Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-11 / 120. szám
ÚJ KELET TISZALÖK 1994. augusztus 11., csütörtök UJ KELET TISZALÖKÖN Pici babákkal a próbákra A tizenkét évig sikeresen működő tisza- löki Erkel vegyeskar 1972-ben merész elhatározásra jutott. A kiöregedés és egyéb gondok miatt összeomlani látszó együttes három, a népzenét jellemző hangszerrel, citerával, köcsögdudával és furulyával bővült, s így a többszólamúságból népzenei együttessé alakult át. Többek között az eltelt huszonkét év eredményeiről a társaság vezetőjét, Ajtai Lórántot kérdeztük.- A kezdeti próbalépések után beneveztünk a nyírbélteki országos illetve megyei fesztiválokra. Először csak résztvevőként voltunk jelen, s a későbbiekben, mivel lehetőség volt minősítésre, két aranykoszorút sikerült szereznünk. Jelenleg négy ilyen koszorúval büszkélkedhetünk, mely utolsó kettőt a Nyírbéltekről Tarpára áthelyezett rendezvényeken kaptuk.- Hány tagú az együttes?-Jelenleg huszonhatan vagyunk. Társaságunkban az OTP könyvelőjétől a pedagógusokon keresztül egészen a mező- gazdasági munkásig mindenki megtalálható. Próbáinkon, családi összejöveteleinken a társadalmi ranglétrától függetlenül nagy az összhang.- Műsoraikhoz honnan gyűjtik az anyagot?- Mi csak tiszta forrásból dolgozunk, így Kodály, Bartók, valamint a szabolcsi Gilicemadár, a hetvenes éveknek a Danes Lajos bácsi idejéből származó gyűjtemények szerepelnek bemutatóinkon. Repertoárunkban részben a saját tizenöt megjelent gyűjtésem is megtalálható.- Az önök együttese országos szinten is ismert. Sok meghívást kapnak?- Nemrég volt egy nagyon kellemes fellépésünk a budapesti Vajdahunyad Vár Mezőgazdasági Múzeumban. Nagyon örültem, hogy Szabolcsot mi és a szintén általam vezényelt tiszavasvári csapat képviselte. Azt hiszem, a legnagyobb elismerés számunkra, hogy jövőre is visszahívtak bennünket. Augusztus 19-én az itthoni közönség előtt, majd másnap Vásá- rosnaményban egy nemzetközi rendezvényen lépünk fel. További vendégszereplésre számítunk októberben, az évente megrendezésre kerülő tiszavasvári Szent Mihály-napokra. Szintén ebben a hónapban lesz a tokaji szüreti bál, ahová várhatóan hívnak majd bennünket. Minden évben rendezünk egy nagyon színvonalas Ajándékkosár című előadást, s karácsonykor ezzel igyekszünk kedveskedni az idősebb generációnak.- A fellépésekkel együttjáró utazások, a próbák, gondolom, eléggé költségesek. Honnan teremtik elő a pénzt?- Városunk mind erkölcsileg, mind anyagilag a legnagyobb tisztelettel adózik együttesünknek, s értékelik a munkánkat. Fenntartószervünk az önkormányzat, melynek segítségével egyenruhákat és hangszereket tudunk vásárolni. Próbáinkat minden hét hétfőjén a Művelődési Központban tartjuk. Ezentúl évente két-három alkalommal az országos bemutatóinkra autóbuszt is kapunk.- Hogyan tovább?- Érdekességként szeretném elmondani, hogy amikor megalakultunk, jártak hozzánk olyan fiatalasszonyok, akik próbákra és fellépésekre magukkal hozták a még anyatejért síró gyermekeiket. Ezen apróságok közül most egy olyan fiatal óvónőpalántánk van, aki szintén kismama. Sok fiatal jár közénk, s lehetőség nyílik a frissítésre is. Tehát van utánpótlás, s amíg szükség van ránk, addig itt vagyunk. Rajtunk nem múlik. Tóth Katalin Akik a lakosságért vannak Sok esetben már az is elég a bűnözők visszatartására, ha egy rendőr jelen van, járőrözik a városban. így van ez egy éve Tiszalökön is. Ekkor nyílt meg ugyanis újra a rendőrőrs. Nem kevés pénzbe került a városnak sem, és kerül jelenleg is, de megéri, mert azóta jobb a közbiztonság. Jelentős fejlődésen ment keresztül a korábban is működő mentőállomás azzal, hogy az önkormányzat képviselőtestülete házas ingatlant biztosított számukra, közel 5 millió forint értékben. így ezzel a segítséggel öt kocsiállású mentőállomás épült, amit az országos szervezet is tízmillió forinttal támogatott. F.A. Tiszalök polgármestere, Király Sándor Negyvenéves a tiszalöki vízlépcső, ami mára a város jelképe lett. Ebből az alkalomból emlékülést szerveztek a város vezetői. A jubileumi ünnepségen résztvett a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke és a Borsod, Hajdú és Szabolcs megyei szervezetei, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei, valamint megtisztelte