznak, és azokat kedvezményezni, akik szedve minden mozgatható pénzét, éjt- tenni ugyan nem akarnak, de elvárásaik nappallá téve dolgozik, kölcsönöket vesz vannak? Csak nem a múlt kísért? „Csendesnapok" Csendesnapokat tartotta Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség Nyíregyhá­zán augusztus 19-21-ig. A háromnapos ta­lálkozó lényegét lyányi Tibor, a testvér- közösség elnöke foglalta össze: — A csendesnapoknak már a II. Világ­háború előtt hagyományai voltak. Magyar- országi gyökerei pedig az egypártrendszer hatalomra jutásáig nyúlnak vissza. Ettől az időponttól szervezünk híveink részére csendesnapokat, miven nem tudtunk azo­nosulni az állam által felkínált mesterséges ünnepléssel. Ezeken a napokon a hit elmé­lyítésén kívül az aktuális dolgokra, kér­désekre is igyekszünk választ adni Jézus példázatát követve. Testvéreink életvitelét az egyszerűség és a mértékletesség jellem­zi. Nem rontják testüket és értelmüket. Ke­rülik a dohány, az alkoholos italok és a kábítószerek használatát. Állandóan küz­denek a bűn ellen, ezért elutasítanak min­den erkölcsi lazaságot és felelőtlen köny- nyelműséget a mindennapi életben. A nyíregyházi csendesnapok keretében a római levél tanítása alapján többek kö­zött az alábbi témakörökkel foglalkoztunk: Ki segít rajtam? Miben szorulok segít­ségre? Ki részesülhet segítségben? Előny - e a vallásos élet? Szabadság a lélek által. Győzelem a ne­hézségeken. Buda házi István

Next

/
Thumbnails
Contents