Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-23 / 130. szám

UJ KELET II MEGYÉNK ELETEBOL ti X« Mibe fektessük a pénzünket? e 1994. augusztus 24., szerda ^■ Robert Knight és a Harcos Képzelet A Robert Knight művésznevet a fiatalabb olvasók már megismerhették a Har­cos Képzelet sorozat „lapozgatós” játékkönyveiből. A szerző mostanában novel­lákat és kisregényeket ír, hamarosan új könyvvel lepi meg a közönséget. Ro­bert Knight egyébként Nyíregyházán lakik, civilben Bihon Tibornak hívják. Dönteni nem könnyű feladat. S kivált­képp igaz ez, amikor a pénzünkről van szó. Ugyanis ha van egy kis spórolt összegünk, melyet még nem tudjuk, mikor szeretnénk felhasználni, annak valószínű, hogy van jobb helye is, mint egy kis dobozkába rejt­ve a szekrény mélyében. Hisz jó, ha ilyen esetben megtakarításunk előnyösen kama­tozik. Ennek a befektetésnek a rátalálá- sához szeretnénk néhány háttérinformá­ciót adni. No persze mindez nem lesz ele­gendő ahhoz, hogy valaki a tőzsde cápá­jává váljon, de mindenesetre egy lépéssel közelebb áll majd hozzá. Ehhez volt segít­ségünkre Vas János, a nyíregyházi Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, főta­nácsosa. — Ön szerint mibefektessük megtakarí­tott pénzünket? — Egy ilyen kérdésnél több szempon­tot kell figyelembe venni. Talán legkevés­bé az összeg a fontos, bár ez is számít. Ami igazán lényeges, az az idő, a kockázat, a hozam, és az akadálytalan fizetőképesség. Ezeket az információkat kell tudni, s mér­legelni ahhoz, hogy valaki megfelelően tudja befektetni pénzét. Fagylalt a túloldalról Kicsi, de annál forgalmasabb az üzlet, mely a nagyváros szívében — szívéből — él. Nagyvárosi jellegénél fogva: tömeges a nyalás. A fagylal- toskisasszony pedig ezerszámra adagolja a nyelvalávalót. Eddig minden simán menne. A baj gyökere egészen mélyen leledzik. A kis­asszony ugyanis rajong az iroda­lomért, a szépirodalomért! S akkor is épp egy Kosztolányit olvasott... Az üzlet tömve, szinte egyember- ként liheg a vendégsereg. Csupán egy gondolat lüktet agyukban — amely elnyom minden mást —„FAGY­LALTOT, de gyorsan!” — Jó napot kívánok, no mit paran­csol? — érdeklődött szokás szerint a kisasszony. Az egyik törzsvendég baljósán odahajolt s vicsorgott: — Vaníliát. Mindet. — Vaníliát. Mindet — ismételte a kisasszony könnyed mozdulattal ka­nalazva a csemegét. — Ez már be­széd. És mi a teendő? — Nyalunk — harsogta a pult elülső oldala, persze csak a helyzet komolyságához illő hangon. — Helyes! — szólt a kisasszony — nyalnak. Önök kémek, én kana­lazok — s tréfásan rákoppintott a fagyiskanállal egy kopasz fejre. Meg­nézte a vendégeket. Ő is másképp látta őket, mint ők önmagukat, akárcsak ők őt. Fekete, zöld — s ki tudja még milyen színű — szemek villantak felé. több tucat szemüveg, napszemüveg és arcok, bájosak és gonoszak, közönyösek, festettek és borostásak, hajak, fekete, szőke, vörös hajak, melyet fölfelé fésültek, lefelé fésültek, oldalra fé­sültek, ill. nem fésültek — mivel nincs..., hosszúak és rövidek, gön- dörek és... aztán a pult takarásában a lábak, görbék, ill. fából faragónak, szőrösek és nadrágba rejtettek, toporzékolnak s egymást tapossák. Megesett rajtuk a szíve. Nem akarta így itthagyni őket. Kedvesen megkér­dezte: —Tehát, ki szeretne fagyit? Sokan jeletkeztek. < vízi) —Mit ajánl a biztonságot kedvelőknek, s azoknak, akik szeretnek a tűzzel játsza­ni? — Az emberek többsége elismeri a nagyobb biztonságot, és így kevesebb ka­mattal is beéri, míg a kockázatosabb üzleti befektetéseknél nyilvánvaló a magasabb hozam igénye. Ha valaki nyugodtan akar­ja álomra hajtani a fejét, akkor annak min­denképp állampapírokba érdemes elsősor­ban befektetnie. Amióta van betétbiztosí­tási alap, azóta a pénzintézetek