Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-20 / 128. szám
UJ KELET 1994. augusztus 22., hétfő 9 Változások a Duna TV-ben A Duna Televízió vezetői, figyelembe véve a műsor nézőinek véleményét, módosították információs műsoraik rendjét - tájékoztatta az MTI-t csütörtökön a Duna TV sajtóreferense. Közölte: hétfőtől, augusztus 22-étől a Képes Krónikát követően minden nap - kivétel a szerdai 15.45 órás kezdés - 14 órakor jelentkezik a 15 perces Lapozó, friss hírekkel, lapszemlével. Ez, a Hírmondóból már ismert szerkesztési elvhez és gyakorlathoz hasonlóan, de hosszabb műsoridőben ismerteti a vezető hazai és a határokon túli lapok legfontosabb írásait. Miután legtöbben a 18 órakor kezdődő Híradót nézik, ezért a Duna Televízió ezt tekinti fő híradójának, amelyet öt perccel hosz- szabban is sugároznak. A hetente rendszeresen jelentkező magazinműsorokat (pl. Gazdakör, Váltó, Közép-Európa Magazin) változatlanul 20 órakor, csak kissé rövidebb - 45 perces időtartamban - láthatják a nézők. A túl korainak minősült Hírmondó helyett a nap interjúja augusztus 22-étől, szombat és vasárnap kivételével, minden este háromnegyed 9-kor, a Híradó előtti Esti Kérdésben lesz látható. A műsorban az ország politikusai, a tudományos és művészeti élet neves személyiségei szólalnak meg a honi közélet aktuális kérdéseiről. Ezentúl vasárnap, az eddigi Híradó helyén, 18 órakor jelentkezik a Heti Hírmondó. A rendelkezésre álló egy órában heti összefoglalót adnak, a műsor nagyobbik részében pedig olyan vitaműsort sugároznak, amelyben határon túli publicisták tehetik fel kérdéseiket a közélet kiválóságainak. A Duna Televízió teletext adása - a Duna-text - a nap 24 órájában működik. Ha kicsit hűvösebb is lett, azért még nincs vége a nyárnak Kiadják Marinkát? A Fővárosi Bíróság csütörtökön elrendelte Magda Marinko kiadatási letartóztatását. A döntésről dr. Vathy Ákos, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője tájékoztatta az MTI igazságügyi tudósítóját. Hangsúlyozta: a Fővárosi Bíróság megállapítása szerint - figyelemmel a Jugoszlávia és Magyarország között hatályban lévő jogsegélyszerződés rendelkezéseire - a kiadatási feltételek maradéktalanul fennállnak. Dr. Vathy Ákos elmondta: Magda Marinko bűnügyében a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma kiadatási kérelmet terjesztett elő á Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériumához. A kiadatási kérelemhez csatolta a gyanúsított ellen kibocsátott előzetes letartóztatást elrendelő végzést, valamint az elfogatóparancs hiteles másolatát. A kiadatási kérelem összesen nyolc bűncselekményre terjed ki. A bűnügyek gyanúsítottjai ötöt Jugoszlávia területén, Szabadkán és környékén, míg három bűn- cselekményt hazánkban - Orosházán, Kecskeméten és Szegeden -követtek el. Az utóbbi három helyen elkövetett bűncselekmények miatt Magyarországon büntetőeljárás folyik Magda Marinko ellen, akit a hatóságok február 1-jén helyeztek előzetes letartóztatásba. A büntető kollégium vezetője utalt a magyar büntetőeljárás rendelkezéseire, amelyek szerint ha külföldi hatóság kiadatást kér, a bíróságnak a megkeresést meg kell vizsgálnia, meg kell szereznie az ügyész nyilatkozatát, majd meghallgatja a kiadni kért személyt, és ezt követően az iratokat jelentéssel együtt felterjeszti az igazságügy-miniszterhez döntésre. Az ügyészi nyilatkozattal kapcsolatban Vathy Ákos elmondta: a Fővárosi Főügyészség szerint Magda Marinko kiadatásáról való döntés idő előtti, mert kiadatása esetén a magyar állam nem érvényesítheti büntetőjogi igényét. A bíróság szerint az ügyészi álláspont téves. A büntetőeljárásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak a külföldi hatóság megkeresését meg kell vizsgálni, és amennyiben a kiadatásnak helye van, és a kiadatási letartóztatás feltételei is fennállnak, akkor el kell rendelni a kikért személy letartóztatását. A kiadatás kérdésében történő állás- foglalás azonban - az ügyészi állásponttal ellentétben - még nem jelenti azt, hogy a magyar állam nem érvényesítheti büntetőjogi igényét. Ugyanis a kiadatás