Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-11 / 120. szám
4 VAROSRÓL jsS VAROSRA Bl §1 UJ KELET •• •• TISZALOKON Görbedi Miklós vall magáról és városáról így éltünk a Tisza mentén Amikor Görbedi Miklós nyugdíjas pedagógushoz, a város köztiszteletben álló polgárához indultam, azon tűnődtem, hogy mikor is találkoztunk utoljára. Jó pár évvel ezelőtt, egy népművészeti kiállításon, amit akkor a tiszalöki ifjúsági házban rendeztek. Azóta az idő elszaladt, de Miklós bácsi — azt hiszem hívhatom így, hiszen hetvenen felül van már — ma is nagy érdeklődéssel szemléli a körülötte történő dolgokat, és a nyugdíjas évei tevékeny alkotómunkával telnek. A nyár elején pedagógusnap alkalmából, Göncz Árpád köztársasági elnöktől a Magyar Köztársaság Arany Erdemkeresztje kitüntetést vehette át a parlament Munkácsy Termében. Miklós bácsi így vall önmagáról: —Vasutascsaládból származom. Apám nekem is ezt a pályát szánta, de én mást akartam. A hajdúnánási gimnázium után a debreceni református kollégium tanítóképzőjében szereztem kántortanítói diplomát 1943-ban. (Épp a múlt évben kaptam meg az 50 éves aranydiplomám.) Még a tanítóképzőn „fertőződtem” meg a néprajzzal és a helytörténeti dolgok gyűjtésével, ami azóta is tart. Ettől kezdve gyűjtöttem szellemi és tárgyi hagyatékokat. Ebben nagyapám is sokat segített, aki népi mesélő volt, és meséi könyv formájában is megjelentek. Aztán tanítottam Bezétekőrösön, Rozsnyó mellett. Voltam katona a keleti fronton, kiképzőtiszt Dunántúlon, szolgáltam Németországban, Dánia alatt egy fészigeten, de megjártam az orosz hadifogságot is. Végül is két év után, 1945- ben kerültem haza. Dolgoztam mint iskolaigazgató, kultúrházigazgató, de voltam „sima” tanár is. Időközben elvégeztem a tanárképzőn a magyar, történelem és testnevelés szakot, majd 1958-ban az ELTE-n népművelés-etika szakos tanári diplomát is szereztem. Előbb járási, majd megyei magyar-történelem szakos szak- felügyelőnek neveztek ki, amellett, hogy a Pedagógus Kabinetben dolgoztam mint módszertanos. Pedagógusi pályámat 58 évesen egy hirtelen jött betegség miatt hagytam abba. 1980-ban leszázalékoltak, de most már nagy akaratomnak köszönhetően kilábaltam a betegségből, és mind szellemi, mind fizikai munkára alkalmasnak tartom magam. Ekkor viszont elkezdődött az, amit mindig szerettem volna megvalósítani. A 40 évig összegyűjtőit helytörténeti néprajzi, szakmai anyagokat kezdtem el feldolgozni. Leghamarabb „Az így éltünk a Tisza mentén” című hely- történeti anyagom jelent meg. Nagyon sok néprajzi pályázaton vettem részt, olyan témákkal, mint például: ragadványnevek, földrajzi nevek, utca, dűlő, zsidó ragad- vány nevek, vagy a népszokások Tisza- lök történetében. Ezeket a díjnyertes pályamunkákat kötetbe rendeztem. Ilyen a „Tiszalök a századok tükrében” hely- történeti olvasókönyv. Ez 1989-ben jelent meg. Még ebben az évben kiadták a tiszalöki hadi- fogolytábor történetét az „1020 nap az őrtornyok ámyékában”- t. Egy év múlva a tiszalöki . iskola története, majd 91- ben a kazincbarcikai börtöntábor története látott napvilágot. Most a kecskeméti Kórház-köz nagy büntetőtáborán dolgozom, ugyanis mindhárom hely között van átfedés és kapcsolat. — Hol találhatóak ezek a megjelent művek, kiadványok? — Nincs olyan tiszalöki ház, ahol ne lenne belőle, és ha az országba bárhová elkerült egy tiszalöki, az vitte magával. Egyébként a városban nyitottunk egy állandó kiállítást a helytörténeti gyűjteményekből. — A régi dolgok rendezgetésén kívül mivel telik el a napja? — Mindig „ma” fekszem le.Napközben lefoglal a kerti munka és a kedvenc hobbim, a fa megmunkálása, amiből sok mindent készítek. —Megérkezésemkor két aranyos csöppség vette körül... ■— Két leányom van. Az egyik Tisza- újvárosban, a másik Tiszavasváriban lakik. Négy lányunokám van és két dédunokám: egy fiú és egy lány. Sokat vannak itt nálam, imádom őket. — Az egész lakás úgy néz ki, mint egy múzeum, képtár... — Én a pénzemet ezekre