által kínált lehetőségek is, egymillió forintig, névre- szólóan, gyakorlatilag kockázatmentes­nek számítanak. Ezzel szemben rizikósab- bak a vállalati befektetések. Sok cég kínál például kötvényeket, lízingcégek egyéves kötvényeket, viszonylag magas kamattal. —Ejtsünk néhány szót az időtartamról is. — Aki az állampapírok mellett dönt, annak tudnia kell, hogy mennyi időre tud­ja nélkülözni pénzét. Ettől függően ugyan­is vannak rövidebb időjáratú kincstárje­gyek és hosszabb járatú államkötvények. A hosszabb lejáratot az állam azzal mél­tányolja, hogy a három éves államkötvény vásárlására fordított összeg levonható az adóalapból. így ez együttesen egy olyan hozam, mellyel más ilyen értékpapírjel- legű befektetés nem versenyezhet. Akik­nek rövidebb lejáratra van pénzük, azok vásárolhatnak egyéves lejáratú kincstárje­gyet, melynek most 24 százalékos a ka­mata. Amit a lakosság nem ismer, mert eddig nem juthatott hozzá, az a diszkont kincstárjegy. A magyar pénzpiacon ennek egy-, három-, hat- és tizenkét hónapos le­járata van. Korábban ezt csak jogi szemé­lyek vásárolhatták, de júliustól 10 ezer forintos címletekben magánszemélyek számára is adott. Ennek egyetlen hátránya, amit házon belül is nehezményezünk, hogy csak brókercégeken keresztül vásárolható meg. Ilyen cég pedig nincs megyénkben, ezért ezek a kincstárjegyek nem igazán a kisbefektetők értékpapírjai, holott nagyon jó a kondíciójuk, 30 száza­lék körüli hozamot biztosítanak. — Milyenek a kereskedelmi bankok ál­tal kínált értékpapírok? — Ezek nagyon változatosak, széles­körűek. Az egyhónapostól kezdve a két- három évesig széles a skála. Itt egy na­gyon fontos dologra szeretném felhívni a lakosság figyelmét! Az Országos Betét- biztosítási Alap egymillió forintig ga­rantálja a befektetéseket, abban az esetben, ha névre szólóak. Több bank van, amelyik kétféle variációt kínál ugyanabból a papír­ból. Névre, illetve bemutatásra szólót. A bemutatásra szólónak nagyobb a kockáza­ta, s így fél, vagy egy százalékkal maga­sabb a kamata. De akinek csak a kockázat- mentesség számít, az a garantált, névre szóló értékpapírt vásárolja meg. — Deviza?... — A devizamegtakarításnál nem köny- nyű kérdés, hogy milyen valutában nyit­juk a számlát. A most bekövetkezett forint- leértékelés hatása sem egyformán jelent­kezett a német márka, az amerikai dollár vagy a svájci frank esetében. Nem beszél­ve arról, hogy a valuták árfolyama napon­ta változik a forinthoz képest. Mindeneset­re a devizabetétek állománya mind makro­szinten, mind megyénkben folyamatosan és töretlenül növekszik. — Mi a helyzet a hagyományos takarék- betétekkel? — Bár a lakosságnak még mindig ebben fekszik a legtöbb pénze, de ennek állomá­nya mérséklődik, hiszen az állami" érték­papírok magasabb kamatot biztosítanak. — Miről nem esett eddig még szó? — Az is egyfajta megtakarítás, ha vala­ki életbiztosítást köt. Ezt a befektetési formát egyre szélesebb körben terjesztik a biztosító társaságok, hisz a szerződés le­teltével, a befektető növelt összeget kap vissza. Itt mindenképp mérsékeltebb, de biztos hozamra lehet számítani, hiszen sem a befektetéssel, sem a kockázattal nem kell foglalkozni. — Bizonyára az említett területeken is vannak olyanok, akik a más pénzén szeret­nének meggazdagodni. Hogyan lehet ezt kivédeni? — Az ilyen jellegű befektetési ajánla­tok legfontosabb ismérve, hogy a piaci át­lagnál feltűnően magasabb hozamot — pl. havi tíz százalékot — ígérnek. Ezekben az úgynevezett légvárépítőkben semmiképp sem szabad megbízni. Nincs mögöttük sem állami, sem banki garancia. E cégeknek sa­ját vagyonuk sincs. így ha valaki mégis megbízik ezen társaságokban, akár végle­gesen is lemondhat pénzéről. A kellő tő­keerővel rendelkező, lehetőleg ismert cégeket kell előnyben részesíteni. Azokat, amelyek rendelkeznek mindazokkal a fel­tételekkel, melyeket a magyar értékpapír- törvény és pénzintézeti törvény előír. Tóth Katalin- 1983-tól foglalkozom a sci-ft és fan­tasy műfajokkal. Faltam az ilyen témájú könyveket, magam is írogattam novel­lákat, kezdeti írásaim amatőr fanzinokban jelentek meg. Idővel megismertem az amatőr mozgalom visszásságait: néhány kiváltságos ember igen jól élt belőle, ők igen népszerűek lettek, ez nem tett jót a csapatnak.