kérdésében az igazságügy-miniszter dönt, és intézkedik a végrehajtása iránt. Dr. Vathy Ákos hangsúlyozta: a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nem szerepel a Párizsban 1957. december 13-án kelt Európai Egyezmény aláírói között, ezért a kiadatási kérelem elbírálásánál a Magyarország és Jugoszlávia között hatályban lévő, 1969-ben kihirdetett és 1988^0 módosított jogsegélyszerződésből kell kiindulni. Ez, többek között, úgy rendelkezik, hogy a megkeresett szerződő fél a kiadatást megtagadhatja, ha a kiadni kért személy a bűntettet a' megkeresett fél területén követte el. Erre tekintettel a Fővárosi Bíróság megállapította, hogy a jogsegélyszerződés a Magyarországon elkövetett bűncselekményekre tekintettel sem állít fel abszolút tilalmat a kiadatást érintően. A Jugoszlávia területén elkövetett bűn- cselekményeket illetően pedig a kiadatás minden feltétele megvalósult. Figyelemmel a kiadatási ügy tárgyát képező bűn- cselekmények súlyára, a szökés veszélyére, valamint arra, hogy a kiadatási letartóztatás törvényi előfeltételei fennállnak, a Fővárosi Bíróság a meghallgatását követően elrendelte Magda Marinko kiadatási letartóztatását. Ennek nem akadálya az, hogy Magyarországon korábban már letartóztatták az ellene folyó büntetőeljárás során - mondta dr. Vathy Ákos. Mit tanátsolt Kreisky Kádárnak? Carlos Magyarországon 1979. május 2-án két elegáns férfi lépett ki a taxiból a budapesti Hotel Intercontinental előtt. A recepciónál jemeni diplomáciai útlevéllel igazolták magukat, holott szemmel láthatóan nem voltak arabok. A gyanakvó alkalmazott felkérte őket, hogy mutassák fel hitelkártyájukat. mire az egyik „jemeni” dühösen felnyitotta diplomatatáskáját, amelyben egy halom százdolláros köteg tetején egy jókora revolver díszelgett. így írja le Carlos Budapestre érkezését Liszkai László „Carlos a vasfüggöny árnyékában” című, Párizsban, Budapesten és Tokióban megjelent könyvében. Hogyan szerezte információit e könyvhöz, amelyben leírta Carlos vasfüggöny mögötti útjait is? A párizsi Seuil kiadó megbízásából kezdtem az információk gyűjtéséhez - válaszolta kérdésünkre a szerző. Számos beszélgetést folytattam a magyar titkos- szolgálat volt munkatársaival s mindazokkal a személyekkel, akik Magyar- országon kapcsolatba kerültek Carlos- szal. Berlinben a Stasi, a keletnémet titkosszolgálat néhány volt munkatársával beszéltem, jártam Moszkvában, Prágában, Bukarestben, Szófiában, Belgrád- ban, s felhasználtam egyéb külföldi forrásokat is,- Mindezek alapján hogyan jellemezné a magyar titkosszolgálat és a Carlos-csoport viszonyát?- Egyértelmű, hogy míg például a Stasi szoros kapcsolatot tartott vele, és igyekezett felhaszálni a saját céljaira, a román Securitate pedig megbízást is adott számára egy merénylet elkövetésére, a magyar titkosszolgálat kezdettől fogva arra törekedett, hogy „szemmel tartsa”, szorosan ellenőrizze Carlosékat addig is, amíg valahogy meg lehet majd szabadulni tőlük. A magyarok több ízben is kezdeményezték a „testvérországok” hasonló szerveinél, hogy összehangoltan lépjenek fel, és mindenünnen utasítsák ki Carlost és embereit. Ez azonban csak évek múlva sikerült. Carlos egyébként nehezen tűrte az ellenőrzést, s egy ízben rálőtt a Pusztaszeri úton a kocsiját követő magyar titkosszolgálati autóra, de senki sem sérült meg, csak a kocsiban keletkezett kár. Meg kell említeni azt is, hogy a magyar titkosszolgálat, amikor tudomást szerzett arról, hogy Carlos - a román Securitate megbízásából - merényletre készül a müncheni Szabad Európa Rádió román szekciója ellen, rögtön közölte ezt az értesülését a szovjet szervekkel. Azok megköszönték, s megígérték, hogy a közelgő szovjet-francia csúcstalálkozón ezt a franciák tudomására hozzák. Később azonban Jean Francois-Poncet, az akkori francia külügyminiszter, érdeklődésemre megerősítette, hogy a szovjetek semmiféle ilyen információt nem közöltek a francia kormánnyal. Carlos egyébként gyakori külföldi útjai között szívesen „pihent meg” Budapesten, ahol német barátnőjével, későbbi feleségével, Magdalena Cecília Kopp-pal együtt egy rózsadombi villában lakott. A 30. születésnapját is itt ünnepelte, a margitszigeti Thermál Szállóban, ez alkalommal édesanyja is ide látogatott. Playboyként viselkedett néha, egy ideig aranyra festett Mercedesen járt.