áldoztam, nem a kocsmába vittem, három és félezres könyvtáram van. — Az eddig elmúlt 72 évet hogyan összegezné? — Azért lettem pedagógus, mert szeretem a gyerekeket, az egynaposat és a 18 éveset is. Szerettem tanítani az alsótagozatban, a középiskolában, de a felnőtteknek is szívesen adtam át ismereteket. Aki szereti a gyerekeket, mérjen egyforma mércével, és a jó pedagógus szakmailag tudjon többet, mint amit tanítani kell. Fullajtár András Az ÁFÉSZ-től a nagykerig Családi sikertörténet Vendégváró Korábban a településen a kereskedelmet és vendéglátást az ÁFÉSZ oldotta meg. Az utóbbi években azonban ezekről a területekről szinte teljesen kivonult. Most a lakosság ellátásában résztvevő egyik ABC-t a hajdúdorogi egyetértés ÁFÉSZ üzemelteti, míg egy másik ABC-t a Dél-alföldi Fűszért. A városon átutazó vagy szabadságukat itt töltő vendégek tapasztalhatják, hogy vendéglátóhelyekben nem nagyon bővelkednek. A Tisza étterem már két éve nem üzemel. A melegkonyhai étkeztetéssel csak az önkormányzat által üzemeltetett konyhákban foglalkoznak. Étterem a várostól nyugatra, az erőmű mellett van legközelebb. Továbbra is jelentős az üdülővendégek kiszolgálása, ezt megnyugtatóan meg is oldották az üdülőtelepen lévő vállalkozók. Az elmúlt hónap során viszont megnövekedett - közel kétezer fővel naponta - a fürdőző vendégek száma. Ennek oka, hogy a Tisza balparti hullámterénél megépült és beüzemelt egy közel 30 ezer négyzetméter területű strandszakasz, ami kedvelt pihenőhely lett. Jól működik a falusi turizmus vendégszolgálata is, a megyén kívül Borsod és Hajdú megyére is kiterjedő kirendeltéség működik, és természetesen külföldi vendégeket is fogadnak. Jelenleg németek, olaszok és amerikai vendégek élvezik a vidéki környezetet.-faAngolul és németül tanulnak szeptemberiéi A városban egy összevont, körzeti általános iskola működik. A harminc korszerűen felszerelt, a mai modern oktatás minden feltételének megfelelő tanteremben közel 800 gyerek tanul. Reformra készülnek a település egyetlen középfokú intéztnényében, a Teleki Blanka Gimnáziumban, ahol kétszáz diák szívja magába a tudást. Már eddig is ismert volt a gimnázium az idegennvelv-oktatás- ban elért sikereiről. Szeptembertől az iskola az orosz nyelvről áttér az angol, német nyelv tanítására. Tíz évvel ezelőtt kezdődött el a Munkácsi család vállalkozói élete. Az akkor két kerékpárral rendelkező házaspárnak változatos évek következtek. Ma egy gyönyörű lakás, két bolt, egy nagy kereskedelmi raktár tulajdonosai, továbbá három gyermek boldog szülei. Mivel Lászlónak kereskedelmi végzettsége van, így ő jártás volt e területen, ellentétben Edittel, aki a tiszalöki gyógypedagógiai intézetben tanított. Kalandos életük beszámolóját a férj kezdi:- Először az ÁFÉSZ-szel volt szerződésünk, akik kikötötték, hogy az árukészletünk nem lehet, csak 100 ezer forint, így hiába forgalmaztunk sokat, mégsem tudtunk nyereségesen működni. Ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy inkább az üdülőtelepen veszünk ki egy boltot, melyet csak nyáron érdemes üzemeltetni. Ennek ellenére néhány hónap alatt 100 ezer forintot kerestünk, ami akkor nagyon nagy pénznek számított. Ezt két évig csináltuk, aztán én elmentem katonának. Hazatérésem után a bátyámmal közösen zöldségeztünk, fóliáztunk. Miután ezt abbahagytam, zöldségboltot nyitottunk, amit két év után végleg bezártunk. Aztán jött ismét az ÁFÉSZ. Ekkor azonban már zöldségekkel telítettük boltjainkat. Két év után kellő nyereséget csinál nekik, de ok veszteségre hivatkozva felbontották szerződésünket. Ebben az időben építkeztünk, ami minden pénzünket elvitte. Hirtelen nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Jött mindenféle ötlet, hogy nyulat tartani, rókát, meg sok más hasonló dolog - amit csak el tud képzelni. Mikor 90-ben beköltöztünk a lakásba, lehetőség adódott egy üzlethelyiség kibérlésére.- Februártól már mind a ketten ebben a kis ABC-ben dolgoztunk - veszi át a beszélgetés fonalát Edit. Lacinak nem sokkal később jött az ötlete, hogy nyitni kellene egy nagykert. így kibéreltünk egy tyúkfarmot, s szeptemberben már ki is nyitottuk a raktárt. Szerződést kötöttünk a gyárakkal, ami nagyon-nagyon nehéz feladat volt...- Ha jól tudom, most szeretnék a város első éjjel-nappali boltját is megnyitni. Nagy forgalomra számíthatnak majd?- Valóban szeretnénk létrehozni ezt a vállalkozást, melynek megnyitását decemberre tervezzük. Előfordul, hogy dolgozóink a munkaidő lejárta után csak fél órával később tudnak bezárni. Azonban az sem titok, hogy - többek között - a biztosító magas díjai miatt döntöttünk ennél a változatnál. Itt már előadóink pirossárga egyenruhát kapnak, s a biztonság kedvéért videokamerák fognak működni.- Tapasztalatai szerint mi a siker titka?- Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a munkatársakkal való jó kapcsolat. Bár egy kicsit keménynek tartanak bennünket, mégis azt hiszem, sikerült egy olyan kollektívát összehoznunk, akik úgy jönnek a munkahelyükre, hogy nem nekünk dolgoznak, hanem egy kicsit a magukénak érzik ezt az üzletet. Aztán, azt jó, ha tudjuk, hogy a pénz, ami egy hónap alatt befolyik, az nem mind nyereség. Emlékszem, kezdetben én is sok nemet kaptam a férjemtől, mire egy szőnyeget, egy bútort vagy akár egy csillárt megvehettem. Tóth Katalin Hej halászok, halászok... ellopták a hálótok... Sajnos így van, mert már azt sem lehet kint hagyni a Tiszában, ellopják üresen vagy hallal együtt is — mondja keserűen Nagy Jánosné Gulyás Margit, aki egy ősi, több mint 100 éves halászdinasztia tagja. Tiszalökön mi vagyunk az egyetlen család, aki még a halászattal foglalkozik, és ebből próbál megélni. Azonban egyre nehezebb. Nagyapám halász volt, apám is ezt a mesterséget művelte. Most ezzel foglalkozik az öcsém, a fiam és a férjem is, bár ő csak nyáron jár le a Tiszára, vég- horgozik és varsázik. A múltban valahogy másként volt éz is — emlékszik vissza Margitka. Édesapám az egész családot el tudta tartani, anyánknak csak a háztartással és a gyerekekkel kellett törődni. Ilyen még csak véletlenül sem fordult elő, mint most, hogy ellopják a kint hagyott varsát, vagy felszedik a horgot, de elviszik még a csónakot is. A Tisza vize is más volt, az utóbbi években a szennyezettség miatt még fürödni sem nagyon lehet benne, nemhogy még inni belőle. Pedig valamikor csak azt ittuk. A halászok, ha megszomjaztak, a csónakból merítettek a sza- pollyal (fűzfából faragott, kanálhoz hasonló vízmérő), és itták, de a halászlé és más étel főzésére is a folyó vizét használták. A szennyezettség miatt a hal is kevesebb, csalihalat is alig lehet fogni. — Mostanában hogyan halásznak? — Hálóval nem lehet, mert elviszik, tavaly 17 varsát loptak el — mondja Margitka férje,Nagy János. Véghorgozunk, de a karót, amihez a horgot kötjük, itt is a víz színe alá kell leverni, hogy ne látsszon, mert ennek is könnyen lába kél. Most főleg harcsát, süllőt és kevés pontyot tudunk fogni. Egyszer hopp, máskor kopp, ez így van nálunk halászoknál is. Mi nem sportból csináljuk, hanem kenyérkeresetből. — A kifogott halakat látom, hűtőkben tárolják, tudják értékesíteni? — Ebben a nagy melegben muszáj hűtőbe tenni, míg el nem viszik, de nem sokáig van nálunk a zsákmány. Nagyon sokan járnak ide a környékről, sokan ismernek bennünket. Saját magunk is értékesítjük, ha meg nagyobb meny- nyiség gyűlik össze valamilyen halból, azt elviszik a kereskedők. Szóval az értékesítés nem gond, csak hal volna elég. Most meg ez a nagy hőség, a szárazság miatt, az alacsony vízállás nem kedvez a halaknak sem, de a halásznak is gondot okoz. —Margitka biztosan sok halászlevet főzött már. Elárulna egy jó receptet, vagy egy jó tanácsot, hiszen most van az ideje? — Nincs annak nagy titka, nem kell belőle sajnálni semmit, és főleg ne halászlékockából főzzék. Legyen benne jó sok hal és főleg többfajta, no meg jóféle paprika, ha ez megvan, már rossz nem lehet. Jó étvágyat hozzá! Fullajtár András