- Mi hozta az áttörést?- Amikor Magyarországon megjelentek az első „lapozgatós” játékkönyvek, tréfá­san megjegyeztem Nemes Istvánnak, a Cherubion Kiadó vezetőjének, hogy én is írnék egy ilyet. István beleegyezett, én pe­dig elkészítettem a Küzdelem az Éj Kö­véért című könyvet. Ehhez kapcsolódik a Robert Knight álnév megalkotása is. A könyv megjelenésekor nagy sikert aratott, ez ösztönzőleg hatott, hamarosan megír­tam a folytatásokat. Eddig hetet adtak ki, szerencsésen el is fogytak.- Robert Knight, a regényíró?-Társszerzőként bedolgoztam a Chéru­bion-paródiakötetekbe és Jeffrey Stone: A A jelenlegi 168 férőhelyes tiszavasvári szociális otthont, amely Kornis Ferenc volt földbirtokos, egykori országgyűlési képviselő reprezentatív kastélyában ka­pott helyet, úgymond, kinőtték az ott lakók. A tágas szobákból álló épületet annak idején szűk folyosókkal látták el, így az otthonban élő 54 mozgáskorláto­zott csak nehézségek árán tud közleked­ni. 1992-ben határozták el, hogy bővíteni kellene az épületet. — A vezetők megkeresték a Mozgás- korlátozottak Országos Szövetségét, il­letve megyei szervezetét, valamint a he­lyi önkormányzat vezetőit, akik támogat­ták az ötletet — mondta Maros Lászlóné, a szociális otthon igazgatója. — A negy­Hajnal Hadura című könyvébe, majd 94- ben a Kard és Boszorkányság című antoló­gia szerkesztője írói közreműködésre kért fel. A kötetben két novellám és egy „fia­talkori” kisregényem szerepelt. Korában ezek fénymásolva a különféle klubokban keringtek közkézen. Kedvező visszajelzé­seket kaptam, ezért mertem őket odaadni. A kötet hamarosan megjelenő folytatá­sában már új írásaim szerepelnek.- Milyen szinten él meg az írásból?- Kezdő szinten. Van rendes, állami munkahelyem, abból élek. Az írás jó fize­téskiegészítést biztosít. Munka közben, rengeteg segítséget kapok a Cherubion Kiadótól és persze a feleségemtől.- Meddig fogja használni a Robert Knight álnevet?- Knightra egyelőre szükség van, őt is­merik a könyvterjesztők és a vásárlók. Tervezem, hogy más stílusban is fogok írni, ehhez majd új nevet választok.- A közeljövő nagy tervei?- Szeptemberben jelenik meg első önálló regényem, a Holdfénytolvaj. N. Z. venmillió forintba kerülő beruházást há­rom ütemben valósítanák meg a kastély mögött lévő területen. A leendő speciális gondozóházban 32 mozgássérült em­bernek kétágyas, panziójellegű szobákat, fizikoterápiás termet, tornatermet, társal­gót építenek majd. Az építkezés első üteme még ebben az évben elkezdődik, ehhez 18 millió forint támogatást kaptak, részben az országos egyesülettől, részben felajánlásokból, és pályázaton is nyertek 3 milliót. Az épüle­tet szeretnék két év múlva felépíttetni, de ehhez további támogatást várnak a Tisza­vasvári Takarékszövetkezet számlájára (449-9834500379). Az adományokat „Mozgássérültek gondozóháza” jeligére várják. B. I. ■■■HM A ltorjai Kiss Dezső a rend­szerváltás után került a faluba. Nem önszántából. Itt volt szük­ség a szaktudására. A szikár, feltűnően magas öregem­ber elegáns mozdulattal ajtót nyit, nem egészen korszerűen házi főzésű mál­naszörpre invitál. Két ismeretlen ren­deltetésű helyiségen áthaladva, kelle­mesen hűvös szobába érünk. — Ja, mert a spaletta szinte