- Miért tűrték meg ilyen sokáig Magyarországon és végül hogyan sikerült megszabadulni tőle ?- A Carlos-csoportot annak idején a legveszélyesebb terrorista szervezetnek tartották, s nem tudták, milyen hatalmas erők állnak a háta mögött. Attól tartot- takThogy szervezete terrorakciókat követ el Magyarországon vagy magyar külképviseletek ellen akkor, ha erélyesen lépnek fel vele szemben. Jellemző erre, hogy Kádár, aki egyébként soha nem találkozott személyesen Carlosszal, egy alkalommal tanácsot kén Bruno Kreisky- től, hogyan lépjen fel Carlosszal szemben? Kreisky, - akinek már volt ilyen tapasztalata, hiszen Carlos 1975-ben példátlanul merész akcióval túszul ejtette Bécsben az OPEC-konferencia résztvevőit -, egyik informátorom szerint, aki tanúja volt a beszélgetésnek, kijelentette, hogy Carlos rendkívül veszélyes ember, s azt tanácsolta Kádárnak, hogy kerüljön el minden konfrontációt, és igyekezzen „finoman kitessékelni az országból”. Erre végül is csak 1985-ben került sor, amikor a »magyar szervek határozottan közölték Carlosszal, hogy azonnal távozzon az országból. (Carlos akkor már hosszabb ideje nem „tisztelte meg” látogatásával a magyar fővárost, s később egy újabb álnéven tért vissza. Közölték vele, hogy az amerikai titkosszolgálat tudomást szerzett budapesti jelenlétéről, s a magyar szervek nincsenek abban a helyzetben, hogy garantálhassák személyi biztonságát. Carlos dühösen távozott, és végleg elhagyta Magyarországot. De búcsúzásként még szemébe vágta az őt távozásra felszólító tisztnek: „Önök lefeküdtek az amerikaiak előtt! Önöknél már nincs kommunista rendszer!” (MTI-Press) Dobsa János Újabb fejlemények Carlos 'csütörtökön már 48 órája a Santé börtön lakója. A túlzsúfolt börtönben több mint kétezer-foglyot őriznek. Sokan baljós jelnek tartják, hogy a börtönből még ezelőtt nyolc nappal is történt egy szökés. Carlos a börtön legjobban őrzött részében van. A terrorista senkivel sem beszélhet, egyedül eszik, egyedül sétál. A párizsi főügyészség szerdán javaslatot tett az igazságügy-minisztériumnak, hogy a Carlost érintő, korábban bizonyítékok hiányában lezárt két ügyben is kezdeményezze a nyomozás újrafelvételét. Két merényletről van szó: a Párizs-Toulouse között közlekedő Capitole Express elleni 1982-es, és a marseille-i Saint-Charles pályud- varon a TGV szuperexpressz elleni támadásról. Mindkettőnek 5-5 halottja volt. Bruguiere vizsgálóbíró „új elemek előkerülésével” indokolta kérését. Az egyik új elem magának Carlosnak a kézre kerülése. A másik elemet pedig a Stasitól hozzá került dokumentumok képezik, amelyek egyértelműen összefüggésbe hozzák Carlost ez utóbbi terrorakciókkal. Ezzel megkezdődött a Carlos körüli jogi csatározás, egyik oldalon Franciaország első számú antiterrorista vizsgálóbírójával, a másikon pedig a terrorista védőivel. Egyikük, Jacques Verges, a Le Monde című lap legújabb számában kitért azokra a híresztelésekre, hogy ő a Bruguiere vizsgálóbírónak átadott két dokumentum szerint a nyolcvanas években tevőlegesén segítette Franciaországban Carlos terror- csoportját. Verges ekkor Carloshoz közel álló két személy védelmét látta el, mégpedig Magdalena Koppét, Carlos későbbi feleségéét, valamint a svájci állampolgárságú Bruno Breguet-t. A dokumentum nem kevesebbet állít, mint azt, hogy Verges nagy összeget kapott arra, hogy bérelje fel az őröket egy esetleges szökésben való közreműködésre. Jól értesült források Párizsban megerősítették az okmányok létezését. Verges a lapban úgy vélekedett, hogy valójában a Stasi ködösítéséről van szó. A Tfl esti híradójában egyrészt felfedte, hogy a keletnémetek nemkívánatos személynek tartották az NDK területén. Másrészt minden igazi védőügyvéd, egyfajta módon „cinkosa” védencének, és éppen ez az, ami őket igazi védőügyvéddé avatja. így a Stasi megállapításait akár bóknak is tekinthetné - mondta az ügyvéd.