jelenlétével a jeles napot dr. Mosonyi Emil professzor, mint a létesítmény tervezője és főmérnöke, aki jelenleg 84 éves -fa„Több jót reméltünk..." Tiszalök, térségi jelentőségének köszönhetően, már a múlt században kiérdemelte a mezővárosi rangot, ám ez 1893-ban — mint több hasonló településen — megszűnt. A gondok ellenére fokozatosan megindult a fejlődés és a lakosság növekedése. Ok — ha utódokon keresztül is — igényelték a várossá válást. Megpályázták és megfeleltek az általános követelményeknek, 1991. decemberében Göncz Árpád aláírta a városalapító okiratot. így lett a város, Tiszalök polgármestere Király Sándor. — Milyen változásokat eredményezett a várossá válás? — Jó és rossz egyaránt keveredett, bár több jót reméltünk. Gyakorlatilag a vezetést az ösztönözte, hogy láttuk, sok, körülöttünk várossá vált település sincs jobb helyzetben. Anyagiakat is jelentett, közel tízmilliót évente, de ez sajnos idén már nem mondható kedvezőnek. 14 millió forint kiesést okozott, hogy kivettek bennünket — nevetséges felmérések alapján — a gazdaságilag és társadalmilag hátrányos települések köréből. —A nehézségek ellenére Tiszalök az országos átlaghoz képest tisztességesen fejlődött. — Ez igaz. Az eredmény jól látható, terveink közül a bő két év során igen sok valóra vált. Épült egy 288 négyzetméteres tornaterem, öt kocsiállomásos mentőállomás, 500 köbméteres víztorony, kerékpárút és 280 telkes hétvégi üdülő. Létesült rendőrőrs, amelyre a közrend, közbiztonság érdekében feltétlenül szükség volt. 1993-ban az éves költségvetés közel negyven százalékát a gázhálózat épí— Ez mind nagyon szép, de gondolom, vannak gondok is. — A munkaképes korúak számához viszonyítva 13-15 százalék a munkanélküli. Ez aránylag kevés, mégis óriási problémát jelent, és nehezen tudjuk visszaszorítani. Nem rendelkezünk igazán olyan ingatlannal, ami kiajánlható lenne vállalkozóknak. Az átalakulóban lévő helyi üzemeket, és a föld- jüket visszakapott magángazdákat kívánja segíteni a város vezetése, pl. a PRIMOM vállalkozásélénkítő alapítvány helyi irodájának működtetésével, a falugondnok és a rövidesen beinduló falugazdász támogatásával. Vállalkozók azért persze vannak a hagyományos ipari ágakban, sőt nálunk még a volt gyerek— és körzeti orvos is vállalkozó lett egy éve, mely során a lakosság egészségügyi ellátásában törés nem állt be. — Tiszalök legfőképpen az üdülőtelepéről ismert. Vannak külföldiek? — Kilencszáz pihenőtelek van, tudomásom szerint az összes jelenlegi tulajdonos magyar állampolgár. Pontosan 6191 fős a lakosság, ami nyári csúcsidőben majdnem megduplázódik. Főleg az általunk ősi üdülőtelepnek nevezett helyen fejlődött sokat az ellátás, több büfé, halásztanya és kihelyezett postafiók létesült. — Mire lehet büszke Tiszalök? Mit várnak a jövőtől? — Büszkék talán arra, hogy két éve be tudtunk kapcsolódni a megyei gázprogramba, ami napjainkban már befejezési stádiumban van. További fejlesztéseket szeretnénk, és reméljük, megnyugtatóan végrehajtható költségvetése lesz a városnak az elkövetkező időben is. Koroknál Edit tésére fordítottuk, ez bizonyult a legnehezebb programnak. A kultúrát is fontosnak tartjuk, rendelkezünk egy 47 000 kötetes könyvtárral és zenesarokkal, ezt a fiatalok nagyon szeretik.Összegezve: az elmúlt 4 év során 720 millió forinttal gazdálkodott az önkormányzat, melyből 320 milliót fej- leszésre fordítottunk. Ehhez a tevékenységhez 195 millió forint állami támogatást, illetve pályázatok útján fejlesztési összegeket nyertünk.-— Tisza menti város —feltételezhető, hogy hajóval is megközelíthető. — Valóban, nemrég készült el a hajóállomás. A rendszeres járat még várat magára, de ha több Tisza menti önkormányzat bekapcsolódik, ez is beindulhat. Csoportos kirándulásokat már így is szerveztünk. Tokajig vagy egészen Sárospatakig, ami egyszeri megállással kerek négyórás út. Munka van, csak gyár legyen! így is lehet.**- Mennyire keresettek önök? Tiszalökön található megyénk egyetlen hajógyártó és -javító üzeme, és az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság kirendeltsége. Gyártmányaikkal találkozhatunk a Dunán, a Tiszán, valamint a Balatonon is. A mintegy harminc éve nyereségesen működő üzem most mégis a fennmaradásáért küzd... — Bár nagyon tetszenek a vízen úszó járművek, de a hajókon kívül nem igazán ismerem a többit. Fölsorlna néhányat az Önök által gyártott termékek közül?— kértem erre Ferenczi Ferencet, az üzem vezetőjét. Személy- és motoros hajókat készítettünk leginkább. Az eddigiek közül a legnagyobb 32 méter hosszú, és 50 fő szállítására alkalmas .Gyártási kapacitásunkat az uszályok kötik le legjobban. A folyómenti községek nagy előszeretettel vásárolják az általunk kifejlesztett különböző teherbírású kompokat. Ugyanakkor úszóstégek, lakóhajók gyártását is vállaljuk. A halastavakban, víztárolókban lerakodott iszap és hordalék eltávolítására olyan úszókotrókat készítünk, amelyek alkalmasak a víz fenekén lévő növényzet fel- darabolására és kiszivattyúzására. Az általunk gyártott munkagépeket valamennyi tiszai és dunai vízügyi igazgatóság alkalmazza kiviteli munkáinál. — Ha jó! tudom, ennek ellenére most mégis nehézségeik vannak... — A kormány egyetértett a vízügyi igazgatóságok átalakításával, és engedélyezte, hogy 1994 során a Miskolci Hajógyártó és Hajóépítő Kft. korlátolt felelősségű gazdasági társaságot alapítson, melybe az alapítókon kívül később külső partnerek, más tulajdonosok is részt vehetnek. — Mindez hová fog vezetni? — Erre vagyok én is kíváncsi. Kijelentették, hogy itt ez a sok eszköz, és csináljunk vele azt, amit akarunk. Csakhogy honnan vegyek elő 30 millió forintot? Abban sem vagyok biztos, hogy csak azért akadna egy befektető, hogy mi tovább tudjunk működni. — Amennyiben felszámolnák Önöket, akkor ez hány főt érintene? — Január elsejétől be kellett állnunk 55 főre. A létszámcsökkentések nyugdíjazással, korkedvezményes nyugdíjazással történtek, s akiket elküldtünk, annak megvolt az oka. Nagyrészt tapasztalt emberek dolgoznak itt, akik már tíz-húsz éve kiállták a próbát. Ezért érthető, ha ők sem szeretnének, s talán nem is — vagy nagyon nehezen — tudnának új munkát találni. Pillanatnyilag mindenki arra kíváncsi, hogy mi lesz januártól. —Jelenleg szükség van az önök munkájára? — Igen, munkát azt tudunk keríteni, itt csak a pénzügyi rész okoz nehézségeket. De a fekvésből adódóan is olyan adottságai vannak ennek az üzemnek, hogy nagyon nagy pazarlás lenne ezt bezárni, vagy valakinek jelképes összegért eladni. — A jövőt illetően Ön optimista? — Ha tudunk munkát találni, márpedig tudunk, akkor remélhetőleg dolgozunk tovább, s az üzem valamilyen formában folytatódik... T.K. Csak úgy hobbiból. Ezzel indult el ugyanis a Szepesi család vállalkozása. A férj előzőleg egy vízgazdálkodó társaság műszaki vezetője volt, a feleség pedig építőipari főiskolát végzett. Közben megismerkedtek az asztalos, ács és kőműves szakmával. Ma már ez vegyes vállalkozássá nőtt. Ebbe a körbe azonban belefért a teherfuvarozás is. Ennek engedélyezéséhez a tulajdonosnak rendelkeznie kellett az ennek megfelelő jogosítvánnyal, így a rendőrök egy-egy igazolás során igencsak meglepődnek a feleség B, C, E típusú jogsiját látva.-Mi minden fér bele az önök vállalkozásába?- Egyik fő ágazatunk faipari tevékenységgel kapcsolatos. Egyedi megrendelésre készítünk bútorokat, nyílászárókat, de tervezünk üzletbelsőket, bútorokat is. Ha valaki katalógusból kér megrendelést, azt is szívesen elvállaljuk. Családunkban a feleségem a házimunka ellátása mellett többek között lakóházakat, kocsmákat, üzlethelyiségeket, mellékhelyiségeket tervez. E két terület jól kiegészíti egymást.- A konyhabútorokat és a faragott tölgyeket kérik legtöbben. Minden évben van egy-két nagyobb közületi, és számos egyedi megrendelőnk. Sokan jönnek hozzánk Nyíregyházáról, Debrecenből, Tiszaújvárosból is.- Hány emberrel dolgoznak?- Ketten gépkocsit vezetnek, egy gépkezelőt, négy asztalost alkalmazunk. Rajtuk kívül tanulóink is vannak. Közülük ketten szeptembertől megkezdik a munkát. Reméljük, hogy családunkból is lesz utánpótlás. Két fiunk közül az egyik hamarosan beáll hozzánk, a másikat pedig felvették az építőipari főiskolára. Szeretnénk, ha mindketten ezen a vonalon maradnának.- Mi a siker titka?- Az egyik legfontosabb a biztos családi háttér. Elengedhetetlen a dolgozók közötti jó kapcsolat, akiket meg kell becsülni és fizetni. A vállalkozónak részt kell vennie a munkában. Én a könyvelés, anyagbeszerzés mellett napi hét órát dolgozom a fiúkkal. Tóth Katalin