éjjel-nappal zár­va van — mondja. Borzasztóan gyor­san beszél, ismertem ilyen embereket, kis idő kell hozzá, amíg megértem. Belezöttyenünk a minden mozdulatra nyikorgó-recsegő régi fotelekbe. A félhományt lassacskán megszok­ja a szemem. Házigazdám kicsoszog az italért. Van idő nézelődni. Különös, meghatározhatatlan illat van a levegő­ben, mégis ismerős. Keresztapámék- nál éreztem ilyet, igen. Lehet, hogy valaki szagnak nevezné. Ódon búto­rok és szőnyegek árasztják. Talán mégis inkább illat. Illatos por. A mértéktartóan faragott, szép, fekete asztal mégnyikkan, amint ráteszem a kezem. — Valaha szalon­garnitúra része volt, de a székek Losoncon maradtak. sok minden egyébbel együtt—mondja Dezső bácsi.— Tudja maga, kedves fiam, mi volt az a ,,me­nekülés’’ ? Hogyne, mondom, sokat hallot­tam róla otthon, az ekhós szekerekre tetsz­ik gondolni, ugye? — Végig a Felvidéken, keletről nyugatra. Zötykölődés hónapokon át a legszükségesebb holmikkal. Gyönyörű táj, néha egy-két partizántámadás. Ter­mészetesen éjszaka. — Kiváló humora van az öregnek, még ma is. Pedig micsoda nyolcvan egynéhány év súlyát hordja! rombolása. Dezső bácsi tekintete a fala­kon túlra réved. Beharapott ajakkal, me­rev arccal bámulom a gödrös dívány fölött a falra szegezett réges-régi medált. Szét- foszló ezüstháló keretezi, még nem láttam hasonlót. — Stefi, a húgom. — A hang nagyon távolról érkezik.—Gyerekek vol­tunk, amikor meghalt. — Nem kérdeztem, hogyan. Dezső bácsinak két fia volt. Péterke három hetes korában hunyt el Hirschlau­Illatos p — Ózd városparancsnoka voltam utol­jára, amikor a ,,demokratikus" hadsereg­ből egyik napról a másikra kitettek. Két pici gyerekkel, kenyér nélkül. De, Adyval szól­va, az Úristen ,.betakar, ha nagyon fá­zunk". Megengedték, hogy valamelyik faluban számtant és fizikát tanítsak. Nem volt könnyű Kálmánházára kerülni, min­denesetre itt maradtunk, most már úgy tűnik, végleg. Már ami e dicsőséges földi pályafutást illeti — mosolyog kicsiny ba- juszkája alatt. Kissé mélabús hangulat telepszik ránk. A nyitott ajtón behallatszik a hűtőgép dó­ban, még a háború alatt. Sándor egye­temista volt, élvonalbeli röplabdajátékos, amikor a halálos rúgást kapta. Rákos lett. a kobaltágyú nem segített. Feleségét nem­rég temette el. Leánya külföldön él. A rózsaszínű szörp mintha nem lenne annyira édes. A fotelből felállni is nehéz. Meg­próbálom a festményeket tanulmányozni. — Ezeket az akvarelleket az öcsém fes­tette, aki tulajdonképpen jogász, viszont volt már kiállítása Addisz-Abedában. Mo­mentán Bécsben él, ha él még egyáltalán. A háború után nem jött haza, Nyugaton maradt. Utoljára kábé tizenöt éve lát­tam, meglátogattam odaát. Na, ezt a vénembert ábrázoló képet nem szere­tem, ahányszor leesett áfáiról, mindig meghalt valaki. Egy ávós tiszt az ötve­nes években folyton a nyakunkra járt, elhatároztam, hogy egyszer neki aján­dékozom. Dezső bácsi édesapja magas rangú állami hivatalnok volt, három megye rendőrfőtanácsosa. Negyvenöt után azt tanácsolták neki, tűnjön el, amíg lehet, természetesen semmi főbenjáró bűnt nem követett el, csakhogy akkoriban a rendszerváltást, sajnos, komolyan vették. Ennek okán idősebb Altorjai Kiss hat évig bujkálva tengődött egy pirinyó parasztházikóban, kegyelem­kenyéren, egészen haláláig. B eszélgettünk még sok minden­ről, sportról, de különösképp a sakkról. Dezső bácsi már tegez. — Tudod, ha a sakk nem lenne, felte­hetően én sem élnék. A körzeti orvos hetente egyszer ma is átjön, késő éjsza­káig játszunk. Neki sem él már szinte senkije. Itt az ideje, hogy búcsút vegyek. Kilépek az utcára. Kellemetlen for­róság és por csap szembe. Fábry Szakái Sándor Mozgássérültek új otthona

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents